Ahhoz, hogy az országgyűlési választásokkal egy időben egy a kormány számára hatalomtechnikai szempontból fontos kérdésben népszavazást lehessen tartani, a folyamat minden egyes pontján szükség volt a jogállamisági követelmények megsértésére. A népszavazás megtartásához vezető utat az átláthatatlan törvényalkotás, önkényes jogalkalmazás és manipulált bírósági eljárások kövezték ki. Elmondjuk, hogyan.
Jogállam nélkül a demokrácia megroppan és az emberi jogok is veszélyben vannak. Ha csak egyetlen történettel kellene bemutatni, hogy a jogállam lebontása hogyan fordítja visszájára a demokratikus működést, és teszi lehetővé, hogy a hatalom kénye-kedve szerint sértsen emberi jogokat, a „gyermekvédelminek” titulált népszavazási kérdések ügye igazán szemléletes példája ennek.
A népszavazás megtartásához vezető utat az átláthatatlan jogalkotás, önkényes jogalkalmazás és manipulált bírósági eljárások kövezték ki. És ahol még ez sem volt elég, ott egy valódi illiberális innováció következett: egy új típusú alkotmányjogi panasz, amelyet a kormány mint alapvető jogaiban sértett fél kezdeményezett az egypárti többséggel választott tagokkal feltöltött Alkotmánybíróság előtt.
A végeredmény: a népszavazás mint a demokrácia legősibb, legközvetlenebb formája 2022 áprilisában a kormányzati propaganda és a választási kampány eszközeként szolgál majd, nem mellékesen az Alaptörvényben is védett emberi jogok sérelmére.
A jogállami keretek megbontása nélkül mindez nem történhetett volna meg.
Az alábbiakban a jogállamiság prizmáján keresztül tekintjük át a népszavazási kérdések hitelesítésének történetét.
#1 Átláthatatlan jogalkotás
2020. március 31-én a koronavírus-járványra tekintettel elfogadott felhatalmazási törvény az első intézkedések között rendelte el az országos és helyi érdekű népszavazások megtartásának általános tilalmát. A törvény rendelkezett arról, hogy a már kitűzött referendumok elmaradnak, az összegyűjtött aláírási íveket meg kellett semmisíteni. Így maradt el például a tatai civil mozgalom, a Stop Avalon kezdeményezte helyi referendum, amely az Öreg-tó partjának beépítését akarta megakadályozni. Így járt az Agárd és Gárdony közötti szabadstrand eladása ellen indított népszavazási kezdeményezés is.
A tilalom ideiglenes feloldását követően később, 2020. november 6-tól ismét általános tilalom lépett életbe. A tilalom jogszabályi hátterét csiki-csuki jogalkotási technikával egymást váltva hol kormányrendelet, hol újabb törvények alkották. A végeredmény: tavaly közel kilenc egybefüggő hónapra totálisan tilos volt bármiféle népszavazást kezdeményezni. A döntés a demokratikus hatalomgyakorlásra nézve súlyos következményekkel járt, a tilalmat azonban sem hatástanulmány, sem megfelelő indokolás nem támasztotta alá.
#2 Az indokolás nem indokolja
A törvényi tilalomhoz fűzött indokolás szerint: „a választási és népszavazási eljárások során valamennyi választópolgár személyes részvétele válna szükségessé, [ezért] az a humánjárvány megelőzését, illetve következményeinek elhárítását súlyosan veszélyeztetné”. Ez az indokolás kezdettől fogva erősen sántított, pontosan ugyanazon okok miatt, mint a veszélyhelyzetre tekintettel elrendelt általános gyülekezési tilalom. Mindaddig, amíg észszerű korlátozások mellett lehet a boltokban vásárolni, akár meccsre vagy kaszinókba is járni, addig a demokratikus eszközök gyakorlását is lehetővé kell tenni.
Az indokolás még inkább megingott, miután a kormány már a gyülekezési tilalmat is feloldotta (tüntetni ugyanis akár zárt térben is lehet). A népszavazási tilalom nyilvánvalóan hazug voltát aztán maga a kormány leplezte le.
#3 Önkényes jogalkalmazás
Az általános tilalmat ugyanis végül maga a kormány törte meg egy egészen elképesztő csavarral. 2021. július 21-én váratlanul úgy döntött, hogy a veszélyhelyzetre tekintettel engedélyezi az országos népszavazás kezdeményezését. Ennek érdekében a veszélyhelyzetre tekintettel kormányrendelettel eltért a veszélyhelyzetre tekintettel alkotott törvénytől, de – bár azok nyilván sokkal több embert mozgatnak meg – csak az országos népszavazásokra oldotta fel a tilalmat, helyi referendumot továbbra sem lehet tartani. Azóta sem. A döntés a kivételezésről nem csak nyilvánvalóan önkényes, de a normavilágosság és a kiszámíthatóság követelményeit is durván sérti.
#4 Normavilágtalanság
A két, egymással párhuzamos jogszabály tökéletesen ellentmondott egymásnak: míg a kormány által előterjesztett törvény a veszélyhelyzetre tekintettel megtiltotta a referendumok megtartását, a kormány a veszélyhelyzetre tekintettel mégis engedélyezte azt. A két normaszöveget összeolvasva a jogkövető polgár egy elképesztő szabályozási pingpongot láthat:
- A törvény kimondta, hogy: „a veszélyhelyzet megszűnését követő napig országos és helyi népszavazás nem kezdeményezhető”.
- A kormány pedig úgy rendelkezett, hogy a fenti rendelkezés „azzal az eltéréssel alkalmazandó, hogy országos népszavazás kezdeményezhető”.
Vagyis a szabályt, amely szerint országos népszavazást kezdeményezni tilos, azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy szabad.
Emlékeztetni kell arra, hogy a kormány valóban kapott felhatalmazást arra, hogy eltérjen a törvényi rendelkezésektől. Ezt a jogkörét azonban csak „a humánjárvány megelőzése, kezelése, felszámolása, továbbá káros hatásainak megelőzése, illetve elhárítása céljából gyakorolhatja”. A kormány a törvényben kapott felhatalmazást nem csak önkényesen, de a rendeltetésével ellentétesen is alkalmazta. Vajon hogyan járult hozzá a járvány megelőzéséhez az országos népszavazás engedélyezése? És miért csak az országos népszavazásra vonatkozó tilalom feloldása véd a koronavírus ellen?
Mivel kormányrendeletekhez nem szükséges indokolást fűzni, a kormány egyszerűen megúszta, hogy nyilvánosan számot kelljen adnia a döntés hátteréről. A valós okok azonban a tények alapján indokolás nélkül is nyilvánvalóak.
#5 Hét perc a felkészülésre
Jogállamban a jogszabályokat kellő időben nyilvánosságra hozzák a hatályba lépésük előtt. Felkészülési idő kell ugyanis ahhoz, hogy alkalmazkodni lehessen az új szabályokhoz. Az országos népszavazási kérdések ügyében egészen extrém rövid felkészülési idő állt rendelkezésre: mindössze 7 perc telt el a rendelet aláírásától a hatályba lépéséig. De ez a kormánynak így is elég volt ahhoz, hogy a hatályba lépés után fél órán belül előálljon öt kérdéssel, meghatalmazza az igazságügyi minisztert az eljárásra és még be is nyújtsa a választási bizottsághoz a kérdéseit.
2021. július 21-én reggel 7 óra 53 perckor írták alá a kormányrendeletet, amely 7 perccel később, 8 órakor hatályba lépett. 8:34-kor a kormány már le is adott öt népszavazási kérdést a Nemzeti Választási Bizottsághoz. A meglehetősen valószerűtlen tényállás szerint röpke fél óra elég volt ahhoz, hogy a kormány határozzon a népszavazás kezdeményezéséről, felkérje az eljárásra Varga Judit igazságügyi minisztert, aki aztán a felkérés birtokában elő is készítette a beadványt, megbízott egy államtitkárt a kérdések benyújtásával és végül jutott még arra is idő, hogy a megbízott ténylegesen be is adja a kérdéseket.
Nem kétséges, hogy minden dokumentum már jó előre elkészült. A népszavazás jogát mégis magának a népnek egészen az utolsó lehetséges pillanatig tilalmazta a kormány. Az „ami szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek” állami gyakorlat amennyire nem demokratikus, úgy nem tekinthető jogállaminak sem.
#6 Fontos döntés érdemi indokolás nélkül
A kérdések ezután a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) asztalán landoltak, amelynek alkotmányos feladata, hogy kiszűrje a népszavazásra előterjesztett kérdéseket és hitelesítse azokat. A fékek és ellensúlyok rendszerében az NVB-nek kellett volna fékként működnie, és az Alaptörvényben foglalt szempontokat mérlegelve eldöntenie, hogy a kérdések megfelelnek-e a törvényben foglalt követelményeknek.
Egy döntően kormánypárti választottakból álló testület azonban nem kívánt a kormány akaratával szemben tisztán jogi szempontokat képviselni. Nem meglepő módon az NVB a kormány összes kérdését automatikusan továbbengedte, méghozzá érdemi indokolás nélkül. Az előzmények ismertetése után egyetlen sommás mondattal megállapította, hogy a kérdések megfelelnek az Alaptörvényben és a választási törvényben megfogalmazott követelményeknek. Hogy miért, azt már elfelejtette kifejteni. Nem mintha nem fogalmazódtak volna meg komoly kételyek már az NVB ülésén is a kérdések alkotmányosságával kapcsolatban. A jelenlévő az NVB ellenzéki tagjai közül többen tüntetőleg ki is vonultak a szavazásról. Mégis, mindez arra sem volt elég a tagok többségének, hogy legalább egy alapos indokolással ellássák a döntést.
Jogállamban a jog garanciákat biztosít az önkényesség és a joggal való visszaélés ellen. Az egyik ilyen fontos garancia, hogy a hatóságoknak megfelelően meg kell indokolniuk a döntéseiket. Azzal, hogy az NVB elmulasztotta részletesen megindokolni a döntést, az önkényes jogalkalmazás fontos garanciáját iktatta ki. Így hitelesítették a nyíltan homofób és transzfób, ezért az Alaptörvénnyel is ellentétes, mert kirekesztő kérdések népszavazásra bocsátását.
A döntés ellen csak a független bírói kontroll nyújthatott jogorvoslatot.
#7 Manipulált összetételű bírói tanács
Az NVB-nek a kormány népszavazási kérdéseit hitelesítő határozataival szemben többen bírósági felülvizsgálati kérelmeket nyújtottak be a Kúriához 2021. augusztus 16-án. Az öt kérdéssel szemben öt külön eljárás indult. Jogállamban biztosítják a bíróságok függetlenségét, és érvényesülnek a tisztességes eljárás követelményei. Az ügyeket független, pártatlan és törvény által felállított bíróságok tárgyalják. Egy bíróság törvényessége szükségszerűen magában foglalja annak szabályszerű összetételét. Ahogyan azt is, hogy az eljáró bírókat előre rögzített ügyelosztási szabályok jelölik ki. A törvényes bíróhoz való jognak így fontos garanciája az ügyelosztási rend, amely mind az eljáró tanácsok összetételét, mind az ügyek kiszignálásának rendjét előzetesen rögzíti.
A Kúria 2021. augusztus 16-án – a felülvizsgálati kérelmek érkezésekor – hatályos ügyelosztási rendje szerint a „népszavazásra feltett kérdés hitelesítésével kapcsolatos ügyek kiosztása a K.II., K.III. és K.IV. tanácsok között érkezési sorrendben, automatikusan történik, tanácsonként, egy ügy kiosztásával."
Az öt kérdés ügyében folyamatban lévő eljárások közül kettő esetben a Kúria több ponton is otromba módon eltért az előre rögzített ügyelosztási rendtől, olyan módon, hogy az az eljáró tanácsok összetételét is érintette.
#8 Az államtitkár talárba öltözik
Az ügyek érkezésekor Hajas Barnabás frissen kinevezett bíró volt. Nem sokkal azelőtt, 2021. június 1-jén vette át bírói kinevezését Áder János köztársasági elnöktől. Bírói státuszát azonban végső soron Varga Zs. Andrásnak köszönhette, aki a Kúria elnökeként döntött a pályázatok elbírálásáról, és akit a kormánypárt mindössze néhány hónappal korábban ejtőernyőzött be a Kúria élére.
Hajas Barnabás kinevezése minden szempontból rendkívüli. Először is, több ezer bírótársával ellentétben nem járásbírósági bíróként kezdte pályafutását, hanem rögtön a Kúrián. Másodszor – ugyancsak Varga Zs. András javaslatára – minden más bíróval ellentétben (akik három év próbaidő után kapnak végleges, határozatlan idejű kinevezést) már az első kinevezése azonnal határozatlan időre szólt. Mindezt dacára annak, hogy Hajas – Varga Zs. Andráshoz hasonlóan – soha korábban nem végzett ítélkezési tevékenységet, tárgyalótermi tapasztalattal nem rendelkezett. Ellenben a kinevezését közvetlenül megelőzően hosszú évekig, egészen 2021 márciusáig magas rangú kormánytisztviselő volt, egy évig pedig az Igazságügyi Minisztériumban szolgált államtitkárként.
Hajas közvetlen felettese néhány hónappal azelőtt éppen az a Varga Judit volt, aki a népszavazási kérdések előterjesztőjeként a kormány nevében eljárt.
9# Átültetés fű alatt
A népszavazási kérdésekkel szembeni felülvizsgálati kérelmek előterjesztői számára megnyugtató lehetett a gondolat, hogy a hatályos ügyelosztási rend szerint a volt államtitkár Hajas Barnabás nem volt tagja egyetlen olyan tanácsnak sem, amely a kérdéseket tárgyalhatta. Hajas épp egy olyan tanácsban ült bíróként – a K.VI/A. tanácsban – amelynek tagjait még helyettes bíróként sem lehetett volna kijelölni népszavazási ügyekre.
Jogállamban ennek lett is volna jelentősége. A Varga Zs. András vezette Kúrián azonban nem volt: Hajas egyszerűen átült (vagy átültették, mindegy is) az egyik eljáró tanácsba. Hogy milyen okokból, milyen eljárás keretében döntöttek a cseréről, és miért éppen őt választották „helyettes” bíróként, soha nem tudjuk meg. A Magyar Helsinki Bizottság által indított közérdekű adatigénylés keretében feltett azon kérdésére, hogy 2021-ben hány esetben tértek el az ügyelosztási rendtől és milyen okokból, a Kúria elnökhelyettese azt válaszolta, hogy „a kérdésre nem áll módomban választ adni tekintettel arra, hogy a Kúria erről nyilvántartás nem vezet, a kért adatok nem állnak rendelkezésre”.
Az otromba beavatkozást kendőzendő, néhány héttel később Varga Zs. András új ügyelosztási rendet tett közzé, amelyben Hajas már hivatalosan is a népszavazási kérdések elbírálására jogosult K.IV-es tanácsba került. A Magyar Helsinki Bizottság közérdekű adatigénylésére adott válasz szerint az ügyelosztási rendet „a Kúria elnöke határozza meg, az esetleges módosításokat (a különböző időállapot szerint hatályos ügyelosztási rendek tervezetét) indokolni nem kell”.
Noha a formális jogszabályi követelmények szerint Hajas áthelyezésére a Kúria elnökének valóban minden joga megvolt, a bírák átláthatatlan szempontok alapján történő áthelyezése mindenféle indokolás nélkül még formális törvényi felhatalmazás birtokában is a durva beavatkozásnak minősül. Végső soron az otromba beavatkozást csak egy másik otromba beavatkozással sikerült kendőzni.
10# A függetlenség látszata sem
Bírói kinevezését megelőzően Hajas Barnabás 2021. március 15-ig az Igazságügyi Minisztérium államtitkára volt. A harmadik legmagasabb kormányzati pozícióban dolgozott: az államtitkárok felett csak a miniszterek és a miniszterelnök állnak a ranglétrán. Ráadásul Hajas épp Varga Judit minisztériumánál látta el munkáját, többek között „az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom növelése érdekében” is tevékenykedett.
Hajasnak tehát olyan ügyben kellett ítélkeznie bíróként, amelyben a kormány érdekelt félként vett részt, az ügy tárgya a kormány által kezdeményezett népszavazás volt, és a kormányt épp Hajas korábbi főnöke, Varga Judit képviselte az eljárásban.
Minden józan erkölcsi mércével mérve Hajasnak jeleznie kellett volna elfogultságát az ügyben.
A korábbi igazságügyi miniszter, Trócsányi László (Hajas korábbi főnöke) által 2017 novemberében benyújtott törvénymódosítás alapján költségvetési szervek esetében a féllel vagy érdekelttel való korábbi foglalkoztatási jogviszony nem minősült abszolút kizárási oknak (azaz olyan oknak, amelynek fennállása esetén mindenképpen ki kell zárni a bírót az ügy elintézéséből). Hajasnak azonban minden további nélkül lehetősége lett volna arra, hogy nyilatkozatban kezdeményezze saját kizárását, amennyiben elfogultság vagy az elfogultság látszata miatt úgy érzi, hogy nem lenne tisztességes bíróként eljárnia egy ügyben. Hajas azonban ezt nem tette meg.
Hajasnak, aki korábban az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom növelése érdekében dolgozott, tudnia kellett, hogy a bírói függetlenség látszatának fenntartása is rendkívül fontos az igazságszolgáltatás működésének szempontjából. Ha a jogkeresők, sőt akár a társadalom úgy érzékeli, hogy nem várhat független, pártatlan döntést a bíróktól, akkor nemcsak a jogállamiság kerül veszélybe, hanem az eljárásban résztvevők alapvető jogai is sérülnek.
Az elfogulatlanság és a pártatlan ítélkezés látszatának fenntartása minden bíró feladata, így Hajasé is. Döntésével így nem csak saját hitelét rombolta, hanem az egész igazságszolgáltatásra is rossz fényt vet.
11# Megszidott függetlenség
Az öt felülvizsgálati ügyből végül négy ügyben a kormány számára kedvező döntés született. Egyetlen olyan tanács volt, amely helyt adott a felülvizsgálati kérelemnek és megtagadta a kormány kérdésének hitelesítését. A kormányközeli Alapjogokért Központ Facebook-posztja azonnal támadást intézett a Kúria érintett tanácsának elnöke ellen. Szánthó Miklós olvasatában „a Kúria egyik, kormányellenes bírája beállt genderistának és a nyílt társadalom hálózatával karöltve letiltotta az egyik kérdést a gyermekvédelmi népszavazás ügyében”.
Mire a Kúria elnöke a konkrét ügy megnevezése nélkül, csak egy ködös közleményben reagált, emlékeztetve arra, hogy „a bírói tekintély tiszteletben tartása az alkotmányos működés, a jogállam csorbítást nem tűrő alapértéke”.
12# Az alapjogaiban sértett kormány
Az egyetlen olyan kérdés ügyében, amelyet a Kúria ítélkező tanácsa nem engedett át, a kormány panasza nyomán az Alkotmánybíróság döntött. Az alkotmányjogi panasz célja eredendően az, hogy megvédje a polgárokat az alapjogaikat sértő bírói döntésektől. Jogállamban ezért lehetőség van arra, hogy még a jogerős bírói döntést is megsemmisítse az Alkotmánybíróság, ha csak így biztosíthatja az emberi jogok érvényesülését.
Az viszont már jogállamban szokatlan, színtiszta illiberális innováció, hogy a közhatalmat gyakorló állami szervek – így például a kormány is – panasszal fordulhatnak az Alkotmánybírósághoz, és a saját maguknak tulajdonított alapjogok megsértése esetén kérhetik a bírói döntés megsemmisítését. Hogy élhessen a panaszjog lehetőségével – és így lehetővé tegye a Kúria jogerős döntésének megsemmisítését – a kormány a tisztességes eljáráshoz fűződő joga megsértésére hivatkozott. Tette ezt egy olyan kúriai döntéssel szemben, amely éppen az alapjogok védelmére hivatkozással tagadta meg a kérdés hitelesítését.
A kormánynak az Alkotmánybíróság egyik határozatából átemelt érvelése szerint „[h]a a törvénynek való alávetettségtől a bíróság eloldja magát, saját függetlenségének egyik tárgyi alapját vonja el. A vonatkozó jogszabályokat be nem tartó bíróság lényegében visszaél saját függetlenségével, amely adott esetben ezen keresztül a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét okozhatja”. A kormány megítélése szerint a Kúria indokolása önkényes volt, mert olyan értelmet tulajdonított a kérdésnek, amellyel az nem rendelkezett.
Az egypárti tagokkal feltöltött Alkotmánybíróság végül megsemmisítette a Kúria döntését, és ezzel hitelesítette a kormány ötödik népszavazási kérdését is.
13# Helyben továbbra is tilos
A történetnek itt vége is lehetne, de maradt egy elvarratlan szál: vajon mi a helyzet a helyi népszavazásokkal? Lehetséges, hogy mindez idő alatt, amíg a fenti eljárások folytak a kormány által kezdeményezett országos népszavazás ügyében, helyi népszavazást a veszélyhelyzetre tekintettel továbbra is tilos tartani? Lehetséges, hogy míg a kormány mindent bevetett, hogy a választási kampánya miatt országos népszavazás legyen, addig egyetlen más fontos helyi ügyben nem lehet gyakorolni a népszavazáshoz való alapjogot?
Igen, ez a valóság: helyi népszavazást tartani a veszélyhelyzeti törvény alapján továbbra is tilos jelen állás szerint 2022. június 2-ig. A törvény legutóbbi módosítása óta már csak helyi népszavazást tilos tartani. Aki szeretné megtudni, hogy miért, hamar lyukra fut: a törvény indokolása arról a konkrét passzusról nem mond semmit. Egyszerűen kifelejtették.
Szavazz érvénytelenül!
Ez a szövevényes tantörténet arról szól, milyen, sokszor aprónak tűnő lépések vezettek el ahhoz, hogy a kormány szándéka és politikai érdeke üzembiztosan érvényesüljön, azaz a jogállami fékek ne akadályozzák gátlástalan, a polgárok alapjogait csorbító manővereiben. A Magyar Helsinki Bizottság viszont azért küzd a jogállamért, mert a jogállam a demokratikus működés és az emberi jogok érvényesülésének alapja.
Már csak ezért is fontos, hogy minél többen kinyilvánítsuk megvetésünket a minden ízében hazug, transzfób és homofób népszavazással szemben: ezt úgy tehetjük meg, ha április 3-án érvénytelenül szavazunk a kormány álkérdéseire.