Mozgó képek: 20 fontos film menekültekről, bevándorlókról 7-8.

Magyar lány amcsi unokatesójával lóg; rendes proli gyerek románca a pakisztáni mosodással. Migrációs filmlistánk újabb darabjai.

7. Jim Jarmusch: Florida a paradicsom (1984)

Sör nincsen. Béla éhes. De már jó neki, nagyon finom magyar kosztot eszik. Lotte néni eteti. Rokonok, magyarok Clevelandben. Régóta Amerikában élnek, olyan régóta, hogy Béla már Willie lett. Lotte néni pedig, bár a hot dogot virslinek mondja, olykor mégis angolul szitkozódik. Éva nem rég repült ide Magyarországról, de ő is angolra vált, ha vitatkozik az őt kihasználni, elnyomni, kisajátítani akaró és valóban segítségre szoruló nénikéjével. Elvileg Éva közelebb van Magyarországhoz, mint Willie. Aztán a végén mégis… De nem lőnénk le a poént. A zene és a nyers képek, az üdítően nyegle figurák úgyis maradandóbbak tán, mint maga a történet.

Jarmusch második nagyjátékfilmje komoly sikert aratott a független filmek világában és a magyar filmklubokban. Itteni népszerűségéhez bizonyosan hozzájárult az a jóleső borzongás, amit az váltott ki, hogy amerikai filmben magyar beszédet lehetett hallani. A női főszereplő Bálint Eszter, ő 11 évesen apjával, Bálint Istvánnal együtt „disszidált” Amerikába 1977-ben. Halász Péter legendás színházi társulatához tartoztak, és a kis Eszter is fellépet a Squat Theatre avantgárd társulatával. Szóval már komoly migrációs tapasztalata volt, mikor az Amerikában kallódó emigránst kellett játszania.

Jarmusch későbbi filmjeiben is gyakran bukkannak fel külföldiek, migránsok. A Törvénytől sújtva Robertója (Roberto Benigni) és a Szellemkutya Raymond-ja (Isaach De Bankolé) nyelvi, kulturális, szociális kihívásokkal küzd, míg Az irányítás határai a „magányos ember” (Isaach De Bankolé) már nem is beszél, csak öl, a Halhatatlan szeretők utazó hősei pedig egyenesen vámpírok. Ebből azonban nem kell azt a könnyelmű következtetés levonni, hogy vándorok ellen fémkerítéssel kell védekezni.

A film itt látható.

8. Stephen Frears: Az én szép kis mosodám

„Pakik, prolik, buzik.” A nyolcvanas évek Angliájának peremcsoportjai és különösen azok metszetei kapnak főszerepet Stephen Frears nagyszerű mozijában. Közismert tapasztalat, hogy a világ, de még csak egyetlen ország vagy város proletárjai (marginális csoportjai) is képtelenek egyesülni. A brit mester kisrealista alkotása viszont megmutatja, az egyénnek igenis lehetnek a fősodortól eltérő választásai és – ha nehezen meg időjegesen is, de – megtalálhatja a maga boldogságát, és még másokat is boldoggá tehet.

Nagyvárosi tahókban, akik attól tartanak, hogy a bevándorlók elveszik a munkájukat vagy nem tisztelik kultúrájukat (egyébként jellemzően egyik sincs nekik), illetve simlis, nem mindig törvényes úton törtető migránsokban is megmarad az emberségnek az a szikrája, amely ha kell, lángra gyúl, csak segíteni kell, hogy el ne csihadjon.

A rendező nem akármilyen stábot rántott össze. Az operatőr Oliver Stapleton állandó munkatárásnak számított sokáig. A forgatókönyvet Hanif Kureishi írta. Az egyik főszerepben Daniel Day-Lewis látható, még abból a rövid időszakából, amikor nem kapott minden alakításáért Oscart. Az idősebb „pakikat” alakító pandzsábi Saeed Jaffrey és újdelhi Roshan Seth ekkoriban nagyobb sztárnak számított Daniel Day-Lewisnál; igaz, előbbi elsősorban Indiában, utóbbi viszont a „Mosoda előtt” Peter Brook színészeként, Nehru megformálójaként a Gandhiban és az Indiana Jones mellékszereplőjeként keltett már megérdemelt feltűnést.

A film trailere itt látható.

***

A filmet lényegében születése óta foglalkoztatja a migráció jelensége. A film képes árnyaltan és hatásosan bemutatni a vándorlás, a kiszakadás és a befogadás problémáit. A filmesek – olykor maguk is migránsok, „megélhetési bevándorlók” – gyakran vállalnak sorsközösséget a menekülőkkel, bevándorlókkal. Összegyűjtöttünk 20 migrációról szóló mozgóképet. Többségüket szeretjük, és a maga nemében mindegyik fontos alkotás.

1. Charlie Chaplin: A bevándorló (1917); 2. Jan Troell: Emigránsok (1971)

3. Bódy Gábor: Amerikai anzix (1975); 4. Moshé Mizrahi: Előttem az élet (1977)

5. Fábri Zoltán: Magyarok (1978); 6. Andrej Tarkovszkij: Nosztalgia (1983)

Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok érvényesek 2019. december 2-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.