Lőrincz Zoltánnak megsértették az emberi méltósághoz és jóhírnévhez fűződő jogát. Ezt mondta ki a bíróság jogerős ítéletében, miután a helyi jegyző kérte a gyámhivatalt, hogy helyezze gondnokság alá a közügyek iránt aktívan érdeklődő magyi polgárt. Ha sikerrel járt volna, akkor önállóan már nem kérhetett volna ki közadatot, nem tehetett volna közérdekű bejelentést. Nyilvános bocsánatkérést azóta sem kapott a visszaélés miatt, ezért a Kúriához fordult a Magyar Helsinki Bizottság segítségével.
Lőrincz Zoltán életét a feje tetejére állította az
ellene indított eljárás. A vele folytatott beszélgetésből kiderül, mivel néz
szembe az, aki ma szót emel a hatalom birtokosainak túlkapásai miatt.
Az egész országban híre
ment néhány éve, hogy az ukrán határ közelében tömegével
vannak bejelentve szavazati joggal rendelkező „fantomlakosok” elhagyott
ingatlanokba. Ezt az ön adatigényléseivel sikerült feltárni. Volt más helyi ügy
is, amiben eredményesen lépett fel a gyámsági ügye előtt?
Igen, például megkeresett egy magyi házaspár, akiknek
általános iskolás gyereke volt. Azt panaszolták, hogy az ilyen korú gyerekek
közül csak azok kapnak beiskolázási támogatást az önkormányzattól, akik a helyi
hitgyülekezeti iskolába járnak. Ők pedig nem kaptak, mivel másik iskolába járt
a gyerekük. Ezt megkérdeztem a jegyzőtől is, de csak később, a megyei
kormányhivataltól kaptam érdemi választ. Megállapították, hogy valóban ez a
gyakorlat, ami törvénysértő és diszkriminatív.
Ugyanígy a szociális segélyt nem szociális rászorultság
alapján osztották a településen, hanem kegyre. Az erről szóló bejelentésem
alapján, amit egy idős ember kérésére tettem, megállapították, hogy ez is
törvénysértő. Végül Magy település teljes szociális rendeletét hatályon kívül
kellett helyezni, évek óta jogellenesen ment az egész.
Miért állt bele ezekbe az ügyekbe?
Személyes sértésnek veszem,
amikor a legrászorultabbaktól vonják meg, ami járna nekik, és hülyének nézik
őket. Ahogyan azt is, ha égbekiáltó törvénytelenséget tapasztalnak, de nem
tudnak mit tenni a helyi hatalmasokkal szemben. Az motivál, hogy nekik
segíthetek. Ők nem tudják, mi az a közérdekű adatigénylés vagy közérdekű
bejelentés, és azt sem, hogy ezeknek hogy kell formailag és tartalmilag kinéznie.
Egy idő után viszont olyan sokan jöttek segítségért, hogy nemet kellett
mondanom, mert már otthon nőtt a feszültség az akkori élettársam és köztem. Ő
azért aggódott, mert a polgármester meg a jegyző már a pokolba kívánt, és
elkezdtek rólam mindenféle lejárató történeteket terjeszteni.
Mitől vált egyértelművé, hogy megtorlásként próbálták
gondnokság alá helyeztetni?
A jegyző saját maga a hivatali
kötelezettségére hivatkozva írta le rólam, hogy Lőrincz Zoltán elmebeteg,
önálló életvitelre alkalmatlan, és ezért indokolt a gyámság alá vétele. Ebből
azonnal minden világos volt.
Valószínűleg
az verte ki nála a biztosítékot, hogy a kérésemre a Magyar Államkincstár pénzügyi
szabályszerűségi vizsgálatot folytatott le az önkormányzatnál 5 évre visszamenőleg,
és a hivatal még a főkönyveket se tudta bemutatni a vizsgálathoz többszöri
felszólításra sem.
Milyen segítségre számíthatott ebben a helyzetben?
Amikor az eljárás elindult, nem fordultam senkihez, mert borzasztóan
szégyelltem, hogy velem ilyen megtörténhet. Nem mertem elmenni egy ügyvédhez
se. Engem abban a térségben mindenki ismert, korábban rendőr voltam, majd
magánnyomozó, sőt egyszer független országgyűlési képviselőjelölt is, minden
települést bejártam.
Szóval beláttam, hogy ezt magamnak kell végig csináljam. Elmentem az elmeorvosi
vizsgálatra, és a pszichiátria vezetője a beszélgetés felénél megkérdezte, hogy
“maga meg miért jött ide?!”, és amikor elmondtam, mi történt, azt mondta,
“küldje hozzám inkább azt a jegyzőt, azt megvizsgálnám”.Aztán a Magyar Helsinki Bizottság felajánlotta, hogy ingyenes jogi képviseletet
biztosítanak. Akkor már láttam, hogy ennek csak jó vége lehet. Nem mondhatják
egy emberről csak úgy, hogy cselekvőképtelen. Azt mondhatják, hogy ügybuzgó, de
nem alázhatnak meg ilyen szinten valakit. Fazekas Tamás látta el a
képviseletemet, aki amellett, hogy nagy tudású szakember, nagyon empatikusan
bánt velem, amit ugyan nem kértem, de nagyon jól esett.
Olvashattuk, hogy még a munkáját is fel kellett függesztenie emiatt
egy időre. Az élete visszatért azóta a normális kerékvágásba? Hogyan
viszonyulnak önhöz a történtek után a környékbeliek?
Nekem akkor megszakadt a közel öt éves párkapcsolatom, és el is költöztem egy
másik faluba. Ez volt a legnehezebb, illetve átélni azt a több mint egy évig
tartó időszakot, hogy ott voltam egy fillér nélkül. Nem tudtam dolgozni, még a
járulékokat se tudtam magam után fizetni, a napi megélhetés is problémát
jelentett. Ezek összességében óriási terhet rónak az emberre. Egészségügyi
probléma alakult ki a szívemmel, amit szintén ennek tudok be, mivel az eljárás
előtt nem volt ilyen gondom, és szerencsére azóta sincs.
A helyiek pedig azóta se tudják, mi lett a történet vége, mert valójában nem is
zárult még le. A jogerős bírósági döntés után a Kúria elé került az ügy, mivel
nyilvános bocsánatkérést szeretnék a közös önkormányzat jegyzőjétől. Eddig csak
egy magánlevelet kaptam, amiben elismerik a jogsértést.
Foglalkozik újra
közügyekkel mióta a javára döntött a
bíróság, és elmarasztalta a jegyzőt, amiért törvénysértő módon indított
eljárást ön ellen?
A volt élettársamnak,
akivel azóta jó baráti kapcsolatban vagyunk, az egyik kikötése pont az volt,
hogy hagyjam a közügyeket, mert az ő családját nagyon sokat támadták emiatt. Le
is álltam hosszú időre, pedig lenne mivel foglalkozni.
Még van egy-két település, például ilyen Nagyhalász, ahová meghívnak,
meghallgatom a helyiek panaszát, amit szóban hiába fogalmaztak meg az
illetékeseknek, csak elhajtották őket. Leírom nekik, hogy beadhassanak
közérdekű adatigénylést, majd válaszolnak a hivatalból, és a probléma
megoldódik. Mert amikor írásban megy be valami, akkor kötelesek vele
foglalkozni és válaszolni rá.
Mit üzen azoknak a cselekvő állampolgároknak, akiket
hasonló eszközökkel próbálnak eltéríteni attól, hogy a közügyekkel
foglalkozzanak?
Nemrég megkeresett engem egy
szabolcsi településről egy férfi. Hasonló helyzetbe került, mint én. Azt üzenem
ezeknek az embereknek, hogy nem kell megijedni. Ha nem is mindenki tud jogi
segítséget kérni, az is elég ha az adott településen akad egy olyan ismerős
vagy egy olyan egyesület, aki meghallgatja. Kérjen tanácsot, aztán írják le,
ami történt, és hivatalosan, ajánlva küldjék el a kormányhivatalhoz,
önkormányzathoz, hogy nyoma legyen mindennek. Mert ha nyoma van, azt már nem
tudják utána eltüntetni. Legalábbis nem merik. És ezzel lehet majd bizonyítani,
hogy márpedig nincs igazuk, és megsértették az emberi méltóságomat, az emberi
jogaimat.
