Négy hete semmisítette meg a Fővárosi Bíróság a Kúria elnökének munkaügyi intézkedését, hogy két évre önkényesen felfüggesztette Kovács Andrást bírói tanácselnöki pozíciójából. Erről mondta ki a Fővárosi Bíróság, hogy ehhez nem volt hatásköre Varga Zs. Andrásnak. A Kúria elnöke elfogultsággal vádolta meg a jogi képviseltet biztosító Magyar Helsinki Bizottságot. A leírt ítéletből azonban kiderül, szó sincs félremagyarázásról.
Kovács András kúriai bíró tanácselnöki tisztségéből történt elmozdítását követően a Kúria elnöke nyilatkozatot adott ki, amelyben ezt írta: „Felhívjuk azonban a figyelmet arra, hogy a Magyar Helsinki Bizottságra visszavezethető nyilvános értékelések nem elfogulatlanok, minthogy Dr. Kovács András kúriai tanácselnök egyik jogi képviselője a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje.”
Most jött meg a leírt ítélet. Ebből nem az olvasható ki, amiről a Kúria elnöke beszélt. A leírt ítéletet szó szerint közzétesszük honlapunkon, itt pedig kiemeljük és összefoglaljuk lényeges megállapításait.
Idézetek az Fővárosi Törvényszék 20.M.71.080/2024/13. sz. ítéletéből
1. „(…) a Kúria elnöke – igazgatási jogköréből adódóan – dönthet úgy, hogy a tanács irányítását meghatározott ideig a tanácsban lévő három kinevezett tanácselnök közül kettő látja el, amennyiben irányítási jogkörében úgy ítéli meg, hogy a tanács kiegyensúlyozott munkája érdekében az célszerű. Jelen perbeli esetben azonban a Kúria elnökének döntését nem a bíróság, ezen belül a tanács hatékonyabb működése indokolta, hanem a felperessel [Kovács Andrással] szemben lefolytatott eljárások során megállapított tények és felperes magatartásai.”
Ez azt jelenti, hogy a Kovács Andrással szemben indított eljárások eredményeképpen alkalmazta a tanácselnöki hatáskörök felfüggesztését a Kúria elnöke. Tette ezt úgy, hogy maga Varga Zs. András nyilatkozta azt jegyzőkönyvbe foglaltan, hogy „vannak itt kifogásolható magatartás elemek, amelyeket a különböző vizsgálatok feltártak, ezek okot adnának arra, hogy valamilyen szankció kövesse őket, de a jogszabályok és ugye a jogszabályokkal összhangban álló Kúriai szabályzatok nem teszik lehetővé ezek szankcionálását”. Vagyis a Kúria elnöke elismerte, hogy a jogszabályok ebben az esetben nem teszik lehetővé a szankció alkalmazást.
Hogy mi volt az a feltárt tény, ami miatt intézkedett Varga Zs. András? Azt is jegyzőkönyvbe mondta, hogy ne kelljen találgatni, idézzük:
„Viszont itt vannak azok a helyzetek, amelyek megint csak a szolgálati viszony keretében valamilyen munkáltatói intézkedést igényelnek, nem szankció jelleggel, mert az nem lehet, de azért azt a körülményt, hogy tulajdonképpen és itt, ahogy fogalmazott az észrevételeiben, például az ügyelosztási rendnél a Kúria elnöke és vezetőitől eltérően értelmezi ezeket… a Kúria összes tanácsának gyakorlatával ellentétesen értelmezi és ennek érvényt is szerez. Ez az, ami általánosságban igényel valamilyen vezetői intézkedést …”
Vagyis a feltárt tény az volt, hogy Kovács András bíróként másként értelmezi a jogot, mint mások. Hogy világos legyen: bíró jogértelmezése miatt bizonyosan nem szankcionálható, de erre adott reakcióként született meg a Kúria elnökének intézkedése. Maga mondta el jegyzőkönyvbe.
2. „A bíróság kiemeli, hogy az elmozdíthatatlanság bár valóban a bírói státuszhoz kapcsolódik, azonban nem jelenti azt, hogy a szigorú és kötelezően alkalmazandó jogszabályi előírásokkal körülbástyázott vezetői tisztségéből a bíró – a jogszabályok adta kereteken és lehetőségeken kívül – elmozdítható lenne. (…) A bíróság kiemeli továbbá, hogy a kinevezett tanácselnöki tisztséget, mint határozatlan időre létrejött vezetői tisztséget a mindenki által kötelezően alkalmazandó jogszabályi előírások szigorúan körülhatárolják; taxatív felsorolást tartalmaz a Bszi. 138. §-a a vezetői tisztség megszűnésének okairól, a Bszi. 140. § (1) bekezdése a vezetői alkalmatlanság miatti azonnali hatályú felmentéséről, továbbá a Bjt. 124. § (1) bekezdése a fegyelmi büntetésként kiszabható vezetői tisztségből való felmentésről. Ezen eseteken túlmenően a tanácselnök a bírói szolgálati jogviszonyával, magatartásával, illetve alkalmatlanságával összefüggésben nem mozdítható el vezetői tisztségéből. Különösen nem az ügyelosztási rend eltérő értelmezése miatt.”
Ezzel világossá tette a bíróság, hogy vezetői tisztségéből ugyanúgy nem mozdítható el jogszabályi felhatalmazás nélkül egy bíró, ahogy bírói tisztségéből sem; ahogy az ítélet azt is meghatározta, hogy Kovács András kúriai bíró „felfüggesztésére” a perben megállapított adatok alapján az ügyelosztási rend eltérő értelmezése miatt került sor.
3. „A bíróság a rendelkezésére álló iratok és a felek nyilatkozatai alapján megállapította, hogy (…) a Kúria elnöke intézkedésével a valóságban ténylegesen elmozdította vezetői tisztségéből azáltal, hogy „»vezetői jogköreit megvonta«.”
Ez azért volt lényeges kérdés, mert a per nem pénzről vagy formális pozícióról szól. Kovács András névleg továbbra is tanácselnöke, és az ezzel járó díjazásban részesül, ugyanakkor a tanácselnöki hatáskörei közül semmit nem gyakorolhat. Így például nem szignálhatja ki (oszthatja szét) az ügyeket a tanács tagjai között, és egyetlen eljárási döntést sem hozhat meg. Hasonlíthatjuk helyzetét a béna kacsáéhoz vagy fogatlan oroszlánéhoz.
4. „A bíróság a Kúria elnökének tényállásban rögzített nyilatkozatából és az elnöki intézkedésben foglaltakból megállapította, hogy felperes [Kovács András] vezetői jogkörének megvonására az integritási jelentés a vizsgálati jelentés és a soron kívüli vezetői alkalmassági vizsgálati jelentés ismertetésén a felperes részéről elhangzottakra figyelemmel, ebből következően azok jogkövetkezményeként került sor. Ezt támasztják alá a Kúria elnökének azon megnyilatkozásai, amelyek szerint a felperesi kifogásolható magatartásokat szankció kellene, hogy kövesse, okot is adnának arra, azonban erre nincs jogszabályi lehetősége, ezért „vezetői intézkedés” keretében megvonja a vezetői jogköreit.”
„(…) a Kúria elnöke nyilvánvalóan és félreérthetetlenül a felperesi magatartások és az ezek nyomán indult vizsgálatokban feltártakra tekintettel vonta meg felperes vezetői jogköreit. Az intézkedés ugyanis kizárólag a két jelentésben feltárt tényekre, továbbá a vizsgálati jelentés ismertetése során elhangzottakra hivatkozik és még csak utalásszerűen sem tartalmaz más, a fentiektől eltérő indokot, amely ne felperes magatartásával, az általa előadottakkal és a vele szemben lefolytatott eljárásokkal, hanem a bíróság vagy a tanács hatékony, időszerű, kiegyensúlyozott működésével állna összefüggésben. Ilyenre a soron kívüli vezetői vizsgálatáról készült vizsgálati jelentés és a vezetői értékelés ismertetéséről készült hangfelvétel alapján készített szó szerinti leirat sem tartalmaz utalást, továbbá az eljárás során sem merült fel olyan tény, adat, körülmény, amely ezt támasztotta volna alá.”
Itt rögzítette az ítélet indokolása, hogy jogkövetkezményként alkalmazta a Kúria elnöke az intézkedést, és nem azért, mert ezzel bármilyen hatékonyabb működést kívánt volna elérni. Ami azért lényeges, mert ugye maga Varga Zs. András jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozata tartalmazta azt, hogy a jogszabályok ezt nem teszik lehetővé a megindított eljárásban.
5. „Tette mindezt az alperes elnöke [Varga Zs. András] oly módon, hogy az nélkülöz minden jogszabályi alapot. Bár helyesen hivatkozott az alperes [a Kúria] a Bszi. 117. § (1) k) pontban meghatározott elnöki jogkörre, azonban – a fent kifejtettek alapján - jelen perbeli esetben a Kúria elnökének döntése nem az igazgatási jogkörén alapult, hanem a két, felperessel szemben lefolytatott vizsgálat során tett megállapításokra, továbbá felperes ezekkel összefüggésben tett és ezeket érintő nyilatkozataira.”
Itt rögzíti a bíróság ítélete, hogy jogszabályi alapja a Kúria elnökének a konkrét ügyben nem volt.
6. „A bíróság kiemeli, hogy a Kúria a legfőbb bírói szerv; a Kúriát az elnök vezeti, azaz ő a legfőbb bíró. A Kúria elnökével szemben speciális követelmények, a társadalom tagjaihoz képest magasabb erkölcsi és jogkövető elvárások érvényesülnek. A Kúria elnökétől a társadalom és az igazságszolgáltatás magas szintű normakövetést vár el, ezért a Kúria elnökére fokozott felelősség hárul, hogy példamutató magatartásával az igazságszolgáltatás erényeit és alapértékeit képviselje mind a bírák, mind pedig a társadalom felé.”
Mindenki saját értelmezésére bízzuk, hogy ez a megállapítás mit jelent az ítéletben.