A hazai civil jogvédő szervezetek közül a Magyar Helsinki Bizottság vitt a legtöbb és legtöbbféle ügyet a strasbourgi bíróság elé. Eddig mintegy hetven perben képviseltük ügyfeleinket az Emberi Jogok Európai Bíróságán (EJEB). A lezárt perek háromnegyedében sikerült kártérítést elérni vagy ügyfeleinknek kedvező egyezséget kötni a magyar állammal. Íme, legizgalmasabb ügyenkből egy válogatás. (Bővebb tallózás a honlapunkon olvasható.) Ezekben jogi képviseletet adtunk a panaszosoknak. November 8-án viszont egy olyan perben döntöttek Strasbourgban, ahol maga a Helsinki Bizottság volt a panaszos. Nagy öröm, hogy abban is nyertünk.
A strasbourgi bíróság a közhiedelemmel ellentétben nem egyszerűen a tagállamokban megbukott jogi eljárásoknak ad valamiféle szuper felülvizsgálati esélyt, hanem sokszor az egyetlen lehetőséget jelenti az igazságkereső panaszosnak. Így van ez például a túlzsúfoltság miatt szenvedő fogvatartottak esetében, akiknek a hazai jogorvoslatot mindmáig nem biztosítják. Az EJEB egyedi döntései emellett sokszor segítik a jogfejlődést, finomítják az európai és a tagállami joggyakorlatot. Hogy csak a Helsinki Bizottság eseteit idézzük: strasbourgi döntés következtében van lehetőség ma már a félreanyakönyvezett állampolgárnak méltányosságból megtartani a korábban használt nevét, vagy szintén az egyik EJEB-ítéletnek köszönhető az is, hogy menedékkérőt egy ideje nem helyeznek már idegenrendészeti őrizetbe.
De éppen ez utóbbi ítélet után történetek is rámutatnak, az állam lenyűgözően innovatív, ha – akár jogsérelem árán is – el akar érni valamit: így nálunk a menedékkérőt most már nem idegenrendészeti, hanem menekültügyi őrizetbe zárják, sőt bizonyos esetekben (pl. határzár tiltott megsértése miatt) egyenesen be is börtönözik. Tehát az is látszik, nem kell attól tartani, hogy a strasbourgi bíróság munka nélkül marad.
A Helsinki Bizottságot gyakran éri a vád, hogy csakis az Orbán-kormány ellen lép fel erélyesen. Az alant közölt 11 markáns ügyünknél a panasz alapját képező jogsértést csupán három esetben követték el akkor, amikor Orbán Viktornak hívták a miniszterelnököt, ráadásul az egyik esetben a kormánytól akkor még valóba független ügyészség hibázott. Egy további esetben pedig kormányzati periódusokon át folyt (folyik ma is) a tömeges jogsértés. Szóval a fenti válogatásból is jól látható, a Helsinki Bizottság a kormány színezetétől függetlenül fordul e fontos nemzetközi bírósághoz, és sok esetben nem is a végrehajtó hatalom, hanem az állam más szervei (például bíróságok, ügyészség) sértik meg ügyfeleink emberi jogait.
A Helsinki Bizottság eddig leginkább panaszosokat képviselt a strasbourgi perekben, illetve beavatkozó félként lépett kapott szerepet az eljárásban. Novemberben azonban született olyan ítélet is, ahol szervezetünk egyben a panaszos is. A Magyar Helsinki Bizottság kontra Magyarország ügyben az volt a kérdés, hogy a Bíróság előtt ki lehet-e kényszeríteni a közérdekű adatokhoz való hozzáférés védelmét. Az ügyet a Bíróság Nagykamarája tárgyalta, ami csak a legfontosabb ügyekkel foglalkozik. Ez kimondta, a magyar állam megsértette a Magyar Helsinki Bizottság véleménynyilvánításhoz fűződő jogát, amikor a rendőrség megtagadta a kirendelt védők nevének és az általuk vitt ügyek számának kiadását a szervezet számára. Az ítélet jelentősége messze túlmutat a magyar eseten, merthogy Strasbourg előtt peresíthetővé teheti a közérdekű adatok kiadásának megtagadását akkor is, ha a hazai jogszabályok alapján ez nem lenne lehetséges.
De következzék a nekünk kedves és az országunk szempontjából is fontos tizenegy válogatott strasbourgi ügyünk!
***
1. Az ügyészséget nem érdekelte, hogyan sérült meg a letartóztatott boltos (1998)
Ez az ügyünk volt az első, amelyikben ügyfelünket sikerrel képviseltük. Kmetty Ágoston boltos volt a budapesti nagyvásárcsarnokban, amikor 1998. december 22-én az immáron sokadik vaklármának bizonyuló bombariadó miatt kiürítették a piacot. Több más boltossal együtt ellenállt a rendőröknek, akik több mint másfél óra vitatkozás után letartóztatták Kmettyt, mert úgy vélték, hogy ő az engedetlenkedők fő hangadója. Elmondása szerint ezután a rendőrautóban többször megütötték, a fogdán levitték a pincébe, ahol megverték, a hasába léptek, ordibáltak vele és leköpték. A rendőrség tagadta a vádakat. A boltos a Magyar Helsinki Bizottság segítségével a strasbourgi bírósághoz fordult.
A Bíróság szerint a magyar hatóságok megsértették a kínzás, embertelen, megalázó bánásmód tilalmát (3. Cikk). A bizonyítékok hiánya miatt tényleg nem lehet eldönteni, hogy kinek van igaza: Kmettyt valóban megverték-e a rendőrök, vagy sem. Az ügyészség azonban nem nyomozott elég alaposan azért, hogy kiderüljön az igazság. Kmettyt megvizsgáló orvost nem hallgatták ki, és a sértett által fényképek alapján azonosított, állítása szerint őt megverő rendőröket sem kérdezte meg az ügyész. A Bíróság szerint nem csak maga a kínzás sérti az Egyezményt, hanem az is, ha az állam nem tesz meg mindent azért, hogy kivizsgálja a lehetséges kínzásos ügyeket és megtalálja a felelősöket. A Kmetty kontra Magyarország ügyben a Bíróság 4700 euró kártérítést ítélt meg a kérelmezőnek 2003-ban.
Az ítélet angolul itt, míg magyarul itt érhető el.
Az ügyről korábban kiadott sajtóközleményünket itt olvashatja el.
2. Nem engedték az idős nőnek, hogy az 50 éve megszokott nevét viselje (2004)
Daróczy Tiborné 50 éven át viselte ezt a nevet. Csak férje, Daróczy Tibor Ipoly halála után derült ki, hogy egy hiba miatt a házasságkötéskor Daróczy Tibor Ipolynéként kellett volna anyakönyvezni. A magyar jogszabályok 2004-ben nem tették lehetővé a házassági név olyan megváltoztatását, amellyel a kérelmező „visszakaphatta” volna 50 éven át viselt nevét, ezért arra kényszerült, hogy olyan nevet viseljen, ami nem volt az övé a megelőző fél évszádban.
A Bíróság a névviselési jogot a magánélethez fűződő jog egyik megnyilvánulásának tekintve megállapította a magánélet tiszteletben tartásához fűződő jog (8. Cikk) sérelmét. Merthogy a személy neve az önazonosság lényeges eleme, és a név megválasztásával kapcsolatos szabadságot csak elégséges indokok alapján szabad korlátoznia az államnak. Ilyen indokot azonban a magyar állam a konkrét ügyben nem tudott megnevezni, ezért a Daróczy kontra Magyarország ügyben 3500 euró nem vagyoni kártérítést ítélt meg a kérelmezőnek 2008-ban.
Az ítélet angolul itt, míg magyarul itt érhető el.
Egy hasonló névviselési ügyben, a Zsoldos kontra Magyarország ügyben a Magyar Helsinki Bizottság által képviselt nő egyezséget kötött a magyar állammal, ő 4000 eurót kapott. A szintén hasonló Szabó-Németh kontra Magyarország ügyben ugyancsak 4000 eurós kártérítésben állapodott meg a kérelmező és a magyar állam.
Az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló törvényerejű rendelet 2009-es módosításánál lehetővé tették, hogy a vétlen állampolgárok méltányossági alapon, névváltoztatással „visszakaphassák” hosszú éveken át viselt nevüket. A törvény indokolása szinte szó szerint idézte a Bíróság érvelését.
3. Szabadon vitathatja a történész mások állításait (2006)
2004-ben Karsai László történész Teleki Pálról közölt publicisztikát az Élet és Irodalomban, amelyben azt állította, hogy Teleki Pált dicsőítő, jobboldali és szélsőjobboldali sajtóban megjelenő cikkek „egyre gátlástalanabbul hazudnak, rágalmaznak, uszítanak és zsidóznak”. A cikkben egy Török Bálint nevű amatőr történészt név szerint is megnevezett, azt írta, hogy ő több „hozsannázó cikket írt Teleki Pálról”. Török Bálint szerint ez olyan burkolt tényállítás volt, amely az ő jó hírnevét sértő következtetésekre adott lehetőséget, ezért pert indított. Első fokon a pert itthon elvesztette, azonban másodfokon és a Legfelsőbb Bíróság előtt nyert 2006-ban. Karsai a Magyar Helsinki Bizottság segítségével a strasbourgi bírósághoz fordult.
A Bíróság szerint a marasztaló ítélettel a magyar bíróságok megsértették Karsai László szabad véleménynyilvánításhoz való jogát (10. Cikk). A Bíróság szerint a történész egy nagyon fontos közügyben fogalmazta meg álláspontját, amely ha tényállítás lenne, akkor is értéktelített, így az ilyen szólás korlátozására rendkívül csekély lehetősége van az államnak. A Bíróság szerint ennél sokkal erősebb kritika is belefér a véleménynyilvánítási szabadság kereteibe, ezért megállapította az Emberi Jogok Európai Egyezményének megsértését. A Karsai kontra Magyarország ügyben a Bíróság 4000 euró nem vagyoni kártérítést ítélt meg a kérelmezőnek 2009-ben.
Az ítélet angolul itt, míg magyarul itt érhető el.
4. Húsz évesen másfél év ártatlanul előzetesben (2005–2006)
Darvas Milán húsz éves korában, 2005-ben tanú volt egy garázsbérleti szerződés megkötésénél. Mint később kiderült, ez hiba volt, mert a garázsban kábítószert találtak, és kábítószer-kereskedelem gyanúja miatt büntetőeljárás indult többek között ellene is. Másfél évig annak ellenére tartották előzetes letartóztatásban a jó családi körülmények között élő főiskolai hallgatót, hogy az eljárás során senki nem tett rá terhelő vallomást, még azt sem sikerült bizonyítani, hogy valaha járt volna a bérelt garázsban. Az eljárásban különösen abszurd dolgok is történtek: az eljáró bíróság arra hivatkozva kérte a saját kizárását, hogy a gyanúsított ügyvédként dolgozó apját ismerik. Csakhogy a gyanúsított apja nem volt ügyvéd, sőt nem is élt már akkor. Az újonnan kijelölt bíróságnak ugyanakkor nem okozott gondot 3000 oldalnyi iratot egy nap alatt átolvasni, és meghosszabbítani a fiatalember letartóztatást. Darvast később jogerősen felmentették, de már az ítélet előtt a strasbourgi bírósághoz fordul a Magyar Helsinki Bizottság segítségével.
A Bíróság szerint a magyar hatóságok megsértették Darvas személyi szabadsághoz való jogát (5. Cikk). Legkésőbb a nyomozás lezárása után ugyanis az eljárás meghiúsításának veszélye elmúlt, hiszen azt megelőzően már minden bizonyítékot beszerzett az ügyészség. Különös súllyal esett latba a Bíróság értékelésében az a tény, hogy még óvadék ellenében sem engedélyezte, hogy Darvas házi őrizetben várja ki az ítéletet. A Darvas kontra Magyarország ügyben a Bíróság 5000 euró nem vagyoni kártérítést ítélt meg a kérelmezőnek 2011-ben.
Az ítélet angolul itt érhető el, míg magyarul itt.
Az ügyről korábban kiadott sajtóközleményünket itt olvashatja el.
5. Megverték a rendőrök a fogdán, ágyéksérülése miatt műteni kellett (2006)
Gubacsi Gábort 2006-ban vették őrizetbe a rendőrök, mert részegen vezetve egy parkolóban nekiment egy másik autónak. Gubacsi tagadta, hogy ő vezetett volna, a vizsgálatok viszont egyértelműen kimutatták, hogy részeg volt és marihuánát is fogyasztott. Egy idő után a férfi el akart menekülni a rendőrök elől, miközben meglökte az egyik járőrt. Ezután bevitték a rendőrségre. A férfi elmondása szerint a rendőrautóban is megütötték, majd a fogdán a falhoz állították, összeverték és arra utasították, hogy álljon terpeszbe, majd egy rendőr ágyékon rúgta. Másnap megvizsgálta egy orvos, aki ügyfelünk arcán, halántékán, kezén, csípőjén és derekán talált véraláfutásokat és zúzódásokat. A férfit urológus is megvizsgálta, aki az ágyéksérülése miatt műtétet javasolt. Gubacsi állítása szerint ezután két hónapig nem tudott dolgozni. Az ügyben nyomozás indult, aminek során az ügyészség is elismerte, hogy a sérülések egy része a rendőrségen keletkezett, de mivel nem lehetett kétséget kizáróan megállapítani, hogy pontosan melyik rendőr ütött és rúgott, ezért megszüntették a nyomozást. Gubacsi a Magyar Helsinki Bizottság segítségével a strasbourgi bírósághoz fordult.
A Bíróság szerint a magyar hatóságok megsértették Gubacsi kínzás tilalmához való jogát (3. Cikk). Mivel az ügyészség is elismerte, hogy a férfi a rendőrségen szerezte a sérüléseit, a Bíróság bizonyítottnak látta az embertelen, megalázó bánásmódot. Sem a rendőrség, sem az ügyészség nem adott más magyarázatot arra, hogyan keletkeztek a sértett sérülései, ha nem bántalmazás következtében. A Gubacsi kontra Magyarország ügyben a Bíróság 10 500 euró kártérítést ítélt meg a kérelmezőnek 2011-ben.
Az ítélet angolul itt, míg magyarul itt érhető el.
Az ügyről korábban kiadott sajtóközleményünket itt olvashatja el.
6. Nem vizsgálták ki a brutális rendőri bántalmazást (2006)
A motorozó Réti Gergelyt és Fizli Z. V.-t 2006-ban egy októberi hajnalon két rendőr állította meg. Ez a turbulens időszak az, amikor a kormányellenes tiltakozások és zavargások elleni rendőrségi fellépés nyomán a társadalom szembesült a tömeges hatósági erőszakkal és a jogkereső állampolgár kiszolgáltatottságával. Ügyfeleink bár magyar állampolgárok, életük nagyobbik részében külföldön éltek. A rendőrök megverték őket: először Rétit kezdték el ütni, majd megbilincselték, és amikor a földön volt, az egyik rendőr addig fojtogatta, míg a férfi elveszítette az eszméletét. Amikor Fizli a védelmére kelt, őt a földre lökte egy másik rendőr, a nő arcára térdelt és a fejét többször a betonhoz ütötte. A rendőrök szerint Réti és Fizli nem működtek velük együtt, eleinte nem voltak hajlandóak magyarul sem beszélni, és Fizli meg is akarta ütni az egyik rendőrt. A rendőrök ittas vezetés gyanúja miatt vitték be őket a kapitányságra. Réti szervezetében találtak egy kevés alkoholt, Fizliében nem. Sérüléseikről látlelet készült. A kérelmezők feljelentést tettek a bántalmazás miatt, de mivel a hatóságok szerint a bizonyítékok nem voltak egyértelműek, az eljárást megszüntették. Időközben a két kérelmező ellen hivatalos személy elleni erőszak vádjával indult eljárás, amit szintén megszüntettek. Réti és Fizli a Magyar Helsinki Bizottság segítségével a strasbourgi bírósághoz fordult.
A Bíróság megállapította, hogy a magyar hatóságok megsértették a kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmát (3. Cikk). Elszenvedett sérüléseik elérték azt a szintet, ami kínzásnak minősül és a magyar hatóságok semmivel sem tudták alátámasztani, hogy a rendőröknek miért volt szükségesük ilyen súlyos sérüléseket okoznia ügyfeleinknek. Ezzel együtt is, ha el is fogadnánk, hogy az adott helyzetben szükséges volt az erőszak alkalmazása, annak mértéke mindenképpen túlzott volt. A Bíróság kiemelte azt is, hogy a magyar állam semmilyen fórumon nem vizsgálta ki rendesen az erőszak alkalmazásának körülményeit. A Réti és Fizli kontra Magyarország ügyben a Bíróság fejenként 5000 euró (összesen 10 000 euró) nem vagyoni kártérítést ítélt meg a kérelmezőknek 2012-ben.
Az ítélet angolul itt, míg magyarul itt érhető el. Az ítéletről szóló, a Fundamentum emberi jogi folyóiratban megjelent elemzés itt olvasható.
Az ügyről korábban kiadott sajtóközleményünket itt olvashatja el.
7. A börtönzsúfoltság miatt tömegesen sértik meg a fogvatartottak jogait (2006–2014)
A legtöbb magyar börtönben az egy fogvatartottra eső szabad mozgástér nem éri el a törvényben rögzített minimum három négyzetmétert, de vannak olyan zárkák, ahol egy rabra egy négyzetméter sem jut. Összehasonlításképpen érdekes tény, hogy a kedvtelésből tartott nagytestű kutyáknak a jogszabályok szerint legalább tíz négyzetméter jár. Magyarországon emiatt nem lehetett sikeres pert indítani, mert a börtönök minden elítéltet kötelesek befogadni, ezért csak az állami felelősség nemzetközi bíróságon történő megállapítása jöhet szóba.
A strasbourgi bíróság több külföldi ügyben kimondta korábban, hogy az államok felelősek a túlzsúfolt börtönökért. A Magyar Helsinki Bizottság segítségével magyar rabok is a Bírósághoz fordultak a túlzsúfoltság miatt. 2015-ben a Varga és mások kontra Magyarország ügyben a Bíróság megállapította, hogy Magyarország két tekintetben is rendszerszintű jogsértést valósít meg. Egyrészt nem biztosít hatékony jogorvoslatot a börtöntúlzsúfoltság miatti embertelen bánásmóddal szemben, ami a 13. Cikkbe ütközik. Másrészt olyan büntető igazságszolgáltatási rendszert hozott létre, amelyben a túlzsúfoltság főszabály, és nem kivétel, ami a 3. Cikkbe ütközik, kínzásnak, embertelen bánásmódnak minősül.
Ezért a Bíróság az ügyekben megítélt, eddig több százmillió forintra rúgó kártérítés mellett Magyarországot rendszerszintű változtatásokra is kötelezte az úgynevezett pilot (iránymutató) eljárásban hozott döntésében.
Az ítélet angolul itt, míg magyarul itt érhető el.
Az ügyről korábban kiadott sajtóközleményünket itt olvashatja el.
8. Kórházban volt a 84 éves nő, miközben elrendelték az előzetes letartóztatását (2009)
2001-ben az akkor hetvenhat éves Kovács Ferencné ellen indult büntetőeljárás, mert állítólag bántalmazta a lakására kiérkező rendőröket. A bíróságon az idős nő nem jelent meg, ezért hét tárgyalást is el kellett halasztani. Végül 2009-ben, a nyolcadik tárgyaláson a bíró elrendelte az akkora már nyolcvannégy éves nő előzetes letartóztatását. Az idős nő ezen a tárgyaláson sem vett részt, akkor éppen kórházban feküdt. Márpedig előzetes letartóztatást a terhelt távollétében sem a nemzetközi jog, sem a magyar Alkotmánybíróság határozatai szerint nem lehet elrendelni. Kovács Ferencné a Magyar Helsinki Bizottság segítségével a strasbourgi bírósághoz fordult.
A Bíróság szerint a magyar hatóságok megsértették Kovács Ferencné személyi szabadsághoz való jogát (5. Cikk). A Bíróság szerint mivel a magyar büntetőeljárási törvény sem engedte meg, hogy a bíróság a távollétében rendelje el az előzetes letartóztatását, az eset egyértelműen jogszerűtlen volt. Ha valaki nem jelenik meg a tárgyaláson, akkor el lehet rendelni az elővezetését és a körözését is, ha az sikertelen, akkor meghatározott törvényi feltételek fennállása esetén az egész eljárást le lehet folytatni a távollétében is. Azonban előzetes letartóztatása nem rendelhető el, ahhoz előbb bíróság elé kell állítani. A Kovács Ferencné kontra Magyarország ügyben a Bíróság 5000 euró nem vagyoni kártérítést ítélt meg a kérelmezőnek 2012-ben.
Az ítélet angolul itt érhető el, magyarul pedig itt.
Az ügyről korábban kiadott sajtóközleményünket itt olvashatja el.
9. Kulcsfontosságú ítélet a menedékkérők idegenrendészeti őrizetéről (2009)
Paul Thibaut Lokpo és Ousmane Touré elefántcsontparti menedékkérők 2009-ben léptek be illegálisan Magyarországra. A rendőrség elfogta és őrizetbe vette őket. Ezt követően a hatóságok elrendelték kiutasításukat és idegenrendészeti őrizetbe kerültek. Fogvatartásuk alatt menedékjogot kértek, mert hazájukban homoszexualitásuk miatt üldözték őket. A menekültügyi hatóság a kérelmüket érdemben vizsgálta, ennek ellenére hiába kérték többször is, hogy engedjék szabadon őket. A bíróság formális indokolással csak arra hivatkozott, hogy mivel a menekültügyi hatóság nem kezdeményezte az őrizet megszüntetését, az idegenrendészeti hatóság nem volt köteles elrendelni szabadon bocsátásukat. A két menedékkérő férfi a Magyar Helsinki Bizottság segítségével a strasbourgi bírósághoz fordult.
A Bíróság szerint a magyar hatóságok megsértették Lokpo és Touré szabadsághoz és személyi biztonsághoz (5. Cikk), valamint a hatékony jogorvoslathoz (13. Cikk) való alapvető jogát. A Bíróság szerint a menekültügyi hatóság a magyar törvényeket is megszegte. A kérelmezők fogvatartását a magyar bíróságok azért nem szüntették meg, mert a menekültügyi hatóság a menedékjogi törvény rendelkezései ellenére sem kezdeményezte szabadon bocsátásukat, erről a döntéséről határozatot sem hozott, így értelemszerűen a kérelmezők nem élhettek ellene jogorvoslattal sem. A menekültügyi hivatal mulasztása miatt a menedékkérőket írásos és megfelelően indokolt döntés hiányában, már az önkényesség határát súroló eljárásban fosztották meg szabadságuktól, amely sértette emberi jogaikat. A Bíróság arra is emlékeztetett, hogy a menekültügyi eljárásban nem bűnözőkkel, hanem olyan külföldiekkel szemben járnak el, akik – gyakran életüket féltve –menekültek el hazájukból. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy a menedékkérő férfiak öt hónapig tartó idegenrendészeti őrizete törvénytelen és egyezménysértő volt. A Lokpo és Toure kontra Magyarország ügyben a Bíróság fejenként 10 000, összesen 20 000 euró nem vagyoni kártérítést ítélt meg a kérelmezőknek 2011-ben.
Az ítélet angolul itt érhető el, míg magyarul itt.
Az ügyről korábban kiadott sajtóközleményünket itt olvashatja el.
10. Nem lehet indoklás nélkül kirúgni a köztisztviselőket (2010)
Egy 2010 őszén bevezetett törvénymódosítás lehetővé tette, hogy a köztisztviselőket indokolás nélkül rúghassák ki állásukból. A szabályt sokan a politikai tisztogatás eszközének tekintették, ami egyben lehetetlenné tette az elbocsátás jogellenességének megállapítását a bíróságon. Ugyanis ha nem kell indokolni egy döntést, akkor nincs, aminek a jogellenességét támadni lehetne. Vagyis így önkényesen válhat meg az állam az alkalmazottjaitól. A Magyar Helsinki Bizottság segítségével nyolc indoklás nélkül elbocsátott köztisztviselő fordult az Emberi Jogok Európai Bíróságához, a vezető ügy a K. M. C. kontra Magyarország volt.
A Bíróság szerint az indokolás nélküli elbocsátást lehetővé tevő szabályozással a magyar állam megsértette a kérelmezők tisztességes eljáráshoz való jogát (6. Cikk). A Bíróság egyhangú ítélete szerint a jogorvoslathoz való hozzáférésnek hatékonynak és valódinak kell lennie, márpedig pusztán a munkajogi kereset benyújtásának lehetősége nem tesz eleget ennek az elvárásnak. Ugyanis ha a kereset benyújtása a pernyertességnek semmilyen reális esélyével nem jár, akkor kiüresedik a bírósághoz fordulás joga. Pedig pontosan ebből következett, hogy indokolás nélkül lehetet állami tisztviselői jogviszonyokat megszüntetni.
A K. M. C. kontra Magyarország ügyben a Bíróság 6000 euró nem vagyoni kártérítést ítélt meg a kérelmezőnek 2012-ben. A másik hét ügyben a magyar állam összesen 49 000 eurót fizetett volt köztisztviselőknek.
K. M. C. ügyfelünk ítélete angolul itt érhető el, magyarul pedig itt.
A perről korábban kiadott sajtóközleményünket itt olvashatja el.
11. Meleg iráni férfit vettek őrizetbe jogtalanul (2014)
Az iráni O. M.-et 2014-ben tartóztatták le a magyar rendőrök illegális határátlépés miatt. Az iráni férfi azonnal menedékjogért folyamodott, mert homoszexualitása miatt hazájában büntetőeljárás indult ellene. Iránban halálbüntetést is kiszabhatnak a melegekre, és egyébként is nagyon erős az előítéletesség a homoszexuálisokkal szemben. Menedékkérelme ellenére több mint hatvan napig tartották fogva a férfit anélkül, hogy ennek megfelelő jogi alapja lett volna. O. M. később nemzetközi védelmet kapott, és ma is Magyarországon él. Az ellene foganatosított jogszerűtlen menekültügyi őrizet miatt a férfi a Magyar Helsinki Bizottság segítségével a strasbourgi bírósághoz fordult.
A Bíróság szerint a magyar hatóságok megsértették O.M. szabadsághoz és személyi biztonsághoz fűződő jogát (5. Cikk). A Bíróság úgy találta, hogy a magyar állam a meleg menedékkérő fogva tartásával megsértette az Egyezményt, és kimondta, hogy a menekültügyi őrizete jogszerűtlen volt, mert a magyar hatóságok nem tudták megfelelően igazolni a fogva tartás szükségességét, és nem vették figyelembe azt sem, hogy az iráni menekült szexuális irányultsága miatt komoly veszélynek van kitéve a menekültügyi őrzött befogadó központban. Az O. M. kontra Magyarország ügyben a Bíróság 7500 euró nem vagyoni kártérítést ítélt meg O. M. javára idén.
Az ítélet angolul itt érhető el, és magyarul meg itt.
Az ügyről korábban kiadott sajtóközleményünket itt olvashatja el.