A tegnapi milliós párizsi megemlékezésnek világos üzenete a gyűlölet elutasítása és a közös kiállás a demokratikus alapértékek mellett. Amikor a világ állami és vallási vezetői szokatlan egységben állnak ki a szólásszabadság és a tolerancia mellett, Magyarország miniszterelnökének egyetlen gondolata támad: a bevándorlás a felelős a terrorizmusért, ezért azt meg kell szüntetni. Orbán Viktor bevándorlókat démonizáló nyilatkozata nem szól másról, mint a bűnbakkeresésről és az ország eminens érdekeinek figyelmen kívül hagyásáról. A bevándorlás ugyanis Magyarország számára minden tényszerű mutató szerint jó: migránsok nélkül kevesebben, szegényebbek és iskolázatlanabbak lennénk, és az államkasszába is kevesebb pénz folyna be.
Az aradi 13 "külföldi gyökerűek" nélkül. Csonka Magyarország
A miniszterelnök tavalyi illiberális bevándorlás-politikáról szóló hagymázas nyilatkozatához hasonlóan ismét számos ponton téved, amikor a bevándorlásról beszél. Szemben az általa sugallt fenyegetettség-érzéssel, ma nyilvánvaló tény, hogy Magyarországon nagyon kevés bevándorló él. A KSH adatai szerint a bevándorlók számaránya csökkent az utóbbi években, jelenleg a lakosság 1,4%-a külföldi, nagyjából 140 000 ember. Összehasonlításképp máshol jóval több külföldi él, Csehországban és Szlovéniában 4%, Görögországban 8%, Ausztriában és Írországban ez az arány 12%, míg az EU-átlag is magasabb, mint Magyarországon: 4%.
A keresztény–muzulmán civilizációk küzdelmének emlegetése felkorbácsolhatja az indulatokat és táplálhatja az ismeretlentől való félelmet, így nem csoda, hogy számos ügyes populista politikus eszköztárában megtalálható.Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy a hazánkban élő bevándorlók túlnyomó többsége európai és szomszédos országokból érkezett, jelentős részük magyar származású, identitású. Mindössze 40 000 Unión kívüli bevándorló él Magyarországon, közülük kb. 13 000 kínai, néhány ezer arab és afrikai.
A miniszterelnök zavarosan fogalmaz, amikor arról beszél, hogy Magyarország nem tud „menedéket nyújtani” a gazdasági migránsoknak. Menedékről szó sincs: az itt élő külföldiek elsöprő többsége nem menekült, hanem munkavállaló, vállalkozó vagy diák, akik dolgozni, tanulni, jövedelmet termelni jöttek ide. A Magyarországon élő bevándorlók létszámukhoz képest jóval nagyobb arányban járulnak hozzá az ország gazdaságához és a társadalmi ellátórendszerekhez. Például jóval nagyobb arányban dolgoznak, mint a magyarok: míg az itt élő külföldi uniós állampolgárok 59%-a, a nem uniós állampolgárok 56%-a foglalkoztatott, a magyaroknak csupán a 49%-a dolgozik (és fizet adót, tb-hozzájárulást stb.). A bevándorlók a magyar lakosságnál jóval magasabb képzettségűek is: a nem uniós országokból érkező külföldiek 38%-a diplomás, ez az arány az uniós országok itt élő állampolgárai esetén 19%, míg a magyar népesség körében mindössze 16%. (A vonatkozó statisztikákat lásd például itt, 53–57. és 76–86. oldal).
A KSH adataiból kiderül, hogy a bevándorlók javítják a demográfiai mutatókat is, mert fiatalabbak a magyar átlagnál, és az elmúlt másfél évtizedben kétszer ekkora lett volna a népességfogyás, ha nincs bevándorlás. Ahogy azt már korábban megírtuk, a kirívóan rossz magyar népesedési helyzetre – bármily bababarát is legyen a népesedéspolitika – bevándorlás nélkül nincs megoldás.
További érzékeny kérdés (és visszatérő populista toposz) a bevándorló-bűnözés, különösen, amikor véres terrortámadások sokkolják az európai közvéleményt. Nos, Magyarországon ezzel sem érdemes riogatni: a Legfőbb Ügyészség statisztikáiból világosan látszik, hogy a bűncselekmények elkövetői között lakossági számarányuknál kisebb mértékben fordulnak elő külföldi állampolgárok.
Tehát Orbán Viktor sejtetéséhez képest éppen ellenkezőleg: a magyarországi bevándorlók esetében tipikusan fiatal, munkaképes, képzett és dolgozni hajlandó csoportról beszélhetünk.
Az utóbbi években felpörgő kivándorlás fényében különösen fontos azt is figyelembe venni, hogy számos olyan hiányszakma van Magyarországon, amelyeket bevándorlás nélkül egyre nehezebb (lenne) szakemberekkel felölteni. Migráns munkaerő nélkül lassan végképp nem lesz elég szakorvos, mérnök vagy szakmunkás az országban. Másrészről, ha a magyar államhatáron túlra tekintünk, érdekes kérdés, hogy Orbán Viktor vajon miként képzeli el a Magyarországról kivándorolt százezrek jövőjét, és meglátása szerint hogyan érintené vajon ezeket a választópolgárokat, ha a nagy bevándorlás-ellenességben az EU négy alapszabadságának egyike, a munkaerő szabad áramlása a brit miniszterelnök által sulykolt elgondolás szerint korlátozható lenne, és így a külföldön élő ki- meg bevándorló magyarok százezrei veszítenék el megélhetésüket és térnének haza kényszerűségből.
A tényszerű érvek listája természetesen folytatható. A miniszterelnök megnyilatkozása nem csak azért elfogadhatatlan, mert nélkülözi e tények ismeretét. Amikor nemcsak a terroristák, de a mártírok és a hősök között is bevándorlók leszármazottai vannak, amikor a sokszínű francia társadalom példát mutat összezárásból, szolidaritásból, akkor különösen fájó, hogy a magyar miniszterelnök a kegyelet helyett egy rosszul azonosított ellenség ellen hergeli országa egyébként is Európában egyik leginkább idegenellenes közvéleményét. Felelős európai politikus – legyen akár jobb-, akár baloldali – nem tesz ilyet, nem is hallottunk még csak hasonlót sem egy konzervatív politikustól sem. Ezzel Orbán a Marine Le Pen-féle szélsőjobboldali populizmus és a nyíltan xenofób Jobbik szintjére süllyedt.
A miniszterelnök jobban tenné, ha inkább józan elődeire figyelne, akik a Magyarországon élők számának csökkenésekor örültek a hozzánk érkezőknek, vagy egyenesen maguk hívták be a messzi tájakon élő „idegeneket”. Az évszázadok alatt ideérkező külföldiek pedig az ésszerűen gondolkodó vezetők segítségével sikeresen be tudtak illeszkedni. Korunk magyar állampolgárainak szinte mindegyike rendelkezik horvát, német, szlovák, zsidó, kun, jász, örmény, görög és még megannyi más népből érkező felmenőkkel. A bevándorlással pedig csak gazdagabbak lettünk mi, magyarok.
Ehhez képest a miniszterelnök úgy beszél rólunk, magyarokról, mint egy élekkel lehatárolt, tömör és szabályos mértani testről, egy homogén gránittömbről, ami soha többé nem fog változni. Ez már az Alaptörvénynél sem jött be. Egyébként is tudomásul kell venni, hogy a bevándorlást nem lehet és nem is kell megállítani, sőt egy gyarapodni kívánó európai állam rengeteg előnyt kovácsolhat belőle, esetleges kockázatai pedig kellő odafigyeléssel kézben tarthatók. Így a legjobb, amit egy hozzánk hasonló ország tehet, hogy szabályozott, humánus keretek között lehetőséget ad arra, hogy a bevándorlók új közösségük teljes jogú, produktív tagjai lehessenek. Furcsa módon mindezt az Orbán-kormány által elfogadott (!) 2013-as kormányzati migrációs stratégia is elismeri. Nyilván, a miniszterelnök úr annak idején alaposan áttanulmányozta, amit kézjegyével ellátott, csak bokros teendői miatt mostanra kiment a fejéből. Nincs minden veszve: újraolvasni sohasem késő.