Első fokon felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek egy szélsőjobboldali férfit, aki társaival együtt antifasiszta fiatalokra támadt. Az állam magukra hagyta az áldozatokat, akiknek az ügyészség helyett maguknak kellett összegyűjteni a bizonyítékokat és képviselni a vádat. Bár sikerrel jártak, a költséget részben nekik kell állni.
A pótmagánvádas perben a Magyar Helsinki Bizottság nyújtott segítséget az áldozatoknak. A II. és III. Kerületi Bíróság V. K. elsőrendű vádlottat bűnösnek találta társtettesként elkövetett közösség tagja elleni erőszak bűntettében. Ezért őt Beke Andrea bíró 1 év börtönre ítélte, amit 2 év próbaidőre felfüggesztett, és ez időre elrendelte 34 éves férfi pártfogó felügyeletét. Emellett legalább 15 foglalkozásból álló mások elfogadását segítő érzékenyítő foglalkozáson kell részt vennie, amit 8-10 oldalon kell dokumentálnia.
K. F.-et, a másodrendű vádlottat felmentették, de a bíró indoklásában kitért arra, hogy nem bűncselekmény hiányában, hanem azért, mert nem lehetett kétséget kizáróan tisztázni, hogy részvétele a hétfős támadó csapatban mennyiben támogatta az elkövetőket. Ezért őt bűnsegédként sem lehetett elítélni. Ezzel Mák Viktor pótmagánvádló (az egyik áldozat) nem értett egyet, és fellebbezést jelentett be már az ítélethirdetés után.
Az az igazságtalan helyzet állt elő, hogy mivel az egyik vádlottat felmentették, a bűnügyi költség felét a szabályok szerint a megtámadott Mák Viktornak kell kifizetnie. Ez 249 300 Ft. Ha az ügyészség rendesen tette volna a dolgát, erre a pótmagánvádas perre sor sem kerül. Most a nagylelkű polgároknak kell segíteni a pótmagánvádlót, hogy igazságkeresése árát ne egyedül, csak magának kelljen állni. Mert ő és társai nem csak magukért pereskedtek, hanem értünk, a mi védelmünkért is.
Az ügy súlyára, különösen az állam harmatgyenge közreműködésére tekintettel közöljük Ivány Borbála, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje perbeszédének rövidített, szerkesztett változatát. Az egyedi eset bemutatásán túl mindezzel a gyűlölet-bűncselekményekkel szembeni fellépéshez akarunk hozzájárulni.
Tisztelt Bíróság!
A mai nap legfontosabb kérdése az, hogy a vádlottak jelen voltak-e a bűncselekmény közvetlen helyszínén abban a pár másodpercben, amikor Mák Viktort és társait megütötték, a politikai jelképeket megjelenítő zászlóikat elragadták. Ha kétséget kizáróan bizonyítható, hogy a vádlottak, az elsőrendű V. K. és a másodrendű K. F. a támadókkal szándékegységben a bűncselekmény helyszínén voltak, akkor felelősségük megállapítható.
A vád, azaz Mák Viktor pótmagánvádló álláspontja az, hogy a bizonyítékok alapján a vádlottak társtettesként, illetve bűnsegédként felelnek a bántalmazással, csoportosan elkövetett közösség tagja elleni erőszak bűntettéért.
A következőkben az álláspontunkat indokolva először sorra veszem a rendelkezésre álló fontosabb bizonyítékokat, majd elemzem ezeket, végül minősítem a bűncselekményt és indítványt teszek a jogkövetkezményre.
Hat éve folyik az eljárás, több különböző fordulattal és vargabetűvel. Ehhez mérten hosszú lesz a perbeszéd is.
Milyen bizonyítékok állnak rendelkezésünkre?
Először is vannak okirati bizonyítékok. Kezdjük a névtelen bejelentő nyilatkozatával. A bűncselekményt követően egy névtelen férfi tett bejelentést a Telefontanúra. Megjelölte a támadás napját és helyét. A sértetteket „balosnak” nevezte, azaz megjelölte, hogy politikai identitásuk tarthatja össze a sértetti csoportot. A telefonáló szerint „a verekedés résztvevője volt V. K. és K. F.” A névtelen bejelentő megadta a közösségi oldalon használt profilnevüket is. Tehát a bejelentő kifejezetten arra nyilatkozott, hogy a támadásnak részesei voltak a név szerint beazonosított vádlottak, valamint, hogy a sértettek egyazon politikai közösség tagjai.
Okirati bizonyítéknak számítanak közösségi médiatartalmak is. A vádlottak a cselekményt megelőzően és azt követően is aktívan posztoltak a közösségi média felületekre. A posztok tartalmának két tekintetben van jelentősége:
- hogy milyen indíttatású lehetett a cselekményük,
- és hogy úgy hajtották végre a támadást, ahogyan ők maguk propagáltak a nyilvános (!) felületeiken.
Az elsőrendű vádlott V. K. Instagram-profilján a ferencvárosi focihuligánok (Frankcity Hooligans) jele szerepel, ahogy a másodrendű K. F. kabátján is. Az Instagram-oldalán több felvétel van, amelyen baloldali szervezetekhez, mozgalmakhoz köthető zászlók láthatóak, amelyekre emberek rátaposnak. A cselekményt követően közzétett fotón pedig egyenesen a Szabad Egyetem csoport zászlója látható fejjel lefelé, mellette egy szivárványzászló és baloldali szervezetek zászlói, alatt felirat: „goodnightleftside, antifahahaha”. Ezek a tartalmak nyilvánvalóan egyrészt a baloldali, antifasiszta mozgalmakkal való szembehelyezkedést, másrészt a konkrét cselekményhez való kötődést, a támadással való elvi egyetértést fejezik ki.
K. F., a másodrendű vádlott is a fociultrák közé tartozik. A médiatartalmai szerint elfogadja és szívesen népszerűsíti az erőszakot, LMBT- és migránsellenes tartalmakat tesz közzé. Az antifasiszta szellemiséggel szembehelyezkedő tartalmak is szerepelnek az oldalain („antiantifas, antiantifaultras”).
A közösségi médiatartalmakból levonható az a következtetés, hogy
- mindkét vádlott ismerte az „antifa” kifejezést,
- az antifasisztákkal ellentétes érzelmű volt,
- egyetértettek a kisebbségi és politikailag velük ellentétes nézeteket valló csoportokat kirekesztő eszmékkel,
- támogatták az erőszakos fellépést.
Mindketten nemcsak ismerték a módszert, de büszkélkedtek is azzal, hogy zászlón taposnak. A másodrendű vádlott több fotón szerepel arcát eltakarva, ökölbe szorított kézzel, pont úgy, ahogy azt a támadás után közzétett fényképen is látható.
Okirati bizonyítéknak számít a cselekményről készült fotó és más nyilvános bejegyzések is. A bűncselekményt követően az elkövetői csoport fényképet készített magáról, amelyen büszkén, ökölbe szorított kézzel, támadóállásban mutatják a meggyalázott zászlókat. Pont úgy pózolnak mind a heten, ahogy K. F. a magáról posztolt fotókon szerepel. A fotót a Vadhajtások szélsőséges oldalon tették közzé a cselekménnyel azonos napon.
V. K. Instagram-oldalán ugyanazok a zászlók szerepelnek, amelyeket a sértettektől elvettek: a szivárványos és mellette a Szabad Egyetemé. A felvételek a támadást követően, már világosban készültek. Azok birtokosát V. K. tehát valószínűleg legalábbis ismerte, ha nem ő maga volt az. Nyilvánvalóan tisztában volt vele, hogy a zászlók megszerzése az antifasisztákkal való szembehelyezkedést, az ellenük való erőszak éltetését jelenti, hiszen „goodnightleftside” megjegyzéssel osztotta meg a fotót saját profilja alatt.
A cselekménnyel kapcsolatban készült fotó, annak nyilvános közzététele és az eseményekkel való büszkélkedés, a bajtársiasság hangoztatása az akció tervezettségét, szimbolikus jellegét mutatják, amelyeket a cselekmény minősítésénél – mint a gyűlölet-bűncselekmény indikátorait – és a büntetéskiszabásnál kell értékelni a bíróságnak.
Az okirati bizonyítékok után most térjünk át a sértetti vallomásokra és kapcsolódó bizonyítékokra. A sértetti vallomások egyértelműen alátámasztják azt, hogy a sértettek egy antifasiszta, a demokratikus oktatásért dolgozó egyetemista csoport tagjai voltak, akik 2019. február 9.-én a Széll Kálmán téren rendeztek ellentüntetést az ugyanezen a napon minden évben megtartott szélsőjobboldali megmozdulással szembeni kiállásként. A demonstrálókat a biztonságuk érdekében a téren rendőrsorfal védte. A sértettek a Mérce által készített videón valamennyien azonosíthatók, látható, hogy aktív szerepet játszottak a tüntetésen.
Nem merült fel kétség, hogy az antifasiszta tüntetők kisebb csoportja sötétedést követően a Frankel Leó úti Bambi Presszóba indult. Az épület előtt támadták meg őket hirtelen rajtuk ütve.
Egyértelmű, hogy Mák Viktor pótmagánvádlót bántalmazták, három ütést kapott a fejére, szemüvege a földre esett. Sérüléseiről orvosi iratot állítottak ki. A sértett IV. sz. tanú védekezve dulakodott az egyik támadóval, és kisebb sérülései keletkeztek. A II. és III. sz. tanúktól ellenállásukat követően elvették a zászlókat. Azok a Széll Kálmán téren is a tüntetőknél voltak, a vádlottaknak már ott is látniuk kellett.
A vádlottakat egyik sértett sem ismerte fel. Tény az is, hogy a sértettek nem tudtak pontos személyleírást adni a támadókról, de azt egyezően állították, hogy három támadó volt, akik fekete vagy sötét ruhát viseltek, és fiatal férfiak voltak. Annyi pontosabbat tudtak mondani, hogy az egyik támadó 180 cm körüli, sötét borostás és fekete hajú. Ez a személyleírás jól illik a támadók csoportját vezető „szőrmekapucnis” férfire. Azt is elmondták, hogy a támadás rajtaütésszerű volt. Nyilatkoztak, hogy egyes támadók eltakarták az arcukat, amit K. F. másodrendű vádlott megerősített a vallomásában. Az akció hirtelensége, az éjszakai fényviszonyok, hogy a támadáskor az érintettek sokan kis helyen voltak, magyarázza azt, hogy a sértetti vallomások hiányosságokban szenvednek. Nem várható el, hogy a sötétből rárontókról bárki pontos személyleírást adjon.
A sértetti elmondások alapján nem követhető vissza, hogy a három közvetlenül támadó elkövetőből ki pontosan mit csinált, az egységes csoportként való fellépésük azonban bizonyos. A támadás pár másodperces időtartama és jellege miatt biztos, hogy mindhárom férfinek tevékenyen részt kellett vennie az „akcióban”, a fizikai erőszakot közösen, egységes csoportként követték el. Azt, hogy az V. K.-nak milyen szerepe volt, K. F. másodrendű vádlott rendőrségi vallomása írja le.
A sértetti vallomásokat pedig alátámasztják a Mérce portál által készített videó, a térfigyelő kamerák felvételei, amelyeken nyomon lehet követni a sértettek és a támadók mozgását is. Az elkövetők sötét ruházatát is igazolják ezek.
A Városmajorban tartott újfasiszta rendezvénynek két tekintetben van jelentősége. Egyrészt az itt készült fotók alátámasztják, hogy a vádlottak a támadás után készített fotón pózolók közül két társukkal végig együtt voltak a rendezvényen, és másik három társuk is megjelent az eseményen. Másrészt a rendezvény szélsőséges tartalmából is következtethetünk a vádlottak szélsőséges beállítottságára.
A városmajori rendezvényt a Budapesti Rendőr-főkapitányság korábban határozattal tiltotta meg, mert félő volt, hogy azon szélsőséges eszméket terjesztenek, a II. világháború áldozatait sértő beszédeket tartanak. A végül megtartott rendezvényen több beszéd hangzott el, ezek közül volt, amely a nemzetiszocialista eszmék továbbélését hirdette, és nyíltan éltette Hitlert.
A helyszínen készült felvételeken jól látható, hogy a vádlottak és társaik katonás rendben sorakoznak fel meghallgatni a beszédeket, majd így, fegyelmezett sorokban vonulnak el. A megjelenésük, a rendezvényen való kitartó részvételük és a közösségi médiában közzétett tartalmaik arra engednek következtetni, hogy a vádlottak a rendezvény szélsőjobboldali jellegével azonosultak. Mindez szoros összefüggésbe hozható későbbi támadásukkal.
A nyomozati szakhoz képest a tárgyaláson számottevően több objektív bizonyítékot tudtunk bemutatni, és lehetőségünk volt a korábban is meglévő videofelvételek alapos elemzésére. Ezek alátámasztják, hogy a vádlottak részt vettek a városmajori tüntetéstől a közös pózolásig tartó cselekménysorban. A rendőrség sem a Városmajorban készült fotókat és videókat, sem a Széll Kálmán téren készült videofelvételt nem szerezte be. Pedig mindkét helyszínen tisztán látszanak a vádlottak, az, hogy végig azonos csoportban mozognak. Ezekből kiderül, hogy egymással baráti, legalábbis ismerősi viszonyban vannak, érdeklődési körük –a politikai, közéleti beállítottságuk irányát tekintve bizonyosan – azonos.
A vádlottak tehát először a városmajori, szélsőjobboldali rendezvényen láthatók. A két vádlott mindvégig a szőrmekapucnis, fekete borostás, és a kesztyűt, olykor napszemüveget viselő férfi társaságában van. Ők azok, akik feltűnnek a Széll Kálmán téren, ahol a csoport vezetőjének látszó „szőrmekapucnis” a Mérce kamerájába gyalázkodó megjegyzéseket tesz az antifasiszta tüntetőkre, akiket „szétrúgathatna a szkinhedekkel” – ahogy mondja. A vádlottak jól mulatnak e lealacsonyító megjegyzéseken, és érzékelhetően immár nemcsak elviekben, hanem gyakorlatilag is szembe helyezkednek a sértettek csoportjával.
A Széll Kálmán tértől a Margit híd budai hídfője felé haladó 4-es/6-os villamoson az elkövetői csoport hét tagja, akik jól azonosíthatók a felvételen, köztük a vádlottak, kifelé mutogatnak azzal, hogy „Figyeld, figyeld, nézd, arra mennek. Ott vannak, ott vannak. Itt lesznek. Itt a Frankelen”. A villamos ablakánál „a szőrmekapucnis” és a két vádlott állnak. A férfiak mind kapucniban, lehajtott fejjel, együtt mozognak. Világos, hogy vadásszák az antifasiszta tüntetőket, őket keresik, kutatják a villamosról.
A villamosról leszállást követően pár másodperccel, a Frankel Leó utcai Telefonbisztró felvételén tűnik fel ismét a csoport négy tagja: „a szőrmekapucnis”, a másodrendű vádlott, „a kesztyűs” és „a magas, fekete kabátos férfi”. A másodrendű vádlott, mint az összes többi felvételen, könnyen azonosítható a kabátján látható fehér feliratról. „A négy személy jól láthatóan együtt halad” – szól a rendőri jelentés.
A Myfair üzlet térfigyelő kamerája egyértelműen tisztázza, hogy a hétfős csoport maradék három tagja az utca túloldalán haladt. Valamennyiük jól beazonosítható a ruházatáról. A felvételen látható az is, hogy a hétfős csoport tagjai az utca két oldalán egy időben, egymással párhuzamosan, gyors tempóban céltudatosan haladnak a Bambi irányába.
Az időben következő felvétel a Margit híd budai hídfőjének HÉV-aluljáróban készült, immár a cselekményt követően pár perccel. A csoport a bűncselekmény helyszíne irányából a Dunánál lévő buszmegálló felé tart, együtt haladnak, a felvételeken mind a hét személy, köztük a vádlottak egyértelműen azonosíthatóak a ruházatuk alapján. A rendőri jelentés és a bírósági jegyzőkönyv is megerősíti, hogy ezek a férfiak ugyanazok, mint akik a villamoson utaztak, és azt is, hogy csoportot alkotnak egymással.
A felvételek alapján tehát kétséget kizáróan megállapítható, hogy a vádlottak mikor és hol voltak aznap, mi volt az útvonaluk, milyen ruházatban voltak. Egymással kapcsolatban és észrevehetően egyetértésben voltak, csoportként működtek, megmozdulásaikat együtt tették meg. A két vádlott, „a szőrmekapucnis” és „a kesztyűs férfi” mindvégig együtt mozogtak. Azt, hogy a vádlottak a hivatkozott helyszíneken voltak, a telefonjaik GPS-koordinátái is megerősítették, amelyeket a nyomozás során szerzett be a rendőrség.
A videofelvételek fényében súlyát vesztette a védelemnek az a felvetése is, hogy a Széll Kálmán téren több ember is volt fekete vagy a vádlottakéhoz hasonló ruházatban, sportcipőben. Feltehetően ezzel azt kívánta sugallni a védelem, hogy a ruházat nem bizonyítja a bűncselekményben való részvételt, „bárki más is lehetett”. Való igaz, önmagában ez nem bizonyítana, ugyanakkor a további bizonyítékokat is számba véve szinte lehetetlen, hogy ugyan a vádlottak csoportja éppen a bűncselekmény idején volt a helyszínen, oda követték a sértetteket, majd az az elsőrendű vádlott az elvett zászlókról posztolt a közösségi médiában, mégis teljesen más ismeretlenek támadták volna meg a sértetteket.
A védelem azt is állította, hogy „értelmezhetetlen” 17.38.40 mp-kor leszállni a villamosról és 17.40-kor elkövetni a bűncselekményt. A Google-térkép szerint a cselekmény helyszíne és a villamosmegálló 220 m-re van egymástól, ami sétával 3 perc alatt érhető el. A két üzlet kameráján látható módon a vádlottak és társaik nem sétálnak, hanem gyors tempóban haladnak, tehát életszerű, hogy a helyszínt másfél perc alatt, a sétatempóhoz képest kétszeres gyorsasággal érjék el. Hasonlóképpen, a Bambi presszó és a HÉV-aluljáró közötti távolság a vádlottak útvonalán legfeljebb 400 méter, ami sétálva kb. 5 percet vesz igénybe. A sértetti vallomások és az életszerűség alapján is a zászlók megszerzését követően az elkövetők futva menekültek, ami azt jelenti, hogy 3 perccel a bűncselekményt követően könnyűszerrel áthaladhattak a HÉV-aluljárón. Az útvonalat kipróbáltuk, az könnyedén teljesíthető ezekkel a „szintidőkkel” még anélkül is, hogy az ember futna.
K. F. másodrendű vádlott tanúként tett vallomást a nyomozás során az igazmondási kötelezettség terhe mellett. A vádlott a kamerafelvételek által alátámasztott útvonallal, a villamoson elhangzottakkal egyezően, a sértettek vallomásával lényegileg azonos módon írta le az eseményeket. Elmondta, hogy látták a villamosról az antifasisztákat, őket követve szálltak le, utána négyen mentek közelebb a sértettekhez. Három társa elvette a zászlókat, majd azok megszerzését követően elfutottak a helyszínről. A vádlott vallomásában egyetlen alkalommal sem nyilatkozott úgy, hogy a – Bambi presszó oldalán haladó – négyesükből vált volna ki az a három személy, akik a közvetlen támadást végrehajtották. Azt viszont többször és határozottan állította, hogy a csoportjából váltak ki a „fiúk”, akik elvették a zászlókat.
Ügyfelemnek, Mák Viktor pótmagánvádlónak sikerült azonosítani a hét csoporttagot, és a védekezésével szemben az elsőrendű vádlott V. K. is egyértelműen jelen volt, útvonala rekonstruálható, a bizonyítékok töretlen láncolatot képeznek.
A vallomásában K. F. maga beszélt a fizikai bántalmazásról: „elcsattant egy-két pofon” – nyilatkozta. Továbbá azt állította, hogy
- „V. K. ott volt a zászló elvételénél, de nem vagyok biztos benne.”
- Arra a kérdésre, hogy „Kérem, mondja el, és mutassa meg a képen, hogy ki volt az, aki odament az ellentüntetőkhöz, azért, hogy elvegye a zászlókat?” azt válaszolta, hogy: „a V. K., aki a 3-as képen szerepel. Ők voltak, akik elvették a zászlókat.”
- Azt is állította, hogy a társai „Az út túloldalán [voltak]” ez idő alatt.
- Arra a kérdésre, hogy „Kérem, mondja el, hogy V. K. mit csinált az ellentüntetőknél, amikor megszerezték a zászlókat?”, azt válaszolta, hogy „Nem láttam, hogy mit csinált, csak beugrott a tömegbe…”
- A nyomozó kérte, hogy mondja el, miért csak hárman mentek a zászlókért, erre a vádlott azt válaszolta, hogy „nem tudom, miért csak hárman mentek oda a V. K.-ék a zászlókért”.
A K. F. magát és V. K.-t is azonosította a csoportjukat ábrázoló fényképen, ami a Podmaniczky utcában készült. A másodrendű arról beszélt, hogy „arra pontosan nem emlékszem, hogy kit ütött meg a V. K.” Tehát megerősítette, hogy az elsőrendű vádlott ütött, csak éppen azt nem tudja, hogy kit. (Életszerű, hogy nem tudja, kit ütött meg, hiszen ahogy a sértettek sem, maga sem tudta sötétben azonosítani az egyes embereket. Ebből is látszik, hogy nem konkrét személyeket támadtak meg az elkövetők, hanem egy csoportot.)
A másodrendű vádlott magára is terhelő vallomást tett: „Arra emlékszem, hogy többen voltak az antifák, mint mi, azért maradtam a közelben.” Tehát azért, hogy szükség esetén fizikai támogatást is nyújthasson a verekedő társainak, beavatkozhasson. A vallomásban K. F. nem jelezte, hogy a helyszínen elhatárolódott volna a cselekménytől, hogy igyekezett volna visszatartani társait, épp ellenkezőleg: nyilatkozata arra utalt, hogy segítséget nyújt, ha a számbeli fölény miatt kell. Sőt, az általa pontosan látott és „értett” cselekményt követően annak zsákmányával a fotón maga is büszkélkedett.
K. F. vallomásában egyértelműen és fenntartás nélkül állította, hogy V. K. azok között volt, akik elvették a zászlókat, és hogy beugrott a tömegbe. Azt is többször és egyértelműen állította, hogy V. K. ütött, épp csak azt nem tudta azonosítani, hogy kit. Ezen állítások alapján aggálytalanul megállapítható, hogy V. K. annak a közvetlenül támadó hármas csoportnak a tagja volt, amely elvette a zászlókat.
K. F. saját maga részvételét is beismerte a teljes eseménysorban a közvetlen fizika bántalmazást kivéve. Úgy nyilatkozott, hogy 5-6 méterre állt a cselekménytől, amibe tudatosan, az eseményeket pontosan látva, azok lényegét tudatával átfogva nem avatkozott be, de azért volt ott, hogy szükség esetén megtegye azt. Ez tipikusan bűnsegédi magatartás.
A bizonyítékokból levonható következtetések
A következőkben a bizonyítékokból levonható ténybeli és logikai következtetésekre térek ki. A vádlottak közösségi média tartalmaik alapján szélsőjobboldali beállítottságúak. Mint eszköz közel állt hozzájuk az erőszak. Priuszuk szerint több garázda bűncselekményt követtek már el. A vádlottak ismerték a jelen bűncselekményhez hasonló elkövetési módot.
A vádlottak „a szőrmekapucnis” és „a kesztyűs” társukkal – utóbbival V. K.-val egy futballcsapatban játszott – közösen vettek részt a betiltott nemzetközi szélsőjobboldali rendezvényen a Városmajorban, és onnan közösen érkeztek a Széll Kálmán térre. A vádlottak a sértetteket észlelték a téren, így tudniuk kellett róluk, hogy antifasiszták, őket a téren heccelték egyetértőleg vezető társukkal, aki a Mércének adott interjúban becsmérelte az antifasisztákat, őket szkinhedekkel rúgatta volna szét. Tehát a vádlottak egyértelműen ellentétes beállításúak voltak a sértettekkel.
A vádlottak társaikkal együtt villamoson, majd gyalog követték a sértetteket, a villamosból kifejezetten keresték őket a térfigyelő kamera felvételei szerint. A leszállás után K. F. három társával az utca Bambi presszó felőli oldalán, velük párhuzamosan V. K. két társával a túloldalon gyors tempóban haladt. Ezt bizonyítja a Myfair és a Telefonbisztró felvétele. A cselekmény után ugyanez a hét férfi látható a HÉV-aluljáróban a Margit hídnál. Ez a hét férfi volt, aki a Podmaniczky utca környékén fotózkodott. Azaz a bűncselekményt közvetlenül megelőző és azt követő időben, a bűncselekmény közeli helyeken kétségkívül a vádlottak és társaik voltak ott. Objektív bizonyítékok igazolják, hogy a vádlottak részt vettek a bűncselekményekhez szervesen köthető eseményeken, így a sértettekre való „vadászatban” és a „skalp” megszerzése feletti örömben, dicsekvésben. Ezekből a tudattartalmukra, szándékukra is világosan következtetni lehet.
Teljesen életszerűtlen, hogy annak ellenére, hogy minden jel tökéletesen megalapoz annak a helyzetnek, hogy a vádlotti csoport tagjai bántalmazzák a sértetteket, ők mégis mintegy „városnézve” utaznak a villamoson, szállnak le a támadás helyszínéhez legközelebb eső megállóban, de mégis valaki más követi el a bűncselekményt, majd ismét a vádlottak, mintegy véletlenszerűen (?) fotózkodnak a zászlókkal. Ez így teljesen irreális volna.
A fentiek alapján kétséget kizáróan bizonyítható az, hogy az a csoport követte el a bűncselekményt, amelynek a vádlottak is tagjai voltak.
Többször megerősített tanúvallomás támasztja alá, hogy V. K. részt vett a konkrét verekedésben és a zászlók elvételében, amely akciót K. F. is „biztosította”. A saját tanúvallomása szerint is végig az események részese volt. A támadás után is V. K.-val közösen távozott a helyszínről és együtt büszkélkedtek a megszerzett zászlóval.
Azzal a nem kivételes helyzettel állunk szemben, hogy éppen a konkrét támadásra vonatkozóan nincs objektív bizonyíték. Viszont sokat tudunk a támadók személyéről, körülményekről, előzményekről és utócselekményekről, és ott vannak a tanúk és a másodrendű K. F. vádlott vallomása is. Ezekre alapozhatunk.
Egyértelmű, hogy a hétfős társaságból három férfi bántalmazta a sértetteket. Nem ismerjük a férfiak pontos „szerepleosztását”, erre a bizonyítási eljárás során nem derülhetett fény. Ugyanakkor bizonyos, hogy mindhárom férfinak konkrét fizikai erőszakot kellett alkalmaznia, mert mindhármuk cselekvése szükséges volt ahhoz, hogy ennyire rövid idő alatt elvegyék a két zászlót két különböző sértettől, és dulakodjanak másik két sértettel. Az, hogy a sértettek magasnak érzékeltek egy vagy két elkövetőt, nem jelenti azt, hogy társuk ne lehetett volna az alacsonyabb V. K.
V. K., az elsőrendű vádlott bizonyíthatóan a három közvetlenül támadó férfi egyike volt. Videofelvétel mutatja, hogy halad a helyszín felé. Az ottani cselekvőségét a K. F. vádlott következetes és azonos tartalmú vallomása bizonyítja. K. F. végig egyetlen személyt, V. K.-t nevezte meg a három támadóból. Ahogyan a névtelen bejelentő is őt jelölte meg.
De van-e a felelősség megállapítása szempontjából jelentősége annak, hogy a három férfi közül ki mit csinált? Nincsen. A pontos szereposztás legfeljebb a büntetéskiszabásnál lehet mérlegelendő. Arra való tekintettel, hogy a támadók egymás magatartásáról tudva, a támadást előzetesen megtervezve, összehangoltan fellépve jártak el, majd közösen örültek zsákmányuknak, megállapítható, hogy szándékegységben voltak, azaz társtettesek. Mindannyian felelnek a cselekményért, függetlenül attól, hogy melyikük pontosan hogyan cselekedett a verekedés során.
Az előzményekkel és a támadást követő cselekményekkel teljes összhangban van K. F. másodrendű vádlott vallomása. Annak minden részlete tökéletesen beleillik a cselekménysorba, nyilatkozatai a bizonyítékok láncolatába jól illeszkednek, az elmondása életszerű és logikus. És noha a konkrét támadás részleteire más bizonyíték nem áll rendelkezésre, az egyéb bizonyítékok alapján K. F. vallomása a fentiek alapján elegendő annak megállapítására, hogy V. K. volt az egyik a három támadó közül, és ő ütötte meg vagy próbálta megütni az egyik sértettet.
De ha feltételeznénk is, hogy V. K. nem ütött vagy nem lehet kétséget kizáróan bizonyítani, hogy ütött, akkor is társtettesként felel az előítéletből elkövetett bántalmazásért, hiszen személy elleni erőszak történt. V. K. a bűncselekmény megvalósításában már a „tömegbe ugrásával” is részt vett. A másodrendű vádlott K. F. vallomásának azon része, miszerint V. K. beugrott a tömegbe, soha nem kérdőjeleződött meg. A későbbiekből is kiderül, hogy pontosan tudta, mi a támadók célja, tisztában volt a fizikai erőszak alkalmazásával, azt maga is akarta, kívánta, ahogy a zászlók elvételét is, azaz a támadó három férfi egymással szándékegységben társtettesként cselekedett.
Ha a bíróság nem látná kétséget kizáróan bizonyíthatónak, hogy a három támadó egyike V. K. lett volna, akkor bűnsegédként kell felelnie a bántalmazásért, ahogy a társasághoz tartozó valamennyi, a helyszínen jelen volt (oda közösen megérkező és onnan együtt távozó, a zászlók megszerzésével büszkélkedő) személynek, akiknek jelenléte megerősítően hatott a konkrét támadókra.
A vádlottat megilleti a hallgatás joga, amivel élt is, és nem tett vallomást. De ez nem jelenti azt, hogy ha bizonyosan megtörtént egy bűncselekmény, amelynek elkövetői csoportjához ő maga is tartozik, akkor a hallgatása menti őt. Ha megtörtént egy bűncselekmény, amelyhez bizonyítottan és erősen köthető valaki, terhelő bizonyítékok vannak, amelyeket ő nem cáfol érdemben, akkor ezek a bizonyítékok megerősödnek, hiszen nincsen velük szemben ellensúly.
K F. másodrendű vádlott vallomást tett arról, hogy milyen szerepe volt a cselekményben. A vallomás életszerű. Rá vonatkozó tartalmi cáfolat nem merült fel az eljárás során. Nincs semmilyen ok a kétségbe vonására. Azt állította, a bűncselkeményt közelről szemlélte, azért maradt ott, mert a másik csoport tagjai számbeli főlényben voltak, azaz az esetleges szükséges beavatkozás érdekében. Ez gyakorlatilag a bűnsegédi magatartás definíciója.
Összefoglalva: a vád megítélése szerint V. K. elsőrendű vádlott társtettesként követte el a szándékos bűncselekményt, mert társaival egymás tevékenységéről tudva, közösen valósították meg, hiszen részese volt a bántalmazásnak, annak elkövetésében aktív szerepet vállalt. Míg K. F. másodrendű vádlott a cselekmény bűnsegédje volt, mert társainak szándékos segítséget nyújtott a bűncselekmény elkövetéséhez, a tettesek szándékát a cselekményt megelőzően és azzal egy időben jelenlétével, pszichés támogatásával segítette. Cselekménye akkor is bűnsegédletnek minősül, ha a tettes személye nem lenne egyértelműen azonosítható, hiszen a tettes megvalósította a törvényi tényállást, és a tettes, valamint a bűnrészes magatartása közötti kapcsolat fennállt.
A vádlottak a Btk. 216. § (2) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdés e) pontja szerint minősülő csoportosan elkövetett közösség tagja elleni erőszak bűntettét követték el. A sértetteket politikai véleményük miatt mint a lakosság egyes csoportjához tartozókat bántalmazták. A cselekményt legalább hárman, azaz csoportosan követték el. A cselekmény minősítését alátámasztják a közösség tagja elleni erőszak, mint gyűlölet-bűncselekmény indikátorai is, így
- az elkövetői és sértetti oldal csoportkülönbözősége,
- az elkövetők szélsőséges beállítódása,
- szimbolikus eseményhez köthető elkövetés,
- az elkövetés szimbolikus elemei,
- gyűlöletcsoportok részvétele az elkövetésben,
- a cselekményről a nyilvánosság tájékoztatása.
Kérjük, hogy a bíróság a Btk. alapján kiszabható legenyhébb határozott időtartamú szabadságvesztésre ítélje a vádlottakat. Azok végrehajtását függessze fel, és amelynek időtartama alatt helyezze a vádlottakat pártfogó felügyelet alá és a részükre állapítson meg magatartási szabályokat.
Kérjük, hogy a bíróság határozzon meg magatartási szabályokat a vádlottaknak, ennek keretében
- tiltsa el a vádlottakat, hogy a Becsület és Kitörés napja rendezvényen részt vegyenek a próbaidő tartama alatt;
- tiltsa el a vádlottakat, hogy a Pride felvonuláson és annak kísérőrendezvényeihez kapcsolódó eseményeken (pl. tüntetésen) részt vegyenek a próbaidő tartama alatt;
- kötelezze a vádlottakat, hogy a Holokauszt Emlékközpontban 180 perc időtartamban vegyenek részt foglalkozáson, amelyről készítsenek legalább 500 szavas beszámolót, amelyet a pártfogó felügyelő számára benyújtanak az ítélet jogerőssé válásától számított egy éven belül;
- kötelezze a vádlottakat, hogy a lakóhelyük szerinti vármegyében működő, segítő tevékenységet ellátó állami vagy civil szervezet számára 60-60 óra önkéntes tevékenységet végezzenek.
Tisztelt Bíróság!
Természetesen a sértettek célja is az, hogy kiderüljön az igazság. Senki nem akarja, hogy ártatlan embert ítéljenek el, de azt igen, hogy legyen következménye annak, hogy ha embereket a személyiségük lényegi vonása által meghatározott csoporthoz való tartozásuk miatt bántalmaznak az utcán. A jelen ügyben nincs mentő bizonyíték. A tanúvallomás az objektív bizonyítékok láncolatát szorosra zárja, és kétséget kizáróan bizonyítható a vádlottak cselekményben való részévétele és annak módja. A terhelő bizonyítékok láncolata erős, meggyőző. Ezek az emberek bizonyosan részt vettek a megfélemlítő bántalmazásban, amiért felelniük kell.
Az ügynek önmagán túlmutató jelentősége is van, ezen keresztül a rendőrség és az ügyészség is meggyőződhet arról, hogy alapos és körültekintő nyomozás eredményeként igenis lehetséges igazságot szolgáltatni. Ez az emberi méltóságot sértő cselekmény esetén különösen fontos. A hatóságoknak kötelezettségük kiállni és megvédeni a sértetteket, nem futni hagyni az elkövetőket, amely a társadalom védelme, a hasonló cselekmények megelőzése szempontjából is jelentős cél.