Bizonytalan a legrászorultabb ukrajnai menedékesek magyarországi helyzete. Amióta a kormány négy hónapja megszüntette lakhatási támogatásukat, szállásadóik jóindulatára vannak utalva. A kormány és az Unió megállapodása és bírósági ítéletek segíthetnek rajtuk, de csak karácsony után.
Amíg más izgatottan várja, hogy a megrendelt ajándékok időben érkezzenek, vagy a karácsonyi menühöz szerzi be az utolsó hozzávalókat, addig a kárpátaljai menedékesek az otthon maradt fiúkért, apákért aggódnak, akiket elvittek katonának. De a menedékesek azt sem tudhatják biztosan, kerül-e bármilyen étel az asztalukra, vagy lesz-e egyáltalán asztal. Hogy jut-e nekik ágy, ahova gyerekeik lefekhetnek. Mivel többségüknek nincs alkalmi munka télen, így az albérleti díjat sem tudják fizetni. Negyedik hónapja fenyegeti őket a hajléktalanság, mert augusztusban vonta meg a kormány országszerte kb. 4000 menedékestől a támogatott lakhatást.
A szezonális, nyári és őszi munkákból még úgy ahogy megéltek, de mostanra a tartalékaikat felélték, és a létfenntartási támogatáson túl nincs bevételük. Ez felnőttek esetén havi 22.800,- Ft, míg gyerekek esetében havi 13.700,- Ft összegű pénzbeli támogatást jelent. Akinek van munkája, az megbecsüli. Képes akár frissen műtött, törött végtaggal is éjt nappallá téve dolgozni, hiszen az egész családja sorsa múlik azon az egy kereseten. Bejelentett munkájuk sosem volt, így az sem garantált, hogy egyáltalán kifizetik őket.
Többségük olyan háborús menekült, aki nem került napokra utcára augusztusban. Nem volt róluk szó a hírekben, így a magyar kormányra nem nehezedett elég nyomás ahhoz, hogy orvosolja a helyzetüket. Országszerte akadnak magánszállások, ahol meghúzzák magukat, amíg valahogy telik rá. Látva a fizetésképtelenséget, a szállásadók is kétségbeesettek, hiszen senki nem szeretne télvíz idején (vagy bármikor) kisgyerekes menekült családokat utcára tenni. Hiába fordulnak az illetékes kormánybiztoshoz, érdemi válasz nem érkezik. Teljesen magukra hagyták őket a problémával, amit nem az ő feladatuk lenne megoldani.
Múlt heti látogatásunkkor mutatta az egyik szállásadó a Pál Norbert kormánybiztosnak címzett legutóbbi levelét:
A levél szerzői őszintén aggódnak menedékes albérlőik sorsáért. Az elmúlt majdnem három évben már így is sokat tettek értük, amiben tudták, segítették őket. Ma már nemcsak a menekülők, hanem szállásadóik sem számíthatnak az államra.
A karitatív szervezeteknek rendkívül korlátozottak a forrásaik. Ennyiből a csak a legalapvetőbb élelmiszereket és higiéniai eszközöket tudják biztosítani az üldözötteknek – legalább alkalmanként. Ami rendelkezésre áll, azzal is inkább a Budapesten élőket érik el, vidéken kevés helyre jut csak el egy-egy szerényebb ünnepi ajándékcsomag.
A Magyar Helsinki Bizottság szakemberei rendszeresen felkeresik az ukrajnaiak itteni szálláshelyeit, hogy naprakész információkat szerezzenek a helyzetükről, és a személyre szabott, ingyenes jogi segítség eljuthasson azokhoz is, akiket a jogvédők másképp nem tudnának elérni. A Magyar Helsinki Bizottság a háború kezdete óta aktívan segíti a menekülteket, és nem lesz ez másképp 2025-ben sem. Most például több mint 70 embert képviselünk a bíróságon a kormánnyal szemben, akiktől jogsértően és irgalmat nem ismerve vették el lakhatási támogatásukat. De a civil jogvédő egyesület azért is lobbizik, hogy uniós belügyi alapból fizessék az albérletüket.
Ha teheted, támogasd adományoddal az ország legrégebbi civil jogvédő szervezetét, hogy a jövőben is gyorsan és hatékonyan tudjon reagálni krízishelyzetekben. Mert nem csak kenyérre és ágyra van szüksége ezeknek a nehéz sorsú embereknek, de megbízható információra és jogi segítségre is.
