Mit tesz a rendőrség egy olyan megkeresésre, amely szerint a szomszédok direkt a bejelentő ajtaja előtt állnak és hergelik a kutyáját nyávogó hangokkal és flakoncsattogtatással? Számos logikus válaszlépés létezik, de akármelyik is fordult meg a fejedben: nem azt.
Egy átlagos nap
“Biztos ma lesz valami balhé, mert nincs tévé meg internet.”
– viccelődött Attila (nevét megváltoztattuk) a feleségének, mielőtt egy éves kisfiukkal elindultak otthonról. Előrement, de pár perccel később már ordibálásra figyelt fel, párja és a szomszéd – természetesen már megint AZ a szomszéd – között. A konfliktus tárgya a harci viadalról mentett kutya volt, amelyet a szomszédasszony és vele élő lánya fogadtak be. A terápiás kutya hivatástól már egy életre elesett eb rettegésben tartotta a lakóközösség összes tagját, a közös kertben pedig póráz és szájkosár nélkül rohangált. A problémát minden lakó többféleképpen próbálta jelezni is.
Egy ilyen témájú veszekedésbe csöppent bele Attila és állt ki felesége mellett, majd a szóváltást követően mentek dolgukra.
Majd nem történt semmi.
Egy (átlagos?) rémálom
A következő fejezetre fél évet kell várnunk, amikor is négy rendőr megjelent Attiláék lakásán, a frászt hozva Attila feleségére és kisfiára. Mindent átkutattak, az épp dolgozó férfit keresve, az értetlenkedő kérdésekre semmit nem válaszoltak, majd a felesége telefonján utasították Attilát, hogy el ne mozduljon a munkahelyéről, amíg odaérnek. Ő ekkor egy óvoda kertésze volt, és az intézményből az út túloldalára azért átment, hogy ne közvetlenül a szülők és a kisgyerekek előtt kelljen jelenetet rendezni, bár az intézkedést így is többen láthatták. Nem mintha bármi fogalma lett volna, miről lehet szó.
Ami ezután történt, annak elmesélésére át is adjuk a szót Attilának:
Kijött hozzám három járőr és egy civil ruhás nyomozó. A járőrökön azt éreztem, hogy abszolút nincsenek képben. Nekem már az is furcsa volt, hogy ott a három egyenruhás járőr, de végig a civil nyomozó beszélt. Ő is csak annyit, hogy "magát most előállítjuk bűncselekmény elkövetése miatt". Eleve az is érthetetlen volt, hogy rögtön négyen jöttek, egy egész akciócsoport, mint akik arra számítottak, hogy le kell teperni és ellen fogok állni. Átvizsgálták a ruhámat, még a cipőmet is levetették és parancsolták, hogy vágjam a földhöz. Aztán úgy préselődtünk be öten az autóba, mint a heringek. Utána nem találtak vissza a rendőrkapitányságra – a saját kerületükben! A legabszurdabb rész az volt, amikor ott ültem hátul és mondtam nekik, hogy merre kell menni. Teljesen szürreális volt, de ez már csak a cseresznye a hab tetején.
A rendőrkapitányságon egy folyosón várakoztattak, kicsit olyan volt, mintha ott is felejtettek volna, nem is értettem, hogy akkor mi volt olyan sürgős. Aztán fogdába tettek.
A fogdán nem tudom, mennyit várakoztam, de én még életemben nem fáztam ennyire. Személytelen volt és rideg, nagyon kemény és megalázó volt. Ráadásul edzőcipőben voltam, amiből mondták, hogy fűzzem ki a cipőfűzőt, de azt nem lehetett, úgyhogy le kellett vennem a cipőt és ücsöröghettem ott mezítláb. Vissza is kérdeztem, hogy miért, hát hogy ne legyek öngyilkos a fogdában. De nem értem, ott volt a kamera, azt valaki nézi…
Utána lejött a civil ruhás nyomozó és felvittek a meghallgatásra, végre visszakaptam a cipőmet is, de a hölgyre még mindig kellett várni vagy húsz percet. Ekkor már síkideg voltam. Mindezt miután órákkal előtte rárontották a feleségemre az ajtót, körbekutatták a lakást, nem vagyok-e ott, behoztak négyen mit tudom én, milyen költségen. De ekkor végre elmondták, hogy zaklatás elkövetése miatt lettem előállítva. Kérdeztem, hogy milyen zaklatás. De csak annyit mondtak, hogy zárt adatkezelést kért a hölgy. Erre csak cinikusan felröhögtem, mire elkezdtek kérdezgetni, hogy "tehát elismeri?" Mit ismernék el? Olvassák fel, hogy miről van szó! Ekkor esett le, hogy a szomszéd kutya miatti szóváltásról van szó. Itt elkövettem egy hibát, hogy amikor kérdezték, hogy kérek-e ügyvédet, azt mondtam, hogy nem. Annyira röhejesnek tartottam, meg nem is éreztem a súlyát a dolognak, nem is ismertették, miről van szó. Ami egyből feltűnt, hogy többes számban volt írva a feljelentés – ismeretlen többes elkövetőről. Akkor ebből honnan ismertek fel engem?
Mondták aztán, hogy "maga még tiszta előéletű, ismerje el, és akkor megússza papíron egy ejnye-bejnyével". De hát jóember, semmit nem csináltam! Nem akarok kapni ejnye-bejnyét.
Két kérdést tettem fel. Egyrészt hogy miért nem kaptam korábban idézést és mit csináltak fél évig. Erre csak hebegtek-habogtak, hogy hát másnak volt kiadva az ügy. A másik kérdésem az volt, hogy mit tehetek, ha nem értek egyet. Amire felelték, hogy "hát, panaszt tehet, de amióta mi itt vagyunk, nem volt olyan, hogy a panaszt elfogadták volna!" Mondtam, hogy nem érdekel, és panaszt tettem a gyanúsítás ellen.
Aztán mehettem szabadon. De akkor miért kellett a szart is kiijeszteni a családomból?
Pár csodálatos elme
Csak a kihallgatáson tudta meg végre Attila, mi az a szörnyű bűncselekmény, amivel gyanúsítják, ami miatt ezek a szürreális jelenetek főszereplőjévé kellett válnia: a harcikutya-tulajdonos hölgy és édesanyja jelentették fel bosszúból, amiatt az egy szócsata miatt.
A feljelentés fő vádpontja az volt, hogy (még csak nem is Attila, hanem a meg nem nevezett több tettes) direkt az ő ajtaja előtt áll és hergeli a kutyáját nyávogó hangokkal és flakoncsattogtatással.
Egy másik vádpont így nézett ki: “Attila és a családja bandáztak az udvaron, és ekkor volt az, hogy készítettek madárijesztőt és odatették a járdára, felakasztották egy fára, mire visszamentünk a sétából, levették a madárijesztőt. Ez is arra irányult, hogy a kutya megijedjen. Ebbe kamerát is szereltek, mert láttuk az ablakból. Ebből is látszik, hogy a kutya megfélemlítésére irányult, mert különben nem tették volna a járda közepére bekamerázva.” (Az állításból annyi igaz, hogy valóban készítettek egy madárijesztőt egy ünnepségre.)
A történetben az emberi konfliktus már-már hétköznapi. Viszont hogyhogy nem képes a rendőrség a helyén kezelni egy ilyen gyanús feljelentést? Hiszen még a saját social media csatornáikon is előszeretettel viccelődnek a hasonlóan komoly hívásokon.
A józan ész diadala
Ekkor kereste fel Attila a Magyar Helsinki Bizottságot. Ügyvédünk, Bieber Ivóna segítségével Attila panaszt tett a rendőri intézkedéssel szemben.
A gyanúsítás ellen már a kihallgatáson megtett panasz az ügyészségre került, amely – rendőrségi ügyekben kivételes módon – Attilának adott igazat. Megállapította, hogy nem is történhetett zaklatás (egy egyszeri vita már a természetéből fakadóan sem alkalmas erre), és lezárta az ügyet. Az ügyészi döntést be sem várva azonban a rendőrség értesítette a polgármestert abban a kerületben, amelyikben a család önkormányzati lakást bérelt: Attila beazonosításra került mint zaklató, valamint viselkedése negatív hatással van a lakókörnyezetre. Innentől Attiláék retteghettek még attól is, hogy megvonják tőlük a lakást, amit ráadásul épp terveztek megvenni.
A rendőrség eljárása nemcsak felfoghatatlan, de természetesen több ponton jogsértő is volt. Ha úgy is ítélik, intézkedni kell a szürreális feljelentésre, a szomszédvita után eltelt fél évben bőven lett volna idő beidézni a büntetlen előéletű Attilát, ahelyett, hogy rajtaütésszerűen kivonulnak a lakására, majd a munkahelyére. Majd az intézkedés okával kapcsolatban nem tájékoztatták sem őt, sem a párját. A nyomozati anyag kikérése sem volt egyszerű. Az pedig, hogy a rendőrség még külön odaszúrt egyet a polgármester bevonásával, különösen aljas húzás, amellett, hogy fittyet hány az ártatlanság vélelmére.
A rendőrség helyt adott végül a panasznak, és most személyiségi jogi pert indítunk.
Tanulságos bármilyen rendőri intézkedés esetére, hogy Attila példásan együttműködött a rendőrökkel, nem állt ellen, még ha teljesen értelmetlennek is tartotta az intézkedést, mindössze jogos kérdéseket tett fel. A helyszínen nincs mit tenni – hasonló helyzetben te is ugyanazt teheted, mint Attila, majd panaszt tehetsz a szerinted jogszerűtlen eljárással szemben. A történet is mutatja, hogy létezik jogorvoslat, születhetnek ésszerű korrekciók még egy ilyen lázálom végén is. A másik fontos tanulság: kérj ügyvédet! Nem számít, hogy egyértelműnek és jelentéktelennek tűnik az ügy. A harmadik tanulság, hogy nincs az a hollywoodi forgatókönyv, aminél a mindennapok Magyarországa ne lehetne izgalmasabb.