Mindig is nagyobb volt a szegénység a rácsokon belül, mint azokon kívül, de most még rosszabb, több helyen kritikus a helyzet. Sürgősen lépnie kellene a büntetés-végrehajtásnak is a rábízott emberek egészsége érdekében. A Magyar Helsinki Bizottság javaslatai szociális válságkezelésre a hazai börtönökben.
Kezdjük egy meglepő dologgal: nem gyűrűzött be a gazdasági válság a hazai börtönökbe. Nem, valóban nem gyűrűzött be, hanem már rájuk is rúgta az ajtót. Súlyos pénz- és emberhiány sújtja a büntetés-végrehajtási intézeteinket. Télen, a fűtési szezonban még kritikusabb a helyzet.
Mindezzel egy olyan intézményrendszernek kell szembenéznie, amelynek vezetése eddig minden külső segítséget elhárított. Szemléletváltásra annál is nagyobb szükség volna, mert a szigorodó büntetőpolitika eredményeképpen egyre több embert tartanak rács mögött. Pedig csak annak kellene ott lennie, aki másképpen nem büntethető hatékonyan és igazságosan.
Pénzhiány
A teljes napi étkezés alapnormatívája évek óta változatlanul napi 520 forint a hazai börtönökben – annyi, mint egy óvodásé, aki reggel és este is otthon eszik. A fogvatartottnak erre nincsen lehetősége. Ennyiből kellene tehát a büntetés-végrehajtásnak kigazdálkodni az elégséges és egészséges étkeztetést. Ez lehetetlen.
Ebben a helyzetben igen fenyegetően hat egy törvénymódosítási csomagban elrejtett változtatás: ezek szerint a fogvatartott írásban lemondhat majd a börtön biztosította étkezésről vagy meghatározott élelmiszerekről. Az elítélt eddig is megtehette, hogy nem ette meg a főzeléket vagy a zsíros kenyeret. Mi szükség írásba foglalni ezt „a jogát”?
A módosítás indoklása szerint a takarékoskodás vezeti a jogalkotót, mert „mind mennyiségében, mind értékében magas az az élelmiszer, amit az elítéltek nem fogyasztanak el, így kidobásra kerül”. Tényleg ennyire pazarolnának a válogatós fogvatartottak? A Magyar Helsinki Bizottsághoz írt börtönlevelek másról tanúskodnak:
„Az éhhalál küszöbén vagyok sokszor, az adagot sem adják oda az osztók. Az étrend nem elég változatos, tápértékben szegényes. Almát ritkán kapunk, vitaminhiányban leledzünk.”
Vagy itt egy másik példa: „az élelmezés: párizsi vagy virslidarabkák, íztelenül adják. Kétnaponta kb. 2 evőkanál félnyers vagy péppé főzött marháknak való táprizs van ebédre valami piros lével – leves helyett. Vacsorára hetente 4-szer, 5-ször 50 g csirke- vagy sertésmáj. Így én kb. 2-3 naponta eszek vacsorát. Általában a reggelimet teszem el estére, hogy legalább este egyek valamit.”
Az energiaválság miatt a zárkák hőmérsékletét egységesen 18 fokra csökkentették. Ez talán nem tűnik drákói szabálynak, de a gyakorlatban mégis az. Leginkább azért, mert a fogvatartott öltözködését és magatartását is számos olyan előírás és szokás korlátozza, amely nem veszi figyelembe a takarékosság miatti hideget. Például a rab nem öltözhet fölé a formaruhának, napközben nem használhat takarót, nem fekhet ágyban, illetve a zárkában nem végezhet testgyakorlatokat, hogy például felmelegítse magát. Sokaknak így marad a didergés. A hírek szerint már most több helyen átlagon felüli a megbetegedések száma.
Miközben a börtöntelefon-tarifa többszöröse a piacinak (69 forint percenként), addig a sokszor nehéz munkát végző fogvatartottak csak legfeljebb a minimálbér harmadát kaphatják meg. Ebből aztán lejön a rabtartás költsége, és emellett szinte mindenért fizetni kell, a merülőforralótól a tévén át a konditeremig.
Ezen valószínűleg nagyot változtathat egy törvénymódosításai javaslat. Ez kiveszi a Büntetés-végrehajtási Kódexből azoknak a tárgyaknak és szolgáltatásoknak a körét, amelyekért a börtön pénzt kérhet. Ezt úgy is lehet érteni, hogy mostantól ezek az elítéltek életét megkönnyítő tárgyak és szolgáltatások ingyenesek lesznek. De vannak, akik attól tartanak, hogy most már az intézetek több más dologért is pénzt kérhetnek a raboktól – akár egy stresszlabdáért, amelyet az ideges elítélt azért kap, hogy levezesse felgyülemlett feszültségét.
Mindenesetre a törvénymódosítás indoklása szerint csak jogtechnikai változásról van itt szó: ami kikerül a kódexből, azt majd rendeletileg fogják szabályozni. Azért érdemes lesz figyelni.
Mielőtt valaki azt hinné, hogy a tévé vagy a testmozgás börtönben a meg nem érdemelt szórakozás körébe tartozik, meg „egyéni szoc. probléma”, annak tudnia kell, hogy az egyhangúság az egyik legpusztítóbb a börtönben.
A börtönszemélyzetnek is fontos, hát még a társadalomnak, hogy az elítélt kommunikációképes maradjon a fogva tartása során, és megőrizze mentális egészségét a szabadulás utánra is.
Emberhiány
Amikor a börtönben lévő emberhiányról beszélünk, akkor természetesen nem a fogvatartottakra gondolunk. A férőhelybővítésnek köszönhetően a legtöbb helyen már nincsen börtönzsúfoltság. Ki tudja, meddig – mert az is feltűnő, hogy a csökkenő bűnözési adatok ellenére folyamatosan nő a börtönnépesség, és már 20 ezerhez közelít az egy időben fogva tartottak száma.
Ez a szigorodó büntetőpolitika következménye. A hosszú büntetések egyre hosszabbak, csökken a feltételes szabadságra bocsátottak száma, sokéves csökkenés után viszont növekszik a(z előzetes) letartóztatások és a szabálysértési elzárások száma.
Fogvatartottból tehát nincs hiány. Nem így börtönőrből. Az augusztusi adatok szerint az álláshelyek 13%-a nem volt betöltve a büntetés-végrehajtásban. Ők nagyon hiányoznak a börtönök üzemszerű működtetéséből. Az emberhiány természetesen újabb terheket rak a maradék személyzetre. Egyre többször hallani olyan híreket, hogy bérszámfejtőket vagy egyenesen pszichológusokat osztanak be rabok átkísérésére vagy látogatófogadás ellenőrzésére.
A túlterheltség és a túlmunka árt az őröknek, de sokat árt az elítélteknek is. A legnagyobb gond az, hogy őrök hiányában számos dologhoz nem vagy csak igen körülményesen jutnak hozzá a fogvatartottak. Őrök nélkül nem lehet eljutni a pszichológushoz, orvoshoz, könyvtárba, fürödni vagy beszélőre. Ritkább vagy rövidebb ideig tart a séta, nehezebb segítséget kérni éjjel, ha baj van. Több a konfliktus őr és elítélt, elítélt és elítélt között.
Javaslatok
Az energiaválság és az elszabadult infláció, illetve a munkaerőhiány miatt feltétlenül lépnie kell a büntető igazságszolgáltatásnak. A Magyar Helsinki Bizottság szerint az alábbi intézkedésekkel lehetne csökkenteni a fogvatartottak helyzetét és jogait fenyegető veszélyeket.
Csökkenteni kell a börtönnépességet. Valóban az legyen börtönben, aki másképpen nem büntethető.
- Így az olyan bűncselekmények esetén, amelyeknél a törvény lehetőséget ad a szabadságvesztés, illetve az elzárás helyett alternatív szankció kiszabására, ott a bíróságok főszabály szerint alternatív szankciót szabjanak ki.
- Főszabály szerint a bíróságok ne szabjanak ki szabálysértési elzárást.
- Függesszék fel legalább a fűtési szezon végéig a szabálysértési és büntetőjogi elzárás végrehajtását, különösen azok esetében, akik a pénzbírságot nem fizették meg, és ezért kerülnének büntetés-végrehajtási intézetbe.
- A büntetés-végrehajtási bírók főszabály szerint engedélyezzék a reintegrációs őrizetet, illetve a feltételes szabadságra bocsátást azoknak az elítélteknek, akiknél fennállnak a törvényi feltételek. A fő szabály az legyen, hogy a büntetés céljának megvalósulása ilyen módon is biztosítható, és csak abban az esetben ne engedélyezzék a fenti jogintézményeket, ha a vélelmet megdöntöttnek ítéli a büntetés-végrehajtási bíró.
- A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága hirdessen országos, nyílt pályázatot olyan civil szervezeteknek, egyházaknak, önkormányzatoknak, amelyek képesek „félutas házak,” illetve megfelelő reintegrációs programok működtetésére. A „félutas ház” a szabadult elítélteknek nyújt olyan komplex szolgáltatásokat, amelyek segíti őket abban, hogy ne essenek vissza, illetve hogy több év bezártság után ne az utcán kelljen új életet kezdeni. Segít megoldani a lakhatásukat, elhelyezkedni a munkaerőpiacon, képzést, tanulást biztosít, illetve erősíti a szabadultak emberi kapcsolatait.