Megszűnne a menekültek és oltalmazottak segítése Magyarországon. Szigorított börtönkörülmények közé zárnák az őrizetben tartott menedékkérőket. A kormány jogszabálytervezete mindent elkövet, hogy aki véletlenül menedéket kapna itt, minél hamarabb álljon tovább. A Helsinki Bizottság véleményezte a készülőben lévő barbár rendelkezéseket.
A jogszabálycsomag a nemzetközi védelemben részesített menekülteket és oltalmazottakat megfosztja a társadalmi beilleszkedés valós lehetőségétől. Megtagadja Magyarországnak a menekültek védelmét előíró nemzetközi, európai és hazai jogból fakadó kötelezettségeit. A menekültek integrációját elősegítő állami támogatás és az uniós szolidaritás helyett a menekültek továbbvándorlását kívánja előidézni, ismét más országokra hárítva a menekültek védelme iránti felelősséget.
A tervezet az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmának megsértésével, az őrizetben levő menedékkérők mozgásterének csökkentésével kívánja a menekültügyi őrizet jogszerűtlen gyakorlata miatti zsúfoltságot kezelni a menekültügyi fogdákban. A mozgástérre vonatkozó kötelező szabály hiányát az Alkotmánybíróság már egyszer megsemmisítette. A börtönzsúfoltság miatt Magyarországot az Emberi Jogok Európai Bírósága már számos alkalommal elmarasztalta, most újabb elmarasztaló ítéletekre lehet számítani.
Néhány különösen kegyetlen és esztelen változtatás a tervezetből.
- Három évenként kötelezően felülvizsgálnák a menekültek státuszát. Eddig is módjában állt a hatóságnak bármikor felülvizsgálni ezt. A kötelező felülvizsgálat szükségtelenül megterheli a hatóságot, és növeli a védelemben részesítettek bizonytalanságát. Ausztria is bevezetett hasonlót, és a döntések 95 százaléka meghagyta a státuszt. A tervezett az oltalmazottaknál 5 évről 3 évre csökkenti a kötelező felülvizsgálat határidejét, bár a hatóságnak itt is lehetősége volt erre, ha kétségei merültek fel.
- A menekültügyi őrizet alatt ezek után „lehetőség szerint” csak 3 négyzetméter illetné meg a férfi, 3,5 a női menedékkérőket. A családoknak pedig csak 8 négyzetméter járna. Ez nem csak azért sérelmes, mert az eddig előírt mozgásteret elfogadható indok nélkül szűkíti (eddig a minimum 5 négyzetméter volt), és nem csak azért, mert ez kisebb, mint ami egy előzetes letartóztatottnak jár. Hanem azért is, mert nincsen tekintettel arra, hogy itt olyan embereket (köztük gyerekeket) kényszerít szigorított börtönkörülmények közé, akik nincsenek elítélve, sőt nem is vádolják őket bűncselekmények elkövetésével, ráadásul az eljárás végén akár még menekültstátuszt is kaphatnak. Az már csak ráadás, hogy mindezt olyan „jogtechnikai megoldással” teszi a tervezet, amelyet az Alkotmánybíróság (AB) már másfél éve Alaptörvény-ellenesnek minősített. A „lehetőleg” vagy „lehetőség szerint” kitétel a légtér és mozgástér megállapítására nem alkalmas – nem norma. Az AB megsemmisítette, a jogszabály szövegezői pedig most szó szerint mégis előveszik.
- A menekülttáborokban elhelyezett menedékkérők a tervezet szerint nem kapnak majd egyetlen fillér költőpénzt sem. Eddig havi 2850 Ft illette meg őket. Minden uniós tagállam biztosított valamennyi szabadon felhasználható pénzt a menedékkérőknek. Magyarország most „úttörő szerepet vállal”, amikor – ismételten elfogadható indoklás nélkül – megszünteti a költőpénzt, amelyet az itteni menedékkérők leginkább telefonálásra, az otthoniakkal való kapcsolattartásra fordíthattak.
- Az elismert menekültek és oltalmazottak az eddigi 60 nap helyett mindössze 30 napig maradhatnak majd menekülttáborokban. Ez alatt kellene megszervezniük itteni életüket. Ez irreálisan kevés idő, különösen úgy, hogy a táboron kívül szinte semmiféle ellátás és juttatás nem fog nekik járni. Két „választás” előtt állnak majd: vagy hajléktalanok lesznek, vagy illegálisan továbbállnak nyugatabbra.
- Megszüntetnék a menekültek és oltalmazottak lakhatási támogatását és a gyerekeik beiskolázási támogatását. Ahogyan megszüntetnék az integrációjuk támogatását is, amely eddig némi lehetőséget kínált lakhatásra, nyelvtanulásra, képzésre és egészségbiztosításra.
Mindezt a magyar állam arra hivatkozva tenné, miszerint a menekültek és oltalmazottak „nem lesznek jogosultak olyan juttatásokra, melyek a magyar állampolgárt sem illetik meg”. A tervezet készítői úgy tesznek, mintha a barbár módosítások visszaállítanák a „jogegyenlőséget” a többletjuttatásokkal „elkényeztetett menekültek” és a magyar állampolgárok között. Ám soha szó sem volt ilyen helyzetről. Mindemellett a menekültek és oltalmazottak ellátása évi néhány százmillióba került. (Jellemző, hogy a tervezet indoklásában erről sem találni számokat.) A tavalyi „csúcsévben” például mindösszesen 502 menedékkérő kapott menekült vagy oltalmazott státuszt Magyarországon. Ők a még élő szabályok szerint két éven át kaphatnának integrációs támogatást. Ez az első félévben havi 85–90 ezer, a második félévben 63 750–67 500, a harmadikban havi 42 500–45 000, a negyedikben pedig havi 21 250–22 500 forint közötti juttatást jelent számára (attól függően, hogy család tagjáról vagy egyedülállóról van-e szó). Most ez a pénz is nulla lesz.
Az egyenlőségnek ez az értelmezése nyilvánvalóan cinikus, megtévesztő és önző. Azt a látszatot kelti, mintha az embereknek minden élethelyzetben ugyanolyan juttatásokra lenne szüksége. Mintha például a koraszülöttnek meg a súlyos autóbalesetet szenvedőnek csak ugyanaz az a sürgősségi ellátás dukálna, és a mindenható állam döntése alapján, mondjuk, a hat hónapra született csecsemőnek csak baleseti sebész járhatna, a szilánkos csonttöröttnek meg inkubátor.
A menekült élethelyzete gyökeresen különbözik az állampolgárokétól. Lehetőségei számos tekintetben sokkal rosszabbak: a nyelvet, az új országa szokásait, jogrendszerét nem ismeri, itteni kapcsolatai nincsenek, sokszor egyenesen traumatizálva érkezik, de minden esetben óriási veszteségek érik. Speciális segítségre szorul. Ahogyan az Emberi Jogok Európai Bíróságának több ítélete is kimondja: a menekültek és menedékkérők a társadalom legsérülékenyebb csoportjai közé tartoznak és különleges szükségleteik vannak.
A tervezett változtatások ezt a nyilvánvaló tényt hagyják figyelmen kívül. Sokan gondolják azt most Magyarországon, hogy ez legyen a menekülők, a migránsok gondja. A helyzet azonban az, hogy a jogfosztás valójában a magyar állampolgárok problémája is. A történelem egyértelműen bebizonyította ugyanis, hogy a kiskapukat, amelyeket külföldiek esetében nyitogattak, hamarosan használatba vettek az állampolgároknál is.
A kormány célja régóta egyértelmű: ne jöjjön senki ide, aki pedig itt van, menjen el. Ezen minden józanságot és emberséget nélkülöző totális cél szempontjából nem vált be, mert nem is válhatott be a határzár; nem vált be, hogy a balkáni államokat menekültügyi szempontból egyoldalúan biztonságosnak deklarálták, mert Szerbia nemigen fogad vissza senkit; ezért most a kormány néhány száz védelemben részesített embert akar kiszekálni az országból. A tervezett rendelkezések végleg felmondják az európai szolidaritást, mert más országokra hárítják a felelősséget, amelyet egykoron Magyarország azért vállalt, hogy bekerülhessen a civilizált országok közösségébe.