A szegénységet nem lehet rács mögé dugni

Nagyságrendekkel könnyebb és sokkal gyorsabban lehet börtönbe kerülni, ha valaki már eleve a társadalom perifériáján él. Még csak bűnt sem kell elkövetni hozzá, elegendő a szabálysértés legenyhébb formája is. Ilyet már biztosan mindannyian elkövettünk – valószínűleg következmények nélkül. Miért büntetik mégis azokat az élethelyzeteket, amikre a szociális ellátórendszernek kellene válaszolnia?

Az igazi magyar népmesék

Kilencgyermekes, gyermekeit egyedül nevelő édesanya egy szegény borsodi faluban, soha nem követett el semmilyen bűncselekményt. 15 éves fia minden nap elindult az iskolába, viszont az édesanyja egy hivatalos értesítésből tudta meg, hogy nem mindig érkezett meg oda – 40 óra igazolatlan hiányzása gyűlt össze, mert összejött egy lánnyal, és néha inkább vele találkozott. A tankötelezettség megszegéséért 100.000 forint pénzbírságra sújtották a szülőt. Ezt esélye sem volt befizetni, emiatt két hétre börtönbe kellett vonulnia – magára hagyva kilenc kiskorú gyermekét.

33 éves, négygyerekes, roma származású férfi, útépítőként dolgozik közfoglalkoztatásban. Egy falubeli ismerőse szólt neki, hogy egy magánterületről száraz fa elvihető – amire szüksége is volt a családnak, a gyerekek fáztak. Amikor odaért, többen épp hordták is el onnan a fát. Visszafelé úton a rendőr csak őt állította meg, és visszavitte a helyszínre. A rendőrség felkereste a tulajdonost, aki nem erősítette meg az információt, hogy engedélyt adott volna a fa elvitelére. A száraz fa értékét pár száz forintra becsülték, a férfi viszont 50.000 forint pénzbírságot kapott.

Budai hajléktalan férfi a koronavírus-járvány miatti veszélyhelyzet idején magányosan eszegetett, amikor közterületen is kötelező volt a maszkviselés. A férfi is tudta ezt, lelkiismeretesen hordta is a maszkot egész nap – mivel az egész napját az utcán kell töltenie. Épp születésnapi tortáját fogyasztotta békésen egy padon (értelemszerűen a maszkot levéve), amikor rendőrök léptek elé, igazoltatták, majd “no, tőlünk is kap egy születésnapi ajándékot” megjegyzéssel átadtak neki egy 50.000 forintos szabálysértési bírságot.

36 éves autószerelő, aki egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei városban két kiskorú gyermeket nevel, családfenntartó. Az autószerelés mellett kamionosként és sofőrként dolgozott, hogy devizahiteles lakóingatlana részleteit tudja törleszteni. Lejárt a jogosítványa és egészségügyi alkalmassági engedélye, melyekért egymás után kapott 100.000 forint körüli pénzbírságokat. Az autót továbbra is használta – elmondása szerint azért, hogy ki tudja fizetni a bírságokat. Ez újabb büntetéseket eredményezett, melyeket folyamatosan törlesztett. Összesen 400-500.000 forint közötti pénzbírságot egyenlített ki, viszont egy 100 és egy 110 ezer forintos csekkre már nem gyűlt össze a pénz.

Anya és lánya, a járványügyi korlátozások idején. A lány autóval benzinkútra ment este 8 óra után (amikor kijárási tilalom volt), ezért a rendőrök igazoltatták és a helyszínre hívták az édesanyját. Ő azonnal meg is jelent a helyszínen, két rokonával, viszont amiért nem volt rajtuk maszk, őket is megbírságolták – mindenkit fejenként 500.000 forintra.

Negyvenes éveiben járó férfi, közmunkából él. A saját kapuja előtt igazoltatta a rendőr, de nem volt nála a személyi igazolványa. Nem engedték, hogy bemenjen érte, 40.000 forint bírságot kapott. Egy másik esetben közmunkásként dolgozott, nyolc tehenet legeltetett. Egy falubeli esemény alkalmával autók parkoltak a csorda szokásos útvonalára. A tehenek hazafelé vonulva letörték az egyik autó visszapillantó tükrét. Az esetért őt vonták felelősségre – rongálásért 40.000 forint bírságot kapott.

Mi a közös a fenti történetekben? Mind igazak, az elmúlt pár évből, és szereplőik mind olyan kiszolgáltatott helyzetben voltak, hogy a bírságot nem tudták befizetni, és emiatt szabálysértési elzárást kaptak – legtöbbjüknek börtönben le is kellett ülniük a kiszabott bírságok összegét. Bár a bírság ledolgozható lenne közérdekű munkával, ezt egyik esetben sem tudták érvényesíteni, többnyire azért, mert az érintettek nem kaptak megfelelő tájékoztatást erről a lehetőségről.

Abszurd, de nem rendkívüli

Bár ezek kiragadott esetek, korántsem számítanak Magyarországon kirívónak: 2022-ben csak szeptemberig közel 600.000 esetben szabtak ki valamilyen szabálysértési szankciót, legtöbbször helyszíni bírságot.

Szabálysértésért kiszabott szankciók 2017-től 2022 novemberig

A Belügyminisztérium lesújtó statisztikái szerint 2021-ben közel 630.000 esetben szabtak ki helyszíni bírságot vagy pénzbírságot szabálysértés miatt. Ezeknek a bírságoknak az összege 16,5 milliárd forint – ebből körülbelül 9,5 milliárd forintot fizettek be, 7 milliárdot nem. Aki nem fizeti be, ledolgozhatja a pénzbírság összegét közérdekű munka keretében, ha ezt külön kéri és el tudja intézni. Aki viszont nem dolgozza le (ami azért is lehet, mert nem volt tisztában ezzel a lehetőséggel, vagy mert nem képes a munkavégézésre), annak a büntetését börtönben letöltendő szabálysértési elzárásra változtatják.

Szabálysértési szankciók átváltoztatása 2017-től 2022 novemberig

Tehát az elzárással nem csak fölöslegesen és aránytalanul büntetik azokat, akik nehéz anyagi körülményeik miatt nem tudják befizetni a (sokszor már eleve diszkriminatívan és igazságtalanul kiszabott) bírságokat, hanem a társadalom számára is kifejezetten kártékony és értelmetlen módon történik mindez.

Alapfokú és középfokú nevelés-oktatás rendjét veszélyeztető szabálysértések (tehát igazolatlan óvodai és iskolai hiányzások) miatt 2022-ben csak szeptemberig 3684-szer büntettek szülőket pénzbírsággal. Ez összesen majdnem 106 millió forintnyi kiszabott bírságot eredményezett, amiből csak 31 milliónyit tudtak a szülők befizetni. (Az adatok még az év első háromnegyedéig is messze meghaladták az előző évieket: 2021-ben 2432 büntetést szabtak ki, közel 67 millió forint értékben, amelyből 35,2 milliót fizettek be.) Egy tanévben 30-40 órányi igazolatlan hiányzást még elitiskolák középosztálybeli tanulói is összeszednek, az ő szüleiket jellemzően mégsem büntetik ezekért. A bírságokkal szinte kizárólag a legnagyobb nyomorban élő, többnyire roma szülőket sújtják, akiknek gyerekei sokszor kilométereket tesznek meg tömegközlekedéssel sehogy, vagy nehezen megközelíthető lakóhelyeikről az iskoláig.

ha valaki az utcán kénytelen élni, ha valaki semmilyen segítséget nem kap a gyerekei neveléséhez, ha valaki folyamatos adósságspirálokba kerül és így tovább. Az is előfordul, hogy ugyanazokért a szabálytalanságokért többször büntetik őket, mint a magasabb státuszú és jövedelmű állampolgárokat. Majd elveszik tőlük a szabadságukat, amivel azt is ellehetetlenítik, hogy dolgozzanak és a gyerekeikről gondoskodjanak. Így a gyerekeket is megfosztják a szüleiktől. Ráadásul a bebörtönzés stigmatizálja a szülőt és a gyereket is, ami további problémákhoz vezet, de az eredetit nem oldja meg. Ezeknek az embereknek nem büntetésre, hanem segítségre lenne szükségük.

Szabálysértések miatt emberek tömegeit börtönbe küldeni amiatt is különösen értelmetlen, mert a bv intézetek országszerte túlzsúfoltak. 33 éve nem voltak ilyen sokan börtönben, mint most, a 2022. december 31-i adatok szerint 107 százalékos volt az országos telítettség.

Fogvatartottak száma az év utolsó napján 1990-2022

A börtönök túlzsúfoltságára megoldás lenne, ha szabálysértések és kisebb súlyú bűncselekmények miatt nem vágnának be reflexszerűen embereket a rács mögé, hanem ezeket például – mivel szinte kizárólag a hátrányos élethelyzet miatt követik el őket – a szociális ellátórendszer fejlesztésével orvosolnák. A fogvatartásra költött napi 15.000 forintból egyáltalán nem lenne kilátástalan gazdálkodni.

De nagyon úgy tűnik, hogy az államnak a szociális problémákra egyre inkább a börtön a válasza, tehát a szociális ellátórendszer tudatos leépítése miatt egyre gyakrabban kerülnek a büntetés-végrehajtás látóterébe szegény és kiszolgáltatott emberek. Az elzártak, az intézetek és a társadalom kárára.

Mi lehet a megoldás a fogvatartás helyett?

A három civil szervezet, amely a Szabálysértési Munkacsoportot alkotja (a Magyar Helsinki Bizottság, az Utcajogász és a TASZ), közösen jutott erre a következtetésre. A rendszer bagatell szabálysértések esetén kirívóan szigorú, mert apróságokért – például szemetelésért – lehet akár hetekre rács mögé kerülni. Nem működik jól, mert túl drága és nem hatékony: olyan embereket zárunk el, akiket nincs értelme. Mitől fog többet iskolába járni annak a szülőnek a gyereke, akit 30 igazolatlan óra miatt megbírságoltak és le kellett ülnie? De egy ételt lopó, vagy közparkban pisilő hajléktalan embert börtönbe zárni sem éri meg, az ilyen elzárásnak nincs visszatartó ereje, mert a szegénység miatt ezeket a szabálysértéseket újra el fogják követni. A szegénységre kell választ találni.

A kihágások esetében megelőzéssel nagy eredményeket lehet elérni. Fontos lenne, hogy létezzenek támogató rendszerek, hogy ne a börtön legyen a megoldás a nehéz életkörülményekre, a létbizonytalanságra. Az lenne a legjobb, ha kevesebbszer, csak a valóban szükséges esetekben szankcionálnák a szabálysértéseket. Ehhez fejleszteni kell a szociális gondoskodást a szociális gondozótól a családsegítőn át a hajléktalanellátásig. Több olyan ügyfelünk is volt, akiket egyértelmű – akár értelmi, akár testi – fogyatékosságuk ellenére is elzártak, akár épp a fogyatékosságukkal összefüggésben, amit pedig a törvény egyértelműen tilt.

Vannak olyan szabálysértések, amiket helyes, ha szankcionál az állam. Azonban a szabadságelvonás ezekben az esetekben is csak végső eszköz lehet. Börtön helyett más szankciókkal, például a közérdekű munka szélesebb körű alkalmazásával nemcsak emberségesebbé, hanem olcsóbbá is lehetne tenni a szabálysértési eljárást: ha nincs lámpa egy biciklin, a rendőr ma egyből bírságot szabhat ki. Ha ehelyett figyelmeztetést adna, sok pénzt takaríthatna meg az állam, még ha ez elsőre meglepően hangzik is. A Szabálysértési Munkacsopiort egyik kutatásában azt vizsgálta, mennyi pénzt lehetne megspórolni a figyelmeztetéses rendszerrel, amelyben ha a biciklis pótolja a lámpát, akkor nem kap büntetést. Ebben a rendszerben a rendőrségnek sokkal kevesebb papírmunkát kellene végeznie, ráadásul kevesebben kerülnének elzárásba a bírság meg nem fizetése miatt, amivel szintén jelentős összeget meg lehetne takarítani.

Mindenki kapott már levelet rendőrségtől vagy bíróságtól, amiben egyszerű utasítások és pontokba szedett lehetőségek helyett érthetetlen kifejezések, jogszabályból vett idézetek, hosszú és bonyolult mondatok szerepelnek. A szabálysértési bírságot ki lehet váltani közérdekű munkával, de az erről szóló tájékoztató bikkfanyelven, apró betűkkel szerepel a bírságos cédula hátulján – sokan így azt sem értik, hogy le tudják dolgozni a bírságot, és azt sem, hogy mi fog velük történni. Ezt átírtuk közérthetővé, a hatóság mégsem ezt a szöveget használja.

A Magyar Helsinki Bizottság a Szabálysértési Munkacsoport tagjaként a TASZ-szal és az Utcajogásszal közösen évek óta küzd egy igazságosabb szabálysértési rendszerért. A munkacsoport célja, hogy véget vessünk a kifejezetten a hátrányos helyzetet és a társadalom perifériáján lévő csoportokat indokolatlanul büntető szabályozásnak – amely ráadásul a társadalom számára is költséges és rossz. Ezért indítottuk el a Szabálysértés honlapot is, amelyen praktikus tanácsok mellett az állami szerveknek szóló javaslatok, kutatási eredmények és szakmai anyagok is szerepelnek.