Március 10.: Strasbourg a börtönzsúfoltság csökkentésére kötelezte Magyarországot (2015)

A börtönzsúfoltság Magyarország krónikus emberi jogi problémája. Bár a legtöbb nyugati országban sikerült megoldani, ám nálunk ezen a területen is mintha a végzet lenne az úr. A strasbourgi bíróság a töméntelen panasz nyomán nem tűrte tovább az emberi jogok tömeges és rendszerszerű megsértését. Arra kötelezte a magyar államot, hogy haladéktalanul és érezhetően enyhítse a zsúfoltságot. A Magyar Helsinki Bizottságnak jelentős szerepe volt az embertelen bánásmód feltárásában.

A Helsinki Bizottság 1996 óta monitorozza a rendőrségi fogdákat és 2000 óta a büntetés-végrehajtási intézeteket. A kezdetektől azt tapasztaltuk, hogy a foglyok többségének emberi jogait leginkább a rossz börtönkörülmények veszélyeztetik, elsősorban a börtönzsúfoltság. Voltak jobb évek, de a teljes időszakban nem akadt egyetlen olyan esztendő sem, amelyikben csak annyi rabot tartottak volna fogva, amennyi férőhelyet az előírások engedélyeztek. Volt, hogy a másfélszeres volt a „túltömöttség”. Jelenleg 130% körül alakul.

Az is kiderült, a magyar jogrend nem biztosít hatékony védelmet a fogvatartottak jogait súlyosan sértő elhelyezési gyakorlattal szemben, az embertelen körülmények között gyakran éveket lehúzó foglyok itthon nem kaphatnak kártérítést vagy bármiféle kompenzációt.

Bár korábban is több fogvatartott ügyét vittük el a strasbourgi bírósághoz, a zsúfoltságból eredő hátrányok és az emberi jogok sérelmének megállapítását 2012 óta kértük több esetben is. Igazság szerint akkor már született olyan ítélet, amely kimondta, hogy a zsúfolt elhelyezés önmagában is lehet kínzás vagy embertelen bánásmód, különösen, ha a rabot más hátrányok (pl. tisztálkodási, séta- vagy munkalehetőségek hiánya) is sújtják. Ezek után tömegével készültek a strasbourgi beadványok fogvatartottak megbízásából.

2015 elején már 450 ilyen panasz volt az Emberi Jogok Európai Bíróságánál. Ezért döntött az iránymutató (pilot) mellett. Vagyis tapasztalva a panaszok tömegességét, érzékelve a probléma rendszerszerűségét és súlyát, nem csupán hatot bírált el az egyedi panaszok közül, hanem egyúttal kötelezte Magyarországot, a kormányt 6 hónapon belül akcióterv kidolgozására a túlzsúfoltság csökkentésére és a hatékony jogorvoslat lehetőségének megteremtésére.

A két évvel ezelőtti eljárás (Varga és mások kontra Magyarország) „névadó” panaszosa, Varga Lajos – a Helsinki Bizottság ügyfele – például olyan zárkában töltött 8 hónapot, amely mindössze 1,8 négyzetméter mozgástérrel rendelkezett, magánelzárása során napi 30 percet tölthetett a zárkáján kívül, és a rossz higiéniai körülmények miatt bőrbetegségben szenvedett. A másik öt panaszos esetében sem állt rendelkezésre 3,3 négyzetméternél nagyobb mozgástér, a zárkák elégtelen szellőzése egyes esetekben elviselhetetlen hőséghez vezetett, egyes szűkös zárkákban a WC-t csak egy függöny választotta el az élettértől, korlátozott fürdési lehetőség volt, valamint csótányok, ágyi poloskák nehezítették a bentlakók életét.

Az állami reakció egy ideig csak annyi volt, hogy a kormány nagyszabású börtönépítési tervet jelentett be, noha a strasbourgi bíróság világossá tette, önmagában a férőhelynövelést nem tekinti megoldásnak. Hogy nyomatékot adjon a kötelezésnek, a bíróság két esetben is jelentős, az ügyvédi költségekkel együtt összesen mintegy félmilliárd forintos kártérítést ítélt meg magyar fogvatartottak tucatjainak.

Ezt már megértette az állam. A parlament elfogadta a zsúfoltság és más elégtelen körülmények miatti kártalanítási eljárás szabályait, amelyek azóta hatályba is léptek. Emiatt aztán a strasbourgi bíróság idén augusztus 31-ig felfüggesztette a túlzsúfoltság miatt beadott összes magyar panasz kivizsgálását. Addig derül ki, hogy mennyire tekinti hatékonynak a magyar kártalanítási szabályokat és a kormány akcióterve mennyiben szolgálja a börtönzsúfoltság haladéktalan és jelentős csökkenését.

#emberijogikalendarium #emberijogok2017

Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok érvényesek 2019. december 2-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.