A Kúria elnöke azonnali hatállyal eltávolított egy főtanácsadót a Kúriáról. Ezzel Varga Zs. András egyszerre indított támadást a Kúria főtanácsadói hálózatának függetlensége, a szabad véleménynyilvánítás joga és a tudományos kutatás szabadsága ellen. A történet abszurd és leleplező. Újabb fenyegető jel a bíróságok háza táján.
Varga Zs. András Kúria-elnök azután menesztette „Kálnoky Etelkát” (nevezzük őt így ebben az írásban) a Kúrián ítélkező bírák mellé beosztott főtanácsadók köréből, hogy egy tanulmány kéziratának egyik szerzőjeként a Jogtudományi Intézetben részt vett egy szűkkörű zárt műhelyvitán. A máig nem publikált tanulmányban néhány mondat erejéig kritika éri a Kúria elnökét is. Ő ezt akkora tekintélysértésként élte meg, hogy azonnali hatállyal felmentette a főtanácsadót. Külön érdekessége az esetnek, hogy a zokon vett kritikát még csak nem is „Kálnoky” fogalmazta meg, hanem a szerzőtársa.
A tudós főtanácsadó
„Kálnoky Etelka” egyetemi oktatói állása mellett 2017 óta részmunkaidős igazságügyi alkalmazott is a Kúrián. Főtanácsadói munkakört kizárólag tudományos fokozattal rendelkező, tudományos tevékenységet végző személy tölthet be. Munkaköri feladatai keretében „Kálnoky” hosszú éveken át segítette a kúriai bírák munkáját, konkrét ügyek előkészítésében is részt vett. Ugyan a főtanácsadók nem bírák, ám tevékenységükkel hozzájárulnak a legfelsőbb bírói szinten hozott döntések meghozatalához, így náluk is fontos, hogy nyomásgyakorlás nélkül, tisztán szakmai alapon alakítsák ki álláspontjukat, hiszen tanácsaikkal csak így tudnak hozzájárulni a befolyásmentes és pártatlan végleges döntés meghozatalához.
Az eltávolított főtanácsadónak az európai uniós jog a szakterülete, ezen belül is kiemelten az uniós bíróság ítélkezési gyakorlata és különféle eljárási formái (így az előzetes döntéshozatali eljárás, a kötelezettségszegési eljárás stb.). A Kúrián betöltött főtanácsadói minőségében is elsősorban az uniós jog tagállami bíróságokon való alkalmazásával összefüggő kérdésekkel foglalkozott, ami az utóbbi években egyes területeken – a kormánynak az uniós szakpolitikákkal szembeni ellenszegülése miatt – politikailag érzékeny területté vált.
A „botrányos” tanulmány – botrányos elbocsátás
A kritikát megfogalmazó angol nyelvű kézirat célja az volt, hogy jogtudományi és politikatudományi szempontból vizsgálja a hazai joggyakorlatot. A bírósági szervezetrendszer és a kormányzati intézmények közötti kommunikációt elemezte, és azt térképezte fel, hogy a hazai bírók milyen gyakran kezdeményeznek előzetes döntéshozatali eljárást az uniós bíróságon, illetve mekkora hajlandóságuk van Alkotmánybírósághoz fordulni.
A Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetében (JTI) tartott szeptemberi műhelyvita volt az egyetlen alkalom, amikor a szerzők egy szűkebb kutatói kör, a JTI munkatársai és a műhelyvitára előzetesen regisztráló két külsős érdeklődő számára megismerhetővé tették a tanulmány kéziratát. Ezt azóta sem publikálták sehol, a nyilvánosságban nem érhető el, átdolgozása jelenleg is zajlik a vitán elhangzottak alapján.
A tanulmány eljutott Varga Zs. Andráshoz is, és októberben a Kúria elnöke azonnali hatállyal elbocsátotta a főtanácsadót állásából.
Az elbocsátás indoka szerint „Kálnokyék” tanulmányának „a bírák pártatlanságát is megkérdőjelező állításai jelentősen túlmutatnak a véleménynyilvánítás szabadságán”, „alkalmasak az igazságszolgáltatás tekintélyének és méltóságának csorbítására, továbbá a bíróságok iránti közbizalom aláásására. [A] Kúria ‘elfoglalására’ és az Országos Bírói Tanács ‘meggyengítésre’ vonatkozó állításai különösen alkalmasak arra, hogy a Kúria, mint a legfőbb bírói szerv jó hírnevét, valamint a bírósági [s]zervezet független és pártatlan működésébe vetett társadalmi bizalmat súlyosan rombolják.”
A te integritásod nem a mi integritásunk
Ha lehet, az még abszurdabb, ami egyetlen nappal az elbocsátás előtt derült ki, amikor bírósági főnökei behívatták „Kálnokyt”. Ezek szerint az ő tudomása nélkül már nyáron lefolytattak ellene egy úgynevezett integritási vizsgálatot. Egy mukkot nem mondtak róla, és úgy zárták le az eljárást, hogy „Kálnokyt” meg sem hallgatták. Mint egy nappal októberi elbocsátása előtt megtudta: a júliusi vizsgálatban végül elmarasztalták. Mégpedig azért, mert egy áprilisi konferencián kérdést mert feltenni, ami a kúriai vizsgálat szerint sértette a Kúria integritását. A feltenni merészelt kérdésért szeptemberben szóbeli feddést kapott felettesétől, de akkor sem szóltak neki az integritási vizsgálatról. Hiába, kúriai dolgozónál olyan veszélyes a tudományos érdeklődés, mint gyerek kezében a kés, villa, olló.
Az integritási vizsgálat lefolytatását egy belső utasítás teszi lehetővé, amelyet az Országos Bírósági Hivatal (OBH) kormánytöbbség által megválasztott elnöke alkotott. Ezek szerint a Kúrián egyszemélyben a Kúria elnöke határozza meg az integritást sértő magatartásokat, az azokkal szembeni fellépés lehetőségeit és részletszabályait, aki egyben a munkáltatói jogokat is gyakorolja. Úgy tűnik, egy ilyen vizsgálatba még az is belefér, hogy azt az érintett háta mögött folytatják le, és annak eredményéről nem is tájékoztatják kellő időben. Így „Kálnoky” a vizsgálat eredményét megtámadni sem tudta.
Per a Kúria ellen
Az azonnali hatályú elbocsátását viszont bíróság elé vitte. Az ugyanis több okból is jogszerűtlen. Elsősorban azért, mert az elbocsátás célja a Kúriával és annak elnökével kapcsolatos kritikus véleménynyilvánítás megtorlása. Véleménynyilvánítás elfojtása céljából azonban egyetlen munkáltató sem rúghatja ki a munkavállalóját, a Kúria elnöke sem. A jogsértést súlyosbítja, hogy azt munkáltatóként épp a Kúria elnöke követi el, akit a kritika ért, és olyan munkavállalóval szemben, akinek épp az a munkaköri kötelessége, hogy tisztán szakmai alapon, függetlenül és befolyásmentesen adjon szakmai véleményt.
„Kálnoky Etelka” azonnali hatályú eltávolítása ilyen módon a Kúria mellett működő független tanácsadókkal szembeni nyomásgyakorlás is.
Mindez a tudományos kutatás szabadságát is sérti, hiszen a főtanácsadót kutatói minőségében ellátott tevékenysége – egy tanulmány megírásában való közreműködés – miatt érte retorzió a munkahelyén.
Ráadásul a felmondás indokai sem valósak, hiszen a sérelmezett szövegrészeket nem is a főtanácsadó írta, hanem a tanulmány társszerzője.
Ha mindez nem lenne elég, a felmondás indokai egyben okszerűtlenek is, hiszen a még nem publikált és rendkívül szűk körben megvitatott tanulmány (valójában még csak munkaanyag) nem is lehet alkalmas az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom aláásására, tekintélyének és méltóságának csorbítására. Annál inkább a Kúria elnökének eltúlzott retorziója.
A dühödt önkényeskedés kinek használ?
„Kálnoky” eltávolítása épp a tanulmány kritikáját igazolja, vagyis a Kúria „elfoglalását”. Hogy nem az ő esete az első, arra maga az Országos Bírósági Hivatal elnöke, Senyei György hívta fel a figyelmet, egy évvel ezelőtt az Országos Bírói Tanács ülésén, ahol így fogalmazott Varga Zs. Andrásnak: „Tisztelt Elnök Úr! A dühödt önkényeskedés az Ön műfaja. Amit mi sem jellemzi jobban, mint a sajtó által is említett eset, amikor hívatlanul megjelent a büntető kollégiumvezetők ülésén, és ott egy műsort rendezett, ahol – véleményem szerint – a legalaptalanabb hazugságoktól sem tartózkodott. Műsort rendezett, hiszen a dühödt önkény az ön wishful thinkingjének [vágyálmának – a szerk.] az eminens része, mindenki tudja, legalábbis sokan tudják/tudjuk, hogy egy vágyálma van: az igazságszolgáltatás leuralása. Aki ezzel ellentétes véleményt formál, azt ellenségként kezeli.”
Hogy mi szüksége van Varga Zs. Andrásnak egy újabb kúriai botrányra akkor, amikor különböző jogállamisági eljárások vannak folyamatban a magyar állammal szemben, amelyekben a bírói függetlenség garanciái is hangsúlyos tényezők az uniós forrásokhoz való hozzáférés feltételeként is? Minek ez a megtorlás, amikor nyolc évvel a Baka kontra Magyarország ügyben hozott strasbourgi ítélet után sem sikerült a magyar államnak lezáratnia a bírák véleménynyilvánítási szabadságát és elmozdíthatatlanságát érintő döntés végrehajtását szolgáló eljárást? Ki tudja.
Az viszont mindenképp felmerül, hogy a politikai megfontolások alapján kinevezett Kúria-elnök intézkedései mind az uniós forrásokhoz való hozzáférés lehetőségét, mind a strasbourgi emberi jogi bíróság ítéletének végrehajtását súlyosan hátráltathatja.