A „konyári vágatlan” után is maradtak kétségek
Mit látunk a képen, mit nem? Mind ugyanazt látjuk-e? Mik is egyetlen nézőpont korlátai? Van az úgy, hogy a mérsékelt izgalmat kiváltó szemiotikai és ikonológiai kérdéseknek fontos gyakorlati következményei vannak. Most éppen a konyári „drukkerjárás” megítélésénél.
A rendőrség hétfőn tette közzé egy térfigyelő kamera vágatlan felvételét a Bukarestbe igyekvő focidrukkerek konyári kitérőjéről. Az ORFK Kommunikációs Szolgálat szerint mindez megdönthetelen bizonyítékául szolgál annak, hogy „a településen élők nyugalmát és a közvéleményt nem az autóbusz érkezése és annak utasainak viselkedése, hanem a tényleges történések torzításában érdekeltek részéről terjesztett és gerjesztett minden alapot nélkülöző valótlan hírek zavarták meg”. Mintha bizony elsőként nem az iskola tett volna bejelentést a nem várt látogatókról és kért volna segítséget a rendőröktől.
A rendőrség magabiztos nyilatkozata az „árnyékra vetődő jogvédőkről” különösen annak fényében tűnik elhamarkodottnak, hogy Dobó Dénes, a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóügyeletese a meccs napján még azt nyilatkozta: a helyszínre érkező járőr és a helyi körzeti megbízott az iskola előtti megállóban igazoltatta az ott várakozó autóbusz utasait, 26 személyt. Ebből a felvételen semmi sem látszik. Ha mindenre elfogadnánk perdöntőnek a vágatlan felvételt, akkor rendőri intézkedés sem történt Konyáron, hiszen a képen az nem látható.
Ennél mi óvatosabbak vagyunk. Természetesen előfordulhat, hogy amit nem látunk, azért még megtörténik. Nagyon is valószínű, hogy az igazoltatásra sor került, de a kamera rögzítette képen ebből csak annyi látszik, hogy az úttesten álló szurkolói csoport előbb feloszlik, majd jó fél órára el is tűnik a szemünk elől. Aztán a busz elindul.
Még az is lehet, hogy a rendőröknek van igaza, és a szurkolók nem tettek semmi említésreméltót Konyáron. Az viszont egyértelmű, hogy a térfigyelő (egyetlen térfigyelő) felvételének jelentőségét a hatóság túlértékeli. (Az első 8 perc jobb minőségben itt látható.) De mit is látnak a képen rendőrök, és mi látszik igazából? (A rendőri változat a hétfői sajtóközleményből való, és aláhúzással jelöljük. Utána a mi kommentárunkat olvashatja.)
a.) Az iskola udvarán tartózkodó tanulók nem félnek, nem riadnak meg, a labdázást, a játékot, az ugráló-kötelezést az autóbusz megérkezését követően és az autóbusz megállóban történő tartózkodása idején tovább folytatják;
b.) a tanulókat nem az autóbusz utasainak magatartása, hanem az ún. hosszú szünet végének okán kísérik be tanáraik az iskola épületébe;
A busz megérkezésétől számított szűk 2 percben valóban inkább az érdeklődés vehető ki a gyerekek mozgásából. De mire feláll a „dalárda”, (ezek szerint) véget ér a nagyszünet és az udvar kiürül. Az nem látszik a felvételen, mit és hogyan énekelnek, skandálnak a drukkerek. Az sem látszik, mi játszódik le az osztálytermekben.
c.) a gyermekek a következő szünetben is a szokásos mindennapoknak megfelelően viselkednek az udvaron, magatartásukon nem látható, hogy őket asztal, pad alá kellett volna bújtatni,
Mintegy 40 perc elteltével valóban megjelennek személyek (feltehetően gyerekek) az udvaron. De egyáltalán nem úgy viselkednek, mint az előző szünetben. Úgy tűnik, kevesebben vannak, mint az előző szünetben; mindegyikük áthalad a kamera rögzítette sávon, és balra távozik. A felvételen nem látszanak többet, az udvar kamera rögzítette részén nem jelennek meg, nem játszanak és nem közelítenek a kerítéshez sem. (Hogy a pad alá bújtak-e korábban, vagy közülük mások bújtak-e esetleg oda, azt e felvétel alapján élő ember nem tudná megmondani. A rendőrség mégis azt teszi.)
d.) az utca gyalogos és gépjármű forgalmában a legkisebb zavar sem tapasztalható, a közlekedők magatartásán nem látszik, hogy az autóbusz utasai félelmet és/vagy riadalmat keltve megzavarták volna mindennapi életvitelüket és
Nem világos, a busz miért állt meg a kétirányú utca baloldalán az iskola előtt. A forgalmat valóban nem akadályozta túlzottan, bár amikor néhány percig mintegy tucatnyi szurkoló kórust alakított az utca közepén, két autónak is le kellett lassítani és ki kellett kerülni a buszt meg a csődületet. (Ez, persze, pimf dolog – de a rendőrség fontosnak tartotta kiemelni.)
e.) az autóbusz utasai nyilvános közterületen nem könnyítettek magukon.
Simán megtehették. Azért mert nem kerültek a kamera látóterébe, még előfordulhatott. Ráadásul a drukkerek „dalárdája” hamar felbomlott, utána itt is, ott is álldogáltak. A sárga ház előtt például kisdolgukat is elvégezhették. (Ezt se gondoljuk lényegesnek, persze, de a rendőrség fontosnak tartotta cáfolni a sajtóban megjelent frivol részletet.)
A felvétel több okból sem lehet perdöntő. Mert a) néma; b) az udvarnak csak egy részét látjuk, a bal felső sarkot (ez esik legközelebb a buszhoz) egy fa is kitakarja; c) felvételen a tömeges rendőri igazoltatás se vehető ki, noha arra az egyik rendőri szóvivő szerint sor került. Az se teljesen világos, mi történik abban a félórában, amikor látszólag nem történik semmi, és a kamera szemszögéből a busz csak várakozik.
A vágatlan felvételt tehát se pro, se kontra nem tekinthető „perdöntőnek”, csak egy bizonyítéknak a sok lehetséges közül. További vizsgálat igenis indokolt lenne. Persze, ha a helyiek ezt nem kezdeményezik, a „pestbudai jogvédők”, meglehet, feleslegesen ágálnak, mert a rendőrség láthatóan nem akar foglalkozni az üggyel.
Mint köztudott, hat emberi jogi szervezet utólagos helyszíni tájékozódás után a belügyminszterhez, az országos és a megyei főkapitányhoz fordult alapos vizsgálatot kérve. A Helsinki Bizottság pedig korábban közleményt adott ki arról, amely szerint a történtek mindkét változata felveti annak a lehetőségét, hogy hibáztak a hatóságok. Ha valóban fenyegetően léptek fel a busz utasai a konyári cigány tanulókkal szemben, akkor eljárást kellett volna indítani velük szemben, ha pedig valóban senkit nem zavarva danáztak csak, akkor meg a tömeges igazoltatásnak nem volt meg a jogalapja. Mi akkor indokoltnak találtuk a rendőri fellépés alapos vizsgálatát. És a hétfőn publikált felvétel nem változtatott korábbi álláspontunkon.
Zádori Zsolt