börtönök

Miért nem lehetsz ott édesanyád és testvéred temetésén?

Hiába volt mintarab, szabadulása előtt pár héttel sem engedték ki anyja és testvére temetésére.

Börtönmatekpélda: mi kerül egy temetésre kiszállításon 324 643 forintba?

A fogvatartottnak joga van ahhoz, hogy ott legyen a hozzátartozója temetésén. Ez főszabály, de csak papíron.

Három börtönhalál

Péter, Pál és Ferenc bizonyosan nem voltak szentek. Különféle életeket éltek, de börtönben haltak meg mindhárman. Nem volt kegyelem.

Temetőbe vitt az első útja a szabaduló rabnak – videó

Vitányi László hét év után szabadult. Ott voltunk az első szabad perceiben. Barátai várták. Szülei már nem tudták megvárni, így első útja a temetőbe vezetett, ahol leróhatta kegyeletét.

„Ezt senki sem értheti meg, amíg át nem élte”

„Aszalt szilva lettem, tizenhat kilót fogytam, nagyon leromlott az egészségügyi állapotom.” „Biztosan nem fogom elfelejteni, nem is szabad elfelejteni, de azért... nem nosztalgiával gondolok rá.” Emlékek a börtönről.

Hideg, éhség és tétlenség – velük kell megosztani a zárkát a raboknak

Nem gyűrűzött be a gazdasági válság a hazai börtönökbe. Nem, valóban nem gyűrűzött be, hanem már rájuk is rúgta az ajtót. Súlyos pénz- és emberhiány sújtja a büntetés-végrehajtási intézeteinket. Télen, a fűtési szezonban még kritikusabb a helyzet.

„Szeretnéd tudni, mi az igazi börtönbiznisz? A börtöntelefon tarifája meg a kiétkezés árai”

Gáspár, Menyhért és Boldizsár három különböző sors, három különféle karakter. Abban mégis hasonlítanak, hogy mindhárman éveket húztak le elítéltként hazai börtöneinkben. Itt szerzett tapasztalataik is megegyeznek sokezernyi fogva tartott társukéval. Az azonban ritka dolognak számít, hogy a sokszor keserű élményeiket megosszák a szélesebb közönséggel is.

„Ott áll az ember egyedül, nincs hova elinduljon, semmije sincs már” – nők a börtönben

Minden tizenkettedik magyar elítélt nő. A férfi fogvatartottakat sújtó hiányok őket még inkább veszélyeztetik. Ráadásul speciális problémákkal is meg kell küzdeniük. A WHO tájékoztatása szerint a börtönben lévő nők 80 százaléka szenved valamilyen mentális betegségben és küzd pszichés problémákkal. Gyakoribb köztük az önkárosítás és az öngyilkosság. Ez nagyjából az itt fogva tartott ezer magyar nőre is igaz.

A raboknak felelősebb a hozzáállása, mint az államnak

A börtönszemélyzetnek csak a 42%-a van beoltva. A rabok közül senki. A járványügyi szempontból indokolhatatlan késlekedésnek már most is súlyos következményei vannak. Tegnap végre elkezdték a fogvatartottak oltását.

A börtönőrök és fogvatartottak oltását mihamarabb meg kellene kezdeni

A pandémiában a józan járványügyi megfontolások és a közérdek sok helyen felülírja a politikai számítást és a rabokkal szembeni ellenszenvet: így másutt előre veszik a börtönök vakcinációját. Nálunk egyelőre nem. Pedig Magyarországon oltási szempontból nem is óriási csoportokról van szó, 17–18 ezer fogvatartottról és 8–9 ezer börtönőrről.

December 23.: megállapodás a büntetés-végrehajtás és a Magyar Helsinki Bizottság között (1999)

A fogvatartás törvényessége nem csak azért elvárás, mert jogállamban ez evidencia. Hanem azért is, mert a törvényes fogvatartás nyújt esélyt arra, hogy a fogvatartottak jobb emberek legyenek akkor, amikor szabadulnak, mint amikor bekerültek. Vagy legalább ne legyenek rosszabbak.

Szeptember 5.: Lukács Móric születésének napja (1812)

Élete során háromszor is felfüggesztette közéleti tevékenységét Lukács Móric (1812–1881) tudós és politikus, hogy nagybeteg szeretteit hosszú éveken át ápolhassa. Előbb apját, aztán anyját, végül feleségét. És bár igaza van az akadémiai megemlékezésnek, „jó ember és valódi gentleman volt”, emellett a 1848-as forradalom alatt Klauzál titkáraként is szolgált, mégsem ezek miatt kap helyett nálunk. Hanem azért, mert két ma is fontos emberi jogi témával foglalkozott behatóan: a kívánatos börtönkörülményekkel és az egyesülési joggal.

Szeptember 2.: foglyokat mészárolnak le tömegével Párizsban (1792)

Az osztrák és porosz csapatok érkezésének hírére pánik tör ki a forradalmi Párizsban. A népharag a rabok ellen fordul, hat nap alatt mintegy 1100–1400 embert mészárolnak le a börtönökben. Többségük nem is politikai fogoly, nem mintha a politikai foglyok között ne volna számos ártatlan. A szeptemberi mészárlást a tettesek azzal indokolják, hogy nem hagyhatják úgy el Párizst, nem harcolhatnak az ellenséggel, „amíg a börtönök tele vannak árulókkal”.