A Kúria jogerős ítéletben kötelezte a ramocsaházai önkormányzati hivatalt, hogy nyilvánosan kérjen bocsánatot Lőrincz Zoltántól. Korábban a tökéletesen ép elméjű, közadatokat kikérő magyi férfi gondnokság alá vételét egy névtelen és első olvasásra is kamu bejelentésre hivatkozva kezdeményezte a jegyző.
A Kúria mostani ítéletének kettős jelentősége van. Egyrészről ezzel teljessé vált a jogi elégtétele a korábban meghurcolt, majd tavaly jogerősen már félmilliós sérelemdíjat kapó férfinak. Másrészről az egyedi eseten túlmutató elvi jelentősége van annak is, hogy a Kúria nem fogadta el a Debreceni Ítélőtábla értékelését, miszerint a Ramocsaházai Közös Önkormányzati Hivatalt – mint jogi személyt – nem lehet bocsánatkérésre vagy „sajnálkozásra” kötelezni, mert a természetes személyekkel ellentétben egy hivatalnak nincsen lelkiismerete, és ezért nem is tudja kifejezni a sajnálatát.
A Kúria most egy friss jogegységi döntést alkalmazva hozott ítéletet. Eszerint bár a jogi személyeknek (hatóságoknak, hivataloknak, cégeknek, egyesületeknek stb.) valóban nincsenek érzelmeik, de a személyiségi jogi pereknek nem is az a céljuk, hogy egy jogsértő egyetértsen egy elmarasztaló ítélettel és őszinte bűnbánatot érezzen. A személyiségi jogvédelem lényege, hogy a sérelmet okozó jogi személy képviselője útján elismerje a dolgozói, képviselői által elkövetett jogsértést, és megkövesse a sérelmet elszenvedettet, vagyis a bocsánatkérés gesztusát gyakorolja.
Most ezt kell tehát tennie az önkormányzati hivatalnak is, ami megsértette Lőrincz Zoltán emberi méltósághoz és jó hírnévhez fűződő jogát: levélben bocsánatot kell kérnie.
A névtelen kezdeményezés
Lőrincz Zoltán a szabolcsi Magy községben él. Az egykori rendőrt élénken foglalkoztatja a helyi közélet, ezért aztán a 2019-es önkormányzati választások előtt tíz hónapon át összesen tíz adatigénylést nyújtott be az illetékes Ramocsaházai Közös Önkormányzati Hivatalhoz. Ez az érdeklődés arrafelé szokatlannak számított, a jegyző szerint korábban sohasem kértek tőlük egyetlen közadatot sem, de Lőrincz mindannyiszor időben kapott választ, és ő el is fogadta azokat.
Aztán 2019 októberében névtelen bejelentés érkezett a jegyzőhöz. De nem csak neki, hanem a baktalórántházi rendőrségnek, a Belügyminisztériumnak és megyei kormányhivatalnak is írtak. A levél szerzője azt állította „az aggódó magyi emberek” nevében, hogy Lőrincz Zoltánt összevisszaság, rendezetlenség, inkoherencia, nagyzásos téveszme jellemzi, perlekedési tébolyban, skizofréniában és egyéb mentális betegségben szenved, valamint pisztolyával fenyegetőzve riadalmat okoz. Ezért a névtelen bejelentő arra kérte a gyámhivatalt, hogy helyezze gondnokság alá a férfit. Mindez odáig is eljuthatott volna, hogy önállóan például már nem kérhetett volna ki közadatokat a gondnokolt magyi polgár. A gyámhivatal azonban erre nem volt hajlandó.
Ezután az önkormányzati hivatal maga is kérelmet terjesztett elő a gyámhivatalhoz a gondnokság alá helyezés érdekében. Majd Kovács-Szilvási Ágota Andrea jegyző nem kevesebbet állított, mint hogy Lőrincznek elmeműködési zavarai vannak, perlekedési tébolyról írt meg mentális zavarokról. Szerinte mindebből az következik, hogy Lőrincznek „a cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alá helyezése indokolt”.
A gyámhivatal felkérésre most már pszichiáter vizsgálta meg a magyi férfit, de nem találtak nála semmi kórosat. A gyámhivatal 2020 januárjában ismét megszüntette az eljárást.
Lőrincz Zoltánt mélyen felzaklatták a vele történtek. Úgy gondolta, hogy megtorlásként és kiszúrásból tették ezt vele. És most már valóban beperelte az önkormányzati hivatalt, amely hónapokon át kínos helyzetbe hozta és bizonytalanságban tartotta. Egy időre még munkáját is fel kellett függesztenie, mert tájékoztatta munkáltatóit, milyen eljárás folyik ellene, és maga is sem tartotta volna helyesnek, ha így kellene felelősségteljes döntéseket hoznia.
Sérelemdíjat ítéltek meg
Tavaly előbb első fokon, majd jogerősen másodfokon is pert nyert a magyi férfi. A Debreceni Ítélőtábla megállapította a hivatal jogsértését. A bíróság szerint a hivatal kirívóan súlyos eljárási szabálysértést követett el, amikor bár egyáltalán nem volt illetékes, és bár tisztában volt azzal, hogy a névtelen bejelentést a gyámhatóság is megkapta, mégis kezdeményezte – súlyos jog- és érdeksérelemre hivatkozva – a gondnoksági eljárást. Az önkormányzati hivatalnak semmit nem kellett volna tennie.
Ráadásul a hivatal nevében eljáró jegyző valótlanul állította a gyámhivatalnak, hogy Lőrincz a hivatal dolgozói és falu lakói ellen nyújtott volna be beadványokat. Ilyen nem történt. Mindössze élt a mindenkit megillető állampolgári jogával, amikor közadatokat igényelt. Ezért a férfinak jogerősen félmilliós sérelmi díjat állapítottak meg.
Nyilvános bocsánatkérés is jár
Arra viszont nem volt hajlandó az egyébként kiváló ítéletet hozó Debreceni Ítélőtábla, hogy az önkormányzati hivatalnak kelljen bocsánatot is kérni a Magyar Helsinki Bizottság meghurcolt ügyfelétől, mert valódi bűnbánat nélkül a bíróság ezt csak üres szavaknak tartotta, így megelégedett azzal, hogy az önkormányzat az ítélet egy részét újraküldte a férfinak. Pedig ez a bocsánatkérés gesztusa legalább annyira fontos volt Lőrincz Zoltánnak, mint a sérelemdíj megállapítása.
„Amikor a hatósági eljárás elindult, nem fordultam senkihez, mert borzasztóan szégyelltem, hogy velem ilyen megtörténhet. Nem mertem elmenni egy ügyvédhez se. Engem abban a térségben mindenki ismert, korábban rendőr voltam, majd magánnyomozó, sőt egyszer független országgyűlési képviselőjelölt is, minden települést bejártam” – nyilatkozta korábban a Helsinki Figyelőnek.
Ezért döntött úgy jogi képviselőjével, Fazekas Tamással, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédjével, hogy ragaszkodnak a méltó elégtételhez és a Kúria elé viszik az ügyet.
Az utóbbi években bizonyos bíróságok a jogi személyeket nem voltak hajlandók bocsánatkérésre kötelezni, más bíróságok (nagyon helyesen) viszont igen. A szögesen eltérő bírói jogértelmezések miatt jogegységi döntésre volt szükség. Ezt éppen az a kúriai tanács kezdeményezte, amelyi Lőrincz Zoltán ügyét is tárgyalta. A jogegységi döntés meghozataláig fel is függesztették a kúriai pert. Miután megszületett a magyi férfinak és szélesebben értelmezve az egész országnak kedvező jogértelmezés, most az elsők között alkalmazták azt Lőrincz ügyében.
„Majdnem öt év telt el azóta, hogy a Lőrincz urat rágalmazó, névtelen feljelentő levelet egy ismeretlen megírta, és hogy a józan ésszel szemben megszégyenítő eljárást indított a hivatal. A Kúria végül megállapította, hogy ügyfelünknek a sérelemdíjon kívül a bocsánatkéréshez is van joga. Ahogy mindenkinek, akinek megsértették a személyiségi jogát, s ez a társadalmi és jogi elvárás mindenkire egyformán kötelező, nem bújhat egy jogi személy mögé senki sem” – értékelte a minapi ítéletet Fazekas Tamás, a férfi ügyvédje.