Az ügyészség
megszüntette a nyomozást egy nyilvánvaló gyűlölet-bűncselekményügyben. Pedig két
elkövető nevét egy ismeretlen szemtanú már a bántalmazás napján bejelentette
telefonon. Ők maguk sem tagadták, hogy ott voltak a bűncselekmény helyszínén.
Ráadásuk egyikük terhelő vallomást tett a másikra.
Az ügyészség azzal utasította el a rendőrség vádemelési javaslatát, hogy nem állt rendelkezésre „kétséget kizáró bizonyíték”. Ha ez az érvelés helyes volna, akkor szinte csak a beismert bűncselekmény után emelnének vádat. De ez a legtöbb esetben nincsen így.
A nyomozás során az egyszerű gyanútól a bizonyosság felé tart az eljárás. A gyanúsításhoz megalapozott gyanú szükséges, az ügyészség vádemeléséhez pedig egy ennél magasabb fokú bizonyosság, de nem kétséget kizáró bizonyosság. Ha már az ügyészségtől ezt várná el az állam, akkor vajon mi szükség volna a bíróságokra? Teljes bizonyosságú ítéletet maguktól a bíróságoktól sem várhatunk el, ezért a bíróságoknak kétséget kizáró bizonyosságú ítéletet kell hozniuk.
Azt persze, hogy a nyomatékos gyanú nem egyenlő az ítéleti bizonyossággal, az ügyészek is jól tudják. Ezért is meghökkentő a mostani eset. Igaz, vannak más olyan bűncselekmények is, amelyekben az ügyészek különösen aggályosak a bizonyítékok megítélésében. Ilyenek például a rendőri, börtönőri bántalmazások, amelyeknél olykor még kamerafelvételek ellenére sem találják indokoltnak a vádemelést. A hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazások miatt tett feljelentéseknek mindössze 1–4 százaléka kerül bíróság elé.
A becstelenség napja
A mostani ügy ugyan nem hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás miatt indult, de az ügyészség hozzáállása onnan is ismerős lehet. Itt 2019. február 9-én csoportosan, bántalmazással elkövetett közösség tagja elleni erőszak bűntette miatt indult nyomozás. Ezt a köznyelv gyűlölet-bűncselekménynek nevezi.
Az esztelen és tragikus kitörés 74. évfordulójára emlékeztek a budai Várban szélsőjobboldali csoportok. A rendezvény ellen antifasiszták tüntettek a Széll Kálmán téren.
A rendezvény után röviddel a közeli Bambi Presszónál több antifasiszta fiatalt megtámadott egy sötét ruhás hétfős társaság.
Kettőjüket megütötték, és elvették tőlük a szivárványos és diákmozgalmi zászlójukat. Az egyik egyetemistának vér folyt a füléből, akit háromszor ököllel ütött meg az egyik támadó. A támadás váratlan volt, egy percig sem tartott. A szitkozódó támadók hamar távoztak, a kiérkező rendőrökkel nem találkoztak.
Nyomok
Szerencsére a rendőröknek a nyomozás során nem kellett sötétben tapogatózni. A Vadhajtások nevű netes oldalon a támadók még aznap győzelmi jelentésben és fotóval számoltak be a brutális akciójukról. Utóbb a képet eltávolították. (Nekünk azért megvan. Lásd fent.)
A szivárványos zászlón taposó, arcát és cipőjét kitakaró társaság büszkén pózol, és arról ír, hogy akciójukat első figyelmeztetésnek szánták az antifasiszta fiataloknak. Ez alapján aligha lehet vitatni, hogy közösség tagjai ellen erőszakot követtek el. Érdekes körülmény, hogy a Vadhajtásokat szerkesztő Bede Zsolt és társai utólag nem tudták megmondani a rendőröknek, hogyan került „a híroldalra” a kép és a figyelmeztetés.
Emellett kamerafelvételek készültek a támadókról a 6-os villamosan és Bambi környékén is. Ráadásul egy névtelen telefonos bejelentő pontosan meg is nevezett két támadót. A rendőröknek sikerült is azonosítani őket, hogy valóban ott voltak a helyszínen. Egyikük ezt el is ismerte, sőt arról beszélt, hogy társa „beugrott a tömegbe”, ahol a bántalmazás folyt. A verekedő már nem tett vallomást. Telefonjaik cellainformációi is kétségtelenné tették, hogy mindketten ott voltak a helyszínen.
A nyomozás megszüntetése
Már az is furcsa volt, hogy ezek után csak azt a férfit gyanúsította meg a rendőrség, aki társa szerint részt vett a verésben. Az őt vádló társát azonban nem, pedig saját vallomása alapján is pszichikai bűnsegédje lehetett a bűncselekménynek. De a rendőrség nem kutatta fel a társaság többi tagját. A két ismertté vált támadó „becsület napi” híváslistája és a hívott számok cellainformációi segítségével sem találták meg a többieket. A két kihallgatott férfi azt állította, nem is ismerték őket.
Ezzel szemben az áldozatoknak sok tucat fényképfelvételt mutattak, és abból kellett volna azonosítaniuk a támadókat. Ez nyilvánvalóan életszerűtlen elvárás, hiszen a váratlan támadás sötétben történt, és egy percig sem tartott. A szemtanúk saját testi épségük védelmével voltak elfoglalva.
A rendőrség a világos bizonyítékok alapján vádemelési javaslattal adta tovább az ügyet a II. és III. kerületi Ügyészségnek. Az július közepén mégis megszüntette az eljárást, és lezárta a nyomozást. Ez azért visszás és szokatlan, mert a támadókról megfelelő súlyú terhelő bizonyíték merült fel.
Csőlátás
A sértetteket képviselő Ivány Borbála, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje panasszal fordult a Fővárosi Főügyészséghez a büntetőeljárás megszüntetése ellen.
A főügyészség elutasította a panaszt, mert alaptalannak tartotta, így az eljárást sem indította újra, az megszűnt. A főügyészség azt tartotta perdöntőnek, hogy a sértettek az eléjük rakott rengeteg fekete-fehér kis képen nem ismerték fel a támadókat, de ha utóbb esetleg mégis felismernék– így az ügyészi érvelés –
„még akkor sem lenne minden kétséget kizáró, hiszen korábban […] valamilyen okból erre nem került sor”.
Az ügyészség felrótta, hogy volt olyan sértett, aki este a támadók ruháját egységesen feketének látta, holott volt, akin szürke nadrág volt. (Lásd a felső képet.)
A főügyészség szerint nem teljesen világos, hogy a verekedésben részt vevő támadó ténylegesen ütött-e, és arra sem vont le következtetést, hogy a bűncselekmény elkövetésében akár »csak« pszichikai bűnsegédként részt vett volna a másikuk.
Pótmagánvád
„Előremutató, hogy a rendőrség végre felismerte: ezt a cselekményt előítéletes indítékkal követték el, és nem garázdaság, hanem gyűlölet-bűncselekmény miatt nyomozott. Ugyanakkor abszurd, hogy a meglehetősen erős terhelő bizonyítékok ellenére következmények nélkül futni hagy olyan embereket, akik bizonyosan részt vettek embertársaink bántalmazásában vagy egyetértettek vele” – kommentálta az ügyet Ivány Borbála ügyvéd.
Az áldozatok pótmagánvádat fognak benyújtani, hogy az ügyészség helyett a bíróság szolgáltasson igazságot az ügyben.
„Annak, hogy minket megtámadtak, csak egyetlen oka volt, és ez politikai meggyőződésünk, amit zászlóinkkal is nyilvánvalóvá tettünk. Az erőszakos támadás is azzal ért véget, hogy elragadták tőlünk azokat. Az ügyészség cserben hagyott minket. De nem csak minket, a politikai véleményüket nyíltan vállaló polgárokat is. Remélem, a pótmagánvádas eljárás is hozzájárul ahhoz, hogy rávilágítson a gyűlölet-bűncselekményekkel szembeni határozott állami fellépés fontosságára. Nem maradhatnak megtorlatlanul az ilyen támadások!”
– indokolta kitartásukat az egyik áldozat.