Tavaly szeptemberben határvadászokat avattak Budapesten. 16 éves ügyfelünk úgy szeretett volna tiltakozni a kormány bevándorlásellenes politikájával szemben, hogy az avatáson ünnepi beszédet mondó miniszterelnök által is jól látható helyen krétával felírja az aszfaltra:
„Ha a határon vadászni kell, ki a vad?”
A mondat kezdőbetűjét Tamás már leírta, amikor rendőrök léptek oda hozzá és közölték vele, hogy nem szabad a járdára írnia, “nehogy meglássák a nagy emberek.” A rendezvénytől kissé távolabb eső buszmegállóhoz irányították, ahol sikerült felírni az első mondatot a járdára, ám ezt látva ismét rendőrök mentek oda hozzá.
Tamás jelezte, hogy a véleménynyilvánításhoz való jogával akar élni, de így is felszólították őt, hogy fejezze be az írást, majd igazoltatták és azzal riogatták, hogy következő alkalommal elő is fogják állítani. Tamásnak megtiltották, hogy az intézkedésről videófelvételt készítsen, majd végül ismét elküldték.
Az igazoltatás ebben az esetben a véleménynyilvánítás miatt alkalmazott retorzió volt. Meggyőződésünk, hogy nem került volna rá sor, ha nem a miniszterelnök érkezik a helyszínre, vagy ha ügyfelünk csak ugróiskolát rajzol az aszfaltra. A jogsértést súlyosbítja, hogy Tamás fiatalkorú, akit politikai alapjogainak gyakorlásában korlátoztak önkényesen.
Tamás panaszt tett a jogszerűtlen rendőri intézkedéssel szemben, amit elutasítottak, ahogy később a döntés ellen benyújtott fellebbezését is. Most keresetet nyújtott be a bírósághoz a jogszerűtlen intézkedés miatt. A panaszost a Magyar Helsinki Bizottság képviseli az eljárásban.
Tamás egy alapítványi iskolában tanul, aktívan foglalkoztatja a politika és a közélet, gyakran jár tüntetésekre, hogy kifejezze a véleményét. Szerinte, ha félünk attól, hogy a hangunkat hallassuk a hatalommal szemben, akkor a hatalmon lévők bármit megtehetnek velünk. Azt szeretné, ha a civil állampolgároknak is beleszólása lenne az őket érintő ügyekbe, és hogy őket bevonva és meghallgatva hozzanak döntéseket a politikusok.
Rövid interjút készítettünk Tamással az ügy kapcsán
MHB: Hogy jutott eszedbe, hogy elmenj a határvadászok avatóünnepségére?
B.T.: Már eleve az felháborított, amikor láttam a hírt, hogy lesznek határvadászok.
Mégis mire akarunk vadászni a határon? Mit jelent, hogy emberekre vadászunk? Erről lesz ismert Magyarország? Ha e mögé beáll a társadalom nagyja, annak nagyon komoly következményei lehetnek. Annyira utálunk másokat, akik be akarnak lépni a területünkre, hogy vadászunk rájuk? Ez számomra teljesen érthetetlen. És mi erre büszkék vagyunk, vagy ezzel nekem tudnom kellene azonosulni? Milyen felháborító, hogy valaki azt gondolja, hogy én ezzel tudok azonosulni!
Olvastam róla, hogy lesz ez az avatóünnepség, ahol ott lesz többek közt Orbán Viktor. Utánanéztem, hogy hol lesz és mikor, és úgy döntöttem, hogy kifejtem a véleményemet. Azt reméltem, hogy amikor a helyszínre behajt Orbán Viktor vagy a határvadászok, akkor lehet, hogy látják majd az aszfaltra felírt üzenetet, és szembesülhetnek vele, hogy van ellenvélemény. És akkor nem fog úgy tűnni, hogy ez mostantól egy teljesen elfogadott dolog, és gátlás nélkül lehet ilyen fogalmakat használni és a határon emberekre vadászni.
MHB: Miért egyedül mentél?
B.T.: Körbekérdeztem az ismerőseimet, akikkel tüntetésekre járok, hogy jönnek-e, de nem ért rá senki reggel 8-kor. Én viszont igen, és az, hogy egyedül megyek, nem tántorított vissza.
MHB: És hogy zajlott a rendőri intézkedés?
B.T.: Még félig a földön voltam a Készenléti Rendőrség bejárata előtt a járdán, és még csak a mondat kezdőbetűjét sikerült leírnom, amikor megláttam, hogy közeledik négy fekete bakancs kék nadrágokkal. Akkor sok minden átfutott az agyamon, de azért nem pánikoltam. Mondták, hogy zavarok, és hogy menjek a buszmegállóba. Elég lenézően beszéltek velem, és éreztették, hogy szerintük nem valid a véleményem, de persze megtettem, amire utasítottak. A megállóban újra elkezdtem felírni a „Ha a határon vadászni kell, ki a vad?” mondatot, aztán hasonló jelenet zajlott le, mint először. Láttam, hogy a távolból két egyenruhás siet felém, és amikor odaértek, megkérdezték, mit csinálok. Aztán odaért egy harmadik rendőr is, aki igazoltatott. Közben a kollégája szóval tartott, és mondta, hogy nem ért velem egyet, mert szerinte a négereknek meg az araboknak nem kéne Magyarországon lennie, és jobb, ha távol tartjuk őket. Erre felvontam a szemöldökömet, de nem szóltam hozzá. Aztán visszakaptam az irataimat és újra felszólítottak, hogy távozzak. Így is tettem.
MHB:
Mennyire tájékozódtál előzetesen arról, hogy egy ilyen helyzetben mit tehet a rendőr, és hogy neked milyen jogaid vannak?
B.T.: A TASZ-nak és a Helsinkinek a tájékoztatóit olvastam a témában, szóval valamennyire tisztában voltam a szabályokkal. Tudtam például, hogy megkérdezhetem a rendőröktől az igazoltatásom okát, és meg is kérdeztem.
MHB: Sejtetted előre, hogy a rendőrség nem nézi majd jó szemmel az akciódat?
B.T.: Megfordult a fejemben, hogy nem fognak örülni, meg hogy odébb küldhetnek, de nem rettegtem ettől. És ha tudtam volna, milyen következményei lesznek, akkor is ugyanígy megcsináltam volna.
Támogasd a Magyar Helsinki Bizottság jogvédő munkáját adód 1%-ával!