Civil ruhás rendőrök rontottak rá a táncoló tömegre, földre tepertek embereket. Órákon át térdepeltették, majd mentőmellény nélkül szállították csónakba őket, és közben végig bilincsben voltak. A pár héttel ezelőtti gödi homokszigeten tartott éjszakai buli nem kábítószer-terjesztők elfogásával, hanem megalázó és életveszélyes rendőri intézkedésekkel ért véget. A Magyar Helsinki Bizottság ügyfele, „Gábor” panaszt tett a szükségtelen és aránytalan erőszak miatt, mert szerinte az állam politikai haszonszerzés céljából bármit megtenne vele - az életét is kockára tette azon az éjszakán.
A homokszigeten történtekről beszélgettünk Gáborral.
Hogy kell elképzelni egy ilyen bulit, amit a hírek szerint már többször is megrendeztek már Göd közelében?
Ilyenkor keresnek egy alkalmas helyet, meghívnak dj-ket, hoznak egy hangrendszert, tesznek fel dekorációt, gondoskodnak róla, hogy lehessen beszerezni italokat. Úgy kell elképzelni, hogy ilyenkor késő délutántól szólnak a jó zenék, a homokos parton táncolnak az emberek és iszogatnak kb. hatvan-száz fő. Este tüzet raknak, hogy ha valaki fázik, ott tudjon melegedni. Sokakat ismerek a zenei világban, de ezt a társaságot nem igazán. Második alkalommal vettem részt hasonló eseményen ott, most épp egy barátom hívott meg, akivel együtt szoktunk ilyen zenés eseményeken részt venni. Hallottam róla, hogy korábban előfordult, hogy a rendőrség megjelent, de csak azért, hogy halkítsák le a zenét. Kérdeztem is a barátomat a médiában megjelent, mostani razziákról szóló beszámolók alapján, hogy előfordulhat-e a homokszigeten ilyesmi, de valószínűtlennek tartotta.
Hogy derült ki számodra, hogy rendőrségi intézkedés zajlik? Milyen volt a rendőrök fellépése?
Álltam a dj pulttal szemben, amikor megláttam, hogy tőlem 7-8 méterre a tisztás szélén egy embert három feketeruhás férfi nyom le a földre és csavarja ki a kezét, miközben a buli ment. Az emberek java része észre se vette, hogy valami történt, a dj is játszott tovább. Azt gondoltam, hogy olyasvalakit fülelhettek le, aki egy nagyon súlyos bűncselekményt követett el. A bánásmód alapján sorozatgyilkosra vagy veszélyes terroristára gyanakodtam. Az volt az első reakcióm, hogy milyen jó, a hatóság intézkedik, amikor ilyen veszélyes ember jár közöttünk. Amikor megfordultam, elindultam a város felé, láttam, hogy valaki mást is letepertek, akkor esett le, mi történhet. Amikor a harmadik embert is lenyomták a földre, akkor kiabálták, hogy a bulinak vége, hagyják el a területet. Nem emlékszem olyanra, hogy mondták volna, hogy “jó estét kívánok, itt a rendőrség, intézkedés történik” vagy bármi ilyesmi.
És elindultál?
Gondoltam, hogy a holmimmal együtt távozok, hiszen mitől kellene félnem? Sosem követtem el bűncselekményt, nem árultam dorogot. Mivel nem akartam otthagyni a félmillió forintot érő dolgaimat, először a pult felé indultam a táskámért, de pár lépés után kérdés nélkül megragadták a karomat, a földre löktek és hátrabilincselték a kezeimet. Ez egyébként jól látható a Rendőrség által közzétett DELTA videóban, aminek a beharangozója szerint nagyon sikeres akciót hajtottak végre.
Miért bilincseltek meg, ha először arra utasítottak, hogy hagyd el a helyszínt?
Nem tudom.
Veled is ugyanolyan brutálisan bántak, ahogy az először letepert emberrel?
Igen, mintha én lennék a legkeresettebb bűnöző Magyarországon.
Úgy is beszéltek veled?
Igen, de nem sokat beszéltek.
Az egyértelmű volt, hogy akik kiabálnak, azok valóban rendőrök?
Civil fekete ruhában voltak, nem tudtam másra gondolni, minthogy rendőrök, de nem tudtam teljesen megbizonyosodni sem róla, hogy valóban azok. Korábbi razziákról is hallottam olyan beszámolót, amikor a semmiből feltűnnek, nem mondják, hogy kicsodák, csak elkezdenek embereket bántani. Ez itt is pont így történt.
Az egy tisztább helyzet, ami korábban Debrecenben történt: ott előbb lehúzták a zenét, bemondták a mikrofonba, hogy igazoltatás történik, mindenki működjön együtt. Ezzel szemben, amikor embereket random rántanak le a földre, abból számomra nem derült ki, hogy ott hogyan akarnak intézkedni. Nincs tapasztalatom sem ilyesmiben, mivel sosem kerültem összetűzésbe a hatóságokkal, bár azt elismertem, hogy kannabiszt fogyasztottam.
Mikor merült fel a kérdés, hogy fogyasztottál-e kábítószert?
Csak a rendőrőrsön, kihallgatáskor, előtte nem. Voltak olyanok is, akik velem ellentétben nem is fogyasztottak, negatív lett a gyorstesztjük. Egyiküknek nem jutott rendes bilincs, őt vezetőszáron, egy kemping székben várakoztatták a szállítás előtt.
Mi történt addig, amíg lekerült rólad a bilincs?
Nem sokkal éjfél előtt csaptak le a rendőrök, az utazással maximum 25-30 perc telt el, a fogdában fél-háromnegyed órát tartózkodtunk, és 03:50 -körül történt a kihallgatás. Ebből ki lehet számolni, hogy több mint két órán át kellett megbilincselve térdelnem, görnyedt, fájdalmas testhelyzetben a földön elhelyezkedve lennem. Ez idő alatt kétszer kísértek el a rendőrök vizelni, amihez az egyik kezemet szabaddá kellett, hogy tegyék, de csak némi keresgélés után lett meg a kulcs. A második ilyen alkalom után, ha jól emlékszem, már nem hátra, hanem előre bilincselték vissza a kezem.
Ehhez képest a rendőrség a közleményében állítja, hogy senkit nem térdepeltettek, pláne nem bilincsben. Pedig még a felvételeken is látszik két térdelő ember, akik közül az egyik én vagyok, a többieket pedig kitakarják a fák.
A rendőrségi beszámolóban volt más pontatlanság is?
A várakozást követően a partra vittek, majd nehézkesen sikerült beszállni a rendőrségi gumicsónakba, aminek a padlójára ültettek. Ott továbbra is bilincsben, mentőmellény nélkül utaztam, viszont a Rendőrség állítja, hogy adtak mellényt, és azt is, hogy levették a bilincset erre az időre.
A csónakban a rendőrök egyébként azon poénkodtak, hogy még sétahajókázni is elvisznek bennünket. Közben azon gondolkodtam, hogy vajon az a rendőr szállt-e be hozzánk, aki eltette a bilincsem kulcsát, vagy az nincs is ott? Életveszélyes volt a helyzet, hiszen ha a sötétben megborul velünk a csónak és beleesek a vízbe, esélyem sem lett volna a bilincsben.
Mennyire tudtál higgadt és együttműködő maradni mindeközben?
Teljesen higgadt tudtam maradni, nem firtattam a bánásmódot sem, csak csöndben tűrtem a helyzetet. Teljesen sokkban voltam onnantól, hogy a földre nyomtak. Azon is gondolkodtam, hogy az egészet csak álmodom, és nemsokára felébredek. Teljesen beszűkült tudatállapotban, pánikban voltam.
Megrendült a rendőrségbe vetett bizalmad a történtek után?
Igen, maximálisan. Egy 20 évvel ezelőtti családi tragédia miatt, ami a mai napig felderítetlen maradt, eddig sem volt sok bizalmam bennük, de most végképp megrendült a maradék is.
Ez már nem is csak a rendőrségről, hanem az állami apparátusról szól. Az események után pár nappal kitették az emlegetett DELTA videót az internetre, amin olyan embereket nyomnak le a földre, akikről nem is tudják, hogy fogyasztottak-e bármit, illetve akikről részben épp az derült ki később, hogy nem fogyasztottak semmit. Rólam sem tudhatták, hogy fogyasztottam, hiszen nem volt a számban cigi, csak utólag, a rendőrkapitányságon lett pozitív a gyorsteszt, amivel persze nem lehet visszamenőleg igazolni az intézkedést.
Mindezt egy nagy fogásként keretezték, egy sikeres rajtaütésként állították be, holott nem is találtak jelentős mennyiségű kábítószert. Ez szerintem nettó propaganda, és köszönőviszonyban sincs a valósággal. Úgy tálalták, mintha dealer-eket fogtak volna el, akik utánfutóval hordták a drogot a homokszigetre. Szóval nekik elsősorban nem valós eredményekre, hanem látványos videós anyagokra van szükségük a kommunikációhoz. Úgy érzem, hogy a magyar állam egyszerűen semmibe veszi az emberi jogaimat, és politikai haszonszerzés céljából bármit megtenne velem. Vállalom, hogy vétettem a törvény ellen azzal, hogy beleszívtam pár slukkot egy cigibe, de sosem gondoltam volna, hogy emiatt ilyen bánásmódban részesülök.
Hogyan hatott rád ez az éjszaka pszichésen?
Nem múlt el nyomtalanul. Épp a következő héten ünnepeltük volna barátokkal a születésnapomat. Egy szűk körű összejövetelt szerveztünk, de lemondtam, mert semmire nem tudtam koncentrálni. Pszichológusi megsegítésre lesz szükségem, fel fogom venni a kapcsolatot az áldozatsegítőkkel.
Tudtál erről bárkivel beszélni? Milyen visszajelzéseket kaptál?
A legközelebbi barátaimmal, igen. Szörnyülködve reagáltak, biztosak benne, hogy ez jogtalan és teljesen aránytalan. Volt, aki azt mondta, én lennék az utolsó ember, aki ezt megérdemelné. És tényleg, alapvetően segítő munkát végzek, amiért áldozatokat kell hoznom, és az állam így “hálálja meg” ezt.
Máskor is előfordulhat razzia az éjszakai életben, készülsz erre?
Annyi a tanulság, hogy nem fogok szívni. Én elsősorban gyógyászati céllal használok kannabiszt az epilepsziám miatt. Most majd más alternatív megoldások után kell néznem, mert az eddig felírt gyógyszerek nem működnek. Ha visszatérnek a rohamok, és nem találok megoldást, akkor lehet, hogy elhagyom az országot, és olyan helyre költözöm, ahol legálisan gyógyítanak orvosi kannabisszal.
Ahelyett, hogy megpróbálnád minél hamarabb elfelejteni a történteket, miért fontos neked, hogy ne hagyd annyiban és panaszt tegyél a rendőri intézkedés miatt?
Az igazságérzetem miatt, azért, mert ezt nem tehetik meg velem. Nem akarok úgy tükörbe nézni, mint egy balfasz, akivel ezt megcsinálják, és csak lehajtott fejjel elkullog. Felejtsék el. És ők se gondolják, hogy sérthetetlenek, vagy hogy ez a normális eljárás.
Szerencsére vannak lehetőségeim, hogy ebbe beleálljak, ezúton is köszönöm a Magyar Helsinki Bizottságnak, hogy képvisel.
Hogyan zárulhatna számodra a leginkább megnyugtatóan ez az ügy?
Ha kimondják a rendőrökről, hogy hibáztak, és ennek olyan következménye lesz, ami negatívan kihat a karrierjükre. Az erkölcsi elégtétel nyugtatna meg.
Szerinted milyen társadalmi változásokra lenne szükség ahhoz, hogy mással nem történjen meg hasonló eset?
Egyrészt teljesen újra kellene gondolni a drogpolitikát. Másrészt jó, ha érzik a rendőrök ennek az ügynek a kapcsán is, hogy a nyilvánosságon keresztül a társadalom is tud némi kontrollt gyakorolni. Van a társadalomnak egy egészséges immunrendszere, van reflexió az emberek részéről, ami jelzi, hogy csak úgy nem támadunk le embereket, nem bánunk úgy velük, mint az állatokkal.
Arra gondoltam, civil kezdeményezésként lehetne akár egy petíciót is indítani, hogy kérjünk drogtesztet a Parlamentben. Ha aláírná 100-200 000 ember, akkor arra hivatkozva minden képviselőt havi gyorsteszt elvégzésére kötelezhetnének, így elkerülhetnénk a képmutatást.
A Magyar Helsinki Bizottság panaszmintát és kapcsolódó kitöltési útmutatót készített az érintetteknek. A jogszerűtlen előállítás miatt a személyre szabott panaszt a Dunakeszi Rendőrkapitányság részére kell elküldenie augusztus 18-ig.