Szabadság, egyenlőség, testvériség! Kedves Barátaim!
Ma van a francia forradalom 226. évfordulója. Annak a forradalomnak, amelynek egyik jelszava a testvériség volt, az érték, amire a kereszténység épül. A kormány mára megtagadta az európai keresztény civilizáció alapértékeit.
A saját, egypárti Alaptörvényében még azt írta, hogy „Valljuk az elesettek megsegítését”. Ehhez képest ma az országunkba érkező menekültekről potenciális terroristaként beszél. Sőt a Helsinki Bizottság szakmai kritikájára válaszolva azt mondja, hogy nem fogja megvárni, míg az illegális bevándorlók fegyveresen érkeznek hazánkba. A kormány kommunikációjában mindenki illegális bevándorló, aki vízum nélkül érkezik Magyarországra, őket automatikusan fogdába zárná.
Nyolc éve dolgozom menekültekkel, és soha olyan elgyötörtséget nem láttam, mint most a szír menekültek arcán. Cinikus és embertelen az, aki megélhetési bevándorlónak titulálja azt a szír családapát, akinek a felesége és öt gyereke halt meg a bombázásban.
A kormány által elvetett gyűlöletmagvak sajnos termékeny talajra hullanak. A szélsőségesek a déli határon portyáznak, tüntetéseket szerveznek a menekültek ellen. Az interneten állampolgárok azzal hencegnek, hogy italba kevert hashajtóval mérgezik a menekülteket, és ezt ezrek támogatják. Az, hogy idáig jutottunk, megbocsáthatatlan. Megbocsáthatatlan az is, hogy a menedékjogi törvény módosításával kiiratkozik Magyarország a civilizált nemzetek sorából. Nem lesz hatékony védelem a menekülteknek, a bíróságok szerepe szinte a nullára csökken.
De ez csak az érem egyik oldala, az ország egyik fele. Lakik itt fehérek közt sok európai is. A megfáradt menekülteket saját házukba fogadók, a menekülteknek ételt osztó névtelen hősök százai, az utcán alvó gyermekeket betakarók sokasága. A Migráns Szolidaritás, a Migration Aid, a Heti betevő, a Food not bombs és a többi csoport aktivistái. Azok a rendőrök és menekülttáborokban dolgozók, akik a politikai nyomás és elképesztő munkateher mellett is emberként bánnak az üldözöttekkel. Ők azok, akik lemossák a szégyent, amivel a kormány mocskolja be a hírnevünket.
A kormány szerint a szírek és afgánok megélhetési bevándorlók. Holott mindenki tudja, hogy Szíriában és Afganisztánban háború van. Fallal nem lehet megoldani a problémákat, láttuk, hogy ez Görögországban és Bulgáriában sem csökkentette a menekültek számát. Drága és értelmetlen intézkedés, ennek a pénznek jobb helye lenne másutt a menekültügyi rendszerben.
A kormány szerint mindenkit, aki Szerbián keresztül jött, vissza kell oda küldeni. Az ENSZ mellett sok civil is tudja, hogy Szerbia a menekülteknek nem biztonságos: az elmúlt hét évben 18 ember kapott védelmet a több tízezerből.
A civil segítők is tudják, hogy annak a kormánynak a szívében nincs irgalom, amely két év alatt több mint 300 menedékkérő gyereket zárt rácsok mögé, mint a köztörvényes bűnözőket, és ahol ötödannyi kérelmező kap menekültstátusz, mint az európai átlag. A segítők tudják, hogy a menekült nem bűnöző, még ha vízum nélkül is jön a zöldhatáron, bármennyiszer is hazudja ezt a médiában valaki. Ők azok, akik nem fogadják el, hogy stadionra idén 97 milliárdot szánunk, míg a menekültügyi kiadások nem érik el ennek a harmincadát sem.
A kormány szerint a Helsinki Bizottság idegen ügynök. A tavaly több mint 1300 menekültnek nyújtott jogi segítségünk ezek szerint idegen érdeket szolgál. Szerintünk pedig ugyanazt az emberséget, amit az önkéntesek tömege mutat, amikor segíteni próbálni a szerencsétlenebb sorsú embereknek.
És lehet, hogy az ország mindennek ellenére a szakadék felé rohan. De amíg bírjuk, cselekedjük mindannyian azt, amit az emberség és a tisztesség megkíván. Hiszen miért ne legyünk tisztességesek? Kiterítenek úgyis.