Menedékes családok százait rakta utcára a kormány. A szerencsésebbek napokra, hetekre kaptak átmeneti szállást. De vannak gyerekek, akiknek még ez sem jut: ők parkokban, játszótereken, állomásokon alszanak. A kormány a saját rendeletére mutogat: „márpedig a jogszabályokat be kell tartani!” Ő maga fütyül a szabályokra, és pitiáner módon tüntetné el a nyomokat.
Ha nem tudná az olvasó, van ám nekünk „az orosz–ukrán háború elől Magyarországra menekülő személyekért” felelős kormánybiztosunk is. Az ő neve Pál Norbert.
A kormány puccsszerűen kiadott egy rendeletet június 28-án, ezzel megszüntette az állam ellátási kötelezettségét a Kárpátaljáról ide menekülteknél, aminek következtében augusztus 21-től családok százai veszítették el támogatott szerény lakhatásukat. Hiába jöttek a hírek a menedékesek kétségbeejtő helyzetéről, a felelős kormánybiztos mély hallgatásba burkolózott. Majd miután a fővárosi önkormányzat segítséget adott a Budapesten élő rászorulóknak, Pál Norbert így kommentálta a fejleményeket:
A menedékeseknek „nem kell elhagyniuk a Budapest Főváros Önkormányzatának szállásait, pusztán a központi költségvetésű állami finanszírozás nem lesz igénybe vehető. Bizonyosan főpolgármester-helyettes úr is egyetért azzal, hogy önmagában a roma származás sem teszi jogosulttá a több éve Magyarországon tartózkodó és munkát vállalni nem hajlandó családokat arra, hogy a magyar adófizetők számukra ingyenes szállást és étkezést biztosítsanak.”
Előnyös származás
Mert hát, mint köztudomású, Ukrajnában és nálunk is bődületes előny a cigány származás. Vagyis a kormánybiztos biztosította az aggódókat, hogy az utcára tett emberek romák, akik szerinte nem hajlandók munkát vállalni.
Valóban, a Magyar Helsinki Bizottság munkatársai is úgy látják, a túlnyomó többségük magyar anyanyelvű roma, sokan magyar állampolgárok is. Az államnak érdemes volna megvizsgálni, hogy vajon a cigány származásuknak volt-e köze ahhoz, hogy elveszítették a lakhatási támogatásukat, és éppen ők veszítették el azt. Kár, hogy ezt már az Egyenlő Bánásmód Hatóság nem tudja megtenni, mert megszüntették, az ombudsmannak meg annyi más dolga van.
Pál kormánybiztosnak hatalmában állott (és áll ma is) méltányosságot gyakorolni, hogy a különösen rászorulók maradhassanak a támogatott szállásukon. Sokan kérték is tőle, ám csak kevesen kaptak rá engedélyt, ők leginkább a fogyatékost és csecsemőt gondozó családok.
Ehhez képest láthatjuk a híradásokból, hogy a kipenderített családokban is van gyerek és csecsemő is bőven.
Miért nem esznek akkor kalácsot?
Az az ócska, cigányellenes előítéletekre rájátszó szöveg pedig, hogy nem hajlandók dolgozni, nem igaz. A többgyermekes, sokszor karon ülő gyerekeket nevelő anyáktól nem várható el, hogy munkát vállaljanak. Ahol pedig munkaképes férfi van a családban, ott az nagyon is igyekszik legalább alkalmi munkát találni. Az ilyet nem fizetik busásan, arra biztosan nem elég, hogy megfelelő albérletet tudjanak fizetni.
Nem is szólva arról, hogy többgyerekes cigány családoknak igen nehéz kiadó lakást találni. Ezeket, persze, a kormánybiztos is tudhatja, vagy ha nem tudja, akkor megtudhatná, ha rendszeresen látogatná azokat, akiknek a támogatását őrá bízták.
Az állam lelketlenül viselkedik ezekkel az emberekkel. Elég, ha valaki megnézi a 24.hu videoriportját.
Feledékeny miniszterek
Augusztus 21. óta tehát már csak azon keveseknek jár támogatott szálláshely, akik, úgy mond, Ukrajna „háború sújtotta területeiről” menekültek Magyarországra. Azóta mintegy két-háromezren – többségükben gyerekek – kerültek reménytelen helyzetbe. A saját rendeletére hivatkozó kormány szerint ezt maguknak köszönhetik, és maguk is képesek kilábolni krízishelyzetükből.
Ugyanez a rendelet írja elő azt is, miszerint „a háború sújtotta területek” listáját Pál Norbert kormánybiztos állítja össze a honvédelemért felelős miniszter (azaz Szalay-Bobrovniczky Kristóf) és a külpolitikáért felelős miniszter (azaz Szijjártó Péter) bevonásával, amelyet a közigazgatás-szervezésért felelős miniszter (azaz Navracsics Tibor) minden hónap 10. napjáig megküld a helyi védelmi bizottságok részére, valamint ezzel egy időben a hivatalos honlapján tesz közzé.
Az első ilyen listát július elsején ki is adták. Ebben a 27 ukrajnai közigazgatási egységből, területből (megyéből) 13 szerepelt. Vagyis a kormány emberei szerint 14 megyében, az ország több mint felében nincsen háború Ukrajnában.
A következő területlistának augusztus 10-ig kellett volna megjelennie. De nem jelent meg. Noha nem volt jogszabálynak megfelelő területlista, augusztus 20-án táján mégis elkezdődött a továbbra is segítségre szoruló menedékes családok kiszorítása, kiköltöztetése egykori szálláshelyeikről.
Az elveszett dátum nyomában
Múlt héten a Magyar Helsinki Bizottság közleményben írta meg, hogy az állam elmulasztotta megtenni, amit ő maga írt elő magának. A jogvédő egyesület azt is megjegyezte, hogy „megkülönböztetett figyelemmel kíséri majd, hogy vajon a most megtámadott újabb nyolc megye bekerül-e a háború sújtotta területek közé. S ha igen, akkor a most utcára lökött családok visszatérhetnek-e korábbi szállásaikra.”
A civil szervezet szerdán szembesült azzal, hogy – hiába a Kárpátalját és másik hét ukrajnai megyét érő orosz légitámadás-sorozat – a kormány listáján ugyanaz a 13 megye szerepel, mint ami július 1-jén. Viszont a dátum lekerült az oldalról. A lista pedig kikerült a kormányportál dokumentumtárából.
Mi értelme volt ezeknek az apró módosításoknak, ha egyébként július 1. óta ugyanazzal az URL-lel található meg a lista? A Magyar Helsinki Bizottság menedékes családok tucatjait képviseli közigazgatási perekben. A jogvédők érvelését kétségtelenül erősítené, hogy bizonyíthatóan augusztus 21-én nem volt hatályos megyelista, ami alapján a kárpátaljai menedékeseket utcára tették. Ha nem bizonyítható, ez az érv elveszik.
A rendelet szerint egyedül csak a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium honlapján kell közzétenni a listát. Ha a tárca azt tudja mondani, hogy valójában itt egy „dinamikusan frissülő” oldalról van szó, ami mindig ugyanazon a helyen jelenik meg, az előzmények eltűnnek, és csak a hatályos lista látható, akkor nem állapítható meg az állam vétkes hanyagsága. Nincs itt semmi látnivaló, a jogvédőknek és a családoknak nincs igaza, a kormány nem hibázott.
Szerencsére a Magyar Helsinki Bizottság a Wayback Machine segítségével három korábbi pillanatfelvételt is talált az oldal augusztus 11-iki, 23-iki és 25-iki állapotáról. Mindegyiken az szerepel, hogy „Háború sújtotta megyék listája 2024.07.01.”.
Ráadásul, ha megnézzük a most letölthető pdf tulajdonságait, abból látszik, hogy a július 1-eivel betűre, vesszőre megegyező lista szeptember 3-án lett létrehozva.
Ebből pedig az következik, valószínűleg szeptember 3-ig, de augusztus 25-ig bizonyosan nem frissítették a rendeletben előírt listát, bármennyire is legyen más a módosított minisztériumi weboldal sugallta látszat, vagy bármit is mondjon a Telexnek a kormánybiztos.
Egész Ukrajna háborús ország
A fentiek is mutatják, mennyire abszurd és átlátszó ez a listásozósdi. Akár friss a honlapon megtalálható lista, akár nem, egyáltalán nem vették figyelembe az augusztusi hadi eseményeket és az orosz légitámadások kiterjesztését, megszaporodását, vagyis semmi értelme egy olyan “havonta frissülő”, lényeges jogkövetkezményekkel járó papírnak, ami sem formai, sem tartalmi értelemben nem megbízható. Már ha számít valamennyire a jogbiztonság elve.
Kilóg a lóláb, és a kormány egyszerűen csak ki akarja innen szorítani a segítségre szoruló üldözött családokat.
Eleve hazugság az, hogy ahol nem folynak közvetlen harci cselekmények Ukrajnában, ott béke van, és esély van normális életre. Ezt az is mutatja, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága nem javasolja, hogy bárki visszatérjen Ukrajna egyetlen régiójába se.
Jó okkal, hiszen a két és fél éve tartó háború nem csak a frontvonalakra hat ki, de az egész országot teszi élhetetlenné. Ott sincs áram, gáz, fűtőanyag, ott sincs közszolgáltatás és munkalehetőség, ott is ellátási nehézségek vannak, ott is felfoghatatlan bizonytalanságban és életveszélyben élnek, ahol nem dörögnek a fegyverek. Az utóbbi két hét pedig bizonyította, hogy pillanatok alatt változhat a hadi helyzet: az egykori hátország háborús célponttá, akár háborús tűzfészekké válhat.
A Magyar Helsinki Bizottság túl a jogi segítségnyújtáson azon is dolgozik, hogy felhívja az Európai Unió és az Európai Bizottság figyelmét a bajba jutott menekülőkre, hogy külön forrásokat biztosítsanak számukra, illetve tegyék meg azokat a jogi lépéseket, amelyekkel nyomást helyezhetnek a magyar kormányra.