A háború három évében a Magyar Helsinki Bizottság több mint 14 000 embernek nyújtott tájékoztatást és jogi segítséget. Ma is számos menedékes családot képvisel, akiktől az állam önkényesen tagadta meg a lakhatási támogatást. Bakonyi Anikó, a jogvédő szervezet menekültügyi programjának vezetője válaszol.
Valóban terhet jelent Magyarországnak az ukrajnai menedékesek ellátása. De korántsem akkorát, amekkoráról a kormány beszél, vagy amekkora terhet visel a többi Ukrajnával szomszédos állam. A kormány előszeretettel beszél arról, hogy ez „Magyarország valaha volt legnagyobb humanitárius akciója”, de ez nem igaz, és különösen nem igaz a magyar állam terheire. A kevés megbízható szám is ezt mutatja.
Arról is sokat hallunk a kormánytól, hogy három év alatt másfél millió ember lépett be Magyarországra a megtámadott országból, de azt már elfelejtik hozzátenni, hogy ezek túlnyomó többsége csak átutazó volt és azonnal távozott innen. A ma is segítségre szorulók között sokan kettős állampolgárok.
Még Pál Norbert kormánybiztos sem mer pontosabbat és nagyobbat mondani, mint hogy „több tízezren tartózkodnak jelenleg is Magyarország területén, és több ezer ukrajnai gyermek jár magyar iskolába”. Különösen az utóbbi szám árulkodó, hiszen a menekülők többsége bizonyosan gyerek. Ebből az következhet, hogy a magyar állam a menedékes gyerekek csak töredékének biztosít oktatást, illetve az, hogy legfeljebb pár tízezren lehetnek itt. Vagy mindkét következtetés egyszerre igaz.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága adatai szerint az ukrajnai menekülők közül ma 6,9 millió él más országokban, közülük 6,3 milliónyian Európában. Három év alatt összesen 49 ezren kértek védelmet Magyarországon, ebből nem következik még, hogy ennyien itt is maradtak volna. Sőt, valószínűbb, hogy kevesebben lehetnek. De maradjunk csak a három éves összadatnál.
Összehasonlítva ezt, mondjuk, a bolgár (203 ezer), a cseh (640 ezer), a román (193 ezer) vagy a szlovák (164 ezer) adatokkal, nem mondhatjuk, hogy bődületesen sokan volnának itt. (Most a német 1,169 milliós vagy a lengyel 1,903 milliós számot ne is említsük.)
Az Ukrajnából Európába menekülteknek legfeljebb a 0,8%-a kért védelmet Magyarországtól.
Noha az ukrajnai menedékesek többsége ma is a hazájával szomszédos országokban talál védelmet, Magyarországon arányaiban feltűnően kevesen maradnak. Miért? Bizonyosan szerepet kap ebben a magyar államnak és intézményeinek menekültellenes hozzáállása is. A tíz éve zakatoló menekült- és idegenellenes politika beépült a zsigerekbe. Ezt tetézi a kormánynak a „békepárti”, azaz ukránellenes politikája és retorikája is. És az állam egyre szűkebb marokkal méri az elve nem túl bőkezű támogatásokat is.
Hogy mit tehet egy civil jogvédő szervezet? Erről beszélgettünk Bakonyi Anikóval, a Magyar Helsinki Bizottság menekültügyi programjának vezetőjével.
***
Miben tért el a kormánynak és a magyar társadalomnak az ukrajnai menekültekre adott reakciója a 2015-ösi menekültválsághoz képest?
Annyiban volt más a 2022-es helyzet, hogy a kormány nyitottnak mutatkozott, és a határ is egyből megnyitotta a háború, az orosz támadás elől menekülők előtt.
Ami viszont nem volt más akkor a korábbi menekültválságokhoz képest, az a hatalmas kezdeti szolidaritás, amit a társadalomból kiváltottak az Ukrajnából érkező háborús menekültek. Annak ellenére volt hatalmas segíteni akarás a magyarokban, hogy a kormány már nagyon sokat tett azért, hogy félelmet ébresszen a menekülők iránt. Hosszú éveken át elképesztő összegeket költöttek gyűlöletkampányokra. Ennek fényében különösen megható volt látni, hogy az ország minden pontjáról érkeztek az emberek kinyitható asztalokkal, szendvicseikkel, Balaton szeletekkel, hogy már a határon segítsenek a bajba jutott szomszédokon.
Ezt a fajta szolidaritást láttuk 2015-ben is, amikor önmagukat megszervező önkéntesek az ország számos pontján segítettek eligazodni a menekülőknek. Most pedig talán még többen mozdultak meg, ami jelentős dolog, hiszen 2022-re már nagyon sok adóforintot égettek el arra, hogy a menekülőket félelmetes ellenségnek állítsák be. Mégsem így reagált a magyar társadalom. Ezt én személyesen is nagyra tartom.
Milyen jogi és bürokratikus akadályokkal kellett szembenézniük az Ukrajnából érkezőknek?
Mindenkit készületlenül ért, ami történt. A határmenti települések önkormányzatai rengeteget segítettek például férőhellyel és más humanitárius segítséggel. Ehhez képest lassabban reagált a kormány. Eleinte nehézkesen ment az érkezők regisztrálása, nem volt világos, mi a jogi helyzetük. A tájékoztatás, ami hatósági feladat, az ma is nagyon hiányzik ebből a rendszerből, A bizonytalanság az elején különösen fájó volt. Az volt a legrosszabb, hogy a valójában ideiglenes védelemre (menedékes státuszra) jogosultak is csak ideiglenes tartózkodási engedélyt kaptak.
Milyen kihívásokkal szembesültek a menekülteket segítő civilek az első hónapokban, és milyen akadályok állnak előttük most?
Ma már sokkal kevesebben érkeznek, és sokkal szervezettebb az erre adott reakció, de az elején még nem volt megfelelően koordinálva a segítségnyújtás. A különböző civil és karitatív szervezetek, valamint az önkéntesek gyorsan tudtak reagálni. Hamar kialakult egy spontán rendszer, ahogy önkéntesek szállították az embereket a határról vagy a pályaudvarról a szállásaikra. De az állami szerepvállalás nagyon hiányzott. A mai napig az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága az egyetlen olyan platform, ami fenntart egy ilyen koordinációs mechanizmust.
Kicsit elkésve aztán a kormány kreált egy központi érkezési helyet, és attól kezdve átvették az irányítást. Ez jó volt. Az más sokkal kevésbé, hogy egyúttal ki is zárták az addigi segítőket. Ebben voltak biztonsági megfontolások, de szerintem simán elfértek volna még civil és önkéntes segítők abban a helyzetben. Azóta az állam a karitatív tanács tagjain keresztül vesz részt a támogatásban, nekik juttat erre erőforrást. Ebben kitüntetett szerepet játszik a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, amely egyedüliként ma már csak nagyon szigorú feltételek mellett nyújt szállást állami pénzből a menedékeseknek.
Hogyan változott az Ukrajnából menekülők helyzete Magyarországon az elmúlt három évben? Fel tudnál sorolni pár fontosabb állomást ebben a folyamatban?
Ukrajnában sok külföldi élt, akiknek sem ukrán állampolgárságuk, sem ukrán családtagjuk nem volt. Például olyanok, akik ukrán egyetemen tanultak, és nem volt lehetőségük hazatérni a saját országukba. Számukra egyre nehezebb lett elhagyni Ukrajnát és védelemhez jutni Magyarországon, mivel ők nem kaphatnak menedékes státuszt itt. Legjobb esetben “befogadottként” maradhatnak, ami nem egy nemzetközi védelmi státusz.
Egy másik változás, hogy egyre szűkül a hozzáférés a lakhatáshoz, pedig ez fontos része az ideiglenes védelemnek, ami a menedékes státuszhoz kapcsolódik. A magyar kormány már 2023-ban korlátozta, ki jogosult ingyenes szállásra. Egy rendeletben meghatározták, kik azok a sérülékeny menedékesek, akik erre jogosultak illetve azt, hogy ha egy családból mindkét szülő jelen van Magyarországon, akkor csak az egyik szülő jogosult igénybe venni a támogatást. Számos egyéb megszorítás mellett ez drasztikus hatással volt a valamelyest már integrálódott családok életére. Választaniuk kellett, hogy vagy együtt maradnak egy olyan szálláson, ahol mindenkinek fizetnie kell, vagy szétválik a család, és csak az egyik szülő marad a gyerekkel, és a másiknak ki kell költöznie. Érthető módon legtöbben az első megoldást választották, ami azzal járt, hogy kiköltözés után a gyerekek kikerültek az iskolából, óvodából, a szülők elvesztették az addigi munkahelyüket. Szomorú volt látni, hogy akik már másfél éve itt voltak és berendezkedtek, azoknak hirtelen mindent a nulláról kellett újrakezdeni, sokkal nehezebb körülmények között.
Ezt az uniós jogot sértő rendelkezést még lehetett tovább fokozni. 2024-ben a kormány azt gondolta, hogy ő meg fogja határozni, hogy Ukrajnának mely részére hat direkt módon a háború, és csak azoknak fog szállást biztosítani, akik ezekről a területekről jönnek. Életszerűtlen statikusnak elképzelni egy háborút, mintha ma is csak ott lőhetnének, ahol lőttek tegnap is, vagy mintha volna rendes infrastruktúra mindenhol egy országban két év háborúzás után. Szóval kiadtak egy megyei listát, amin nem volt rajta Kárpátalja, ahonnan nagyon sokan tartózkodnak Magyarországon. Ezrek veszítették el így tavaly augusztusban a támogatott lakhatásukat.
Ha ennyire korlátozottan elégít ki alapvető szükségleteket az állam, akkor miben számíthatnak még rá egyáltalán a menedékesek?
A létfenntartási támogatásra számíthatnak, ami felnőttek esetében 22 800 Ft, gyerekeknél 13 700 Ft havonta. Csakhogy azáltal, hogy folyamatosan költözni kényszerülnek az érintett családok, akik kiestek a támogatott lakhatásból, az is problémává vált, hogy hogyan férnek hozzá ehhez a minimális összeghez, amit tipikusan a lejelentett címükhöz legközelebb eső postán vesznek fel.
Van hozzáférésük munkához, oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz?
Ami nagyon hiányzott mindig is ebből a rendszerből, az a szociális munka. Leginkább szociális munkás segíthetné hatékonyan a gyerekek beiskolázását vagy az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést vagy a munkakeresést. Ennek hiányában csak nagyon korlátozottan férnek hozzá ezekhez. Láttunk arra példát, hogy a szálláshelyeken biztosítanak néhányuknak munkát alkalmanként, vagy hogy – amennyire ideje engedi – egy ottani alkalmazott segít az ügyintézésben a náluk lakóknak.
Mennyire sikerülhet így integrálódni a magyar társadalomba?
Ez elég változó, de a lakhatási támogatást szűkítő rendelkezések ezt mindenképp nagyban hátráltatják.
Mennyire van biztosítva az ukrajnai menekülők jogi védelme nálunk? A Magyar Helsinki Bizottság hogyan segíti őket a jogaik érvényesítésében?
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága és mi nyújtunk ilyen jellegű tájékoztatást. Személyesen, online és telefonon látjuk el személyre szabott információkkal a hozzánk fordulókat. A 3 éve alatt több mint 14 000 embernek nyújtottunk segítséget. Ez elég jelentős szám egy civil szervezet lehetőségeihez képest.
Az elején sokan nem tudták, mit jelent a menedékes státusz, hogyan kell kérelmezni, meg dolgozhatnak-e. A létfenntartási támogatáshoz való hozzáférés máig gyakori téma, amivel hozzánk fordulnak. Illetve jelenleg 30 családot a bíróságon képviselünk támogatott lakhatási ügyekben. A perben mi azt állítjuk, hogy a menedékesek rászorultságtól és attól függetlenül jogosultak a támogatásra, hogy Ukrajna mely részéről érkeztek.
Emellett sok más szervezettel működünk együtt, akik más jellegű szolgáltatásokat nyújtanak, például humanitárius vagy pszichoszociális segítséget.
Milyen változásokra lenne szükség, hogy az ukrajnai menekültek hosszabb távon is biztonságban és méltó körülmények között élhessenek Magyarországon?
Jó kiindulópont lenne, ha a magyar helyzet megfelelne az uniós irányelvnek, így kapnának szállást az Ukrajnából menekülők. Illetve szemléletváltásra is szükség lenne, hiszen már nem humanitárius gyorssegélyekre van szükség, hanem kell, hogy legyen valamilyen integrációs perspektíva azoknak, akik évek óta itt vannak. Nekik arra van szükségük, hogy el tudjanak helyezkedni a munkaerőpiacon, legyen stabil lakhatásuk, és a gyerekeik járhassanak iskolába. Hosszú távon mindenkinek ez lenne a legjobb.
A Magyar Helsinki Bizottság milyen tervekkel készül a következő időszakra, hogy továbbra is hatékonyan támogathassa az Ukrajnából érkező menekülteket?
Folytatjuk azt a munkát, amit eddig is végeztünk. Egyrészt visszük tovább a szálláshelyhez való hozzáférést érintő pereskedést. Továbbra is rendelkezésre állunk jogi tanácsadással, tájékoztatókkal.
Továbbra is hangsúlyos lesz az együttműködés a partnerszervezetekkel, hiszen a segítségnyújtás komplex feladat, és szükség van mindannyiunk munkájára, hogy célt érjünk.
Ezek mellett pedig uniós szinten is igyekszünk ügyfeleink érdekeit érvényesíteni a fent már említett, uniós jogot sértő igazságtalansággal szemben.
