Hol a határ a szükséges kellemetlenség és a megalázó bánásmód között? Milyen súlyos jogsértés esetében érdemes panaszolni a rendőri intézkedést vagy hatósági eljárást? Egyáltalán kérdés-e, hogy “milyen súlyos”? A Magyar Helsinki Bizottság ügyfele úgy döntött egy számára megrázó élmény után, nem hagyja magát.
Mi jelzi a tolerancia hiányát, illetve mi fér bele a véleményszabadságba – ha fekete ruhás tüntetők megszakítanak egy zártkörű LMBT-témájú rendezvényt nacionalista zenéket bömböltetve és homofób, megalázó szövegű molinókat lengetve, vagy ha valaki leönti az egyik ilyen molinót? Epikus történet, egyelőre lezárás nélkül.
Intimszoba, fegyvertelen felügyelők, kézműves foglalkozások. Kovács Petra és Krámer Lili kriminológusok, a Magyar Helsinki Bizottság munkatársai, meglátogattak egy portugál női börtönt – ezzel kapcsolatban mesélnek itthon elképzelhetetlen sajátságokról, a portugál börtönrendszerről, a magyar és portugál intézmények közötti különbségekről.
Nagyságrendekkel könnyebb és sokkal gyorsabban lehet börtönbe kerülni, ha valaki már eleve a társadalom perifériáján él. Még csak bűnt sem kell elkövetni hozzá, elegendő a szabálysértés legenyhébb formája is. Ilyet már biztosan mindannyian elkövettünk – valószínűleg következmények nélkül. Miért büntetik mégis azokat az élethelyzeteket, amikre a szociális ellátórendszernek kellene válaszolnia?