Mint a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának (BVOP) tegnapi közleményéből kiderül: végre oltják a fogvatartottakat is. És 48 nap után végre válaszoltak a Magyar Helsinki Bizottság kérdéseire is. Sok érdekesség derül ki a BVOP adatszolgáltatásából is. Ezekből tallóz ez a blogposzt.
Természetesen csak örülni lehet annak, hogy elkezdődött a fogvatartottak oltása. Ez esetben is jobb későn, mint soha. Ezzel együtt viszont nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy erre hetekkel, hónapokkal később került sor, mint kellett volna, ha a járványügyi szempontokat érvényesítve és az egyenlő bánásmód követelményének megfelelően jár el a büntetés-végrehajtás.
Ez a késlekedés igazolhatatlan egészségügyi kockázatnak tette ki mind a rabokat, mind a börtönszemélyzetet.
Levelet kaptunk
A Magyar Helsinki Bizottság rendszeresen kér ki közadatokat állami szervektől, így a BVOP-tól is. A büntetés-végrehajtás most 48 nap után válaszolt a kérdésekre, és nem adott magyarázatot a késlekedésre.
A közadatkérésre akkor van szükség, ha alapadatokat az állam és titkolózásra hajlamos szervei nem tesznek elérhetővé nyilvános adatbázisokban. Az utóbbi időben egyre többször kell a polgárnak és civil szervezeteknek ilyen adatokat külön igényelniük. Irtózatosan keveset lehet tudni például arról is, hogyan védekeznek a világjárvány ellen a hazai börtönökben. A Magyar Helsinki Bizottság kérdései erre vonatkoztak.
Hányan?
A BVOP április 27-én írt válaszleveléből kiderül, hogy a 9471 fő személyi állományból 4023-an kaptak oltást, 80%-uk Pfizer-vakcinát.
Ez a 42%-os átoltottság ahhoz képest, hogy a börtön legalább annyira zárt intézetnek számít, mint egy idősotthon, meglehetősen alacsony arány. Aligha lehetne nagy bizodalmunk egy hozzátartozóinkkal foglalkozó olyan zárt intézményben, amelyben a dolgozóknak még a fele sincsen beoltva.
És nem tévednénk, ezt maga a kormány is visszaigazolta. Fülöp Attila, a szociális ügyekért felelős államtitkár már március végén bejelentette, hogy a szociális intézmények átoltottsága csaknem 70%-os, és azokon a helyeken, ahol 90% feletti, ott gyakorlatilag megszűnt a járvány.
A BVOP kommunikációs csapatának március 12-én megosztott videója már azzal biztatja az elítélteket, hogy "amint az oltóanyagok rendelkezésre állnak, biztosítjuk a COVID-19 koronavírus elleni védőoltást az azt igénylők számára". És még egy szimulált oltást is bevágtak a filmes anyagba.
Csakhogy a rabok közül a börtönben április 28-áig senkit sem oltottak még be.
Ehhez képest a BVOP adatszolgáltatásában az szerepel, hogy a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) „Oltási Terve” alapján és ütemezésével „történik mind a személyi állomány, mind a fogvatartottak oltása”. Ha ez így volna, akkor a mintegy 17 ezer fogvatartott közül már sok ezren be lennének oltva, hiszen a teljes országra vonatkozó terv szerint az utolsó lakossági csoporthoz tartozók oltása zajlik. E héttől mindenkit oltanak, aki jelentkezik. Befejezték tehát az oltásra korábban jelentkező idősek és a krónikus betegek oltását.
Márpedig idősek és krónikus betegek a börtönökben is vannak. A BVOP-tól tudjuk, hogy idén januárban 639-en voltak 60 év feletti krónikus betegek, februárban pedig 3530 voltak 60 év alatti betegek.
Az látszik tehát, hogy a rabok legalább 20–25%-ának, több mint 4000 embernek már járt volna az oltás, ha valóban az NNK „Oltási Terve” alapján járnának el a börtönökben is.
Hogyan?
A járványügyi szempontból indokolatlan különbségtételt az is mutatja, hogy az elítéltek közül többen is fordultak hozzánk, akiket hozzátartozóik regisztrálták, és be is hívták őket oltásra, de a büntetés-végrehajtás nem engedte el őket, ahogyan – és ez a fontosabb – azt sem biztosította nekik, hogy a börtönben kapják meg a védőoltást.
Valójában több országban a börtönben fogva tartott rabok elől álltak az oltási sorrendben. Ezek olyan országok, ahol a járványügyi megfontolások megelőzik a népszerűségi törekvéseket. A tudományos kutatások ugyanis fertőzésterjedés szempontjából kiemelt rizikócsoportnak tekintik a börtönszemélyzetet és az elítélteket.
Az Oxfordi Egyetem kutatói a különböző fertőzések terjedését vizsgálták a fejlett országok börtöneiben. Kutatásaik alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a fogvatartottaknak a börtön falain kívül élőknél előbb kell megkapniuk az oltást, hogy a vírus terjedését meg lehessen akadályozni. Azt írták, a börtönnépesség mindenhol jobban ki van téve a vírus szövődményeinek, a fogvatartottak általános egészségi állapota elmarad a társadalom egészétől, illetve az őrök és szabadulók könnyen hazavihetik a vírust. A börtönök akár vírusgócokká válhatnak, ha késlekednek a döntéshozók.
Magyarország döntéshozói erre nem voltak tekintettel. Ennek meg is lett a következménye. Március elején a börtönőrök között mintegy négyszerese volt az ismertté vált fertőzéseknek az aránya, mint az országos átlag.
Civil nyomásgyakorlás
Igazság szerint nem Magyarország az egyetlen olyan ország, ahol a fogvatartottakat nem vették előre, de olyan, mint nálunk, hogy még a krónikus beteg idős rabokat is totálisan hátra sorolták, bizonyosan kevés lehet a civilizált világban.
Ez ügyben Magyar Helsinki Bizottság minap fordult az ombudsmanhoz. A civil jogvédők arról írtak Kozma Ákosnak: az, hogy a fogva tartott állampolgárok a fogva nem tartottakhoz képest indokolatlanul később kapnak oltást, az sérti az élethez és a testi egészséghez fűződő jogokat, valamint az egyenlő bánásmódhoz való jogot is.
A Magyar Helsinki Bizottság egy hete készített egy panaszmintát is, amelyet olyan fogvatartottak küldhetnek el az ügyésznek, akik bár jogosultak lennének az oltásra (például mert már kaptak oltási időpontot háziorvostól, vagy mert van valamilyen alapbetegségük, vagy mert 45 évesnél idősebbek), mégsem oltották be őket.
Végül egy igazán jó hír. A rabok körében magasabb az oltakozási hajlandóság, mint az összlakosságnál. A BVOP sajtóközleménye szerint a fogvatartottak 65 százaléka, 11 351 fő jelentkezett védőoltásra. Azt pedig a BVOP válaszleveléből tudjuk, hogy a 60 év feletti raboknál 70%-os az arány. Úgy tűnik, a fogvatartottak felelősebb a hozzáállása, mint a magyar államnak.