Egy gimnazista pikírt krétafelirata is hozzájárulhat ahhoz, hogy a tisztességes eljáráshoz fűződő jog mérlegére kerüljenek a törvénysértő kúriai bírói kinevezések. A fiú csak a kormánynak akart üzenni, de előbb a rendőrség, majd a bíróság csorbította alapjogait, így ügye az Alkotmánybíróságra került.
„Ha a határon vadászni kell, ki a vad?”
Bán Tamás ezt a kérdést akarta kiírni az aszfaltra a Készenléti Rendőrség kaszárnyájának bejáratához. Nem tehette meg, mert a rendőrök, mikor éppen csak a ’H’-nál tartott, átküldték a 60 méterrel arrébb lévő trolibuszmegállóhoz. A 16 éves fiú nem szórakozásból vagy holmi vandálkodásból akart az aszfaltra írni. Nem. Hanem a laktanyába érkező Orbán Viktor miniszterelnöknek akarta tudtára adni, hogy nem ért egyet a hatalom irgalmat nem ismerő és jogot nem tisztelő fellépésével, ahogyan a menekülőkkel bánnak a szerb határnál.
Merthogy a kormányfő 2022. szeptember 9-én 10-kor beszélt az első határvadászok avatási ünnepségén. A fiú sejtette, hogy esélye sem lesz közvetlenül Orbán érkezése előtt kiírni üzenetét, ezért már 8-kor ott volt. De hiába az elővigyázatosság és a lemosható kréta, a rendőrök a védett személy védelmére hivatkozva elhajtották. Azt mondták neki: „nehogy meglássák a nagyemberek”. Hogy tényleg nem pusztán személyvédelmi megfontolások lehettek az intézkedésük mögött, az is mutatja, hogy miután Bán a 60 méterrel odábbi trolimegállóban kiírta végre a provokatív kérdését, és hozzálátott volna még egy mondatnak, a rendőrök igazoltatták, majd ismét távozásra szólították fel.
„Szó bennakad”
A miniszterelnök zavartalanul mondhatta el a maga beszédét, légy sem zümmögött, kréta sem csikordult. Már csak azért sem, mert a rendőrök nem engedték meg a fiúnak, hogy élhessen a véleménynyilvánítási szabadságával. Erre a rendőröknek valójában nem volt törvényes indokuk, ezért Bán a Magyar Helsinki Bizottság segítségével megpanaszolta az alapjogsértő rendőri intézkedést. Ezt két fordulóban a rendőrség elutasította. Ezután következett a rendőrségi határozatok bírósági felülvizsgálata. A Szegedi Törvényszék ugyan elismerte, hogy a fiú alapjogot gyakorolt, de a rendőrség fellépését arányosnak találta.
Ezután a fiú a Kúriához nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Sikertelenül, mert a legfőbb rendes bíróság már a kérelem befogadását is megtagadta.
A Bán Tamás ügyében hozott bírói döntés kétszeresen is alapjogsértő. Míg a rendőri intézkedés a véleménynyilvánítási szabadságát korlátozta indokolatlanul, addig Kúria előtt a tisztességes eljáráshoz fűződő joga sérült. Ezért a gimnazista most az Alkotmánybírósághoz fordult. Alkotmányjogi panaszát a Magyar Helsinki Bizottság készítette el.
„Hang fennakad”
A szólásszabadság korlátozását mindig különösen nagy szigorral kell vizsgálni, különösen a közhatalmat gyakorlók bírálatának esetében. Így a miniszterelnök személyi védelme sem terjedhet odáig, hogy fellépése előtt két órával egy gimnazista ne írhasson bíráló mondatot a flaszterre. Nem csak a kormányfőnek kellene tűrni ennél akár cifrábbakat is, de a rendőrség sem léphetett volna fel a fiúval szemben.
A Szegedi Törvényszék azonban a rendőrség személyvédelmi intézkedésének, azaz a jogkorlátozásnak a szükségességét egyáltalán nem vizsgálta. Ez annál is furcsább, mert az arányosságát meg igen. Pedig nagyon is foglalkoznia kellett volna azzal, hogy ebben az esetben volt-e bármiféle nyomós társadalmi érdeke annak, hogy a demokratikus társadalom egyik alapjogát, a szólásszabadságot elvonták Bán Tamástól. Hogy bármiféle valós, életszerű veszély nélkül mitől is lett volna szükséges és arányos a fiú akadályozása, ezzel a Kúria már nem is volt hajlandó foglalkozni, és végzésével elutasította a gimnazista felülvizsgálati kérelmét.
„Lehelet megszegik”
És itt vált még „pikánsabbá” az ügy. Az csak a kúriai végzés után derült ki ugyanis, hogy az eredetileg kijelölt ötfős bírói tanács egy tagja az eljárás közben megváltozott, méghozzá bármiféle indoklás nélkül. Az eljáró bírók között pedig ott szerepelt Hajas Barnabás is.
Ő egészen 2021. március 15-ig igazságügyi államtitkárként a kormány tagja volt. Az év május 31-én nevezték ki bírónak, egy nap múlva pedig a „76. számú álláshelyre” kiírt pályázat nyerteseként már kúriai bíró volt. Nem akármilyen villámkarrier ez egy olyan terepen, ahol legtöbbször több évtizedes bírói gyakorlat kell a kúriai kinevezéshez.
A Kúria elnöke láthatóan nagyon szerette volna a Kúrián tudni Hajast. Olyannyira, hogy Varga Zs. András számos olyan elemet épített be a pályázati eljárásba, amellyel kimutathatóan Hajas Barnabásnak kedvezett, lerontva a bírói pályázatokkal szembeni jogállami követelményeket: az átláthatóságot, az előre láthatóságot, kiszámíthatóságot, a jelöltek egyenlő esélyeit és a legalkalmasabb jelölt sikerét garantáló eljárást. Ezt nem csak a Magyar Helsinki Bizottság látja így. Mindezt megállapította az Országos Bírói Tanács (OBT) is 2022. július 6-i határozatában:
„ha a pályázó számára nem ismerhető meg a Kúria elnöke által kialakított szempontrendszer és az általa megválasztott elbírálási sorrend, az nem átlátható, nem kiszámítható, holott befolyással van arra, hogy kinek a számára nyílik meg, illetve ki elől záródik el a kúriai bíróvá válás lehetősége”.
A teljesség igénye nélkül arról, hogy a Kúria elnöke milyen módon befolyásolta a pályázati eljárást úgy, hogy az Hajas kúriai kinevezését eredményezze:
A „76. számú álláshely” bírói pályázatának kiírásakor a később Hajas által elnyert álláshely volt az egyetlen, amelynél nem az ítélkezési gyakorlat, hanem „a gyülekezési jog magas szintű ismerete” számított előnyt jelentő feltételnek.
Tény, hogy a Kúria elnöke, mint a pályázat kiírója meghatározhatott olyan pályázati feltételt, amit egyébként jogszabály a pozíció betöltéséhez nem írt elő. Akkor mégis mi a gond ezzel? Az, hogy a Kúria elnöke olyan feltételt írt elő, ami gyakorlatilag minden lehetséges jelentkezőhöz képest Hajas Barnabásnak kedvezett, hiszen az új gyülekezési törvény kodifikátoraként egyedülálló tapasztalatra tett szert a minisztériumban a gyülekezéssel kapcsolatos hatósági eljárások és a szabályozás területén. Bízvást mondhatjuk, az előnyt jelentő feltétel erősen a személyére volt szabva.
Ez mindenféle pályázatnál visszás volna, de különösen az (kúriai) bírók esetében. Jogállamban a polgár joggal várhatja el, hogy az állam garantálja neki: a lehetőségekhez képest a legfelkészültebb személy fog ítélkezni pereiben. Ha már a kiírás feltételei is kétséget ébreszthetnek a pályázat objektivitását illetően, ha a pályázat személyre van szabva, akkor az nem biztosít egyenlő esélyeket a jelölteknek. Márpedig bírói pályázatoknál még a látszatát is el kellene kerülni a részrehajlásnak.
A pályázatokat értékelő bírói tanács még a személyre szabott pályázati feltétel mellett sem Hajas Barnabást hozta ki elsőnek. Őt csak második helyen rangsorolták, ráadásul holtversenyben egy másik, ítélkezési tapasztalattal is rendelkező pályázóval. Ugyan a Kúria elnöke dönthet úgy, hogy a második vagy akár harmadik helyen végző pályázót választja, ehhez azonban az OBT hozzájárulására is szükség lett volna.Varga Zs. András ezt nem tette meg.
Mi a gond ezzel? Magán a nyilvánvaló jogsértésen túl az, hogy az OBT egyetértési joga biztosítja, hogy a Kúria elnöke a bírák kiválasztása során önkényesen ne térhessen el a bírói tanács által felállított rangsortól. Ha a Kúria elnöke egyedül dönthetne, és az OBT-nek nem lenne joga megvétózni a második és harmadik helyről befutónak megtett pályázókat, akkor itt valójában egyszemélyes, külső biztosíték nélküli felhatalmazást kapna a Kúria elnöke arra, hogy a pályázat eredményétől függetlenül azt válasszon ki, akit csak akar.
Egyértelműnek kell lennie: az, hogy kik ítélkeznek a Kúrián, nem múlhat egyetlen ember szempontjain vagy szubjektív megfontolásain. A kiválasztásnak objektív, szakmai szempontok alapján kell történnie. Ehhez lett volna garancia a bírák legfőbb önigazgatási testületének egyetértési joga.
Hogy mennyire fontos volt Varga Zs.-nek Hajas Barnabás, az is mutatja, hogy a törvény fő szabályával ellentétben, amely az első kinevezést csak határozott időre, három évre teszi lehetővé, ez esetben a köztársasági elnök a Kúria-elnök javaslatát elfogadva mégis határozatlan időre nevezte ki a korábban egyetlen napot sem bíráskodó kiválasztottat.
Mi a baj ezzel? Hajas kinevezése nemcsak attól kirívó, hogy azonnal a Kúrián kezdett bíróként, hanem az is, hogy azonnal határozatlan időre kapott bírói kinevezést. Hajas Barnabás sok ezer bírótársa járásbíróságon kezdi a bírói pályát, és először csak három év határozott időre kap kinevezést.
A törvény bizonyos feltételek mellett ugyan lehetővé teszi a határozatlan idejű kinevezést, például ha a kinevezett „kiemelkedő elméleti jogi jártasságot szerzett a tudomány vagy az oktatás területén”. A Kúria elnöke vélhetően erre hivatkozott, de Áder János már nem indokolta a döntését. Miután Hajasnak a nyilvánosan elérhető információk szerint sem egyetemi tanári, sem akadémiai doktori címe nincs, feltételezhető, hogy húsz évnyi jogi munkakörben eltöltött szakmai gyakorlata alapozhatta meg a kivételszabály alkalmazását. Mondjuk, önmagában fura a szakmaiság csúcsának tekinteni valakit, akinek még egy számára kedvező bírói pályázaton sem sikerül első helyen végeznie.
Ha ez a három, a pályázat eredményét és Hajas kúriai karrierjét alapvetően befolyásoló mozzanat nem volna elég, Bán Tamás alkotmányjogi panasza további hármat is megnevez.
„Vakmerőn s hivatlanúl”
Mint látható, a Kúria elnökének aktív hozzájárulására volt szükség ahhoz, hogy Hajas Barnabás kúriai bírói kinevezést nyerjen, és e minőségében eljárhasson Bán Tamás gimnazista ügyében (ahogy egyébként 2021 májusa óta mások kúriai pereiben is, köztük a kormány által kezdeményezett népszavazás ügyében is). Miközben napnál világosabb, hogy az egykori államtitkár csak a bírói kinevezésre irányadó törvényekbe ütköző eljárás eredményeként ítélkezhet, hogyan lehetséges ez még ma is? Valóban nem lehet korrigálni a „hibát”? Nem alkotmányos visszásságról van itt szó? De arról. Mint látható, a jelenlegi szabályok nem adnak kellő védelmet a jogkereső polgároknak arra, hogy kiszűrhető lehessen a pályázati visszaélés, és bizonyosan csakis törvényes bíró járjon el ügyükben.
Ahogyan az emberi méltóság vagy a kínzás tilalma, úgy a tisztességes eljáráshoz való jog is abszolút joga mindenkinek. Ezzel szemben nem létezik tehát más mérlegelhető alapjog vagy alkotmányos cél. Ebből következik az is, hogy a törvényes bíróhoz való jogot nem lehet tessék-lássék értelmezni. Nincs olyan, hogy „viszonylag törvényes a bíró” például azért, mert a pályázó ugyan magyar állampolgár és diplomázott jogból, de a pályáztatása már nem volt objektív. Ha egy bírót nem szabályosan választanak ki, valamint ha egy bírói tanácsot az előre meghatározott ügyelosztási ügyrendet sutba vágva egy hónap múlva indoklás nélkül megváltoztatnak, akkor azok a mozzanatok az ítélkezés függetlenségének és pártatlanságának veszélyét hordozzák magukban. Vagyis nem érvényesül a tisztességes eljáráshoz való abszolút jog. Ez történt Bán Tamással is.
A gimnazista krétafeliratából és a rendőrök indokolatlan fellépéséből igazán nagy jelentőségű alkotmánybírósági ügy kerekedett. Az alkotmánybírák most megmutathatják, mit is kell a gyakorlatban érteni azon, amiről egykori elnökük, Sulyok Tamás beszélt államfői beiktatásakor, hogy a jogállam az, amikor „az állam működésének egésze a jognak van alávetve”.