Becsületes megtalálóból gyanús alak

Tizenháromszor pattant el egy rendőrségi panasz, mire tizennegyedikre betalált, és a rendőrség példás határozatot hozott elismerve a nyilvánvaló jogsértéseket. Hogy miért kellett ehhez négy év, sok száz munkaóra bíróságokon és rendőrségeken, valamint két tapasztalt ügyvéd erőfeszítése? Erről szól ez az írás.

Grafika: Magyar Helsinki Bizottság

Minden egy gimnazista lány elveszett személyijével kezdődött 2020. október 29-én. A tulajdonosnak szerencséje volt, az okmány jó kezekbe került. Fazekas Tamás ügyvéd találta meg a margitszigeti futópályánál, ahol lassan huszonöt éve rója már a köröket. A „becsületes megtaláló” tudta, mit kell tennie, és az V. kerületi Rendőrkapitányság Szalay utcai épülete sem volt messze. Miután letusolt, rendje s módja szerint bevitte a talált tárgyat a rendőrségre. 

Igazoltatás és priorálás

Azt hitte, gyorsan végez majd. Nem is akart belépni az épületbe, hanem a kapusfülkében lévő rendőrnek szerette volna leadni az okmányt. Ilyenkor átvételi elismervényt állítanak ki. A megtaláló személyi adatainak nincs jelentősége, ezért Tamás nagyot nézett, amikor elkérték tőle az ő személyi igazolványát is. Azt pedig már elfogadhatatlannak tartotta, hogy adatait priorálták is, azaz ellenőrizték az elektronikus körözési nyilvántartásban. Ezek után a rendőrök nem adtak felvilágosítást arról, hogy ha panasza lenne az intézkedéssel szemben, akkor azt hogyan tehetné meg. A felelősen eljáró állampolgár és a jogsértően eljáró rendőrök udvariasan elköszöntek egymástól, és jogos tulajdonosát kollégánk a Facebookon is megtalálta, és  valószínűleg visszakapta a személyijét a lány.

„Világos, hogy nem történt égbekiáltó igazságtalanság. A rendőrök nem megleckéztetni akartak, csak engedtek egy valószínűleg még a kakastollas időkből átöröklött régi reflexnek, hogy biztos, ami biztos, mindenkit igazoltatni és priorálni kell, aki kapcsolatba kerül velük. De ez tévedés, törvényes indok nélkül nem kell, nem lehet” – magyarázta az ügyvéd, hogy miért döntött amellett, hogy megpanaszolja a rendőrségi intézkedést: az igazoltatást, a körözési listás lekérdezését és a tájékoztatás elmaradását.

Panaszügyi tapasztalatok

Az ügyvéd közel két évtizede képviseli a Magyar Helsinki Bizottság ügyfeleit rendőrségi panaszügyekben. Ám az V. kerületi Rendőrkapitányság még így is tudott neki meglepetéssel szolgálni. Azzal utasította el élből a panaszát, hogy azt nem lehet rendőrségi panaszként értelmezni. 

Az ügyvéd újra a kapitánysághoz fordult, hogy legyenek szívesek mégiscsak panasznak tekinteni a panaszát, és megfelelően kivizsgálni. Erre ismételten nem voltak hajlandók. Fazekas Tamás ekkor döntött úgy, hogy Győző Gábor kollégáját kéri fel képviseletére. Ő is a Magyar Helsinki Bizottság rendőrségi panaszügyekben igencsak jártas ügyvédje. 

Ettől kezdve aztán ez a pofonegyszerű ügy még kétszer kerül a kerületi kapitányság, háromszor a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK), négyszer a Fővárosi Törvényszék és háromszor a Kúria (!) elé. Összesen tizennégyszer tárgyalták, határoztak róla bírák és magas beosztású rendőri vezetők.

Merre járt a panasz két év alatt?

  1. V. kerületi Rendőrkapitányság (2020. nov. 12.)
  2. V. kerületi Rendőrkapitányság (2020. dec. 4.)
  3. Budapesti Rendőr-főkapitányság (2021. márc. 17.)
  4. Fővárosi Törvényszék (2021. máj. 27.)
  5. Kúria (2021. júl. 7.)
  6. Fővárosi Törvényszék (2021. szept. 10.)
  7. V. kerületi Rendőrkapitányság (2021. okt. 25.)
  8. Budapesti Rendőr-főkapitányság (2021. dec. 27.)
  9. Fővárosi Törvényszék (2022. jún. 10.)
  10. Kúria (2022. nov. 30.)
  11. Fővárosi Törvényszék (2023. szept. 8.)
  12. Kúria (2024. márc. 6.)
  13. V. kerületi Rendőrkapitányság (2024. júl. 12.)
  14. Budapesti Rendőr-főkapitányság (2024. szept. 26.)

A rendőrség eleinte légből kapottnak tűnő érvekkel akarta lerázni magáról az ügyet. Például arra hivatkoztak, hogy  létesítménybiztosítási céllal került sor az igazoltatásra és a priorálásra. Közben Tamás  be sem lépett a kapitányság épületébe. Azzal is próbálkoztak, hogy valójában rendőrségi igazoltatás sem történt, csak „adatkezelés”, ezért rendőri panasznak sincs helye. De akkor meg minek tekinthető a személyi elkérése  és a priorálás? Mert a rendőrségi törvény bizony intézkedésnek tekinti. 

Végül négy év után a BRFK példás határozatot hozott. Megállapította a nyilvánvalót, hogy „a panaszosnak nem állt szándékában a rendőrkapitányság épületébe belépni, sem bent tartózkodni, csupán a talált tárgyat kívánta leadni”. Így az az érvelés, hogy Tamás bármiféle kockázatot jelentett volna a rendőrségi objektumra (ami elvben indokolhatta volna az igazoltatást), „nem helytálló”.

A határozat szerint a rendőrségi Szolgálati Szabályzatból következően a talált tárgy leadása során a jegyzőkönyv elkészítésén kívül más dolga nincsen a rendőrnek, „az állampolgár felé irányuló más intézkedésre”, így igazoltatásra sincsen szükség, nemhogy körözési priorálásra. Márpedig az igazoltatás szigorúan célhoz kötött, egyébként a rendőr nem igazoltathat szabályosan. Itt tehát nem volt meg az igazoltatásnak a törvényes célja.

A BRFK jogerős határozata azt is kimondja, hogy valóban elmaradt a „becsületes megtaláló” tájékoztatása a jogorvoslat lehetőségéről, így a panasznak ez a része is megalapozott volt már négy éve is. 

Eltérő olvasatok

„A Magyar Helsinki Bizottság mindig arra kéri az embereket, hogy a helyszínen engedelmeskedjenek a rendőri felszólításnál, de ha sérelmesnek találják az intézkedést, panaszolják meg. A panaszok kezelése nagyon fontos a rendőrség munkájának szempontjából is. Ha az állampolgárok látják, hogy a rendőrség legalább utólag elismeri hibáit, akkor együttműködőbbek lesznek. De ha az az általános tapasztalat, hogy a rendőrségi panaszeljárások eleve sikertelenségre vannak ítélve, akkor az különösen rossz jelzés a társadalomnak, mert azt üzeni: egyértelmű jogsértés esetében sem bízhattok a jogorvoslatban” – indokolta Fazekas Tamás, miért ragaszkodott igazához.

„Persze, lehet ennek olyan olvasata, hogy íme, itt a bizonyíték arra, mennyire nem hatékony a panaszeljárás, hiszen két tapasztalt ügyvédnek is négy évbe telt az ügy megnyugtató lezárása. De én inkább a másik olvasatot választom: végül mégiscsak született egy előremutató határozat, ami javíthat a rendőrségi gyakorlaton, és esélyt kínál arra, hogy felhagyjanak végre a megtalált okmányokat beszolgáltató polgárok felesleges igazoltatásával. Ebben már csak azért is bízom, mert a jogszerű intézkedés ez esetben nem túlmunkát jelentene, hanem éppen ellenkezőleg: a rendőr akkor dolgozna jogszerűen, ha kevesebbet intézkedne”  – vázolta az ügy lehetséges következményeit a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje.