Ismét egy közvélemény-kutatás, amely a magyar állam jogállamisági és demokratikus teljesítményéről állít ki siralmas bizonyítványt. Ráadásul a számok szerint mi kevésbé érezzük magunkat biztonságban, mint más uniós polgárok, és a korrupciós rombolást is sötétebben látjuk.
„A magyarokat nem érdeklik az alkotmányossági kérdések, nem foglalkoztatják őket az alapjogaik, csak a megélhetésük. Az se tudják, mi az a jogállam, és mire lenne jó nekik.” Lépten-nyomon ebbe az „elemzői” közhelybe ütközünk. Most itt egy újabb erős cáfolat minderre a téveszmére. Igenis érdekli őket mindennapi életük környezete, és meg is van róla a véleményük.
A World Justice Project EUROVOICES (WJP) nemrég hozta nyilvánosságra az Európai Unió 27 tagállamának, azon belül 110 tagállami régiójának jogállamiság-érzékelési adatait. Ez az index két mérésre támaszkodik. Külön-külön lakossági és szakértői mintának teszik fel a kérdéseket.
Tavaly februárban Magyarországon 306 jogi szakértőt és 1750 polgárt kérdeztek meg arról, milyen benyomása van a demokrácia és alapjogok, az igazságszolgáltatás és biztonság, az átláthatóság és korrupció hazai állapotáról. A válaszadók az összes kérdésnél egy 0-tól 1-ig terjedő skálán jelölték, hogy mi a véleményük az adott témáról, például a gondolat- és vallásszabadság helyzetéről Magyarországon. 1 a teljes megvalósulást, a 0 a jog teljes hiányát jelentette.
Az adatokat ráadásul régiós szempontból is bontották. A három földrajzi terület: a központi régió (Budapest és Pest megye), nyugat-magyarországi régió (Dunántúl) és a kelet-magyarországi régió (Tiszántúl, Duna-Tisza-köze) volt. Az eltérések árnyalatnyiak, ezzel együtt a legkritikusabbak az állammal a központi régió polgárai, viszont a legrosszabb személyes tapasztalatai az érdek- és jogérvényesítésről a keleten élőknek voltak.
Ordító különbségek
A kutatók 84 kérdésre kértek választ, 49-ben a szakértéktől, 35-ben a lakosságtól. A témákban mindössze három volt olyan, ahol a magyarok jobbnak ítélték meg a hazai helyzetet, mint az uniós átlagindex. Ezek szerint itt az emberek némileg kisebbnek érzik a korrupciót a gépjárműregisztrációnál és a jogosítványszerzésnél, mint a többi tagállam átlagában, és valamivel jobban bíznak a korrupció elleni társadalmi fellépésben, mint másutt az EU-ban. A magyar jogászok pedig leheletnyivel jobbnak tartják a peren kívüli eljárásokat, mint európai kollégáik a saját országaikban.
Sokkal látványosabb viszont, hogy 81 témában is rosszabbak a hazai számok, mint az uniós átlag, 51 területen pedig lényegesen rosszabbak. Ezeknél a különbségek 10 százalékponttal vagy annál is nagyobbak. 20 témában pedig ordítóan rosszak, vagyis 20 százalékponttal vagy annál is nagyobbak a különbségek.
A legrosszabb megítélése a magyar állam jogállami teljesítményének, az alapjogi és a korrupciós helyzetnek. Terjedelmi okokból mi most főleg azokat ismertetjük, amelyek a siralmas helyzetet és koromfekete szakértői-lakossági helyzetértékelést mutatják.
Vészes különbségek
A magyar jogi szakértők a hazai demokráciáról és alapjogokról szóló 27 téma mindegyikében sokkalta rosszabbnak ítélték meg, mint az uniós átlag. Vészes a különbség a jogalkotási folyamat (-29%-pont), az igazságszolgáltatás függetlensége (-23%-pont), a választások szabadsága, tisztességessége és biztonsága (-25%-pont), a kormány független kontrollja (-24%-pont) tekintetében. Utóbbival függ össze, hogy a jogászok szerint a kormány az európai átlagnál 30%-ponttal kevésbé fogadja el politikai riválisait és 21%-ponttal az igazságszolgáltatás függetlenségét, valamint a 26 %-ponttal kevésbé tartja tiszteletben a választási rendszert és 29 %-ponttal a szabadságjogokat. Ezeken belül a magyar jogászok szerint ugyanekkora lemaradásban van nálunk a véleménynyilvánítás szabadsága az európai átalagtól. A választójog gyakorlásában pedig 25 %-pontos a különbség.
A „nép hangja” sem értékeli másként a hazai demokrácia állapotát és az alapjogok helyzetét, mint a szakértők. A szabad és nyomásgyakorlás nélküli választásra nálunk 30 %-ponttal kevesebben látnak esélyt, mint az EU-ban. A médiának 24 %-ponttal, a civil szervezeteknek 25 %-ponttal, a politikai pártoknak 23 %-ponttal kisebb a szabadsága retorzió kockáztatása nélkül bírálni a kormányt. Nem véletlen, hogy a kormánnyal szembeni szabad véleménynyilvánítás terén általában is 28%-pontos a lemaradás az uniós átlagtól.
A hazai lakossági minta 21 %-ponttal vélekedett negatívabban
arról, hogy a kormány mennyire hajlandó együttműködni a civil társadalommal.
Pedig lenne mit tenni, az államnak komoly feladatokat kellene megoldania, a
polgárok segítséget várnak tőle. Elég csak arra utalnunk, hogy a magyar
válaszadók 22 %-ponttal többen számoltak be olyan diszkriminációról és
zaklatásról, amelyet személyesen tapasztaltak az utóbbi egy évben. (Ez
valójában 61%-kal több mint az európai átlagérték. Bődületes különbség, és
aligha magyarázható a magyarok „túlérzékenységével”.)
A jogállamisági és alapjogi gondok mellett a korrupció volt az a téma, amelyet a magyarok markánsan sötétebben ítéltek meg, mint a többi uniós polgár. Nálunk a válaszadók 70%-a gondolta azt, hogy az országgyűlési képviselők többsége korrupt (28 %-ponttal többen, mint az EU-ban). A kormány és szerveinek megítélése még rosszabb, itt 30 %-pontos volt a különbség. Háromból két magyar is korruptnak minősítette a kormányt és csatolt részeit.
Visegrádi hármak meg a negyedik
Hogy nem valami a történelemből adódó vagy földrajzilag meghatározott, végzetszerű helyzetről van szó, jól mutatja, hogy a másik három visegrádi országban, Csehországban, Lengyelországban és Lengyelországban korántsem ennyire sötét a demokratikus intézmények, az alapjogok vagy a polgár lehetőségének megítélése.
Ennek szemléltetésére kiválasztottunk öt-öt témát, amiről a szakmai és a lakossági mintát kérdezték. Egészen mellbevágó például, hogy a magyarok mennyire szkeptikusok a választások szabadságát és tisztaságát tekintve, és nemcsak az uniós átlagon felüli csehekhez, de a szlovákokhoz meg lengyelekhez képest is.
De ugyanígy jelentős (minden esetben 12 %-pontosnál nagyobb) az eltérés abban is, hogy a magyaroknak mi a tapasztalatuk a kormánybírálat következményeikről. Nálunk csak minden harmadik válaszadó gondolta úgy, hogy a civil szervezetek és a sajtó szabadon bírálhatja a kormányt, nem kell retorzióktól tartani.
Egy kis kitérő
Számos közvélemény-kutatás igazolta már, hogy a magyarok kevéssé (olykor legkevésbé sem) tisztelik az intézményeket, és kevésbé bíznak bennük. Már-már önsorsrontóan pesszimisták és szkeptikusak vagyunk. (Lásd Babits versét: „minden fekete, de nem csak kívül: csontig, velőig fekete, fekete”.)
Részben ez a szélsőséges individualizmus és bizalmatlanság, a társadalom atomizáltsága állhat egy másik közvélemény-kutatás feltűnő adatai mögött is, amire Széky János hívta fel erre a figyelmet az Élet és Irodalom múlt heti számában. Három a dezinformáció ellen fellépő konzorcium (nálunk a Lakmusz-HDMO) végzett felmérést négy kelet-európai országban. Ebből „a következők derültek ki:
1. A térségben Magyarországon vannak a legtöbben, akik szerint »vannak olyan titkos szervezetek, amelyek nagyban befolyásolják a politikai döntéseket« (Magyarország: 72 százalék, Bulgária: 67 százalék, Csehország: 46 százalék, Szlovákia: 43 százalék).
2. Magyarországon vannak a legtöbben, akik szerint »az európai őshonos lakosságot egy nagyszabású terv alapján bevándorlókra cserélik« (Magyarország: 57 százalék, Bulgária: 50 százalék, Csehország: 30 százalék, Szlovákia: 27 százalék).
3. Magyarországon vannak a legtöbben, akik szerint »a gyógyszercégek titkolják előlünk a betegségek ellenszerét« (Magyarország és Bulgária: 67 százalék, de az egyet nem értők száma Bulgáriában kicsit nagyobb, Csehország: 39 százalék, Szlovákia: 38 százalék).
4. Magyarországon vannak messze a legtöbben, akik szerint »Ukrajna korábban népirtást követett el a területén élő orosz kisebbség ellen« (Magyarország: 62 százalék, Bulgária: 44 százalék, Szlovákia: 32 százalék, Csehország: 27 százalék).”
Széky szerint leginkább a kormány felelős azért, hogy a magyar lakosság „kiemelkedően fogékony az álhírekre és az összeesküvés-elméletekre, miközben rendkívül erős a kétely a tényekkel és az objektív valósággal szemben”.
A WJP számait hasonlóan téves nézeteknek kell tekintenünk, mint például „az ukrán népirtásáról” szóló erős téveszmét? Aligha, mert a WJP-nek adott válaszok saját tapasztalatokra épülnek szemben a titkos szervezetekről, népességcseréről vagy a gyógyszercégek gonoszságáról szóló véleményekkel. A demokrácia, az igazságszolgáltatás vagy a korrupció állapotát személyes élmények alapján ítélik meg a magyarok, az összeesküvés-elméleteket viszont készen kapják – sokszor a kormány dezinformációs kampányaiból.
Súlyos bizalomdeficit
A WJP kutatási eredményeit megpróbáltuk összesűríteni, ezért index(ek)et alkottunk belőlük, hogy megmutassuk mennyiben tér el az uniós átlagtól a magyar szakértők és társadalom véleménye a demokrácia és alapjogok, az igazságszolgáltatás és biztonság, az átláthatóság és korrupció hazai állapotáról.
A három terület indexei úgy készültek, hogy témánként az összes válasz pontszámát összeöntöttük, majd elosztottuk a kérdések számával.
Ezek szerint az uniós átlag szerint az uniós polgárok egy 100
fokú skálán 68 pontra értékelik hazájuk demokratikus viszonyait és az alapjogok
helyzetét. Ez nálunk 50 pont. Az uniós polgároknak átlagosan az 53 pontos a bizalma
a tágan értelmezett igazságszolgáltatásban és a közbiztonságban. Ez nálunk 44
pont. Az unió többi tagállamában átlagosan 64 pontosnak látja országa átláthatósági
és antikorrupciós teljesítményét. Nálunk ez 54 pont.
Fontos, hát megismételjük: a WJP tavaly februárban tette fel kérdéseit. A „kegyelmi botrány” éppen csak kirobbant, Magyar Péter Tiszáját még ki sem találták, hónapokkal az önkormányzati és EP-választások előtt álltunk, a bírósági rendszer átgyúrásáról és bírótüntetésekről, a szabadságjogaink megnyirbálásáról még szó sem esett, kevesen beszéltek még a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak viselt dolgairól, nem mutatták még be A dinasztia c. filmet, ami az Orbán család szédületes meggazdagodását tárta fel. És még így tovább. Kíváncsiak vagyunk rá, miként fog ez a jövő évi jelentésben tükröződni.