Az utóbbi hetekben kilenc európai országban is megakadályozták menedékkérők dublini szabályok szerinti visszaküldését Magyarországra. Nem véletlen, hogy miközben a regisztrált kérelmezők száma ötszörösére ugrott a tavalyinak, mégis alig nőtt az ide „visszadublinozottak” száma. Eközben a kormány bőszen fogadkozik: nem fog visszavenni senkit.
A kormány most éppen arról beszél, hogy Magyarország egyetlen visszatoloncolásra váró „illegális bevándorlót” sem vesz vissza. Tavasszal még a charter járatokon érkező, sok tíz-, sőt százezernyi migráns visszavételének kötelezettségéről szólt a fáma, az azóta életbeléptetett menekültügyi szigorításokat éppen ezzel indokolták. De mi a helyzet valójában?
A dublini III rendelet végrehajtása sohasem működött zökkenőmentesen, idén pedig még a korábbinál is sokkal rosszabb a hatékonysága. Vagyis az Európai Unió belső államai csak nagyon kis százalékban képesek visszaküldeni a menedékkérőket azokba a tagállamokba, ahol a külföldiek először az Unió területére léptek, és ott menedékkérelmet nyújtottak be.
Az eljárás egyébként sem egyszerű. Ha egy ország észleli, hogy a közös rendszerbe már másutt regisztrálták a külföldi menedékkérelmét, megkeresi a másik tagállamot a „bizonyítékaival”. Ezt a megkeresett ország vagy elismeri, vagy vitatja, de még az előbbi esetből sem következik, hogy a külföldit visszaadják, mert a „második” dönthet úgy, hogy – pl. humanitárius okokból – mégis inkább maga folytatja le az eljárást. Ha pedig vitatják a felelősséget, akkor hosszan elhúzódhat az átadás. Mindenesetre a külföldinek többnyire van lehetősége kivonni magát alóla, elrejtőzni, továbbállni. Márpedig a „dublini visszaadás” határidős: alapesetben két-három hónapja az egyik tagállamnak, hogy megkeresse a másikat, amelyiknek pedig egy év után enyészik el a felelőssége. Ha pedig közben elpárolog a külföldi, ugyan lehet továbbtolni a határidőt, de nem a végtelenségig.
Hogy milyen visszavételi arányokról van szó, jól mutatja egy év eleji adatsor: az év első három hónapjában Németország összesen 2952 esetben kereste meg a magyar hatóságokat, hogy olyan külföldiek próbálkoznak nála, akik korábban Magyarországon is beadtak menedékkérelmet. 2304 esetben ezt elismerte országunk, ez idő alatt mégiscsak 42 főt adtak át ténylegesen.
Év elején még tán lehetett azzal riposztozni, ’de hiszen ettől még később csőstől jöhetnek majd az átadások’. De azóta sem jönnek. Szeptember utolsó napjáig összesen 1106 külföldit küldtek vissza. Tavaly összesen 827 fő volt ez a szám. Nem tűnik bődületesnek a növekmény. Különösen azzal összevetve, hogy idén a menedékkérők száma négyszerese–ötszöröse lehet a tavalyinak, és 97 százalékuk továbbment Nyugatra. Ráadásul már április végéig megtörtént 522 visszavétel. Vagyis nincsen nagy ugrás: havi átlagban 120–130 külföldit hoznak ide vissza, s ha a trend marad, 1400 fő körül lehet majd az éves szaldó.
Nem tudni, a kormány most valóban retteg-e a visszaadások felpörgésétől vagy csak ingyen cirkuszt csinál a nagyérdeműnek. Elvileg a nemzetközi migráció célállamai – látva Magyarország szélsőségesen elutasító hozzáállását a tehermegosztáshoz – cinikusan dönthetnének úgy, hogy kvótákból sem kérő tagállamot ezentúl „megbüntetik”, és rákényszerítik, hogy mégiscsak vegye ki a részét a feladatokból. Csakhogy efféle kajánság azzal a veszéllyel jár, hogy olyan országba küldenék vissza a menedékkérőket, amelyik hangosan deklarálta, hogy „nem akarunk sem befogadni, sem átengedni az országon senkit”, valamint olyan „menedékjogi rendszert” működtet, amely érdemi vizsgálat nélkül mindenkit továbbpumpál Szerbiába.
Márpedig a dublini eljárás során nemcsak „gazdasági migránsokat” küldenek vissza, hanem potenciális menekülteket is, akikkel nem az „a baj”, hogy jogosulatlanok védelemre, hanem az, hogy korábban, más tagállamban már menedékjogot kértek. A Helsinki Bizottságnak korábban több olyan ügyfele volt, akit „visszadublinoztak”, itt mégis védelmet kapott. A helyzet azonban szeptember 15. óta nagyon sokat romlott, és gyakorlatilag megszűnt a menedékjog Magyarországon.
Egyetlen ilyen, menekülteknek nem biztonságosnak számító ország van még az Unión belül, igaz, ott strasbourgi döntések teszik ezt elvitathatatlanná, és az Görögország. Oda már 2011 óta nem küld vissza egyetlen más tagállam sem menedékkérőket, noha, papíron a dublini III rendelet alapján akár meg is tehetné. Igaz, azzal a rizikóval, hogy idővel az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapítaná majd, hogy mindezzel megsértette a menedékkérők emberi jogait. A borítékolható pervesztés és a visszafordíthatatlan következmények tehát mindenkit visszatartanak az egyoldalú lépéstől. Magyarország azonban, úgy tűnik, nem ilyen ország.
Látszólag az is a menekültfrászban szenvedő kormányunk malmára hajtja a vizet, hogy nyár óta már egyre kevésbé regisztrálták a Magyarországon át Nyugatra tartó menekülőket, így a tömeges megkeresésnél – bizonyítékok hiányára hivatkozva – eredményesen lehetne majd obstruálni. De azért ez sem egyértelmű, mert a dublini III rendelet nem csak a visszavételt, hanem az átvételt is szabályozza, vagyis azokat az eseteket, amikor a külföldi nem kért menedékjogot az első EU-s országban, de a másodikban igen.
A Helsinki Bizottság tudomása szerint legalább kilenc olyan ország van, ahol már leállítottak a dublini szabályok alapján indított magyarországi átadásokat. Van, ahol ez mindegyikre vonatkozik, van, ahol az ügyfele bizonyos körére, és olyan is van, ahol csak egyedi ügyekre. Íme, a gyűjteményes listánk:
Németország
- A német bíróságok eseti alapon függesztették fel a Magyarországra irányuló transzfereket a rendszerszintű őrizetbeli gyakorlat (magdeburgi bíróság), az egyéni értékelés hiánya, illetve őrizet elleni hatékony jogorvoslat hiánya (düsseldorfi bíróság) miatt. A német bíróságok problémának ítélték Szerbia biztonságossá minősítését, illetve a befogadó kapacitás hiányosságait. Az esetjog pillanatnyi tendenciái azt mutatják, hogy a német bíróságok konzisztensen leállítják a Magyarországra irányuló transzfereket.
- szeptember 3-án a düsseldorfi közigazgatási bíróság felfüggesztette egy menedékkérő visszaküldését a magyar menekültügyi rendszer hiányosságai miatt. A bíróság külön problémásnak ítélte, hogy a menedékkérőt egy nem biztonságos harmadik országba (ilyen például Szerbia) küldhetik vissza.
Belgium
- A belga menekültügyi bíróság (CALL) általános jelleggel felfüggesztette a Magyarországra irányuló transzfereket az országban tapasztalható eljárási elégtelenségek miatt.
- A CALL a belga menekültügyi hatóság azon döntését függesztette fel, miszerint Magyarországra kívántak visszaküldeni egy afgán menedékkérőt. A CALL az AIDA-jelentés alapján nem látta biztosnak, hogy a dublini eljárással visszaküldött külföldiek kérelme Magyarországon majd valóban menedékkérelemnek minősül-e.
Hollandia
- Hollandia általános jelleggel felfüggesztette a Magyarországra irányuló transzfereket Budapest júliusi bejelentését követően, amely deklarálta a dublini rendelet végrehajtásának felfüggesztését. (Ezt később a kormány „visszaszívta”, de Hollandia nem változtatott.)
- A Den Bosch-i bíróság egyedi ügyben kimondta: Magyarország azzal, hogy biztonságos harmadik országnak tekinti Szerbiát, nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeket a strasbourgi bíróság állapított meg, mert nincsen hatékony jogorvoslata az első fokú elutasító döntéseknek, nincsen reális hozzáférés a jogi segítséghez, a tolmácsolás sincsen megoldva és az eljárási határidők is túl rövidek. Mindez lehetetlenné teszi a védekezést. Vagyis a mostani szabályozás ellentétes az EU átdolgozott menekültügyi eljárási irányelveinek minimális követelményeivel. A bíróság úgy találta, hogy a menedékkérő magyarországi visszaküldése valós veszélyét jelentené az Emberi Jogok Európai Egyezménye 3. Cikkében foglaltak megsértésének, vagyis a kínzás tilalmának. Jogi párhuzamként hozzák a görögországi visszaadás strasbourgi tilalmát.
- A hágai kerületi bíróság kiemelten fontosnak minősítette a sérülékeny csoportok (betegek, gyerekek, kismamák stb.) szempontjainak mérlegelését és kimondta, hogy Magyarország nem képes biztosítani az ő ellátásukat.
Egyesült Királyság
- A brit felső törvényszék elnöke 2015. január 29-én ugyan nem engedélyezte a bírói felülvizsgálatokat a Magyarországra történő visszaadások ügyében, de később a nálunk történtek hatására megadta az engedélyt. Az ügyeket így rövidesen tárgyalni fogják.
Dánia
- A magyar helyzetet mérlegelve a dán menekültügyi fellebbviteli testület október 9-én a Magyarországra irányuló dublini transzferek általános felfüggesztéséről döntött.
Finnország
- A helsinki közigazgatási bíróság konzekvensen felfüggeszti a Magyarországra irányuló dublini ügyeket. A finn menekültügyi hatóság ugyanakkor továbbra is dönt átadásokról.
Luxemburg
- október 14-én a luxemburgi közigazgatási törvényszék megsemmisítette a menekültügyi hatóság azon döntését, hogy egy afgán menedékkérőt a dublini eljárás keretében küldjenek vissza Magyarországra. A bíróság ítéletében értékelte a magyar befogadási körülményeket, illetve a magyar menekültügyi eljáráshoz való hatékony hozzáférés hiányát. Problémásként értékelte Szerbia biztonságos országnak történő minősítését, a határzár létesítését, valamint a menekültek kriminalizálását is. A bíróság szerint a magyar intézkedések eredménye a menekültkérelmek közel automatikus elutasítása egy garanciák nélkül eljárásban.
Svájc
- A svájci szövetségi közigazgatási bíróság egy egyedi esetben egyéni garanciákat kért a magyar befogadó állapotokról és az orvosi ellátásról egy pszichiátriai problémás egyedülálló férfi ügyében.
- Ugyanezen bíróság egy 2015. szeptember 29-i ítéletében új eljárásra utasította a hatóságokat egy három éves gyermekkel rendelkező pár ügyében, mondván, a menekültügyi hatóság nem vizsgálta a magyarországi állapotokat.
Norvégia
- A norvég bíróságok általános jelleggel felfüggesztették a Magyarországra irányuló dublini átadásokat.
A dublini átadások egyre szaporodó felfüggesztése azt mutatja, hogy a menekültügyi rendszerünk és Magyarország megítélése egyre rosszabb, a menekülők szempontjából mind kevesebben tekintik biztonságosnak hazánkat. Meglehet, a magyar kormány szándéka éppen ez: elérni, hogy még csak meg se forduljon senki fejében a visszaküldés. A cinizmus ugyan kifizetőnek látszhat, triumfálni azonban már csak azért sem kell, mert ne feledjük: előbb csak a görög menekültügyi rendszer omlott össze, utána meg az egész ország.