A magyar bíróknak nem szokásuk egy kormánnyal kötött megállapodást véleményezni, pláne nem azzal szemben azonnali és erős tiltakozást kifejezni. Most mégis erre került sor. A Magyar Bírói Egyesület honlapján tucatjával jelennek meg névvel és titulussal vállalt tiltakozások egy bírósági vezetők és az igazságügyi miniszter által aláírt megállapodással szemben. A paktum egyrészt a bírák és egyéb igazságügyi alkalmazottak fizetésemeléséről, másrészt a bírósági szervezetrendszer átoperálásáról szól.
Megpróbáljuk összefoglalni, milyen tartalmi és eljárási problémák vannak a megállapodással, miközben a bírák nyilvánosságra hozott tiltakozásaiból is idézünk néhányat.
Milyen eljárásban jött létre a megállapodás?
A megállapodás az Igazságügyi Minisztérium (IM) kezdeményezésére jött létre a Tuzson Bence miniszter által képviselt IM, valamint az igazságügyi szervezetrendszer három szereplője: az Országos Bírósági Hivatal (OBH), a Kúria és az Országos Bírói Tanács (OBT) között. A négyoldalú megállapodásként is aposztrofált dokumentum aláírásáról az OBT, a bírák legfőbb önigazgatási testülete a szélesebb bírói nyilvánosság kizárásával, rajtaütésszerűen döntött. Annak véleményezésére az OBH elnöke alig egy napot adott a törvényszéki elnököknek, és az aláírásról szóló OBT-ülés iránt érdeklődő bírák részvételi lehetőségét korlátozták, az online részvételt pedig kizárták. Így a megállapodásról az OBT nemcsak a bírák feje felett és megkérdezésük nélkül, de aktív távoltartásuk mellett határozott.
Ráadásul igencsak szokatlan módon megosztott szavazásban, 8-7-es többséggel döntött az OBT. Köztük annak a kúriai elnök Varga Zs. Andrásnak a szavazatával, akit az előző OBT 13-1 arányban tartott alkalmatlannak arra, hogy kúriai elnök legyen – nem utolsósorban azért, mert soha nem volt bíróból lett a legfőbb bírói szerv feje több, egy irányba mutató törvénymódosítás eredményeképpen.
Mi a tartalma a megállapodásnak?
A bérfejlesztés, ami semmire nem lesz elég
Hogy elhúzza a mézesmadzagot, a megállapodás első része fizetésemelést lenget be a bíráknak. Az ezzel kapcsolatos megértéshez fontos, hogy 2022 óta az igazságszolgáltatásban béremelésre nem került sor, aminek k övetkeztében az elmúlt évek közel 40 százalékos inflációja elvitte a korábbi fizetések vásárlóértékének közel felét. Így ma az a helyzet a bíróságokon, hogy egy igazságügyi alkalmazott kezdő fizetése alig több nettó 200 ezer forintnál, és egy kezdő bíróé nem éri el az 550 ezer forintot. Hogy mi kevés vagy mi sok, azon lehet vitatkozni, de azt elég könnyű belátni, hogy 200 ezer forintból éhen halni egyszerűbb, mint az igazságszolgáltatás működését hatékonyan segíteni (a bírósági jegyzőkönyvek leíróitól az informatikusokig széles a skála, akik nem bírók, de akik nélkül elképzelhetetlen működő bíráskodás).
A bírói fizetésekhez pedig érdemes fejben tartani, hogy a jelenlegi szabályok szerint az érettségi után minimum 12 évnek kell eltelnie ahhoz, hogy valaki bíró lehessen, és a bírói fizetéseknek valahogy versenyképesnek kellene lennie az átlagos ügyvédi jövedelemmel, ha azt akarjuk, hogy a legtehetségesebb gyakorló jogászok közül legyenek, akik ítéletet hoznak az ügyeinkben.
Ennek a bérszínvonalnak a módosítását irányozza elő a “megállapodás”, ami szerint 2027-re átlagosan 48 százalékkal fog növekedni a bírók fizetése, a bírósági titkároké és fogalmazóké, akikből majd később a bírók lesznek, átlagosan 82 százalékkal, és a legkevesebbet kereső bírósági tisztviselőké pedig 100 százalékkal.
A bírók esetében ez azt jelenti, hogy az elmúlt három év inflációját három év múlva kompenzálná az állam. Tehát reálértéken 2027-ben sem keresne majd annyit egy bíró, mint amennyit 2022-ben keresett, hiszen nyilván lesz 2027-ig is infláció. Már maga a kormány is 3,2%-os inflációs célt jelölt meg 2025-re.
A bírósági titkárok, fogalmazók három év alatti lépcsőzetes 82%-os béremelése önmagában mutatja, hogy mennyire becsüli meg ma az állam azokat, akikből majd bírák lesznek (ha nem hagyják ott azonnal a pályát a mostani megállapodást látva), és hogy 2027-re pedig egy egyetemi doktori címmel és szakvizsgával rendelkező jogásznak mennyire lesz majd vonzó a havi 1700 euró (a nettó bér kb. 750 ezer lesz, az euró meg, mondjuk, 450 forint), azt mindenki sejtheti. Az igazságügyi alkalmazottak fizetése meg jó, ha eléri majd a havi 1000 eurót – igen, 2027-ben. Ez az ajánlat, amire igent mondott az OBT, meg a Kúria és az OBH. Ezzel nemcsak az eddig követelt azonnali (sőt az OBT részéről visszamenőleges) 35%-os béremelésről tett le, hanem saját magát is elzárta egy jobb bérrendezés lehetőségétől.
Milyen módosításokat tervez a béremelésért cserébe a kormány?
Már itt meg kell jegyezni: olyan nincs alkotmányos jogállamban, hogy csak akkor emel bért az alulfizetett bíróknak és igazságügyi alkalmazottaknak a kormány, ha ők azért cserébe beleegyeznek valamibe. Rengeteg okból nincs ilyen. Egyrészt a kormány nem tud bért emelni, arról az Országgyűlés dönt. De ettől most el is tekinthetünk, mert nálunk a kettő szerv ténylegesen és hézagmentesen 14 éve ugyanaz. Tartalmilag ennél sokkal nagyobb probléma, hogy a végrehajtó hatalom egyezkedik a független bíróságokkal, és még ennél is abszurdabb, ami ennek szükségszerű velejárója, nevezetesen, hogy a hatalommegosztás alapján független és csak a törvényeknek alávetett bíróság alkudozik a kormánnyal: ha a kormány bért emel, akkor a bíróság egyetért a kormány által kitalált átalakítással. Ugyanakkor olyan reformokról szól a megállapodás, amelyekről törvényt kell alkotni, de amelyekről eddig szó sem volt, és amelyekről a szakmai álláspontjukat a bírák a törvényalkotási eljárás szabályozott keretein belül nem tudták kifejteni azon egyszerű oknál fogva, hogy azokról egy hete még senki nem hallott.
És akkor jöjjenek egyes módosítások és azok néhány problémája:
1. Felemelik a bírói korhatárt 70 évre, de nem általános jelleggel, hanem kérelemre, nem ismert feltételeknek való megfelelés esetén.
Ennek értékeléséhez egy kis visszatekintés. A bírói korhatár 2010-ig 70 év volt, a nyugdíjkorhatár csökkentése – mivel az szükségszerűen kinevezett bírák elmozdítását jelenti – olyan „szent tehén” volt, amihez még a Rákosi-rendszerben sem nyúltak, több mint 100 éve változatlan szabály volt. Aztán a fideszes kétharmad bevezette a bírák kényszernyugdíjazását a 62. életévtől, ami alkotmányellenes meg mindenellenes volt, de megszabadultak így 229 bírótól, köztük 92 bírósági vezetőtől. Ezután felemelték a bírói korhatárt 65 évre, most pedig ezt ismét módosítanák, de nem általános jelleggel, hanem kiszámíthatatlan rendben, egyedi elbírálás alapján, felemelve azt 70 évre.
Két megjegyzés itt ehhez. Egy: a bíró azért elmozdíthatatlan, mert csak így számíthat arra, hogy azért nem fogják kirúgni, mert valakinek – mondjuk, a kormánynak vagy a kormánypártok által választott kúriai vagy éppen OBH-elnöknek – nem tetsző ítéletet hoz. Ha az lesz a rendszer, hogy 65 éves kora után csak kérelemre maradhat valaki bíró, akkor jobban teszi, ha legkésőbb 55-60 éves korától odafigyel arra, hogy mit várhat tőle egyedi ügyekben az, aki majd jogosult arról dönteni, hogy ő meddig lehet bíró. Kettő:
a száz év alatt változatlan szabály a Fidesz kormányzása alatti 14 évben harmadszor változik (70-ről 62-re, majd 65-re, majd 70-re). Ha ez nem ássa alá egy igazságszolgáltatási rendszer stabilitását, akárhol, akkor semmi.
2. Felemelik a bíróvá kinevezés korhatárát 30-ról 35 évre, és előnyt biztosítanának azoknak, akik más, nem bírósági területről érkeznek.
Ez akár észszerű ötletnek is tűnhetne, mert a közvélekedés szerint minél idősebb valaki, annál tapasztaltabb. De a világ és a szakma nem ilyen egyszerű. Aki bírói pályára készül, az az egyetem elvégzését követően (ami legkorábban 23 éves kor körül van) „csatlakozik” az igazságszolgáltatáshoz, és adott esetben már 5-7 éve arra vár, hogy végre elérje a bírói kinevezéshez szükséges 30 éves korát. Elviselte, hogy évek óta alig keres 300 ezer forintot (a fogalmazó annyit sem, nettó 212-273 ezret az egyetem elvégzése után legalább három évig), és most azt mondják neki, hogy ez bizony még további öt év lesz minimum. És akkor is majd előnyt élvez az, aki eddig nem a bíróságon dolgozott, hanem, mondjuk, valamelyik minisztériumban vagy kormányhivatalban.
A jelenlegi fogalmazók és titkárok közül ki maradna ezek után ott, de tényleg? 34 évesen, 11 év gyakorlattal, 2027-ben 1700 eurót keresni? És egyébként ki lesz az, aki másik jogászi pályáról bíró akar majd lenni, 2027-ben 750 000 forintos kezdő fizetésért, mondjuk, 40 évesen, 15 évi ügyvédi pályával a háta mögött?
3. A járásbíróságokra kinevezett bíró egy teljes megyére kiterjedően végezzen kötelezően munkát felettes döntése alapján.
Ez a gyakorlatban azt fogja jelenteni, hogy ha valaki a Miskolci Járásbíróságon bíró, akkor megkérdezése nélkül „vezényelhető” Mezőkövesdre vagy éppen Tiszaújvárosba – oda, ahol éppen több a meló. Mondjuk, akár már jövőre, amikor még a hatalmas „bérfejlesztés” első lépcsőjében esetleg 600 ezer forintot meghaladó nettó fizetést kapnak. De utazzanak napi 2 órát, vagy költözzenek el onnan, ahol élnek. Cserébe azért, hogy 2027-ben majd kereshessenek annyit se reálértéken, mint amennyit 2022-ben kerestek. És természetesen ezért ítélkezzenek bölcsen és kezeljék a tárgyalásvezetéssel járó szükségszerű konfliktusokat – hiszen az emberek vitás ügyeiket viszik a bíróság elé, nem a vicceiket.
4. Eltörlik az ítéletek indokolásának kötelezettségét polgári ügyekben akkor, ha valószínűsíthetően a felek nem akarnak fellebbezni.
Vagyis a jogviták – polgári ügyszakban akár komoly vagyoni ügyek is – részletes és érdemi indokolás nélkül is eldönthetőek lesznek, ami nemcsak a bírói munka lényegét spórolja ki a döntésből, hanem az ítéletek megalapozottságának egyik legfontosabb garanciájától fosztja meg a feleket, akik sokszor éppen az érdemi indokolás birtokában tudják felmérni, hogy élni kívánnak-e a fellebbezési jogukkal. Meg hát mégis mi alapján tudja azt bárki is valószínűsíteni, hogy egy leírt ítélettel szemben valaki akar-e majd fellebbezni? A peres felek szemevillanásából?
Végül három bírói álláspontot idéznénk a MABIE “üzenőfaláról”, de mindenkinek javasolt csemegézni, csodálatos szövegeket lehet olvasni.
I. „Mint magyar és egyben európai bíró tiltakozom az ellen, hogy az OBT, OBH és a Kúria elnöke együttműködési megállapodást kössön az igazságügyi kormányzattal. Egy jogállamban ennek nincs helye. Egy jogállamban a hatalmi ágak képviselői jogszabályok és nem többoldalú megállapodások alapján működnek együtt.
Független biróságok nélkül társadalmunk nem tud demokratikus keretek közt működni. Az egyének és vállalkozások alapvető jogait végső soron csak a bíróságok képesek biztosítani, ha kell akár az állam hatalmi szerveivel szemben is.
A bírákat megillető javadalmazás biztosítása az állam alapvető kötelezettsége és nem jószándékának jele. A bírók csak a jogszabályoknak vannak alárendelve, függetlenségüket az állam sem veszélyeztetheti. Azzal sem, hogy javadalmazásukat bármilyen cselekedetükhöz köti, és azzal sem, hogy illetményük reálértékének megtartását évről évre nem garantálja automatikusan.
A bírák függetlensége nem a bírák privilégiuma, hanem az emberek alapjoga. A függetlenség olyan, mint a levegő: csak akkor vesszük észre a hiányát, ha már nincs.
Vigyáznunk kell rá nagyon.
A becsület nem eladó!”
***
II. „Ha jól értettem az előttem szólók véleményeit (melyekhez természetesen támogatólag csatlakozom),
- - az alkotmányos alapelveket sértő
- - a jogalkotás rendjétől idegen
- - jogi hatállyal nem bíró
- - szakmailag kidolgozatlan és aggályos
ún. Megállapodással a végrehajtó hatalom megkapta a biankó politikai felhatalmazást a bírósági szervezet átalakításához és minimum 2027-ig tartó alulfinanszírozásához. Ezzel aláírói és támogatói a bírói/titkári kar mérvadó része előtt tekintélyüket és legitimitásukat elvesztették, tevékenységük ugyanakkor a bírósági szervezet részére semmiféle előnnyel nem járt.
Bravúros teljesítmény!”
***
III. „Fék nélkül, egyensúlyt vesztve…
Az OBT hatáskörét túllépve, teljes szereptévesztésben, a szakma és az érintettek véleményének ismerete nélkül, pár óra leforgása alatt kötött „legitimációs alkut” a bírák és igazságügyi alkalmazottak bérrendezéséről és a szervezeti reform egyes irányairól. Kritikák sora fogalmazza meg azt az abszurditást, mely a bírói függetlenség modern kori feladását övezi. Mélységes csalódottság és aggodalom van most a bírák szívében, akik hisznek még a jogállamiságban, a hatalommegosztásban és a tisztességben.
Az OBT Elnökének a megállapodás aláírása utáni, a bírók részére felajánlott szakmai tevékenység támogatása címén juttatandó összeg* ebben az időbeli és tárgyi kontextusban visszás és egyszerűen elfogadhatatlan.”
(*Értsd: az OBT elnöke mintegy százezer forint támogatást utalt ki/ajánlott fel a bíráknak szakmai tevékenység folytatása címén, amit a tiltakozók jó része „júdáspénzként” felháborodottan utasít vissza vagy ajánlja azt fel a tényleg éhbéren foglalkozott igazságügyi alkalmazottaknak.)
Tóth Balázs,
a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje