Árulást, megalázást, visszaélést, megvesztegetést, lefizetést, zsarolást, kiéheztetést, gyeplőt, pórázt, arculcsapást, szembeköpést, sárba tiprást, kivéreztetést, diktátumot, sőt, még sunyi politikai játszmát is emlegetnek a függetlenségükért kiálló bírák a bírói egyesületek honlapján. A bírákat a bírósági vezetők, az Országos Bírói Tanács és a kormány között létrejött „Megállapodás” késztette nyilvános megszólalásra. Ahogyan arra a bírák maguk is rámutatnak, itt nem egyenrangú tárgyaló felek jogállami keretek között lefolytatott egyeztetéséről volt szó. „A párbeszéd egyoldalú volt” és egyedül a kormány akarata érvényesült.
Bő egy hét leforgása alatt, hétfő délelőttig 441 bíró (az összes hazai bíró 16%-a), valamint 530 egyéb bírósági dolgozó (titkár, fogalmazó, tisztviselő, írnok, ügyintéző, stb.) döntött úgy, hogy nyilvánosan és névvel vállalva ítéli el azt a négyoldalú „Megállapodást”, amelyet 2024. november 22-én írtak alá a kormányt képviselő Igazságügyi Minisztériummal (IM) a bírósági szervezetrendszer igazgatási csúcsszereplői: az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke, a Kúria elnöke és az Országos Bírói Tanács (OBT) elnöke.
A megállapodás aláírását megelőzően a magyar bírák legnagyobb egyesülete, a MABIE felhívással fordult a bírósági dolgozókhoz, hogy nyilvánosan is fejtsék ki véleményüket a paktumról, ami az igazságügyi szervezetrendszer megfelelő működését biztosító, égetően esedékes béremelés kérdését a kormány által előírt nagyívű bírósági átalakításokhoz kötötte. Hasonló felhívást tett közzé a Res Iudicata Egyesület is.
A két fórumon beérkező vélemények maró kritikát fogalmaznak meg a bírói függetlenséget áruba bocsátó „Megállapodást” aláíró felekkel szemben. A bírák egyedi hangvételében íródott levelei a szakmaiság, az erkölcsiség, a jogállamiság és a bírói függetlenség követelményei mentén szedik ízekre a paktumot. A tiltakozó bírák és igazságügyi dolgozók száma napról-napra növekszik. Azt pedig, hogy a MABIE honlapján olvasható névvel vállalt vélemények csupán a jéghegy csúcsát jelentik, mi sem bizonyítja jobban, mint a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei bírósági dolgozók levele, amelyhez összesen 147-en csatlakoztak, közülük azonban – az esetleges retorziótól való félelem miatt – csak 40-en névvel.
Az alábbiakban a bírák írásos véleménye segítségével járjuk körül a megállapodás visszásságait. (A tervezett szervezeti átalakításokról, „reformokról” lásd korábbi posztjainkat itt és itt.) Válogatásunk természetesen nem teljeskörű.
Miért probléma, hogy a bírósági vezetők megállapodást kötöttek a kormánnyal?
„Egy jogállamban ennek nincs helye. Az államhatalmi ágak képviselői kizárólag a hatályos jogszabályok alapján működhetnek együtt, nem pedig többoldalú megállapodások keretében” – mondja Surányi Katalin, a Fővárosi Törvényszék bírája.
„Felfoghatatlan, érthetetlen és a jogállami értékekkel összeegyeztethetetlen mind a ‘megállapodás’ elfogadásához vezető eljárás, mind pedig annak tartalma” – fogalmaz Pecze Balázs, a Pécsi Törvényszék bírája.
„Tiltakozunk a harmadik hatalmi ág nemtelen alkukra kényszerítése miatt! Vállalhatatlannak tartjuk a négyoldalú megállapodásnak nevezett homályos és zavaros deklarációt, nemcsak a tartalmát illetően, de megszületésének módját érintően is!” – tiltakoznak a Szigetszentmiklósi Járásbíróság dolgozói.
„Sem pénzért, sem semmiért nem szabad eladni az igazságszolgáltatás jövőjét! Aki ezt nem ismeri fel, vagy nem így cselekszik, az méltatlan arra, hogy bírónak neveztessen” – fakadt ki Mezőlaki Erik, a Szegedi Ítélőtábla tanácselnöke.
„[É]rtetlenkedve nézem a hatalmi ágak perverz összeölelkezését, a megállapodáshoz vezető eljárás transzparenciájának hiányát, a megtárgyalás fölszínességét, az Igazságügyi Miniszter költségvetési kérdésben való kompetenciájának elfogadását, és azt a kirívó könnyelműséget, amellyel az OBT egy részleteiben és szakmailag is kidolgozatlan későbbi szervezeti szabályozás támogatását előlegezi meg. Ha valamelyik előttem lévő polgári perben látnék egy ilyen megállapodást (szerződést?), nem hinném el, hogy annak megkötésében csak érdekeiket megfelelően belátni és érvényre juttatni képes, egyenrangú, s pláne’ jogban járatos személyek vettek részt. Megalázó, hogy a magyar bíróságok dolgai, a mi dolgaink, így mennek” – összegzi Csóti Tamás, a Fővárosi Törvényszék tanácselnöke.
„Az igazságszolgáltatás, mint önálló hatalmi ág egyetlen képviselője és szervezeti egysége sem kapott jogszabályi felhatalmazást arra, hogy a működés alapvető feltételeit, és a bírói függetlenséget alapjaiban biztosító javadalmazás kérdését kötelező erővel nem bíró megállapodás útján szabályozza” – mondja Aradi Krisztina, a Zalaegerszegi Törvényszék bírája.
Milyen körülmények között született meg a bírósági oldal, különösen az OBT támogatása?
Az elfogadás körülményeit Simon Zoltán dunaújvárosi bíró így idézi fel: „A tervezet keletkezésének körülményeiről a bírói karnak semmiféle előzetes információja nem volt, abba semmiféle érdemi beleszólást nem engedtek, vitára, érdemi párbeszédre lehetőség nem volt, annak elfogadása sebtében, kapkodva, gyakorlatilag a bírói nyilvánosság teljes kizárásával folyt.”
„Mind az előkészítés során, mind az Országos Bírói Tanács 2024. november 20-ai gyulai ülésén indokolatlan, alaptalan és tisztességtelen nyomás nehezedett az OBT tagjaira. [...] [Az illetmény mértékéért] az Országgyűlés, illetve a Kormány felelős elsődlegesen. A vitában ugyanakkor többször elhangzott érvként, hogy ha a bírósági szervezet részéről [az OBT részéről] nem írjuk alá a Megállapodást, hogyan nézünk majd munkatársaink, az éhbéren foglalkoztatott igazságügyi alkalmazottak szemébe, akik nem kapják meg az őket megillető, méltó illetményt. Szögezzük le: nem a bírák, nem az OBT felelőssége ennek a helyzetnek a kialakulása és a megoldása sem. Igazságügyi alkalmazott munkatársaink iránti empátiánk nem jogalkotási tényező, arra apellálni egyszerű érzelmi zsarolás” – írja le a helyzetet Tóth Beáta, a Gyulai Törvényszék tanácselnöke.
A véleményt formálók jelentős része az aláírás körülményein és a „Megállapodás” tartalmán túl ellenérzését fejezte ki azzal kapcsolatban is, hogy mindezzel egyidőben az aláírásban aktív részt vállaló OBT “szakmai tevékenység támogatása” céljából minden egyes bírónak százezer Ft-ot utalt ki a saját megtakarításai terhére. Többségük jelezte a rendkívüli – és egyben rendkívül kellemetlen – juttatás elfogadhatatlanságát, egyikük – Döme Attila kúriai bíró, aki még azt is kiszámolta, hogy a hangzatos összeg nettó maradványa mindössze 58 917 Ft – a visszautalásról szóló igazolást is mellékelte. Többen ajánlották fel ezt a „júdáspénzt” egyenesen a velük dolgozó leíróiknak vagy – mint tette ezt Tóth Beáta, a Gyulai Törvényszék tanácselnöke – a Bírósági Dolgozók Egymásért Alapítványnak.
Lehet-e tudni, minek tekinthető a „megállapodás”? Vannak-e garanciái?
„A ‘Megállapodás’, mint ilyen, lényegében érvénytelen, az joghatás kiváltására alkalmatlan. Bizonytalan definíciókra, fogalmakra épül, feleslegesen terjengős, nem konkrét, nyelvtanilag és stilisztikailag silány, még szándéknyilatkozatnak is gyenge. Bizton állíthatom, ha bármely bíró ehhez hasonló határozatot hozna, az a munkája értékelésekor felvetné az alkalmatlanságát” – fogalmaz meg maró kritikát Király Kornélia kaposvári cégbíró.
„E dokumentum jogi természete nem értelmezhető, az abban vállalt kötelezettségek semmilyen szinten nem kényszeríthetőek ki, hiszen jogi kötőereje ennek az aktusnak nincs, arra viszont alkalmas, hogy megtévesztő módon azt a látszatot keltse, hogy a bíróságon dolgozók többsége a Megállapodásban foglaltakat támogatja, azokkal egyetért” – minősítette a papírt Illés Éva Tünde, a Budai Központi Kerületi Bíróság bírája.
Nagy Anita törvényszéki bíró szerint szándékos a homályos megfogalmazás: „’A királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz’ stílusban megfogalmazott négyoldalú megállapodás tartalma túl általános, elnagyolt, részleteket és ütemtervet nélkülöző ahhoz, hogy nagy horderejű kötelező nyilatkozatként tekinthessünk rá, ugyanezen okokból nagyon veszélyes is. Amitől a megállapodás tükrében tartanunk kell, az a közbizalom hivatásrendünk felé már eddig is tapasztalható megrendülése.”
Mi a gond a béremelés és a „bírósági reformok” összekapcsolásával?
„A szervezeti átalakítás kérdései és a bírósági szervezet anyagi megbecsülése nem kezelhető egységesen, azok egymás függvényében nem alakíthatóak. A bírák becsülete nem váltható forintra” – írta Léhmann Zoltán bíró a Budapest Környéki Törvényszékről.
„Egy olyan megállapodás került aláírásra [...], amelynek tartalma nem konkrét, a következményei jelenleg beláthatatlanok. A bíróságok átszervezése jelentős mértékben befolyásolhatja nem csak a bírák, de az igazságügyi alkalmazottak életét is. A bíróságok dolgozói nem tudják milyen bérért fognak dolgozni 2025. évben, nem tudják, hogy a jogállásuk miként változik 2025. évben, és azt sem tudják, hogy lesz-e hol dolgozniuk 2026. évben. A bírák és az igazságügyi alkalmazottak bére nem lehet egy igazságügyi reform bevezetésének a függvénye, nem lehet alku tárgya és nem függhet az éppen aktuális kormány jószándékától” – fogalmaznak világosan a Siófoki Járásbíróság tisztviselői.
„A bíróságok működtetéséhez szükséges megfelelő színvonalú bér biztosítása az állam alapvető feladata, nem adomány, nem feltételhez kötött szolgáltatás, nem alkudozás tárgya, nem egy kormányzati álláspont támogatásának ellenértéke, nem az erre semmiféle saját hatáskörrel nem rendelkezők opcionális vállalása” – áll Szántai Orsolya, a Veszprémi Járásbíróság bírája levelében.
„A médiából értesülő közvélemény milyen képet alakít ki/tart fenn a bírákról, ha azt olvassa, hallja, hogy a bírák fizetésemelésért cserébe elfogadják az előírt igazságügyi reformokat? Még egyszerűbben egy bíró azért, hogy több pénzt kapjon teljesíti annak a kérését, aki a pénzt adja. Nem ismerhetjük a részleteit az igazságügyi reform javaslatnak, melyek akár helyénvalóak és kiválóak is lehetnek. A két kérdés együttes tárgyalása azonban kizárt és elutasítandó. Nem az a kérdés, hogy igennel vagy nemmel kell szavazni a megállapodásról, hanem az, hogy az együttes tárgyalását a két témának el kell utasítani. Amennyiben egy előttem folyó ügyben az egyik fél elhív kávézni, hogy megbeszéljük, hogy milyen döntésért cserébe mit tud felajánlani, nem az a megoldás, hogy elmegyek és nemet mondok. Ezek alapján nemcsak a bírói hatalom függetlensége, de annak látszata – mely a társadalmi megítélés folytán ugyanannyira fontos – is komoly veszélybe került” – figyelmeztet Hegyi Áron, a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság bírája.
„Nem idézek jogszabályhelyeket – ezt többen megtették helyettem – csak egy igazságügyi alkalmazott kolleganő őszinte reakcióját továbbítanám: ‘ilyen áron nem kell’” – írja Szilbereki-Vajda Dóra, a Keszthelyi Járásbíróság bírája.
Mennyiben kezdi ki a bíró függetlenségét ez a paktum? És ha kikezdi, az mennyiben érint minket, jogkereső polgárokat?
„Nem értünk egyet azzal, hogy Magyarország valamennyi polgárának életét és jövőjét befolyásoló bírósági reformot titokként kezelve, a magyar társadalmat, és Magyarország bíráit kizárva, azt a kormányzat egyoldalúan alkossa meg és fogadtassa el a Magyar Országgyűléssel” – tiltakoznak a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei bírósági dolgozók.
„A bírói függetlenség az az alap, amely lehetővé teszi, hogy bármely jogvitában, bármely fél vonatkozásában az eljáró bíró a jogszabályoknak és saját lelkiismeretének megfelelő döntést hozzon, kizárva ebből minden külső körülményt. Alapjaiban sérti ezt a függetlenséget, amennyiben attól kell tartania a bírónak, ha a hatalom birtoklói felől az érdekeiket sértő döntést hoz, az ítélkező személyét vagy a bírósági szervezetet valamilyen nyomás éri vagy fenyegeti. Bírói függetlenség hiányában a harmadik hatalmi ág eltűnik és ennek következménye minden állampolgárra, jogi és természetes személyre hatással lesz” – magyarázza Stráhl Zita bíró.
Az alku messzeható következményei ráadásul más jogászi hivatásokra is kiterjednek majd. Erre figyelmeztet Makai Katinka, a Fonyódi Járásbíróság bírája: „A ‘Megállapodás’, mely az ‘igazságügyi reform’ égisze alatt született, nem csak a bírák személyi és intézményi rendszerét kívánja teljesen és egyoldalúan átalakítani, hanem a társszervek – így az ügyvédek, ügyészek – függetlenségét is jelentősen csorbítja. Olyan változásokat eredményezhet, amely mind az igazságszolgáltatás – mint harmadik hatalmi ág – függetlenségét, mind az állampolgárok pártatlan igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését veszélyeztethetik. A klasszikus jogi pályán dolgozó Kollégák előtt perspektíva nincs, a jövőnk bizonytalanná válik!”
„A szavunkat valamennyi magyar állampolgár, a magyar gazdasági élet szereplője érdekében vagyunk kénytelenek felemelni, hiszen a magyar jogrendszer működése, a magyar jogállam léte és az ezeket garantáló bírósági szervezetrendszer sértetlensége közügy. Mindenkire tartozik, mert csak egy független bírósági szervezetrendszer képes az állampolgárok jogvédelmét garantálni, a belé vetett hit pedig kihat a befektetői döntésekre, így a Magyar Állam finanszírozhatóságára” – áll a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei bírósági dolgozók nyilatkozatában.
„Két hivatásrend van, amely arra szolgál a társadalomban, hogy ha kell, ‘megmentse’ annak tagjait. Az egyik az orvosé, aki a betegségtől ment meg; a másik a bíróé, aki a jogtalan gazdasági és személyes ellehetetlenüléstől véd meg. Utóbbi funkciónak alapvető feltétele a bíró függetlensége, amely – közhely ez már’ – nem a bíróé, hanem a közé, s tőle kapja azt. Megőrzésre. Ha a bíró függetlensége megkérdőjeleződik, akkor az abba vetett hit veszhet el, hogy van értelme” – jelzi Csóti Tamás, a Fővárosi Törvényszék tanácselnöke.
Mi a gondjuk a bíróknak, ha a KSH szerint már most átlagosan havi bruttó másfél milliós fizetést kapnak?
Itt az „átlagos” szó drámai fizetéskülönbségeket takar el. „Egy 20 éve kinevezett járásbírósági, de címzetes törvényszéki bíró a közelében sincs a fenti számítás alapján meghatározott bruttó másfél millió forintnak. Nem végeztem teljes kimerítő kutatást, de a II. és III. kerületi Bíróságon szolgálatot teljesítő bírók közül talán az elnök az egyetlen, aki a fenti bírói átlag bruttó keresetet megkaphatja. [...] Egy helyi bíró a jelenlegi javadalmazása alapján a jogi szakvizsgától számított 36. szolgálati évében érheti el a fenti bruttó másfél milliós átlagjövedelmet. Legjobb esetben életének 27. évében szakvizsgázik, ezért 63 éves korában már el is éri a helyi bíró a fenti átlagjövedelmet azzal, hogy 20 éves tényleges ítélkezési gyakorlata miatt címzetes törvényszéki bírói címet is kap” – figyelmeztet Hegyi Áron bíró.
Ami pedig az 530 tiltakozó igazságügyi alkalmazottat illeti: „Óriási tévedés azt gondolni, hogy az igazságügyi alkalmazottak azért vannak itt, mert máshova nem tudnak elmenni dolgozni. Azért vannak itt, mert szeretik a hivatásukat és a kollégáikat, és bármikor tudnának sokkal jobb fizetésért és sokkal jobb körülmények között munkát találni. Amennyiben ez megtörténik, már kevés lesz az utóbbi időben divatossá vált ‘hiperakut’ jelzővel jellemezni a helyzetet” – figyelmeztetnek a Szigetszentmiklósi Járásbíróság dolgozói.
A legjobban kereső bírák a Kúrián és az ítélőtáblákon dolgoznak, nem a döntések túlnyomó többségét meghozó járásbíróságokon és törvényszékeken. Itt most a bírói hivatás kapujában toporgó titkárokról és fogalmazókról, az éhbéren tartott igazságügyi alkalmazottakról külön nem is szólunk, megtettük azt már korábban többször, és a levelek is hemzsegnek a hajmeresztő példáktól.
Hogyan kellene rendezni akkor a fizetéseket, ha nem időről időre a kormánnyal történő bérmegállapodásokkal?
„Ha elfogadjuk, hogy az előzetes javaslattól eltérő, csekélyebb mértékű illetményemelés nem automatizmus, hanem különalkuk módjára működik, akkor végtelen, megalázó bérharcokra számíthatunk. Ha természetesnek tartjuk, hogy a függetlenségünket garantáló javadalmazás kimerítő tájékoztatásunk nélkül alakul, akkor csak lehajtott fejjel létezhetünk” – figyelmezteti kollégáit Nagy Anita törvényszéki bíró.
Több más levél is kitér arra, hogy a költségvetési és politikai alkuk nélkül kellene rendezni a harmadik hatalmi ágnak, a bíróságoknak dolgozók fizetését.
„A bírák javadalmazása a jogállamiság, az igazságszolgáltatás függetlenségének alappillére, amely nem lehet feltételhez kötött, nem lehet megállapodás tárgya, azt az Országgyűlésnek és a döntéseit előkészítő végrehajtó hatalomnak a jogállamiság, az Alaptörvényben garantált független bíróhoz való jog biztosítása érdekében vita nélkül nyújtania kell” – írja a Zalaegerszegi Törvényszék Bírói Tanácsa.
Nyilvánvalóan a tanár, az ápolónő, a rendőr megfelelő fizetése is közérdek, ahogyan az az igazságszolgáltatásban dolgozóké is, csakhogy az ő tisztességes illetményük még az alkotmányos rendből és a mi alapjogainkból is következik.
A megoldást egy törvényi-költségvetési automatizmus jelentené, amelybe a végrehajtó hatalomnak (a kormánynak) vagy a törvényhozó hatalomnak (az Országgyűlésnek) nem lehetne önkényesen, politikai céljai szerint beavatkozni. Erről azonban szót sem ejt a múlt héten szentesített „megállapodás”.
Mit kellett volna tennie az OBT-nek és elnökének a minisztérium írásos ajánlatával?
„Nem kellett volna az OBT felhatalmazása alapján az OBT elnökének a négyoldalú megállapodást aláírni, megkockáztatjuk, az adott körülmények között tárgyalni sem. Nem kellett volna aláírni, mert a tervezetet titkolózás övezte, a tervezet megismerésére az OBT tagjainak csak 1 napjuk volt, nem volt lehetőségük az érintettekkel megismertetni és a véleményüket megismerni. Az érintettek itt ugyanis nem az OBT tagjai, hanem mi: bírók, titkárok, fogalmazók, ügyviteli dolgozók és fizikai dolgozók. Nem kellett volna aláírni, mert egy szervezet-átalakításnak nem így kell történni, ismerni kellene a részleteket, a döntéshozók konkrét terveit és indokait, érveket és ellenérveket kellene ütköztetni az érintettek bevonásával. Ilyen nem történt. Erre nem elegendő 1 nap, 8 nap, de 1 hónap sem. Nem kellett volna aláírni, mert olyan nyomást helyeztek az OBT-re, amelyet bíróként vissza kell utasítanunk. Nem kellett volna aláírni, mert olyan látszat keletkezett, hogy pénzért számunkra hátrányos változtatást is támogatunk” – szögezik le a Szigetvári és Siklósi Járásbíróságok bírái és titkárai.
Pocsai Tamás és Pocsainé Cseuscsák Renáta bírák figyelmeztettek „a hatalommegosztás elvére. Montesquieu már a 18. században lefektette ezen alapelvet. A 21. században az EU tagállamaként illene betartani. Az illetményrendezés nem alku tárgya, a bírói függetlenséget, a becsületet, a tisztességet nem váltjuk aprópénzre. Sem a bérrendezés, sem a paktum egyéb pontjai körében a bírák véleménye, ismert, illetve egyeztetés hiányában nem ismert álláspontja ellenében egyik aláíró sem rendelkezett felhatalmazással a paktum megkötésére.”
Kovács András kúriai bíró pedig így fogalmaz: „A bírák sem mindig tévedhetetlenek, előfordulhat, hogy tévedünk, ám ilyenkor meg kell tennünk mindent a hiba korrekciójáért, és most ezt várja el a bírói kar az OBT testületétől is.”