Mi jelzi a tolerancia hiányát, illetve mi fér bele a véleményszabadságba – ha fekete ruhás tüntetők megszakítanak egy zártkörű LMBT-témájú rendezvényt nacionalista zenéket bömböltetve és homofób, megalázó szövegű molinókat lengetve, vagy ha valaki leönti az egyik ilyen molinót? Epikus történet, egyelőre lezárás nélkül.
Propozíció és seregszemle – Aurórások ⚡ Budaházyék
2019-ben az Auróra Közösségi Tér egy rendezvényére homofób tiltakozók özönlöttek be. Az eset kapcsán a Magyar Helsinki Bizottság két ügyben is képviseli az Aurórát és közönségét, az egyik 2020-ban lezárult egy jogerős ítélettel. Ekkor a Fővárosi Törvényszék megállapította, hogy a szélsőjobboldaliak – élükön a Budaházy testvérpárral – jogszerűtlenül gyülekeztek, felvetette a közösség elleni erőszak megvalósulását, valamint elmarasztalta a rendőrséget is, mert nem léptek fel erélyesen velük szemben. A rendőrség tétlensége miatt az aurórás szervezők kénytelenek voltak megszakítani a rendezvényüket és több órás szócsatát folytatni az őket zaklató provokátorokkal.
Expozíció
Nem csak szócsata zajlott ekkor. A közösségi tér egyik törzsvendége ugyanis leöntötte ivójoghurttal az egyik, “Tiltsák ki az LMBT propagandát az iskolákból” feliratú lepedőt. A joghurt fröccsent. Nem is akárhova, hanem a lepedőről Gaudi-Nagy Tamás zakójára, aki állítása szerint “jogvédőként, Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvédjeként” érkezett a “normalitáspártiak” segítségére a helyszínre. A hasonló akciókat rendszeresen támogató ügyvéd emberi méltósága összeroppant az ilyen szintű megalázás alatt, és feljelentette a joghurtos támadót. Utóbbit, Hegyi Dánielt képviseli a Magyar Helsinki Bizottság a becsületsértési perben, amiben most pénteken született elsőfokú ítélet. Az incidensre így emlékezik vissza:
“Amikor odaértem, már ott álltak a rendőrök, egyenruhás, fekete pulcsis alakok foglalták el a kedvenc kanapémat meg a székeket, hallottam, hogy dobtak be döglött patkányt is a WC-be. […] Szemmel láthatólag nem vendégként voltak ott, hanem feszültséget okozni meg balhézni.
Kábé fél-1 órát álltunk ott a joghurtos leöntés előtt. Szóváltásba keveredtem ezekkel az arcokkal, mindkét oldalról voltak inzultusok, nekem is meg nekik is járt a szájuk.”
A magánvádas eljárásban a felperes a zakó 2100 forintos tisztítási költségének megtérítésén felül bocsánatkérést és 300.000 forint sérelemdíjat követelt ügyfelünktől. Attól függetlenül, hogy Hegyi Dániel többször megerősítette, hogy a joghurttal kifejezetten a molinót célozta, és csak véletlenül érte Gaudi-Nagy ruháját is. Ezt a tanúként idézett, 2019-ben kiérkező rendőrök is megerősítették, továbbá szerintük sem rongálni akart, csupán a nemtetszését kifejezni “a Gaudi úr joghurttal történő leöntését intéző személy”.
Sérelme-Nagy Tamás makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy a “normalitáspártiak” csak a törvényes kereteket betartva, az eltérő véleményüket kifejezve vitát folytatni érkeztek az Aurórába, fogyasztó vendégként, egy nyilvános eseményre. Annak ellenére, hogy a rendőrség utólag szabálysértési eljárást indított ellenük magánterületen hozzájárulás nélküli gyülekezés miatt, valamint a 2020-as bírósági ítélet már szóvá tette a közösség tagja elleni erőszak bűncselekményének gyanúját és megerősítette, hogy a tüntetők visszaéltek a gyülekezési joggal, amikor a tulajdonos engedélye nélkül, megfélemlítő módon balhéztak.
Központi motívum volt a büszke heterójog-védő érvelésében a tolerancia is, ami szerinte nem fedheti le az “LMBTQ jelszó alatt hirdetett társadalomromboló eszméket”. A megalázó és támadó magatartást sem a saját csapata viselkedésében, hanem az ő méltóságának joghurtos offenzíva általi megtiprásában, gyalázásában találta meg. Ezek értelmében a “Zéró tolerancia”, a “Bűn nem lehet büszkeség tárgya!” és hasonló feliratú óriásvásznakat (illetve amikor a szervezők zenéjét kihúzva hungarista nótákat bömböltettek) valószínűleg nem gyalázásnak, hanem kulturált társadalmi vitaindításnak szánták.
Hogyan ítélt most mindezek fényében a bíróság?
🥁🥁🥁
Itt jöhetett volna az eposzi igazságszolgáltatás - ehelyett további késleltetés
Bár a bíró elismerte, hogy a kiérkező rendőrök sem álltak a helyzet magaslatán és szigorúbban is felléphettek volna – saját szavai szerint – “Budaházyék bandájával” szemben, ügyfelünket bűnösnek találta és tízezer forint eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Bár ezt mátyás királyi “adott is meg nem is” ítéletnek szánhatta, azzal szemben a magánvádló és a vádlott – végre egyetértésben – azonnal bejelentette fellebbezését. Dániel szerint “még ez is tízezer forinttal több, mint amit hajlandó vagyok kifizetni”.
Fazekas Tamás, Hegyi Dániel ügyvédje a Magyar Helsinki Bizottságtól úgy gondolja,
“ez legfeljebb egy polgári jogi jogvita, nincs a társadalomra veszélyessége Dániel véleménynyilvánításnak, az arányos válasz a homofób jogsértésre. A magánvádló ügyvédi tevékenységről nem számolt be, s ő maga döntött úgy, hogy a jogsértők mögött helyezkedik el. Ez még a konzervatív bírói gyakorlat szerint is hibás döntés. Egyébként az ügynek eljárásjogi akadálya is volt: úgy gondoljuk, a vádat már ejtették több mint két éve, de erről a bíróság szóban semmit nem indokolt.”
Nem fogadjuk el, hogy egy ítéletben az számítson becsületsértésnek és gyalázásnak, amikor valaki joghurttal leönt egy gyalázásokkal teli lepedőt. Ahogyan nem fogadtuk el azt sem, hogy a rendőrök tétlenül nézzék azt, ahogy maszkos, kapucnis homofóbok megfélemlítenek egy kisebbségi közösséget a zártkörű, békés rendezvényükön. Akkor idővel kiharcoltuk az igazunkat – előbb-utóbb most is sikerülni fog.
A mű cselekményének lezárása még várat magára.