Nem számít „perlekedési tébolynak”, ha közadatot kérünk ki a hivataltól. Az viszont kirívó jogsértés, ha erre és egy névtelen bejelentésre hivatkozva a jegyző gondnokság alá vételünket kezdeményezi – derül ki egy minapi jogerős ítéletből. A Magyar Helsinki Bizottság ügyfele félmilliós sérelemdíjat kap, mert megsértették emberi méltósághoz és jóhírnévhez fűződő jogát.
Lőrincz Zoltán a szabolcsi Magy községben él. Az egykori
rendőrt élénken foglalkoztatja a helyi közélet, ezért aztán a 2019-es
önkormányzati választások előtt tíz hónapon át összesen tíz adatigénylést
nyújtott be az illetékes Ramocsaházai Közös Önkormányzati Hivatalhoz. Ez az
érdeklődés arrafelé szokatlannak számított, a jegyző szerint korábban sohasem
kértek tőlük egyetlen közadatot sem, de Lőrincz mindannyiszor időben kapott
választ, és ő el is fogadta azokat.
Ő volt egyike azoknak, akik feltárták „a holt lelkek” botrányt, hogy az ukrán határ mentén tömegével vannak bejelentve kettős állampolgárok vagy „fantomlakosok” az elhagyott ingatlanokba.
Aztán 2019 októberében névtelen bejelentés érkezett a jegyzőhöz. De nem csak hozzá, hanem a baktalórántházi rendőrségnek, a Belügyminisztériumnak és megyei kormányhivatalnak is. A levél szerzője „az aggódó magyi emberek” nevében írt, és azt állította, hogy Lőrincz Zoltánt összevisszaság, rendezetlenség, inkoherencia, nagyzásos téveszme jellemzi, perlekedési tébolyban, skizofréniában és egyéb mentális betegségben szenved. Ezért a névtelen bejelentő arra kérte a gyámhivatalt, hogy helyezze gondnokság alá a férfit. Mindez odáig is eljuthatott volna, hogy önállóan például már nem kérhetett volna ki közadatokat a gondnokolt magyi polgár.
Teljesen korlátozták volna
Az államigazgatás szabályai azt is előírják, hogyan kell egy névtelen bejelentéssel eljárni. A kormányhivatal alatt működő fehérgyarmati gyámhivatal mint illetékes szerv meghallgatta Lőrinczet, és megszüntette az eljárást. Nem is csoda, hiszen akkoriban magánnyomozóként is dolgozott a Magyar Helsinki Bizottság ügyfele, és ehhez elengedhetetlen a belátási képesség.
Csakhogy 2019. november 14-én a Ramocsaházai Közös Önkormányzati Hivatal maga is kérelmet terjesztett elő a gyámhivatalhoz a gondnokság alá helyezés érdekében. Kovács-Szilvási Ágota Andrea jegyző nem kevesebbet állított, mint hogy Lőrincznek elmeműködési zavarai vannak. Ő is perlekedési hajlamról írt meg mentális zavarokról. Szerinte mindebből az következik, hogy Lőrincznek „a cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alá helyezése indokolt”.
A gyámhivatal felkérésre most már pszichiáter vizsgálta meg a magyi férfit, de nem találtak nála semmi kórosat. A gyámhivatal 2020 januárjában ismét megszüntette az eljárást.
Lőrincz Zoltánt mélyen felzaklatták a vele történtek. Úgy gondolta, hogy megtorlásként és kiszúrásból tették ezt vele. És most már valóban beperelte az önkormányzati hivatalt, amely hónapokon át kínos helyzetbe hozta és bizonytalanságban tartotta. Egy időre még munkáját is fel kellett függesztenie, mert tájékoztatta munkáltatóit, milyen eljárás folyik ellene, és maga is sem tartotta volna helyesnek, ha így kellene felelősségteljes döntéseket hoznia.
Jogkör nélküli kezdeményezés
Idén áprilisban még nem jogerősen nyert pert a hivatallal szemben. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a gondnokság alá vétel kezdeményezésével megsértették Lőrincz Zoltánnak az emberi méltósághoz és jóhírnévhez fűződő jogát, és 300 ezer forintos kártérítést kell fizetnie az önkormányzati hivatalnak.
Most másodfokon megszületett a jogerős ítélet is. Ebben a Debreceni Ítélőtábla 500 ezer fontra emelte a sérelemdíjat. Indoklása szerint a hivatal kirívóan súlyos eljárási szabálysértést követett el, amikor bár egyáltalán nem volt illetékes, és bár tisztában volt azzal, hogy a névtelen bejelentést a gyámhatóság is megkapta, mégis kezdeményezte – súlyos jog- érdeksérelemre hivatkozva – a gondnoksági eljárást. A bíróság szerint az intézkedésre semmiféle jogköre nem volt az önkormányzati hivatalnak, semmit nem kellett volna tennie.
Ráadásul a hivatal nevében eljáró jegyző valótlanul állította a gyámhivatalnak, hogy Lőrincz a hivatal dolgozói és falu lakói ellen nyújtott volna be beadványokat. Ilyen nem történt. Mindössze az, hogy 10 hónap alatt összesen tízszer igényelt közadatokat.
Az ítélet leszögezi: a törvénysértő eljárás „olyan súlyosan megalázó és lealacsonyító helyzetbe hozták őt [Lőrincz Zoltánt], amely az emberi méltósághoz fűződő jogának sérelmével járt”. A döntés kitér arra is, hogy az önkormányzati hivatal
„egy közigazgatási jogkörben eljáró szerv, amelytől igenis elvárható volt, hogy tartsa be a […] világos és egyértelmű jogszabályi rendelkezéseket, továbbá ne kövessen el nyilvánvaló és kirívóan súlyos mérlegelési hibákat”.
„Az 1950-es években rendszeres volt, hogy névtelen feljelentésekre indítottak megalapozatlan eljárásokat, hogy megfosszák a polgárt a cselekvőképességétől. Azért dolgozunk, hogy ez ne történhessen meg, és ne maradjon következmény nélkül az ilyen slendrián eljárás” – értékelte a jogerős ítéletet Fazekas Tamás, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje, aki Lőrincz Zoltánt képviselte a perben.