Egyelőre nem látszanak a menedékkérőknek a Nyugatról visszapaterolt százezrei, amelyeket kormánypárti megszólalók előszeretettel vizionálnak. Mindezidáig százakban mérhető a visszavetteknek száma, akik itt adták be első menedékkérelmüket, de később másutt is megpróbálkoztak vele.
Mottó: „Most már potenciálisan 160 ezer és 200 ezer közé tehető azoknak a száma, akiket nekünk vissza kellene fogadnunk. […] csak a nyár folyamán egy tucat charter járat érkezését jelentették be a német, svájci, francia hatóságok, amiben Magyarországon nyilvántartásba vett menekültek fognak ide érkezni.” Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke a TV2 Mokka c. műsorának 2015. június 4-iki adásában
Német statisztikák szerint 2015 első negyedévében Németország 2952 menedékkérőt próbált visszaküldeni Magyarországra azért, mert először itt nyújtották be a kérelmüket. Magyarország 2304 esetben elismerte felelősségét, mégis csupán 42 (!) menedékkérő érkezett ténylegesen vissza Németországból – ez kevesebb, mint a lehetséges visszaküldések 2%-a.
A menedékkérők Európai Unión belüli visszapaterolásáért felelős ún. „dublini rendszer” egyébként hihetetlenül gyengén működik: a hatékonyságukról ismert német hatóságok visszaküldési eredményessége Bulgáriába is csak 3% volt, de még a szomszédos Ausztriába is csak a lehetséges esetek 16%-ában sikerült a visszaküldés az első negyedévben.
Ezt erősítik meg más adatok is. Tavaly az uniós tagállamokból összesen 827 menedékkérőt küldtek vissza hozzánk, ami – összevetve a 2014-ben nálunk regisztrált 43 ezer menedékkérővel – nem tűnik tragikusnak. És az idei számok sem mutatnak kiugró növekedést eddig: az első négy hónapban összesen 522 visszavétel történt.
Ennyit arról, hogy a Magyarországról tömegesen nyugatra távozó menedékkérőket tízezrével küldenék vissza. Hát, nem. Miként a Monty Python lánglelkű Lancelotját, Kósa Lajost itt is elragadta kínos frazeológiája.