Intimszoba, fegyvertelen felügyelők, kézműves foglalkozások. Kovács Petra és Krámer Lili kriminológusok, a Magyar Helsinki Bizottság munkatársai, meglátogattak egy portugál női börtönt – ezzel kapcsolatban mesélnek itthon elképzelhetetlen sajátságokról, a portugál börtönrendszerről, a magyar és portugál intézmények közötti különbségekről.
Kollégáink börtönügyi konferencián vettek részt Portóban március végén a Nemzetközi Büntetés-végrehajtási és Börtönügyi Szövetség (ICPA), az Európai Büntetés-végrehajtási Szervezet (EuroPris) és a Portugál Reintegrációs és Büntetés-végrehajtási Főigazgatóság (DGRSP) szervezésében. Az eseményen előadtak az alternatív szankciók magyarországi helyzetről és velük tartott a FECSKE (Fogvatartottakért és Családtagjaikért csoport) egyik alapító tagja is, aki a saját reintegrációval kapcsolatos tapasztalatait osztotta meg a konferencia résztvevőivel.
Meglátogathattak egy portugál női börtönt is: most a portugál börtönrendszerről és a börtönlátogatásról mesélnek.
Variációk egy témára: Portugália és Magyarország – az inkluzív és exkluzív büntetőpolitika példái
Portugália és Magyarország összehasonlításában az az érdekes, hogy két hasonló méretű, hasonló gazdasági teljesítőképességű EU-tagország, a százezer lakosra jutó bűncselekmények száma a Világbank összehasonlító adatai szerint pedig nagyon hasonló (Portugália: 0,91; Magyarország: 0,83). Ennek ellenére hazánkban százezer lakosra csaknem kétszer annyi fogvatartott jut (200), mint Portugáliában (111). Tehát míg Magyarországon 19 ezernél többen vannak börtönben, addig Portugáliában csupán 12 ezren – erre a különbségre a két ország büntetőpolitikája közötti eltérés adhat magyarázatot. A magyar helyzetről nemzetközi összehasonlításban itt olvasható részletes elemzésünk.
Röviden a portugál börtönrendszerről
Portugáliában változó minőségű épületek állnak rendelkezésre a börtönrendszer számára: vannak máig használt 19. századi börtönépületek, de épültek intézetek a 20. század második felétől a 2000-es évek elejéig is. A kétezres évek elején átfogó felújítási programba kezdtek, azért, hogy az elhelyezési körülmények minden büntetés-végrehajtási intézetben a nemzetközi emberi jogi normáknak megfelelőek legyenek – ez a folyamat a mai napig tart, így nagy különbségek lehetnek egyes intézetek között.
A börtönök központi irányítását ellátó szervet Reintegrációs és Büntetés-végrehajtási Főigazgatóságnak (Direção Geral de Reinserção e Serviços Prisionais – DGRSP) hívják Portugáliában, a pártfogók és a börtönrendszer tartozik alá. A börtönrendszert 12923 férőhely alkotja összesen 49 büntetés-végrehajtási intézetben, melyeket kétféle kategóriába sorolnak:
a biztonsági szint (magas, közepes és speciális),
és az irányítási feladatok összetettsége (magas és átlagos) szempontjából.
Az irányítás összetettségének mértékét a biztonsági besorolás, a kapacitás, a foglalkoztatottság, a fogvatatottak jellemzői, a fogvatartási rezsimek sokfélesége és az alkalmazott programok alapján értékelik. A portugál rendszerben 21 magas komplexitású (a férőhelyek 80%-a) és 27 átlagos komplexitású (a férőhelyek 20%-a) létesítmény áll rendelkezésre. Nincsenek külön a letartóztatottak számára fenntartott „előzetes-házak” ebben a rendszerben.
A portugál börtönök hosszú időn keresztül túlzsúfoltak voltak, a fogvatartottak száma 1985 és 2020 eleje között meghaladta a rendelkezésre álló férőhelyek számát. A Covid-19 világjárvány során a portugál kormányzat a vírus börtönbeli terjedésének megelőzése érdekében komoly, a börtönzsúfoltságot csökkentő intézkedéseket vezetett be:
kollektív kegyelmet a két évnél nem hosszabb még fennálló szabadságvesztésekre (ebből kizárták azokat, akiket erőszakos, szervezett bűnözéshez köthető, drogkereskedelemmel kapcsolatos, korrupciós vagy hivatali visszaéléssel elkövetett bűncselekményért ítéltek el);
kivételes egyéni köztársasági elnöki kegyelmet a 65 évnél idősebb, fizikai vagy mentális betegségben szenvedő fogvatarottak számára;
rendkívüli eltávozást 45 napra, amelyet jó magaviselet esetén meghosszabbított a büntetés-végrehajtási szervezet igazgatója;
rendkívüli korai szabadítást azok számára, akik a rendkívüli eltávozás során jó értékelést kaptak, a pártfogó felügyelet és a rendőrség felügyelete mellett az eredeti időpontnál 6 hónappal korábban szabadulhattak feltételesen.
Csaknem kétezren hagyhatták el korábban a bv. intézetet a fentiek eredményeként, így a börtönrendszer kihasználtsági szintje 2020. június 1-jén 85,5 százalékosra csökkent – és még a bűnözési mutatók sem romlottak.
Európai összehasonlításban Portugália börtönpopulációs aránya még mindig a magasabbak közé tartozik, ami a hosszú börtönbüntetések nagy számával magyarázható. A járvány azonban megmutatta, hogy megszüntethető a túlzsúfoltság, mert a szabadságvesztés alternatívái (pl. otthonában, elektronikus távfelügyelet és pártfogó felügyelet mellett) jól működnek, így ezeket a tapasztalatokat felhasználva Portugáliában felülvizsgálják a büntető törvénykönyvet és reformokat terveznek.
A portugál Reintegrációs és Büntetés-végrehajtási Főigazgatóság küldetése és alapvető értékei
A szervezet missziója a bűnmegelőzési közpolitika fejlesztéséből, a büntetések és intézkedések végrehajtásából, a társadalmi reintegráció elősegítéséből és ehhez kapcsolódó feladatokból áll, ehhez tartozik:
az oktatási és büntetés-végrehajtási rendszerek összehangolt és egymást kiegészítő irányítása,
az emberi méltósággal összeegyeztethető feltételek biztosítása,
valamint a rend és a társadalmi béke védelméhez való hozzájárulás.
A szervezet alapvető értékei pedig a következőek: az ember változásra való képességébe vetett hit, az emberi jogok védelme és előmozdítása, a humanista szemlélet érvényesítése és a társadalomba való visszailleszkedés segítése szabadságelvonó és a közösségi szankciók végrehajtása során, a fiatalkorúak nevelő igazságszogáltatása, kiállás a társadalom biztonságáért, a bűnismétlés megelőzése, a társadalmi reintegráció megbecsülése.
Hamarabb látogathattunk meg egy portugál börtönt, mint egy magyart
A „Correctional Research Symposium 2023” nevű nemzetközi konferencia főként a sikeres reintegrációs programokról, a hatékony és humánus intervenciókról szólt. Ennek keretében nagyjából ötvenedmagunkkal alkalmunk volt meglátogatni és közelebbről megismerni a portói repülőtér közelében lévő Estabelecimento Prisional de Santa Cruz do Bispo nevű női börtönt. A modern, 352 férőhelyes intézetet 2004-ben adták át.
Erre azért volt lehetőségünk, mert a portugál börtönszervezet progresszív, haladó gondolkodású, és hisznek abban, hogy a civilekkel való együttműködés nem gátolja, hanem segíti a fogvatartottak helyzetét. Semmit rólunk nélkülünk – szól a mondás. A kutatásban is fontos szempont annak a felismerése, hogy annak elengedhetetlen feltétele az érintettek környezetének megismerése.
A látogatókat szállító buszt pár perc alatt beléptették a börtönbe, a vasrácsot felengedve ellenőrizték az engedélyünket, majd a belső udvaron leparkoltunk. A főépület bejáratánál az intézet igazgatónője (nem parancsnoka), és a felügyelet egyik tagja (aki angolul tolmácsolt) várta a látogatásra érkező delegációt, azaz civileket, kutatókat, és a világ különböző börtönrendszereinek döntéshozóit és dolgozóit.
Az ott eltöltött másfél óra alatt ritkán jutott eszünkbe, hogy valójában egy börtönben és nem egy nagy bentlakásos iskolában, vagy más közösségi intézményben vagyunk. Az intézeten belül összesen két rácsot láttunk, ezek sem voltak használatban. A felügyelet tagjai gumibotot, fegyvert nem hordanak maguknál, csak magas biztonsági fokozatban lévő fogvatartottak kísérése, előállítása esetében lehet indokolt annak használata. A biztonság ott is fontos, de nem mindent felülíró szempont. Sokkal fontosabb az, hogy a fogvatartottak megfelelő, humánus, reintegrációs programokban bővelkedő körülmények között töltsék a büntetésüket. A portugál állam évtizedekkel ezelőtt belátta, hogy ahhoz, hogy kevesebb szabadult ember kövessen el újra bűncselekményt és kerüljön megint börtönbe, a legfontosabb, hogy emberséges körülményeket biztosítsanak.
Ami azonban még meglepőbb volt, hogy a fogvatartottak az ottlétünk alatt is szabadon sétáltak a folyosón, ki-ki a dolgára sietve (iskolába vagy a munkahelyre menet). A portugál rendszerben nem tesznek különbséget a letartóztatottak és a jogerősen szabadságvesztésre ítéltek között. A felügyelet tagjai hordanak egyenruhát, a fogvatartottak nem. Ők a saját civil ruháikban lehetnek, nem szükséges formaruhában tölteniük a börtönbüntetésüket. Ha anyagi nehézségeik miatt nincs saját ruhájuk, akkor azt alapítványoktól adományként kapnak.
Megmutatták nekünk a látogatóhelyiséget, ahol egy nagy teremben, nagyjából 20 asztalt körbeülve találkozhatnak a fogvatartottak a szeretteikkel. Mindehhez összesen három felügyelő munkája szükséges. A látogatók és a fogvatartottak öleléssel, kézfogással, puszival üdvözölhetik egymást és a beszélgetésre nem plexifallal elválasztott személytelen környezetben kerül sor, mint ahogy Magyarországon minden börtönben 2019 óta. Egyszerre maximum három hozzátartozó/kapcsolattartó látogathat egy fogvatartottat, oszthatnak meg élelmiszert, amit a helyiségben található automatából tudnak megvásárolni. Alapesetben nincs plexi, sem fülkés beszélő. Mivel azonban ez az intézet ad ideiglenes otthont a magas biztonsági kockázatra besorolt női fogvatartottaknak is az országban, van fülkés beszélő is, de azt csak akkor alkalmazzák, ha az biztonsági okokból indokolt.
Megnézhettük az intimszobákat is, ugyanis a portugál fogvatartottaknak arra is van lehetősége, hogy havonta egy alkalommal három órában fogadjanak látogatót: a férjüket, élettársukat egy olyan szobában, ahol ágy és fürdőszoba is van – annyi a feladatuk ezzel, hogy a látogatás végén kitakarítva kell visszaadniuk a szobát.
A reintegrációs programok egyike az istentisztelet, vagy más néven a vallási gyakorlat, egy erre kialakított helyiségben. A mozgatható bútoroknak és vallási berendezési tárgyaknak köszönhetően több felekezet is tudja az erre szolgáló helyszínt használni.
A börtönben van egy hatalmas tornaterem, ahol nem csak csoportos órákat, edzést (aerobik, torna) tartanak sportfoglalkozás gyanánt, hanem nagyobb, az összes ottani fogvatartottnak rendezett közösségi esemény, ünnepély (például nőnap) helyszíneként is szolgál. Az ott jártunkkor éppen kézműves foglalkozáson vettek itt részt időskorú fogvatartottak.
Az étkezés is közösen, a börtön menzáján zajlik, a fogvatartottak együtt reggeliznek, ebédelnek, vacsoráznak. Természetesen vannak szabályok, amiket be kell tartaniuk, másképp nem is tudna ilyen hatékonyan működni az intézet, de egy ízig-vérig emberközpontú megközelítést érzékelhetünk – szemben a hazai tapasztalatokkal.
Láttuk az iskolát (tantermeket) és a könyvtárat is. Alsó-, közép- és felsőfokú tanulmányokat is folytathatnak az ottani fogvatartottak. Utóbbira online, a könyvtárban található számítógépek segítségével van lehetőségük. Az iskola után, a börtön területén található bölcsődét, óvodát is megtekintettük, ahová jelenleg 12 gyermek jár. A gyerekek öt éves korukig maradhatnak az édesanyjukkal, legyen szó olyan babákról, akik az édesanyjuk börtönbüntetése alatt születettek, vagy olyan gyerekekről, akiket az anyukájuk a börtönbe vonuláskor magukkal vitt. Magyarországon csak egyéves koráig maradhat a gyerek az édesanyjával a börtön falain belül. Nem gondoltuk, hogy létezik ilyen színes, játékokkal teli, barátságos, a börtönre egy pillanatig sem emlékeztető intézmény a fogvatartott édesanyák gyerekei számára börtönfalakon belül. Ezután az anyák és gyerekeik elhelyezésére szolgáló zárkákba, szobákba is betekinthettünk. Ezek javarészt ki vannak festve, fel vannak díszítve, a babakocsik pedig a zárkák előtt sorakoznak. Megindító volt itt is végigsétálni.
Nem csak tanulni, de dolgozni is lehet a börtön területén (de nem kötelező). Az úgynevezett workshop helyiségekben többféle munkát végeznek a nők. Mikor ott jártunk, éppen használati tárgyakat csomagoltak és a varrodában dolgoztak. Vendéglátóink azt is elmesélték, hogy a koronavírus-járvány kezdetén rengeteg megrendelés érkezett a varrodába, és ennek egy részét önkéntes alapon, jóvátételként végezték a fogvatartottak.
Egy szinttel feljebb megnézhettük az orvosi szobát, rendelőt is. Az orvos napközben, az ápolók 0-24 órában tudják itt ellátni a beteg női fogvatartottakat. A nap bármely napszakában lemehet az orvosi rendelőbe a beteg, erre külön kérelmet nem kell benyújtani, engedélyt nem kell kérnie. Van fogorvosi, nőgyógyászati ellátás, és ha valamelyik fogvatartott külső kórházban kap egészségügyi ellátást, ám az ott tartózkodása már nem indokolt, akkor az itteni kórtermekben lábadozhat.
A másfél órás látogatás után nem csak fontos szakmai tapasztalatokkal gazdagodtunk, hanem azzal a gondolattal is, hogy egy börtön így is működhet, sőt így működik igazán jól.
Krámer Lili, Kovács Petra, 2023. április 25.
Címlapkép forrása: Andebol Feminino Portugal