Nyilvános bocsánatkérést vár a férfi, akit gondnokság alá akart vetetni a jegyző

Lőrincz Zoltánnak megsértették az emberi méltósághoz és jóhírnévhez fűződő jogát. Ezt mondta ki a bíróság jogerős ítéletében, miután a helyi jegyző kérte a gyámhivatalt, hogy helyezze gondnokság alá a közügyek iránt aktívan érdeklődő magyi polgárt. Ha sikerrel járt volna, akkor önállóan már nem kérhetett volna ki közadatot, nem tehetett volna közérdekű bejelentést. Nyilvános bocsánatkérést azóta sem kapott a visszaélés miatt, ezért a Kúriához fordult a Magyar Helsinki Bizottság segítségével.

Lőrincz Zoltán életét a feje tetejére állította az ellene indított eljárás. A vele folytatott beszélgetésből kiderül, mivel néz szembe az, aki ma szót emel a hatalom birtokosainak túlkapásai miatt.

Az egész országban híre ment néhány éve, hogy az ukrán határ közelében tömegével vannak bejelentve szavazati joggal rendelkező „fantomlakosok” elhagyott ingatlanokba. Ezt az ön adatigényléseivel sikerült feltárni. Volt más helyi ügy is, amiben eredményesen lépett fel a gyámsági ügye előtt?

Igen, például megkeresett egy magyi házaspár, akiknek általános iskolás gyereke volt. Azt panaszolták, hogy az ilyen korú gyerekek közül csak azok kapnak beiskolázási támogatást az önkormányzattól, akik a helyi hitgyülekezeti iskolába járnak. Ők pedig nem kaptak, mivel másik iskolába járt a gyerekük. Ezt megkérdeztem a jegyzőtől is, de csak később, a megyei kormányhivataltól kaptam érdemi választ. Megállapították, hogy valóban ez a gyakorlat, ami törvénysértő és diszkriminatív.
Ugyanígy a szociális segélyt nem szociális rászorultság alapján osztották a településen, hanem kegyre. Az erről szóló bejelentésem alapján, amit egy idős ember kérésére tettem, megállapították, hogy ez is törvénysértő. Végül Magy település teljes szociális rendeletét hatályon kívül kellett helyezni, évek óta jogellenesen ment az egész.

Miért állt bele ezekbe az ügyekbe?

Az motivál, hogy nekik segíthetek. Ők nem tudják, mi az a közérdekű adatigénylés vagy közérdekű bejelentés, és azt sem, hogy ezeknek hogy kell formailag és tartalmilag kinéznie.
Egy idő után viszont olyan sokan jöttek segítségért, hogy nemet kellett mondanom, mert már otthon nőtt a feszültség az akkori élettársam és köztem. Ő azért aggódott, mert a polgármester meg a jegyző már a pokolba kívánt, és elkezdtek rólam mindenféle lejárató történeteket terjeszteni.

Mitől vált egyértelművé, hogy megtorlásként próbálták gondnokság alá helyeztetni?

Valószínűleg az verte ki nála a biztosítékot, hogy a kérésemre a Magyar Államkincstár pénzügyi szabályszerűségi vizsgálatot folytatott le az önkormányzatnál 5 évre visszamenőleg, és a hivatal még a főkönyveket se tudta bemutatni a vizsgálathoz többszöri felszólításra sem.

Milyen segítségre számíthatott ebben a helyzetben?
Amikor az eljárás elindult, nem fordultam senkihez, mert borzasztóan szégyelltem, hogy velem ilyen megtörténhet. Nem mertem elmenni egy ügyvédhez se. Engem abban a térségben mindenki ismert, korábban rendőr voltam, majd magánnyomozó, sőt egyszer független országgyűlési képviselőjelölt is, minden települést bejártam.
Szóval beláttam, hogy ezt magamnak kell végig csináljam.

Aztán a Magyar Helsinki Bizottság felajánlotta, hogy ingyenes jogi képviseletet biztosítanak. Akkor már láttam, hogy ennek csak jó vége lehet. Nem mondhatják egy emberről csak úgy, hogy cselekvőképtelen. Azt mondhatják, hogy ügybuzgó, de nem alázhatnak meg ilyen szinten valakit. Fazekas Tamás látta el a képviseletemet, aki amellett, hogy nagy tudású szakember, nagyon empatikusan bánt velem, amit ugyan nem kértem, de nagyon jól esett.

Olvashattuk, hogy még a munkáját is fel kellett függesztenie emiatt egy időre. Az élete visszatért azóta a normális kerékvágásba? Hogyan viszonyulnak önhöz a történtek után a környékbeliek?
Nekem akkor megszakadt a közel öt éves párkapcsolatom, és el is költöztem egy másik faluba. Ez volt a legnehezebb, illetve átélni azt a több mint egy évig tartó időszakot, hogy ott voltam egy fillér nélkül. Nem tudtam dolgozni, még a járulékokat se tudtam magam után fizetni, a napi megélhetés is problémát jelentett. Ezek összességében óriási terhet rónak az emberre. Egészségügyi probléma alakult ki a szívemmel, amit szintén ennek tudok be, mivel az eljárás előtt nem volt ilyen gondom, és szerencsére azóta sincs.
A helyiek pedig azóta se tudják, mi lett a történet vége, mert valójában nem is zárult még le. A jogerős bírósági döntés után a Kúria elé került az ügy, mivel nyilvános bocsánatkérést szeretnék a közös önkormányzat jegyzőjétől. Eddig csak egy magánlevelet kaptam, amiben elismerik a jogsértést.

Foglalkozik újra közügyekkel mióta a javára döntött a bíróság, és elmarasztalta a jegyzőt, amiért törvénysértő módon indított eljárást ön ellen?
A volt élettársamnak, akivel azóta jó baráti kapcsolatban vagyunk, az egyik kikötése pont az volt, hogy hagyjam a közügyeket, mert az ő családját nagyon sokat támadták emiatt. Le is álltam hosszú időre, pedig lenne mivel foglalkozni.
Még van egy-két település, például ilyen Nagyhalász, ahová meghívnak, meghallgatom a helyiek panaszát, amit szóban hiába fogalmaztak meg az illetékeseknek, csak elhajtották őket. Leírom nekik, hogy beadhassanak közérdekű adatigénylést, majd válaszolnak a hivatalból, és a probléma megoldódik. Mert amikor írásban megy be valami, akkor kötelesek vele foglalkozni és válaszolni rá.

Mit üzen azoknak a cselekvő állampolgároknak, akiket hasonló eszközökkel próbálnak eltéríteni attól, hogy a közügyekkel foglalkozzanak?
Nemrég megkeresett engem egy szabolcsi településről egy férfi. Hasonló helyzetbe került, mint én. Azt üzenem ezeknek az embereknek, hogy nem kell megijedni. Ha nem is mindenki tud jogi segítséget kérni, az is elég ha az adott településen akad egy olyan ismerős vagy egy olyan egyesület, aki meghallgatja. Kérjen tanácsot, aztán írják le, ami történt, és hivatalosan, ajánlva küldjék el a kormányhivatalhoz, önkormányzathoz, hogy nyoma legyen mindennek. Mert ha nyoma van, azt már nem tudják utána eltüntetni. Legalábbis nem merik. És ezzel lehet majd bizonyítani, hogy márpedig nincs igazuk, és megsértették az emberi méltóságomat, az emberi jogaimat.