A büntetés-végrehajtás csak a rabok szállításánál évi mintegy 25 ezer alkalommal bilincsel. A rendőrség pedig még a kétszeresénél is többször. A Magyar Helsinki Bizottság tapasztalatai szerint bilincs, vezetőszár kerül olyanokra is, akik mozgásképtelen betegek vagy akiket például a saját maguk indította polgári perekre visznek bíróságra. A fogvatartottaknál nincs mérlegelés, kivétel nélkül mindenkit megbilincselnek.
Egyetlen fegyveres testület tagja sem okozhat az intézkedés alá vont embernek olyan hátrányt, amely nem áll arányban a bilincselés céljával. Ha egyáltalán szükség van rájuk, a kényszerítő és mozgáskorlátozó eszközök közül azt kell választani, amelyik az eredményesség biztosítása mellett a legkisebb korlátozással jár az érintettnek. Tehát, ha elég a felszólítás, nem lehet valakit lefogni; ha elég lefogni, nem lehet megbilincselni is. A tapasztalatok azonban azt mutatják, gyakran inkább az erőszakszervezet kényelmi szempontjai, mérlegelés nélküli rossz beidegződései érvényesülnek és nem az arányosság követelménye.
Három eset a sok tízezerből
Az utóbbi hetekben több olyan botrányos eset történt, amikor rendőrök szükségtelen és aránytalan testi kényszert vagy bilincset alkalmaztak. A gödi homokszigetről 13 bulizó fiatalt állítottak elő drogfogyasztás miatt. A többségüket megbilincselték, egyeseket a hátuk mögött, és voltak, akik a rendőrségi motorcsónakban megbilincselve maradtak. Bilincset kaptak, de mentőmellényt már nem.
Egy angyalföldi eset is bekerült a hírekbe. Itt egy fiatal társaság került a rendőrökkel szóváltásba. Egyiküket – aki videóra vette a nem is ellene megkezdett intézkedést - nem csak megbilincselték, de le is fújták közvetlen közelről gázsprayvel.
Még érthetetlenebb volt egy előállítás és bilincselés Lentiben. Itt egy büntetlen előéletű civil aktivistát tartottak egy órán át bilincsben a helyi rendőrök. Ahelyett, hogy idézték volna, kétszer házkutatást tartották nála, és kifejezett parancsra elő is állították. Hajnalban, megbilincselve vitték be a rendőrségre a percekre lévő otthonából. Egyébként kis súlyú bűncselekménnyel, rongálással gyanúsítják, mert politikai véleményét nyilvánította ki egy táblára írt felirattal.
A rendőri túlkapások, a szükségtelen és aránytalan testi kényszerek áldozatait mindhárom esetben a Magyar Helsinki Bizottság képviseli a rendőrségi panaszeljárásban.
Az Országos Rendőr-főkapitányság adatai szerint idén az első félévben már több mint 38 ezer bilincselés történt. Az éves szám jó ideje 50-60 ezer körül alakul. Ez messze a leggyakoribb rendőrségi kényszerítő eszköz a többi lehetőséggel (testi kényszer, könnygáz, sokkoló stb.) összevetve.
Ehhez képest a bilincselés jogszerűségét máig az intézkedő rendőrök felettesei vizsgálják ki, és nem egy független intézmény, például az ügyészség, ombudsman vagy a felszámolt rendészeti panasztestület.
Kötelező bírósági karperec
Nem csak a rendőrök alkalmazhatnak bilincset.
Mint a Magyar Helsinki Bizottság közadatigényléséből kiderült, a hazai büntetés-végrehajtás évente mintegy 25 ezer alkalommal alkalmaz mozgáskorlátozó eszközt, jellemzően bilincset és vezetőszárt fogvatartottak szállítása közben. Ez azt jelenti, hogy minden egyes szállításnál bilincselnek. Sokszor ennek jogossága valóban nem vitatható.
Az azonban igenis vitatható, miért van szükség bilincselésre válogatás nélkül minden esetben. A Magyar Helsinki Bizottság végtaghiányos ügyfelével is ezt tették, amikor a férfit egy olyan polgári per tárgyalására vitték ki, amiben ő volt a felperes. Olyan elítéltről van szó, aki nem csak fogyatékossággal él, de nem követett el erőszakos bűncselekményt, a börtönben példásan viselkedett és két hónap múlva szabadult. Az egyik vak fogvatartottat pedig még akkor is megbilincselték, amikor kórházi kezelésre vitték, pedig egyetlen fegyelmit sem kapott a börtönben.
Bár a törvény előírja a mérlegelést, az alsóbb szintű szabályozás felülírja azokat a helyes magasabb szintű rendelkezéseket, amelyek figyelembe veszik a fogvatartottak alapjogait. Így aztán valójában nincs mérlegelés, mindenkire bilincs kerül.
Például a bírósági előállítás előtt a biztonsági osztályvezető vagy a szolgálatban lévő biztonsági tiszt elvileg mérlegeli a körülményeket, amikor dönt a bilincselésről. Ám a gyakorlat azt mutatja, mindig a „legbiztonságosabb megoldást” választják. A Magyar Helsinki Bizottság ügyvédek körében végzett felmérésében szinte mindenki arról számolt be, hogy védenceire kivétel nélkül „karperec, póráz és medve” kerül.
Még súlyosabb, hogy többnyire a tárgyalóteremben is rajtuk tartják. Nyilvánvalóan egyeseknél vannak, lehetnek biztonsági kockázatok, de ez sok esetben olyan fokú túlbiztosítás, ami szükségtelenül korlátozza a fogva tartott vádlottak védekezéshez való jogát, és sérti az ártatlanság vélelmét, nem beszélve arról a helyzetről, amikor épp sértettként maguk indítanak eljárást például a fogvatartóik ellen.
Nem is szükséges, nem is arányos
Nemcsak a bíróságon, hanem másutt is előfordulnak szükségtelen és megalázó bilincselések. A Magyar Helsinki Bizottság képviseli egy perben annak a fogva tartott férfinak a családját, akit haldokló, öntudatlan rákbetegként bilincseltek ágyához a kórházban. Ahogyan azt a lányt is, aki védelmet kért a rendőrségtől egy bűncselekmény miatt, mégis végül téves körözés alapján vezetőszáron, bilincsben őt vitték nevelőotthonba.
A civil jogvédő szervezet sikerrel perelte a rendőrséget annak a férfinak az érdekében, aki bár elveszítette a lábát, mégis törvénysértően vették őrizetbe egy szabálysértési ügy miatt, és bilincsben kísérgették sétára meg zuhanyozni a bent töltött három nap alatt.
A Magyar Helsinki Bizottság hosszú évtizedek óta küzd azért, hogy ne bilincseljenek ukmukfukk, legyen valóban egyéni mérlegelés arról, hogy szükséges és arányos-e a bilincs használata. A jogvédő egyesület ezért jogi képviseletet nyújt a hatósági jogsértések áldozatainak, valamint rendszeresen tesz szakértői javaslatokat a döntéshozóknak és jogalkalmazóknak.
A bilincselés különösen komoly beavatkozás a mozgásszabadságba, érinti az emberi méltóságot. Ezért fontos, hogy garanciái legyenek annak, a hatóságok nem élnek vissza a lehetőséggel. Nem kell külön magyarázni, mennyire megalázó, lealacsonyító megbilincselve megjelenni, mondjuk, a kórház folyosóján vagy az utcán, akár olyanoknak is, akik nem követtek el bűncselekményt. Az érdemi mérlegeléssel elkerülhető lenne, hogy idős, beteg embereket, fogyatékossággal élőket vagy vékonyka szülésznőket, jó magaviseletű fogvatartottakat, hamarosan szabadulókat alázzanak meg és korlátozzanak szükségtelenül.