A fogvatartottak látogatófogadásának minősége kulcsfontosságú az emberséges fogvatartás és az elítéltek családi kapcsolatainak megőrzése, így a reintegrációjuk szempontjából. A nemzetközi emberi jogi sztenderdek értelmében a főszabály a fizikai érintkezést lehetővé tévő, térelválasztó elem (plexi) nélküli látogatás. Ezzel szemben a hazai szabályozás jelentős aggályokat vet fel az érintkezés túlzó korlátozása és a plexi kötelező alkalmazása miatt is.
Ugyan jelentős sikerünk, hogy az enyhébb fogvatartási kategóriákba sorolt fogvatartottak és hozzátartozóik július 1-től – 7 év után először – újra megérinthetik egymást üdvözléskor és elköszönéskor, a jelenlegi szabályozás és gyakorlat továbbra is sérti az Alaptörvényben és nemzetközi egyezményekben egyaránt rögzített emberi méltósághoz, valamint a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot.
Miért fontos a kapcsolattartás a börtönökben?
A látogatófogadásnak elengedhetetlen szerepe van a fogvatartottak családi kötelékeinek fennmaradásában. E kötelékek kulcsfontosságúak a fogvatartottak reintegrációja és a bűnismétlés megelőzése során, a család segítsége nélkül még nehezebb új életet kezdeni a börtön után. Ezen felül, amint azt a strasbourgi bíróság is megállapította, a látogatási körülmények indokolatlan korlátozása a hozzátartozók jogait is sérti. Kimondta továbbá azt is: az államnak mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a gyerekek, akiknek a szülei börtönben vannak, rendszeresen és korlátozások nélkül tudjanak a szüleikkel érintkezni.
Azt, hogy a közvetlen érintkezés mekkora dolog valójában, jól példázza az alábbi, hozzátartozótól származó idézet:
„Végre oly sok szenvedéssel teli év után, megcsókolt és átölelt a kedvesem. Ami másnak napi szinten jelen van az életében, az a sorstársaimnak és nekem maga a mennyország. Olyan örömöt éltem át aznap, hogy nyugodt szívvel kijelenthetem, életem egyik legszebb és legboldogabb napja volt.”
Mindeközben a fogvatartottak azért kerülnek börtönbe, mert megszegtek egy jogszabályt, ezzel szemben az állam jogsértésének, így a törvénynek nem megfelelő fogvatartásnak gyakran semmilyen következménye nincs.
Mi a probléma a jelenlegi szabályozással?
A nemzetközi sztenderdek szerint a börtönökben úgy kell a látogatásokat kialakítani, hogy a fogvatartottak és családtagjaik megérinthessék egymást minden olyan esetben, amikor nem áll fenn annak a bv. intézetet veszélyeztető konkrét, egyéni és bizonyítékokon alapuló, túlságosan magas kockázata. Vagyis a közvetlen érintkezést csak akkor lehet megtiltani, ha annak alapos oka van. Mindezt a 2017 előtti szabályozás még lehetővé tette, azonban azóta műanyag falakat helyeztek a látogató családtagok és a fogvatartottak közé.
A látogatás körülményeit meghatározó, jelenleg is hatályos BVOP utasítás alapján az általános látogatási forma, vagyis a „csoportos látogatófogadás” során kötelező plexifallal elválasztani a látogatót és a fogvatartottat, a közvetlen érintkezés pedig legjobb esetben is csak az üdvözléskor és elköszönéskor engedélyezett.
Ez az általános gyakorlat sérti a fogvatartottak és hozzátartozóik magán- és családi élet tiszteletben tartásához fűződő jogát. A szabadságvesztés során persze vannak korlátozható jogok, a magán- és családi élethez való jog is ilyen. A korlátozás azonban soha nem lehet önkényes, annak minden esetben szükségesnek és arányosnak kell lennie.
Miért szükséges javítani a látogatás körülményein?
Ne legyenek kétségeink, a börtön nem wellness hotel. Tapasztalataink alapján a fogvatartottaknak gyakran embertelen körülményekkel kell szembesülniük, legyen szó a túlzsúfoltságról vagy a bántalmazásokról. Fontos azonban leszögeznünk, hogy a büntetés a szabadságvesztés, nem az embertelen bánásmód és a családi kapcsolatok jogellenes korlátozása. A családdal való minőségi kapcsolattartás jogát nemzetközi egyezmények is rögzítik.
Az emberséges látogatási körülmények kulcsfontosságúak a fogvatartottak társadalomba történő visszailleszkedése és az érintett családokra nehezedő terhek szempontjából is. Ha nem foglalkozunk azzal, hogyan maradnak meg a családi kapcsolatok a büntetés letöltése közben, a fogvatartás során további társadalmi és gazdasági problémákat generálunk. Fontos tehát, hogy a büntetés alatt ne tovább rontsuk a fogvatartottak helyzetét, hanem támogassuk a társadalomba történő visszailleszkedésüket.
„Miért nem gondolt rá, mikor elkövette?”
Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a fogvatartottak jogainak aránytalan korlátozása súlyosan sérti az ártatlan hozzátartozóik jogait. Ezzel együtt a börtönbüntetésnek nem lehet része az embertelen bánásmód akkor sem, ha valaki elkövetett valamit. Tehát az állam nem sérthet jogot még azokkal szemben sem, akik megszegték a szabályokat.
Emellett a börtönnek nem az a feladata, hogy minél embertelenebb körülmények között aszalja az embereket évekig, hanem hogy elősegítse az elítéltek társadalmi beilleszkedését, ahogyan azt a büntetés-végrehajtásról szóló törvény is leszögezi.
De biztosan csak bűnelkövetők ülnek börtönben?
Magyarországon sok esetben nem olyan nehéz börtönbe kerülni, mint gondolnánk, és még könnyebb, ha valaki kiszolgáltatott élethelyzetben van, például szegény. Hazánkban évente 40.000 ember kerül börtönbe, akár csak azért, mert zajlik ellene büntetőeljárás. A szabálysértési elzárást töltők esetében sem szükséges bűncselekményt elkövetni ahhoz, hogy valaki börtönbe kerüljön, az is elég, ha nem tud kifizetni egy nagyobb összegű bírságot.
Amint arra Ivány Borbála, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje is rámutatott, azok, akiknek rosszabb a szociális háttere, a jobb helyzetű emberekhez képest fényévekkel gyorsabban kerülnek börtönbe.
Miért fontos az egyéni, bizonyítékokon alapuló mérlegelés?
A fogvatartott és látogatója közötti fizikai érintkezés korlátozására a nemzetközi sztenderdek alapján csak akkor van jogszerű lehetőség, ha azt egyéni mérlegelésen alapuló, megalapozott biztonsági kockázat teszi szükségessé. A valóságban tehát arról van szó, hogy azok a fogvatartottak, akiknél nem merül fel tényleges biztonsági kockázat – miután a látogatókkal együtt amúgy is átvizsgálták őket – a látogatás alatt is megérinthessék egymást a szeretteikkel, és ne csupán plexivel elválasztva beszélhessenek.
Mi a helyzet az intézkedés indokaként is felhozott tiltott tárgyakkal?
A látogatást jelenleg is korlátozó „térelválasztó elem”, vagyis a plexi kapcsán rendre hangoztatott érv, hogy annak célja a tiltott tárgyak intézetekbe történő bejutásának megakadályozása. Ezzel szemben statisztikai adatok bizonyítják, hogy a tiltott tárgyak túlnyomó része a plexi ellenére is bekerül az intézetekbe. A koronavírus járvány alatt például nem lehetett látogatni a fogvatartottakat, mégis több száz tiltott tárgyat találtak a börtönökben. Vagyis a látogatás hazai gyakorlat szerinti korlátozása nem kínál valódi megoldást a tiltott tárgyak kiszűrésére, ellenben jelentősen hátráltatja az emberséges kapcsolattartást. A büntetés-végrehajtást bizonyára a tiltott tárgyak leleplezésére szolgáló technikai eszközök, biztonsági kapuk és keresőkutyák is segítik. A megoldást ezek eszközök használata jelenti, nem a túlzó és igazságtalan korlátozás.
Mi a célunk a börtönlátogatások ügyében?
A Magyar Helsinki Bizottság célja, hogy engedélyezett legyen a közvetlen érintkezés a látogatások alatt, ha annak nincs konkrét, egyéni és megalapozott kockázata. Ennek elengedhetetlen feltétele a szabályozás nemzetközi sztenderdekkel történő összehangolása, vagyis az, hogy a látogatások során főszabályként ne legyen plexi a fogvatartottak és családtagjaik között.
