A Szuverenitásvédelmi Hivatal (SZVH) széles jogosultságokkal rendelkezik, bármilyen érzékeny adatot megismerhet, és akár kezdeményezheti, hogy a Nemzetbiztonsági Bizottság előtt jelenjenek meg a kormány által évek óta kipécézett, független civil szervezetek képviselői. Egy SZVH által indított vizsgálat már önmagában megbélyegző célú, az annak végén nyilvánosságra hozott jelentéssel szemben semmilyen jogorvoslat nem áll rendelkezésre.
A Magyar Helsinki Bizottság mindent megtesz azért, hogy az európai döntéshozók figyelmét felhívja a veszélyre. Léderer András, szervezetünk advocacy vezetője nyáron az Európai Bizottságot címezte meg panaszával, miután az SZVH eljárást indított a Transparency International Magyarországgal és az Átlátszó oknyomozó portállal szemben. Őt kérdezzük az aktuális helyzetről.
Az Európai Bizottságnak két panaszt is benyújtottál az ún. szuverenitásvédelmi intézkedések miatt? Miért fordultál hozzájuk?
Az idén februárban megalakult SZVH vizsgálódni kezdett olyan civil szervezetek ellen, akik kollégáink a Monitoring Bizottságokban. Ezeknek az a feladata, hogy az uniós források szabályos elköltését kövessék. Én például a Belügyi Alapok Monitoring Bizottságában ülök, itt képviselem a Magyar Helsinki Bizottságot. A Transparency egy másik ilyen monitoring bizottság munkájában vesz részt. Emellett ők tagjai az Integritás Hatóság mellett működő Korrupcióellenes Munkacsoportnak is, aminek az a feladata, hogy az uniós pénzekkel kapcsolatos visszaélések kockázatait vizsgálják.
A másik civil szervezet, amellyel szemben SZVH-vizsgálat indult, az az Átlátszó. Ők nemcsak antikorrupciós ügyekkel foglalkoznak, hanem egészen sokoldalú tényfeltáró munkát végeznek, például a menekülők határmenti bántalmazásáról is közöltek cikkeket. Az anyagaikkal pedig hozzájárulnak az uniós pénzek állami költésének hatékony monitorozásához.
Amikor elindultak ezek az eljárások a két szervezet ellen, akkor mi, több tucatnyian, akik a Monitoring Bizottságokban ülünk, úgy éreztük, hogy ez iszonyú megfélemlítő ránk, az általunk képviselt szervezetekre nézve. De nemcsak ránk, hanem a hozzánk forduló állampolgárokra nézve is, akik ha ezek után észlelnek valamilyen szabálytalanságot, majd nem mernek bejelentést tenni, mert tartanak attól, hogy ennek a minden adathoz hozzáférő szervezetnek, az SZVH-nak a látóterébe kerülnek. Ezért fordultunk mi, civil monitoring bizottság tagok közösen a kormányhoz, és kértük, hogy hívják el az SZVH képviselőjét a monitoring bizottsági ülésekre, hogy tisztázzuk, sérti-e az ország szuverenitását, hogy kormányzati szereplőkkel együtt a pénzfelhasználás szabályosságát követjük. Sajnos a kormány elutasította a kezdeményezésünket, ezért úgy láttam, nincs más lehetőség, beadtam két panaszt az Európai Bizottsághoz.
Miért két panasz? Egy nem lett volna elég?
Két külön uniós eljáráshoz kapcsolódva adtam be panaszt.
Az egyik a feltételességi mechanizmus, melyben a jogállami problémák miatt fagyasztották be a Magyarországnak szánt forrásokat. Az SZVH működése alapvető jogállami normákkal összeegyeztethetetlen: az eljárásával szemben nincs jogorvoslati lehetőség, és az is nonszensz, hogy bármilyen minősített adathoz hozzáfér anélkül, hogy bizonyítania kellene a vizsgálódása megalapozottságát. A feltételességi mechanizmus keretében eredetileg a pénzek 65%-át javasolta az unió Bizottsága befagyasztani, és részben annak köszönhetően lett “csak” 55%, hogy a magyar kormány létrehozta a Korrupcióellenes Munkacsoportot, aminek tagja a Transparency és az Átlátszó is. Az SZVH által indított eljárások viszont épp ezt a munkát akadályozzák és végső soron lehetetlenítik el.
A másik panasz az uniós pénzek elköltésére vonatkozó jogszabályra hivatkozik. Ez írja elő a Monitoring Bizottságok létrehozását, működésük alapvető szabályait. Ha nem tudnak a szabályoknak megfelelően működni, mert például egy frissen létrehozott állami szerv megpróbál elhallgattatni minket vagy gátolni, hogy hozzánk fordulhassanak állampolgárok, akkor aláássák a jogszabály érvényesülését.
A két panaszeljárás eltérően zajlik, más-más szempontokat is emeltem ki, de mindkettőben lényegében azt sérelmezem, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal nem teszi lehetővé az uniós források hatékony ellenőrzését.
Az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást folytat a kormány ellen ugyanebben az ügyben, ami már biztosan az Európai Unió Bírósága elé kerül. Ennyi nem elég, miért szükségesek még egyéni panaszok is?
Igen, a Bizottság október másodikán bejelentette, hogy az Unió bírósága elé viszi a szuverenitásvédelmi törvényt. De a luxembourgi bíróság ítéletére jó pár évet kell várni. Az SZVH viszont addig is itt van az ország nyakán, a panaszok beadása óta már újabb civil szervezetek ellen kezdett vizsgálódni.
Mire szolgál a bizottsági panasz intézménye általában? Kiknek ajánlod, hogy éljenek vele?
Bármelyik uniós tagállam állampolgára benyújthat ilyen panaszt, ha úgy gondolja, hogy az uniós jog sérül a gyakorlatban, vagy ha egy tagállami jogszabály szerinte uniós jogba ütközik. Az Európai Bizottság megvizsgálja a panaszt, és ha megalapozottnak találja, akkor megkeresi az adott ország kormányát, és elindul a párbeszéd. A kormány vagy feloldja a problémát, vagy meggyőzi az Európai Bizottságot, hogy nincs is jogsértés, vagy az Európai Unió Bírósága elé kerül az ügy.
Mire számítasz, mi lehet a panaszaid hozadéka?
Nagyon remélem, hogy az SZVH káros, önkényes ténykedése miatt induló uniós eljárások oda vezetnek, hogy a hivatal a jelenlegi formájában nem fog működni a jövőben.
A hazai civil jogvédő szervezetekkel szemben az a kormánypárti vád, hogy "árulkodnak, és miattuk nem jön az uniós pénz". A te panaszaid nem számítanak "árulkodásnak"? Mit tudnál mondani annak, aki ezzel vádol?
Hazaszerető magyar állampolgárokként nem fogadhatjuk el, hogy hiába vagyunk az EU tagjai, aminek vannak minket, emberi jogainkat és a jogállami garanciákat védő szabályai, a kormány mégis magasról tesz rájuk. Nem kell ebbe beletörődni, hanem hatékonyan fel kell lépni a jogsértés ellen. Most éppen ez történik.
A Transparency a frissen felálló SZVH-hoz fordult a Budapest-Belgrád vasútvonal építéséről szóló törvény miatt. Vizsgálat indult ellene. Az Átlátszó közadatigényléssel fordult a hivatalhoz. Ellenük is vizsgálat indult. Panaszaid nyomán nem számítasz hasonló reakcióra az SZVH-tól?
Szerintem ez a hivatal minden logika és észszerű érv nélkül, önkényesen dönt úgy, hogy célpontba veszi ezeket a civil szervezeteket. Ez vele az egyik legnagyobb probléma.
A Magyar Helsinki Bizottság nem a saját komfortját tartja szem előtt, amikor arról dönt, hogy fellép egy jogsértés ellen, támogatást és jogi segítséget adva a jogsértések áldozatainak. Nekünk erősebb az érdekérvényesítő képességünk, mint mondjuk a Gödért Egyesületnek, akik ellen szintén vizsgálat indult. A kollégáim között ott vannak az ország legkiválóbb ügyvédei és jogászai, Superman repülni tud, nekünk a jog a különleges képességünk. Ebből következően Magyarország legrégebbi, legnagyobb civil jogvédő szervezetének felelőssége van abban, hogy ezekben az ügyekben minden eszközt megragadjon, hogy a civil partnereit megvédje. Ez lehet olykor szolidaritási nyilatkozat, és lehetnek máskor jogi természetű eljárások is. Ez a dolgunk, 1989 óta.