Minden tizenkettedik magyar elítélt nő. A férfi fogvatartottakat sújtó hiányok őket még inkább veszélyeztetik. Ráadásul speciális problémákkal is meg kell küzdeniük. A WHO tájékoztatása szerint a börtönben lévő nők 80 százaléka szenved valamilyen mentális betegségben és küzd pszichés problémákkal. Gyakoribb köztük az önkárosítás és az öngyilkosság. Ez nagyjából az itt és most fogva tartott ezer magyar nőre is igaz. A Magyar Helsinki Bizottság írása a többszörösen kisebbségi helyzetű női elítéltekről.
Az elmúlt években a börtönök egyre zártabbá váltak, egy-két civiltől és egyházi szervezettől eltekintve kiszorultak belőlük a kívülről érkező, nem a büntetés-végrehajtási (bv.) állományban dolgozó szereplők. Olyan szakemberek nem találkozhatnak fogvatartottakkal, akik korábban innovatív módszerekkel segíthették a rabok személyiségfejlesztését, az elkövetett cselekménnyel való szembesülést, a jóvátételt és a társadalomba való visszailleszkedést: De ki lettek zárva olyan szervezetek is, amelyek emberségesebb börtönkörülmények biztosításáért küzdenek. Ilyen például a Magyar Helsinki Bizottság is.
Biztonság és tiltott tárgyak
A zártabbá váló börtönrendszer szinte csak a biztonsági szempontokat veszi figyelembe. Ezekkel magyarázzák a különféle szigorításokat: így például látogatáskor a rabok nem érinthetik meg a hozzájuk érkező gyerekeiket, társukat, szüleiket, mivel általános szabállyá vált a tiltott tárgyak átadásának kockázatára hivatkozva a plexifallal elválasztott beszélő.
A biztonsági kockázatokra való állandó hivatkozást más nézőpontba helyezik azok az adatok, amiket a Magyar Helsinki Bizottság közérdekű adatigénylésére szolgáltatott a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) 2021 áprilisában. Adatigénylésünkben a 2019., valamint a 2020. március 1. és november 30. közötti időszakban fellelt tiltott tárgyak (mobilok, kábítószerek) mennyiségére kérdeztünk rá. A két időszak közötti különbség az, hogy 2020 márciusának végétől teljes látogatási tilalom volt minden bv. intézetben, tehát a vizsgált időszakban csupán két hét lehetett, amelyben – a BVOP feltételezései szerint – a látogatók bejuttathattak tiltott tárgyakat. Ehhez képest az előző évben megtalált mobiltelefonok számának 63 százalékát, a „kábítószergyanús anyagok” előző évi mennyiségének 59 százalékát fülelték le.
Úgy tűnik, ezek szerint a tiltott tárgyak többségét eddig sem a családtagoktól szerezték be. Felmerül a kérdés, ha ez így van, akkor mindez indokolja-e a fizikai kontaktus totális tilalmát. Egyébként is jó indoka-e a szigorú szabályozásnak az összesen 17 ezer fogvatartottnál kilenc hónap alatt talált nagyjából 1400 tiltott tárgy? Hiszen 2020-ben ugyanebben, a gyakorlatilag kapcsolatmentes időszakban 900 tiltott tárgy volt bent egyébként is.
A börtönök zártabbá válását tetézte a járványhelyzet: a rabok 16 hónapig egyáltalán nem találkozhattak személyesen a családtagjaikkal, akkor sem, amikor az összes zárt és veszélyeztetett csoporttal dolgozó szociális intézmény (idősek otthonai, gyermekotthonok stb.) szigorú biztonsági intézkedések mellett kinyithattak már. Most pedig bő három hónap korlátozott nyitás után ismét teljes a látogatási tilalom a börtönökben.
A Fogvatartottakat és Családjukat Képviselő Csoport (FECSKE) kapcsolattartás-kutatásának keretében megkérdezett, a büntetés-végrehajtási intézetekben dolgozó és fogvatartottakkal kapcsolatban lévő szakemberek szerint a járvány másfél évében stabil kapcsolattartással rendelkező családok rendültek meg és estek szét.
Fokozott hiány a nőknél
A börtönök zártabbá válása, a kívülről jövő ingerektől és a testi kontaktustól való általános megfosztottság a FECSKE tagjai, szakértők és érintettek szerint különösen megviseli a fogvatartott nőket. Nekik különösen fontos, hogy intenzíven kommunikálhassanak szeretteikkel és érzelmi kapcsolataikat fenntarthassák. Ez az újrakezdésük alapvető feltétele.
A WHO tájékoztatása szerint a mentális betegségek magasabb arányban fordulnak elő női raboknál. A börtönben lévő nők 80 százaléka szenved valamilyen mentális betegségben, és kétharmaduk érintett alkohol- vagy drogfüggőségben, amely gyakran párosul pszichés problémákkal. Gyakoribb köztük az önkárosítás és az öngyilkosság.
A magyar büntetés-végrehajtási intézetekben fogvatartott embereknek csaknem 8 százaléka nő. Ez magasabb arány, mint az európai átlag, ahol a fogvatartottaknak átlagosan 4-5 százaléka nő. A magyar fogvatartottak között a nők aránya nagyon enyhe növekedést mutat 2016 óta.
A WHO adatai szerint a legtöbb, nők által elkövetett bűncselekmény jellemzően nem erőszakos, hanem vagyon elleni vagy kábítószerrel összefüggő cselekmény. Ha beszélgetünk velük, bűncselekményeik elkövetése mögött feltárulnak azok a rosszul működő családokban elszenvedett traumák, amikből szinte egyenes út vezetett odáig, ahol most vannak. Sokuk számára a bűnelkövetés a kiszolgáltatott és kilátástalan élethelyzetükből következik. Erre példa a prostitúció, ami mélyszegénységben élő családokban élő fiatal nők számára sokszor az egyetlen alternatívának tűnik a jövedelemszerzésre.
A női rabok háromszoros valószínűséggel szenvedtek el fizikai vagy szexuális bántalmazást a börtönbe kerülésük előtt, mint a férfiak. 75-80 százalékuk életében volt jelen az alkoholfüggőség vagy a droghasználó múlt.
Anyák a rácsok mögött
Ugyancsak a WHO információi szerint a börtönben ülő nők jelentős része anya, és gyerekeik egyetlen vagy elsődleges gondviselője. Ezzel összefügg, hogy sok uniós országban már bevett gyakorlat, hogy a nők jelentős részével szemben alternatív büntetéseket alkalmaznak. Csak a legvégső esetben, súlyos bűncselekmények elkövetésekor és visszaesőknél merül fel egyáltalán a szabadságvesztés alkalmazása.
Magyarországon folyamatosan mintegy tízezer olyan gyerek élhet, akinek valamelyik hozzátartozója fogságban van. Ők – ahogyan a férfi fogvatartottakhoz tartozó több tízezer nő is – a fent leírt érzelmi hiányoknak ugyanolyan elszenvedői, mint a rabok, holott semmilyen bűncselekményt nem követtek el.
Magyarországon a börtönbüntetésüket töltő nők akár már egy egy éves büntetésnél is elveszíthetik a gyerekeiket, ha nincs körülöttük olyan támogató személy, aki alkalmas a gondviselői feladatkörre, és el is vállalja azt. Erről számolt be egy érintett, aki csak az édesanyja áldozatkész jelenlétének köszönheti, hogy megtarthatta a gyerekeit:
„Anyaként az volt a legnagyobb kihívás, hogy mi lesz a gyerekeimmel. A férjem már nem élt velünk. Nekem szerencsém van. Anyukám pótolt, amíg a büntetésemet töltöttem. Mindenben támogatta, hogy kapcsolatban maradjak a gyerekeimmel – folyamatos levél, telefon. Így maradt szoros, bensőséges a mi kapcsolatunk a gyerekeimmel. És ez tette lehetővé, hogy ne kerüljön állami gondoskodásba. Ezt az ajándékot sok nő nem kapja meg.”
Nők „férfias” börtönökben
A börtönben lévő nők tisztálkodáshoz, kommunikációhoz, munkavégzéshez, szabadidő-eltöltéshez kapcsolódó szükségletei eltérnek a férfiakétól. Ez indokolja, hogy a börtönbeli elhelyezésük is eltérjen a férfiakétól. Ennek ellenére a börtönök alapvetően a férfi fogvatartottak számára lettek kialakítva, a nők körülményei a magyarországi börtönökben nagyon kevés dologban különböznek a férfi körletektől. Az elégtelen higiéniás viszonyok, a behozható és beszerezhető személyes tárgyak hiánya csak két olyan körülmény, ami – bár mindenki számára megterhelő – nagyobb problémát jelent egy nőnek, mint egy férfinak. Ezt jobban megérthetjük egy másik személyes példából:
„Senki nem használja a gépi mosást, mert ha végre van egy olyan ruhaszetted, ami méretben jó rád, esetleg be is varrtad, hogy jó legyen, ha beadod a mosodába, esélytelen, hogy ugyanazt kapod vissza. Marad a lavór, és a kézi mosás. Két ruhaszárítóra jut 6-10 nő; nem teregethetsz sem ágyra, sem ablakra, se fűtőtestre. A szárítón egyben száradnak a ruhák, ez több napot vesz igénybe. Ha máshova teríted, büntetés jár”
– mesélte el egy nemrég szabadult női fogvatartott.
Egy másik egykori elítélt története az intim szféra teljes hiányáról szól: a 70x100 cm-es törölköző őt nem érte át, így kénytelen volt a zárkán úgy tisztálkodni, hogy számítania kellett arra, hogy ha a nyitott zárkaajtó előtt elsétáló férfi felügyelő belát, akkor nem tudta magát eltakarni.
A havi tisztasági csomagnak nem része a betét, ezért a szegény fogvatartott nők, akiknek nincs módjuk erre költeni, a varrodából kért rongyokkal kénytelenek átvészelni a menstruációjukat.
Kitagadottak
A jelenlegi börtönviszonyok mellett nagyon nehéz nőnek maradni. Ahogyan ezt a Partizán Zsófilter című műsorának adásában nyilatkozó érintett nő elmondja, egy rövid ítéletből szabadulva is hosszú hónapokba telik, mire valaki újra képes működni a kinti világban, betölteni a családi szerepeit. Minderre csak akkor van lehetősége, ha a nagyon szűkös, a minőségi kapcsolattartásra nem alkalmas csatornák, a személyzet által olvasott levelezés és a napi néhány perces telefonálás mellett is kitart a családja. Minél hosszabb az ítélet, ez annál kevésbé valószínű.
„Egy olyan nő, akit elhagy a férje, kitagadják a családjából, az a nő nem tud hazamenni a gyerekeihez, a megszokott életébe. Onnantól mi lesz? Hajléktalan, bűnöző, prostituált. Amikor kinyílik a kapu, és ott áll az ember egyedül, nincs hova elinduljon, semmije sincs már, ami az övé, mert mindenét elveszítette. Onnantól nagyon kevés nő tud talpra állni”
– fogalmazta meg egy másik megkérdezett nő.
Pénz és szolidaritás
A büntetés-végrehajtásnak a büntetés és a biztonsági kockázatok megelőzése mellett fontos, törvényekben is lefektetett feladata a fogvatartottak társadalmi visszailleszkedésének elősegítése. Ehhez fontos iránymutatásul szolgálnak az Európai Börtönszabályok, melyet 47 országra – köztük Magyarországra – vonatkozóan dolgozott ki az Európa Tanács.
Ez alapján a nők kapcsán a legfontosabb teendők a következők: célszerű lenne, ha a nők kisebb egységekben lennének elhelyezve, a társadalomra csekély veszélyt jelentő bűncselekmények esetén a jelenleginél nyitottabb körleteken, melyek sokban hasonlítanak a kinti körülményekhez. Ha elhelyezésük és a velük való bánásmód tekintetbe venné a nők alapvető higiénés és érzelmi szükségleteit. Ha a rendelkezésükre álló képzések, munkalehetőségek és szabadidős tevékenységek jobban figyelembe vennék egyéni jellemzőiket. Ha megengedhetetlen lenne a fizikai és verbális erőszak és a megalázó bánásmód. Ha szélesebb körben biztosítanák a családdal való minőségi, személyes kommunikáció csatornáit – ezáltal erősítenék a kapcsolatok fenntartását.
Mindehhez a személyi állomány érzékenyítésére és anyagi erőforrások bevonására egyaránt szükség lenne. A közel ezer fogvatartott nőn keresztül néhány lépésben eljutunk a családjához, a tágabb közösségéhez, a munkahelyéhez, a gyermekei iskolájához. Ezáltal könnyen belátható, hogy az emberségesebb börtönkörülmények nem csak egy szűk, a társadalom peremén lévő csoport hanem az egész társadalom érdekét szolgálják. Hozzátartoznak egy szolidáris társadalom víziójához, amelyben sokan élni szeretnénk. Ezért dolgozik a FECSKE egy tisztességes börtönrendszerért, amelyben a fogvatartottak és hozzátartozóik – köztük sok tízezer nő – esélyt kaphatnak arra, hogy amikor a kapu kinyílik, legyen miért és legyen hova távozni.
Szegő Dóra és Krámer Lili