Ha börtönbe kerülsz, azzal elveszíted-e jogod a kegyeletre is? Nem, a rablét nem szünteti meg emberi méltóságod. Törvény garantálja, hogy ott lehetsz szeretteid temetésén. Ezt a rendelkezést mégsem vették figyelembe Péternél, aki a strasbourgi bírósághoz fordult a Magyar Helsinki Bizottság segítségével.
Péter (nevezzük így) a negyvenes évei végét tapossa. Korábban sohasem ült börtönben, de erőszakos bűncselekmények miatt négy év börtönbüntetést kapott. Péter nagyban készült a szabadulására, amikor érkezett a hír: meghalt az édesanyja. 80 nap volt már csak hátra büntetéséből a fogvatartottnak, amikor benyújtotta kérelmét, hogy saját költségén szeretne személyesen ott lenni a temetésen. Elutasították.
Egy hónapra rá meghalt az testvére is. 47 nappal szabadulása előtt már joggal bízhatott abban, hogy most engedélyezni fogják neki a részvételt a temetésen. Csalódnia kellett: ismét elutasították. Ráadásul a börtönparancsnok határozata egy nappal a temetés után született meg. Ez sem volt újdonság, mert az előző határozatot is egy nappal anyja temetése után adták át neki. Így a fellebbezésnek (panasztételnek) már nem lett volna semmi értelme.
Hatékony jogorvoslatra, a döntés megváltoztatására tehát lehetősége sem volt.
Szokatlan, példátlan történet ez? Nem az. 2022-ben és 2023-ban összesen 182 kérelmet nyújtottak be fogvatartottak, hogy részt vehessenek hozzátartozóik temetésén vagy meglátogathassák sírjukat. Ebből csak 46-ot engedélyeztek, mindössze minden negyediket. Ez különösen annak fényében meghökkentő, hogy a törvény szerint a börtönparancsnok csak kivételes esetben tagadhatja meg a fogvatartott temetésen és sírlátogatáson való részvételét. Ehhez képest a gyakorlatban a kivétel lett a fő szabály.
De Péter vajon példátlanul megátalkodott gonosztevő lenne, akitől közbiztonsági okból indokolt volt megtagadni azt, hogy anyja és testvére temetésen részt vehessen? A börtön elutasító határozatai éppenséggel nem ezt tükrözik.
Kiderül belőlük például, hogy az elítélt férfi önként és időben vonult be szabadságvesztése letöltésére. 23 jutalma mellett egyetlenegyszer sem fenyítették. Ez utóbbi különösen nagy szó négy év fogság alatt. Mert nem kell különösebb normasértés ahhoz, hogy összejöjjön a fegyelmi. (Elegendő ehhez például a dobozos tej engedély nélküli tárolása a folyosói hűtőben.)
„Magatartásával gond vagy probléma nem volt szabadságvesztése ideje alatt. Társaival konfliktushelyzetbe nem keveredett. [...] a szabályokat betartja. A felügyelőkkel, reintegrációs tisztekkel mindig tisztelettudóan beszél, a kapott utasítást végrehajtja. Egyéni feladatok elvégzésére jelentkezik [...]. A részleg építő-szépítő tevékenységében részt vesz. [Az] élelmezésben dolgozik. Munkáját magas színvonalon végzi” – szól a parancsnok minősítése.
Mintha valóságos mintarabról volna szó.
Akkor a személyi körülményeivel volt valami gond? Ott sem látni foltokat. Két kiskorú gyermekét feleségével együtt neveli. Az asszony krónikus betegséggel küzd, de Péter kapcsolattartása a családjával „rendszeres és rendezett” volt. Már az is megvolt, hogy szabadulása után hol fog szobafestőként dolgozni.
Akkor mégis mivel indokolta a börtön az elutasítást? „Figyelemmel a szakterületi véleményekre, a kérelmet nem engedélyezem” – így az első határozat. „Figyelemmel a szakterületi véleményekre, elutasítom” – így a második. Ki tudja, hogy vajon milyen véleményeknek kellett volna megszületni az engedélyezéshez, ha Péter jó magatartású, szorgalmas elítélt volt?
Kiderül a határozatokból, hogy a koronavírus-járvány miatti járványügyi intézkedések szolgáltatták az ürügyet a tiltásokhoz, noha 2021 májusában és júniusában erre hivatkozni már igencsak túlzás volt. Hisz már áprilisban felszabadították a bölcsődések, óvodások és alsótagozatosok karanténját. Megszűnt a látogatási tilalom az idősotthonokban. Megnyitottak a vendéglátós teraszok, május 1-től pedig pl. a színházak, sportlétesítmények és mozik is fogadhattak nézőket.
Ráadásul – és talán ez a fő – a temetési szertartásokon, templomokban, tömegközlekedési eszközökön és magánlakásokban sohasem volt teljes a tilalom. Márpedig Péter pontosan ezeken a helyeken találkozott volna emberekkel. Amikor visszatért volna a börtönbe, egyébként is karanténba helyezik el, hogy biztosan ne adhassa át az esetleges fertőzést.
Az elítélt mégsem lehetett ott szerettei temetésen, miközben az emberek városszerte már söröztek és tömegben vonultak Eb-meccsekre. Ebből is látható, hogy Péter elutasítása szükségtelen és aránytalan döntés volt, ami indokolatlanul korlátozta őt a kegyeleti jogban, a családi és magánélethez való jogban, tágabb értelemben az emberi méltóságában. Nem beszélve arról, hogy sérültek Péter családjának a jogai is, mert az állam önkényes döntése miatt testvérük, férjük és apjuk nem lehetett ott velük a nehéz órákban, amikor mindenkire szükség van a családi gyászban – kevés kivétellel még azokra is, akik börtönben vannak.
Az egykori fogvatartott az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, ítélet egyelőre még nem született. A perben a Magyar Helsinki Bizottság biztosít neki képviseletet. A civil jogvédő szervezet két hasonló strasbourgi pert nyert meg korábban, mert az állam nem vonhatja el szükségtelenül a fogva tartott ember magán- és családi élethez fűződő jogait. A hatóság fellépésének ez esetben is célszerűnek és arányosnak kell lennie.
A Magyar Helsinki Bizottság azért dolgozik, hogy sokkal több fogvatartott lehessen ott hozzátartozója temetésén vagy látogathassa meg sírhelyét. Érvényesüljön a törvény és az emberiesség diktálta fő szabály. A parancsnoki mérlegelésnél a biztonsági szempont maradjon meghatározó, de ne legyen kizárólagos.
A kérelem elbírálásában a humánus és alapjogi szempontok is legyenek hangsúlyosak, sokkal hangsúlyosabbak, mint most.
A Magyar Helsinki Bizottság mintabeadványokat készített azoknak a fogvatartottaknak, akik szeretnének kegyeleti célú eltávozást kapni a családtagjuk temetésére. Ezek itt találhatók.