Baj van az LMBT-emberek magyarországi menekültügyi eljárásaival. A hatóság elvárja, hogy például a melegek megcáfolhatatlan bizonyítékait produkálják másságuknak. Mindezért elképesztően megalázó procedúráknak teszik ki őket.
A hazai menedékjogi törvényben a menekültként elismerés okaként nem szerepel külön is nevesítve a nemi identitás miatti üldözés vagy az attól való megalapozott félelem, mint például Ausztriában vagy Egyesült Királyságban. Ezzel együtt a hazai törvény is úgy fogalmaz, hogy „az elismerés feltételeinek vizsgálata során üldözésnek kell tekinteni azokat a cselekményeket, amelyek jellegüknél, ismétlődésüknél vagy összeadódó hatásuknál fogva olyan mértékben súlyosak, hogy az alapvető emberi jogokat – így különösen az élethez való jogát, a kínzás tilalmát, a rabszolgaság vagy szolgaság tilalmát, a büntetés törvényi rendelkezéshez kötöttségét – súlyosan sértik. Az üldözés különösen a következő cselekmények formájában jelenhet meg: a) pszichikai vagy fizikai erőszak alkalmazása, ideértve a szexuális erőszakot is; b) az érintett személy nemi hovatartozása miatt elkövetett cselekmények…”
A magyar szabályozás tehát összhangban a genfi menekültügyi egyezménnyel, amely szerint a „meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása” miatt (ilyen lehet a szexuális kisebbséghez tartozó is) nem tudja, vagy az üldözéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni menekültnek tekintendő, védelmezi a nemi hovatartozása miatt üldözötteket.
A Magyar LMBT Szövetség szerint a világ 72 országában még ma is bűncselekménynek számít az azonos neművel létesített szexuális kapcsolat, közülük 13-ban halálbüntetés jár érte. További számos állam nem biztosít megfelelő védelmet leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LMBT) állampolgárainak az őket érő erőszakkal vagy diszkriminációval szemben. Az Iszlám Állam terrorszervezet által uralt területeken napi gyakorlattá vált, hogy meleg vagy melegnek vélt embereket nyilvánosan kivégeznek, úgy hogy egy magas épület tetejéről ledobják őket.
Az ezen országokban élő LMBT-embereknek nincs más lehetőségük mint hogy hazájukat, családjukat, barátaikat otthagyva olyan államban kérjenek menedékjogot, ahol garantáljak biztonságukat. Magyarország ilyen országnak minősül.
A helyzet azonban nem ennyire rózsás. Nem is annyira a jogszabályokkal, hanem a gyakorlattal van gond. Bár a kérelmezőnek a menedékjogi eljárásban nem bizonyítani, hanem valószínűsíteni kell az üldözését, a hazai menekültügyi hatóságok elvárják, hogy szexuális kisebbséghez tartozók, például a melegek „megcáfolhatatlan bizonyítékait produkálják másságuknak”. Ha nem sikerül neki, szavahihetetlennek minősül.
Mindezért elképesztően megalázó procedúráknak teszik ki az LMBT-embereket. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) rendszeresen rendel ki „szakértőket”, többnyire pszichiátereket vagy más orvosokat, akiknek azt kellene valószínűsíteniük, hogy például valóban leszbikus-e az a kérelmező, aki ezt állítja. Ezek a szakértők (az ügyvédi szlengben „buzológusoknak” titulálják őket) nem csupán a semmire sem jó Rorschacht-tesztes pacákkal próbálkoznak, hanem arról is érdeklődnek, hogy a kérelmező milyen pozitúrákat részesít előnyben.
Az emberi méltóságot sértő, a menekültügyi eljárások lényegével ellentétes („megdönthetetlen bizonyítékok” beszerzésére törekvő) processzus ráadásul teljesen értelmetlen, mert az is legfeljebb valószínűséget képes megállapítani, ráadásul ott is hatalmas tévedési aránnyal. Ez a fajta megközelítés eleve nem veszi figyelembe az utóbbi ötven év tudományos változásait, amely révén ma már elvárható a társadalmi nem (gender) és a biológiai nem megkülönböztetése.
Jó, jó, mondhatják egyesek, de akkor meg mindenki mondhatja majd, hogy ő homoszexuális. És akkor automatikusan meg kellene nekik adni a védelmet? Nem, erről szó sincs. Ha valaki az eljárás során arra hivatkozik, hogy őt melegként üldözték vagy tartott attól, hogyha szexuális irányultsága kiderül, akkor börtönbe kerül ,vagy egyéb atrocitások érik, annak a meghallgatások során valóban fel kell tárnia az ezzel kapcsolatos, akár traumatikus élményeit is, de a processzus nyilvánvalóan nem traumatizálhatja vagy alázhatja meg újra őt.
A Helsinki Bizottságnak több LMBT-ügyfele is van. Eljárásaikban azt tapasztaltuk, hogy nemcsak a BÁH, de a bíróságok is megcáfolhatatlannak tekintik az ilyesféle, egy-két órás vizsgálat alapján összetákolt „szakértői véleményeket”. A Helsinki Bizottság arra törekszik, hogy tekintsenek el a „szakértők” alkalmazásától, mert vizsgálataik kétséges eredménnyel járnak, és éppen a valódi, üldözött LMBT-embereket alázzák meg. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) ajánlása hatékonyabbnak és humánusabbnak tekinti, ha a kérelmezőket a menekültügyi hatóságok tisztviselői kérdezik ki egy szakmailag jól összeállított kérdőív alapján.
A Helsinki Bizottság egy brit szakértővel együtt dolgozott ki egy részletes alternatív módszertant, ami alapján megfelelő érzékenységgel, a tudománytalan módszerek elkerülésével és az uniós szabályok figyelembevételével vizsgálható a menedékkérők szavahihetősége a szexuális-érzelmi irányultságával kapcsolatban. A világ minden részén használt kiadványunk egy olyan modellt vett alapul, amelyet több ország (például Svédország, Új-Zéland, Nagy-Britannia) már hivatalosan elfogadott saját hatósági gyakorlatában.
Az Európai Unió Bírósága (luxembourgi bíróság) több ítélete mondta már ki az EU Alapjogi Chartájával ellentétesnek a menedékkérő szexuális szokásaira vonatkozó kikérdezéseket, teszteket és vizsgálatokat.
Egyik ügyfelünk perében éppen júniusban döntött úgy a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, hogy „nem lehet a felperes szexuális irányultságát vizsgálni”, és ezért a bizonyítékok közül kizárta a nigériai férfi homoszexualitását elvitató „orvosszakértői véleményt”. Azon vagyunk, hogy a példa ragadós legyen. Nagy reményeket fűzünk egy friss luxembourgi bírósági felterjesztéshez is, amely egy másik meleg ügyfelünk perében született. Az eredményről természetesen beszámolunk.