A bírói függetlenség garanciáit úgy kell elképzelni, mint egy középkori vár falait, amiknek minden oldalról védelmet kell nyújtaniuk. Az egyik ilyen fal az anyagi oldal: a megfelelő javadalmazás hiányában a bírák sokkal kitettebbek lesznek a támadásoknak.
Oláh Gaszton bíró az Európai Bizottsághoz nyújtott be panaszt a bírósági dolgozók mostoha bérezése miatt. A bírók fizetése nemcsak szociális kérdés, hanem jogállamisági is, nem csak magánügy, de egyben közügy is. A független bíráskodás egyik garanciája, hogy az igazságszolgáltatás dolgozóinak tisztességes és előre kiszámítható legyen a javadalmazása.
A panaszt jegyző bíró bízik abban, hogy más bírósági dolgozók, sőt ügyészek is csatlakoznak kezdeményezéséhez, és az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indít a magyar állam ellen. A kezdeményezés nem pusztán fizetésemelést szeretne elérni, de egy olyan automatikus bérezési szisztémát is, amelyben nem a kormányerő jóindulatától függ az igazságszolgáltatási dolgozók javadalmazása.
A Magyar Helsinki Bizottság elmagyarázza, mi, miért történik így, és mire számíthatunk.
Mi a gond a bírák fizetésével?
A bírói függetlenséget övező garanciák célja, hogy védelmet biztosítsanak a nyomásgyakorlás és illetéktelen beavatkozás minden formájával szemben, annak érdekében, hogy a jogkereső polgárok ügyében a bírák képesek legyenek függetlenül, pártatlanul és részrehajlás nélkül, kizárólag a törvényeknek alárendelten ítélkezni. A bírói függetlenség alapvető garanciáinak egyike a megfelelő javadalmazás. Az ugyanis jelentősen gyengíti a másik két hatalmi ág (a kormány és a törvényhozás) feletti bírói kontrollt, ha a kormányzat, illetve az Országgyűlés jóindulatán múlik, mikor korrigálják az értéküket vesztett bírói fizetéseket, illetve korrigálják-e egyáltalán. .
A megfelelő bírói javadalmazás mára Magyarországon lényegében megszűnt: 2022 januárja óta egyetlen fillérrel nem emelték az illetményalapot; annak ellenére, hogy a bíróságok tevékenysége milyen jelentős szerepet tölt be a demokratikus állami működésben és – a jogviták eldöntésén keresztül – a polgárok mindennapi életében, a kezdő bíró fizetése ma az átlagkeresethez közelít, a nem bírói pozíciót betöltő bírósági dolgozók fizetése pedig el sem éri azt. Ez pedig nem csak a bírák és a munkájukban közreműködők megélhetését érinti, hanem az ítélkezés függetlenségét is közvetlenül veszélyezteti.
Noha a bírói szervezetrendszer minden fajsúlyos képviselője – a Kúria elnöke, az Országos Bírósági Hivatal elnöke, az Országos Bírói Tanács és valamennyi bírói érdekvédelmi szervezet – kivétel nélkül egyetért abban, hogy nagy baj van, olyan lépést, amely a kormányt és az Országgyűlést valóban lépéskényszerbe hozhatná, eddig egyikük sem tett.
A kezdeményezést – személyes kockázatot vállalva – most egy törvényszéki bíró vette a kezébe.
De mi a kockázata annak, ha valaki él egy nagyon egyszerű, kézenfekvő és mindenki számára elérhető jogorvoslati lehetőséggel, az Európai Bizottsághoz benyújtott panasszal?
A magyarázatot Magyarország jelenlegi politikai szisztémája adja. Választásos autokráciában élünk, amelyben az állam gyakorlatilag minden intézménye alá van rendelve a végrehajtó hatalomnak, a kormánynak vagy – másképpen mondva – „a politikának”. A bíróság (mint önálló hatalmi ág) függetlenségét is és személyesen a bírák függetlenségét is sokszorosan kikezdte már az autokratikus hatalom. Magyarországon a bírók sakkban tartása, elhallgattatása a rendszer sajátja.
A bírói függetlenség megőrzéséért vagy visszaszerzéséért indított bírói akciók mindannyiszor kiváltották a hatalom megtorlását. Például a bírósági rendszer átalakítását kritizáló Baka Andrást, a Legfelsőbb Bíróság elnökét gyorsan lapátra tették, a bíróságok igazgatásának vezetőivel tengelyt akasztó Országos Bírói Tanács tagjai ellen lejárató kampányt folytattak (a legismertebb célpontok Vadász Viktor, Matusik Tamás, Vasvári Csaba voltak), és utóbbi ellen még fegyelmi eljárást is kezdeményeztek (amit később „visszaszívtak”), mert volt bátorsága a bírói függetlenség szisztematikus gyengítése miatt az Európai Unió Bíróságához fordulni.
A Magyar Bírói Egyesület (MABIE) friss kutatása szerint a válaszadó bírók 73%-a ismer olyan esetet az elmúlt 5 évből, amikor egy bírót azért ért retorzió, nyomásgyakorlás vagy hátrányos megkülönböztetés, mert kifejezte véleményét az igazságszolgáltatási rendszert, bírói hivatást és függetlenséget, valamint jogalkalmazást érintő kérdésekről. 52%-uk szerint az elmúlt 5 évben romlott a bírói véleménynyilvánítás szabadságának helyzete Magyarországon.
Az is igaz, hogy a lengyel bírákat ennél sokkal erőteljesebb nyomásgyakorlással sem lehetett passzivitásra kényszeríteni, amikor az előző varsói kormány idején sorozatos támadás érte a bírói függetlenséget.
Mi köze az Európai Uniónak a magyar bírák függetlenségéhez?
Az Unió szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló közösség. Ebből következik az az elvárás, hogy bármely tagállamban a pereskedők biztosak lehessenek abban, ügyükben tisztességes eljárásban és pártatlanul születnek a bírósági ítéletek. A bírói függetlenség biztosítása az uniós tagállamoknak tehát olyan vállalása, amelynek teljesülése az uniós szervek útján bármikor számon kérhető.
A panasz címzettje az Európai Bizottság, az az uniós szerv, amelynek feladata és felelőssége annak biztosítása, hogy a tagállamok megfelelően végrehajtsák az uniós jogszabályokat. Az ügynek különös súlyt ad, hogy a panaszt egy bíró nyújtotta be. Érveit alátámasztja, hogy az Európai Unió Bírósága korábban már kimondta: a bírák megfelelő (azaz az általuk betöltött funkció fontosságával arányos) javadalmazása az ítélkezés függetlenségének egyik kulcsfontosságú biztosítéka.
Mi várható?
Mivel a bírák és igazságügyi alkalmazottak méltatlan anyagi helyzetbe szorítása gyakorlatilag a bírói hatalmi ág teljes pályás letámadását jelenti, jó esély van rá, hogy az Európai Bizottság nem fog szemet hunyni a jogsértés felett. Hivatalosan a beadástól számított tizenkét hónap áll az Európai Bizottság rendelkezésére, hogy a panaszt megvizsgálja és döntsön arról, hogy tesz-e jogi lépéseket, de ez a határidő a probléma súlyosságához mérten radikálisan lerövidülhet, különösen ha a tények ennyire tagadhatatlanok és nyilvánvalóak.
Ráadásul a kormány részéről Répássy Róbert igazságügyi államtitkár nyilvánosan is elismerte a problémát, csak arra hivatkozott, hogy a béremelésre idén nincs költségvetési keret. A panaszban foglaltak mind a tényeket, mind a jogi értékelést tekintve tehát nehezen vitathatók. Az Európai Bizottság eljárása így azt is eredményezheti, hogy kötelezettségszegési eljárás indul Magyarországgal szemben.
A kötelezettségszegési eljárás egy hivatalos felszólító levéllel indul, amiben az Európai Bizottság felhívja a tagállam figyelmét az uniós jog megsértésére és határidőt ad arra, hogy a tagállami hatóságok – ebben az ügyben a kormány és az Országgyűlés – észrevételeket tegyenek és további információkat szolgáltassanak. Erre általában két hónap áll rendelkezésre, de a határidők itt is rövidülhetnek. A határidő lejártával, ha az Európai Bizottság a tagállam válasza alapján úgy ítéli meg, hogy az uniós jog sérelme fennáll, újabb 2 hónapos határidővel felszólítja a tagállamot, hogy tegyen hatékony lépéseket a jogsértés elhárítására, ennek hiányában pedig az Európai Unió Bírósága előtt pert indíthat a tagállammal szemben (számos példáját láttuk ennek a közelmúltban a lengyel bíróságok függetlenségét ért támadások miatt).
Egy ilyen pernek gyakorlatilag azonos következményei lehetnek, mint ha a bírák közvetlenül fordulnak az EUB-hoz előzetes döntéshozatali kérelemmel. Ezért minden bírónak, aki jelenleg azt fontolgatja, hogy az EUB-hoz fordulna ilyen kérdéssel, párhuzamos lehetőség a panasz benyújtása is. Már csak azért is, mert Oláh Gaszton panasza nyilvános, és szabadon használható. Mindössze 15 percet vesz igénybe az adaptálása. Az eljárás ingyenes és a személyazonosság védelmét szolgáló intézkedések is övezik.
Minden újabb panasz hatása hólabdaszerűen adódhat össze, láthatóbbá teszi a problémát és határozott cselekvésre sarkallhatja az Európai Bizottságot.
A panasz lehetősége természetesen a bírósági szervezetrendszer azon vezetőinek is adva van, akik a hazai nyilvánosságban már sürgették a béremelést. Ilyen a Kúria elnöke, az Országos Bírósági Hivatal elnöke és más bírósági vezetők – például a Fővárosi Törvényszéknek a dolgozói elvándorlás okozta tarthatatlan helyzetről beszámoló elnöke is. Az ő kiállásuk fokozott hangsúlyt adhat az ügynek, és erősítheti a hazai nyilvánosságban képviselt álláspontjukat.
Miért kell szurkolni a panaszosnak?
A bírói hivatáshoz méltó javadalmazás nem csak a bírák megbecsülését szolgálja, hanem mindannyiunk számára garancia arra, hogy független és pártatlan ítéletek születnek Magyarországon. Közérdek tehát.
Nyilván közérdek a pedagógus, az ápolónő, a vasutas, a rendőr, de még a pénztáros vagy a pincér tisztességes fizetése is, csak a bíróké kicsit másképp közérdek. A tisztességes fizetés és a kielégítő munkakörülmények hiánya veszélyt jelent a bíró integritására és pártatlanságára, kikezdheti azokat, és bizony, ennek igen súlyos, tömeges és azonnali következményei lehetnek az ország és az állam működésére.
A bírósági szervezet méltatlan anyagi helyzetbe szorítása a kormány újabb (sokadik) lépése, amivel gyengíteni akarja a bíróságok ellensúly szerepét és megtörni a szervezetrendszer autonómiáját, abból kiindulva, hogy ha a bírói fizetések mértékének meghatározása a kormány és kormánypárti többséggel működő Országgyűlés kezében marad, akkor a bírák óvatosabban járnak el a kormányzatnak fontos ügyekben.
Azonban a méltatlan fizetéssel mindaddig nem lehet csökkenteni a bírói hatalmi ág súlyát, amíg a hazai bírákban van hivatástudat és ki mernek állni a függetlenségükért. De ha a társadalomban tovább mállik a bíróság intézményébe vetett bizalom, annak mindannyian meg fogjuk inni a levét. Mert itt aztán valóban igaz az, hogy „nem elég függetlennek lenni, annak is kell látszani”.
A méltatlan javadalmazási helyzet kétségeket ébreszthet a peres felekben, hogy az adott bíró egy tárgyalótermi helyzetben mennyire tud befolyásolástól mentesen, politikai vagy más nyomásgyakorlás kizárásával ítélkezni. A korrupció kockázata is sokkal magasabb, nem beszélve arról, hogy az alacsony fizetés milyen üzenetet közvetít a társadalomnak arról, hogy az állam mennyire becsüli meg a bírákat és munkájukat. Igen veszélyes lenne, ha bírói munka pusztán így-úgy fizetett állás lenne, nem pedig hivatás.
A panasz lehetőségével élő törvényszéki bíró egyéni kiállása példaértékű. Arra figyelmeztet, hogy a magyar bírói hatalmi ágat nem csak a politikusok által választott bírósági vezetők képviselhetik, hanem saját cselekvési lehetőségeihez mérten minden egyes bíró.