Cesare Beccaria, aki képzett jogász is volt, elsősorban a filozófia felől közelítette meg a büntettek és büntetések témáját. Hogy meglehetős sikerrel, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy legfontosabb megállapításait, sejtéseit a korszerű kriminológia is visszaigazolja.

Széchenyi Akadémiai beszéde vitán felül „aktuálpolitikai célokat szolgált”, és leginkább Kossuthot és követőit támadta, mégis olyan fontos dologról foglalt állást, amely „holtáig” kulcsproblémája maradt a „történelmi Magyarországnak”, és amelyet végül nem sikerült megoldani.

Az ENSZ közgyűlése nemzetközi egyezményt fogadott el arról 1968-ban, amely kizárja, hogy háborús és emberiesség („emberiség”) ellenes bűncselekmények bármikor elévülhessenek. Ez elvi lehetőséget kínált olyan bűnösök büntetőjogi felelősségre vonására is, akik egy ideig sikeresen bújtak el vagy tetteiket a hatalom nemhogy nem torolta meg, de hosszú időn át díjazta.

Povl Bang-Jensen dán politikust és diplomatát, a háború alatti antifasisztát és 1958-ig az ENSZ munkatársát halva találták Long Island-i otthonához közel. Jobb oldali halántékán golyó ütötte lyuk, zsebében búcsúlevél családjához. A rendőrség szerint öngyilkosság történt. Bang-Jensen balkezes volt, és korábban arról nyilatkozott, hogy nem áll szándékában megölni magát. Ő volt az 1956-os forradalom eltiprását kivizsgáló ENSZ-különbizottság motorja.

Járvány, gazdasági válság, elmélyülő etnikai és politikai ellenségeskedés – leginkább ezekkel a gondokkal kell megküzdenie John Bidennek és csapatának. A megválasztott elnök azt ígéri, megerősíti „Amerika lelkét és gerincét”, a középosztályt, valamint külföldön újra kivívja országa tiszteletét, otthon pedig egységet teremt. Fehér Zoltán politológussal, Meszerics Tamás történésszel és Tábor Áron amerikanistával beszélget Ónody-Molnár Dóra újságíró.

A zseniális magyar képzőművész többször is menekülni és emigrálni kényszerült. A világ iránti érdeklődése nem csak vizuális természetű volt, a politika már fiatalon izgatta, és később is megőrizte kíváncsiságát. Moholy-Nagy László aktívan politizált, a szabadságot választotta és eszményeit követte, de tisztánlátását nem veszítette el.

John Milton Areopagitica című röpirata szerint a könyvek cenzúrája keresztyénietlen dolog, vagyis idegen a reformált vallásoktól. Afféle pápista vircsaft, amit semmiféle biblikus vagy antik hagyomány nem igazol. Mint írja: „egy könyvet megölni szinte felér egy ember megölésével”.

Márton Áron, a katolikus egyház gyulafehérvári püspöke különösen nehéz időszakban szolgálta vallási közösségét. Hosszú börtön és még hosszabb házi őrizet, összesen 18 év után 1967-ben nyerte el újra szabadságát. Ekkortól már szabadon mozoghatott, de az állami kontroll megmaradt, spiclik és provokátorok vették körül.

„Mi a türelem? Az emberiség legfőbb osztályrésze, kincse. Valamennyien gyöngék vagyunk, valamennyien tévedünk; bocsássuk meg kölcsönösen egymásnak ostobaságainkat, ez a természet legfőbb törvénye.”

Elég volt. Itt az ideje, hogy a magyar állam felhagyjon a gyerekek veszélyeztetésével, és végre az ő és a őket védelmezők oldalára álljon. Mi, civilek már ott vagyunk.

A világon évente egymilliárd gyereket sújt szexuális, fizikai vagy érzelmi erőszak, és közülük 40 ezren válnak gyilkosság áldozatává az UNICEF adatai szerint. A legtöbb gyermekbántalmazás rejtve marad, így akár rendszeresen ismétlődhet. Pedig mindannyian segíthetünk megvédeni a gyerekeket.

Gorbacsovnak és Reagannek öt hivatalos találkozója volt egymással. Közvetlen eredményét tekintve biztosan nem az első, a genfi volt a legjelentősebb kétoldalú megbeszélésük, mégis az első érzékelhető mérföldköve lett annak a folyamatnak, amely elvezetett a hidegháború végéhez.

Az első világháborúban mintegy 8,5 millió ember pusztult ott a frontokon. Ez a világháborúban mozgósított 65 millió katona 13%-a, azaz a háborúban résztvevő majdnem minden hetedik embert megölték. „Az első világháború vezette be a tömeges halálnak azt az iparszerű termelését, amit a második vitt könyörtelen tökélyre” – írta John Keegan hadtörténész.

1919-ben született meg egy jogszabály, amelyik korát megelőzve politikai jogokat biztosított a nőknek, legalábbis egy részüknek. A választójog – legyen az bármilyen széles körű – önmagában azonban nem elégséges ahhoz, hogy a nők társadalmi súlyuknak megfelelően legyenek képviselve jelentős politikai döntéseknél.

A szociáldemokrata mozgalom nagyasszonya volt a magyar történelem második női országgyűlési képviselője. A két háború között a társadalmi igazságtalanságok ellen küzdött. Antifasiszta volt. A háború idején bujkálni kényszerült, a koalíciós időszakban próbálta megakadályozni pártja beolvasztását a kommunista pártba. Évekig ítélet nélkül tartották fogva. Néhány napig Nagy Imre minisztere volt 1956-ban. A szovjet invázió idején diplomácia küldetéssel külföldön tartózkodott, ennek köszönheti szabadságát és talán életét is.

Nem a brassói felkelés vezetett el Ceauşescu és a rezsim bukásához, de a világ számára itt vált egyértelművé, hogy Románia éhezik, és a diktátor támogatottsága egyáltalán nem egyöntetű az országban.

Éppen hatvan éve hozta meg első ítéletét az Emberi Jogok Európai Bírósága, közismert nevén a strasbourgi bíróság. Ez az első végig vitt ügy nem is akármilyen volt. Egy terroristagyanús IRA-szimpatizánst tartóztattak le az ír hatóságok – elővigyázatosságból, de alapos gyanú és főleg bizonyíték nélkül.

Azt még a legelvakultabb rasszisták sem gondolhatták, hogy az ostravai roma gyerekeknél 27-szer gyakrabban fordul elő a szellemi-testi fogyatékosság. Nyílt titok volt, hogy a kisegítő iskolába sorolás a törvénytelen szelektálást leplezi el, és a gyerekek igazságtalan iskolai elkülönítését szolgálja. Ez ellen léptek fel a romák és jogvédőik.

A gyülekezési jog általános tilalma téves és súlyosan jogsértő döntés. Idén mégis immár másodszor rendeli el a kormány. Válaszul az előző hullámban tapasztalt polgári engedetlenségre ezúttal 1.000.000 Ft-ig terjedő bírságot helyezett kilátásba a gyűlések szervezőivel, 500.000 Ft-ig terjedőt a résztvevőkkel szemben.

A japán megszállók kegyetlensége nem ismert határokat sem a hadifoglyokkal, sem a civilekkel szemben. Részben erről szólt a háborús bűnösök elleni nemzetközi büntetőper Tokióban. Ez volt „a japán imperializmus nürnbergi pere”.

Az új törvény alapján az állami és az önkormányzati fenntartású egészségügyi intézményekben csak egészségügyi szolgálati jogviszony keretében foglalkoztathatók a dolgozók. Ez azt jelenti, hogy aki nem fogadja el az új szerződést, annak a törvény alapján megszűnik a jogviszonya, így felmentési időre sem jogosult. Itt szerzett jogot vesz el az új szabályozás az orvosoktól, ez pedig alkotmánysértő.

Az ausztrálok „őslakosokat védő törvénye” teremtett jogalapot a „bennszülöttek” szisztematikus és kegyetlen jogfosztásához. Ennek nyomán az állam kénye-kedve szerint lehetett például kiszakítani a családjából a „vegyes származású” gyereket jó száz éven át.

Lényegileg változott-e valami az amerikai jogállami működésben Donald Trump elnöksége során? Erről beszélgetünk vendégeinkkel: Fehér Zoltán politológussal (Boston), Meszerics Tamás történésszel és Tábor Áron amerikanistával.

A nigériai katonai rezsim és a Shell olajcég összeborulása nyomán egy nép, az ogonik élete került veszélybe. Az iparszerű környezetpusztításra Ken Saro-Wiwa és erőszakmentes mozgalma hívta fel a világ figyelmét. Az írót és hét társát koncepciós perben gyilkolták meg. A kivégzések nyomán támadt nemzetközi felháborodás ugyan hozzájárult a junta vesztéhez, de az ogonik földjén még ma sem lehet egészségesen élni.

A fal leomlása maga volt a csoda, amihez képest fogható kevés történt az európai történelem vérzivataros évezredei alatt. Aki akkor élt, annak nem kell ezt bizonygatni, és talán azok is megéreznek valamit a szabadság kéjgázos kitöréséből, akik csak képekről, filmekből ismerhetik meg az akkor történteket.

A strasbourgi bíróság négy éve kimondta, hogy a magyar állam megsértette a Magyar Helsinki Bizottság véleménynyilvánításhoz fűződő jogát, amikor a rendőrség megtagadta a kirendelt védők nevének és az általuk vitt ügyek számának kiadását. Az ítélet jelentősége messze túlmutat az egyedi eseten: a Nagykamara először ismerte el, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezménye védi a közérdekű adatok megismerésének jogát.

Egész filozófiai és eszmetörténeti munkásságának fő témái a szabadság és az emberi méltóság voltak. A bonyolult, elfeledett könyvekben porosodó eszméket képes volt feltámasztani és közel hozni akár a laikus érdeklődőkhöz is. Isaiah Berlin szerint a totális szabadság félelmetes, de a totális egyenlőség is ugyanolyan rémes.

„S mit vésnek fel majd az én fejfámra? Bibó István. Élt: 1945–1948.” Szomorkás öniróniával így összegezte teljesítményét maga Bibó életútinterjújában. De ebben nem volt igaza. 1956 forradalmi napjaiban is „feltámadt”, és politikai értelemben letartóztatásáig, 1957. május 23-áig „életben maradt”.

Florence Nightingale (1820–1910) egyszerű gyakorlatai és elvei ma is alapnak számítanak a betegápolásban. Így például az, ha a kórház nem tud segíteni a betegnek, legalább ne ártson neki.

A „római egyezményt”, azaz az Emberi Jogok Európai Egyezményét (EJEE) az Európa Tanács tagállamai írták alá. A sokat szapult strasbourginál ma nincsen hatékonyabb nemzetközi védelmi mechanizmus az emberi jogok terén.

Rajna-tartományban 1836-ban például 150 ezer esetben jártak el „fatolvajok” ellen, ami a büntetőügyek 77 százalékát (!) tette ki. Mindezt Karl Marxtól tudhatjuk. Az „Egy Rajna-vidéki” álnéven publikált cikksorozata 1842-ben jelent meg a Rheinische Zeitungban. Nálunk még mindig időszerű az írás.

Szabadság, egyenlőség, testvériség. Nyugati világ, szovjet világ, harmadik világ. Emberi jogok első generációja, második generációja és harmadik generációja. Karel Vasak jogtudós arra tett kísérletet, hogy célzatuk és születési körülményeik alapján osztályozza az emberi jogokat.

Edmund Burke konzervativizmusa és a ma tán avíttasan ható arisztokratizmusa mellett az alkotmányosság szenvedélyes híve is volt. Éleslátó reakciósként már akkor feltárta a forradalom zsarnoki jellegét, amikor még kevesen látták azt.

„Az emberi élethez és méltósághoz mint abszolút értékhez való jog korlátot jelent az állam büntetőhatalmával szemben”. Ezt a korlátot márpedig nem lépheti át az állam. Harminc éve döntött az Alkotmánybíróság a halálbüntetés betiltásáról.

A kormányerő 2010 óta úgy él alkotmányozó többségével, hogy megszünteti, eljelentékteleníti vagy megszállja a független intézményeket, és kiiktatja az autonóm szereplőket. Ezt komoly jogállamiság problémaként azonosította az Európai Bizottság.

Mióta a betegeskedő I. János Károly 2014-ben lemondott a trónjáról, egyre nagyobb botrányokba sodródik. Korrupció, kínos nőügyek, orvvadászatok híreivel kerül címlapra. Már családja és fia, a regnáló spanyol király is elhatárolódott tőle. Szánalmas pojáca lett. Így múlik el a világ dicsősége. Pedig egykoron fontos szerepet vállalt Spanyolország talpra állításában, és abban, hogy hazája a gazdag és demokratikus országok elitklubjában foglal ma helyet.

Bibó István életműve mellett a demokráciának és az egyénnek a hatalommal szembeni esélyei kaptak súlyt a gyűjteményben. Meg persze 1956. Mind kínosan érintették a Kádár-rezsimet. Az pedig különösen fájt neki, hogy a sokfelől érkező szerzők képesek voltak összefogni egymással.

A független Csehszlovákia kikiáltásának 71. évfordulóján hatalmas tüntetést tartottak Prágában. A kommunista pártállam ezt kihívásnak tekintette. Jó okkal. Mert a tiltakozó, de békés tömeg emberi jogokat, szabadságot és változásokat követelt. Ezt a tüntetést még sikerült szétvernie a hatalomnak, de két hónap sem telt bele, és összeomlott a magára maradó rezsim.

Ha Varga Zs. András a Kúria elnökeként nem tudja függetleníteni magát az őt megválasztó politikai hatalomtól, könnyen a kormányzat erőátviteli elemeként, a kormányzó párt ékszíjaként működhet a bírósági rendszeren belül.

Mintegy 10–20 éven át volt Európa legnagyobb hatású értelmiségije Rotterdami Erasmus. Más humanistákhoz hasonlóan mindenről volt véleménye. Viszont más humanistákhoz képest ő többnyire a saját véleményét írta meg, és nem elvárt vagy jól megfizetett szövegeket. Az is megkülönböztette kortársaitól, hogy ő nem vitapartnereit kívánta elsöpörni, hanem az emberi balgaságot.

Katonai elhárítók és szövetségi nyomozók jelentek meg a Spiegel legfontosabb munkatársainál. Három szerkesztőt azonnal letartóztattak. A laptulajdonos Rudolf Augsteint két nap múlva került rács mögé. Mindez egy cikk miatt, amivel a lap igencsak rátaposott az Adenauer-kormány és Franz-Joseph Strauss hadügyminiszter lábára. Hogy még kínosabb legyen a dolog, a cikk szerzőjét Franco rendőrei segítségével fogták el Spanyolországban.

Egyetemes, kikezdhetetlen norma kell legyen a jogbiztonság, amit sem haszonelvű kalkulációk, sem fennkölt értékek-érzelmek nevében nem lehet megkérdőjelezni. „Természeténél fogva mindenütt meg kell legyen, vagy sehol sincs meg: mindenütt meg kell legyen, de nem ténylegesen, hanem jogilag is... Jogi garanciák nélkül semmi sem létezik. […] Egy intézményben csak az a reális létező, ami jog szerint létezik.”

A szembenálló felek oly igen gyűlölték egymást, hogy harmincéves háborút lezáró hét éven át tartó alkudozásban nem voltak hajlandók még egyazon városban sem tartózkodni. Az egymástól ötven kilométerre lévő Münsterben tanyáztak a katolikusok, Osnabrückben pedig protestánsok, és csak követek útján érintkeztek egymással. Azért csak sikerült lezárni a vallásháborút, és a vesztfáliai béke a valóságnak megfelelően egyenrangúvá tette a protestantizmust.

1956 a totalitarizmus elleni elementáris lázadás volt, így a forradalom követelései szükségszerűen irányultak az emberi és polgári jogok vissza- és megszerzésére is.

A vidéki egyetemeken, Szegeden, Debrecenben, Miskolcon, Pécsett, Sopronban, valamint a budapesti Műegyetemen már a forradalom kitörése előtt megfogalmazták a forradalom első számú követeléseit. Később ez utóbbi pontok lettek a legismertebbek és legfontosabbak.

Már 1979-ben megfogalmazódott egy afrikai emberi jogi szerzőség gondolata. Majd az Afrikai Egységszervezet (a későbbi Afrikai Unió) égisze alatt 1981-ben megalkották és Nairobiban aláírták az Ember és Népek Jogainak Afrikai Kartáját. A szerződés 1986-ban e napon lépett hatályba, azóta ezt tekintik az emberi jogok afrikai napjának.

Végletesen eltorzított sajtó- és reklámpiac. Állami pénzekkel teletömött kormánysajtó, leuralt közmédia, kiéheztetett függetlenek, bulvár, manipuláció, butaság. Megvezetett vagy elszigetelt honpolgár. Hazai vagy világjelenséggel van-e dolgunk? A propaganda és a szórakozás végleg felfalja a kritikus médiákat? Erről beszélgettünk László Róberttel, Uj Péterrel és Urbán Ágnessel.

A pártállami parlamentnek különösen űzött állapotban kellett az tennie, amit mindig is tett. Azaz a kormány által elé tett törvényjavaslatokat rendben megszavazni. Néhány képviselőben fel is horgadt az addig jól palástolt önérzet. De a többség előírásszerűen szavazta meg a pártállam végét jelentő törvényeket és a harmadik magyar köztársaság közjogi alapjait.

Az ombudsmani jogintézményt már az 1989-es alkotmánymódosítás létrehozta. Mégis négy évbe tellett mire elfogadták a róla szóló törvényt, és hat évbe, hogy valóban megválasszák az ombudsmanokat. 1993-ban ugyan tettek rá kísérletet, de nem sikerült, mert akkorra már elenyészett az a meggyőződés, hogy fontos közjogi kérdésekben meg kell állapodniuk a szemben álló politikai ellenfeleknek. A nép ügyvéd nélkül maradt.

A legnagyobb jogi problémát az jelentette, hogy többek szerint ex post facto ítélkeztek Nürnbergben. Tehát visszamenőleg kértek számon olyan cselekedeteket, amiket elkövetésük idején nem büntetett törvény. De ez sok tekintetben nem volt igaz. Ártatlan civil emberek és hadifoglyok legyilkolását az akkori német törvények és az akkori nemzetközi egyezmények is tilalmazták. Ahogyan nem jogszerű előre lepapírozni az igazságtalanságokat és tömeggyilkosságokat sem.