A Heti Válasz alternatív konzultációt indított a bevándorlásról. A kezdeményezés jó. A hetilap megkereste kérdéseivel Pardavi Mártát, a Helsinki Bizottság társelnökét is. A kérdőív nem csak a bevándorlásra, hanem a menekültügyre is vonatkozik. Ez nem tragédia. Olykor a kérdések, máskor a válaszok nehezítették meg a válaszadó dolgát, de a téma fontosságára tekintettel nem lehetett kikerülni a válaszadást. A Heti Válasz sűrítve és korrekten közölte társelnökünk megjegyzéseit is. (Valami miatt csak a 6. kérdésnél maradt el az ő véleménye.) Azért közöljük válaszait most, mert a hetilap felvetette problémákra mások is gyakran rákérdeznek.
1. Mennyire fontos kérdés a bevándorlás?
a) Európában és Magyarországon is nagyon fontos.
b) Európában fontos, de Magyarországon nem az, mert nem mi vagyunk a bevándorlók célországa.
c) Európában és Magyarországon is számos ennél sokkal fontosabb kérdés van.
A bevándorlás a XXI. századi európai társadalom egyik jelentős kérdése, ami számos egyéb alapvető kihívással is szoros kapcsolatban van (demográfiai tendenciák, gazdasági fejlődés, munkaerőpiac, külpolitika stb.). Magyarország esetében is természetesen lényeges a bevándorlásról társadalmi párbeszédet folytatni, különösen az ország rendkívül aggasztó demográfiai helyzete, a szintén aggasztó méreteket öltő kivándorlás és a növekvő számú hiányszakma miatt. A bevándorlás témájának a társadalmat foglalkoztató többi fontos kérdéshez (szegénység, korrupció, egészségügy, oktatás stb.) viszonyított relatív fontossága ugyanakkor jóval kisebb, mint a legtöbb uniós tagállamban.
2. Az európai társadalmak elöregszenek. Szükségünk van-e bevándorlókra?
a) Nincsen, a problémát meg lehet oldani majd a nyugdíjkorhatár emelésével, a nyugdíjak csökkentésével, s a technikai fejlődés (gépesítés) is segíthet majd.
b) Igen, hosszú távon még a jelenleginél is több bevándorló kell, különben az európai gazdaság fenntarthatatlanná válik.
c) Csak nagyon megválogatva, olyan bevándorlókat szabad beengedni, akik hajlandók beilleszkedni és elfogadni az európai kultúrát, még akkor is, ha az aktív lakosság csökkenése az életszínvonal romlásával járna.
Az európai államok lakossága vészesen elöregedik. Az Európai Unió előrejelzései szerint, a jelenlegi trendek mellett 2060-ra már a jelenlegi 4 helyett mindössze átlagosan 2 dolgozó embernek kell majd egy inaktívat (gyermek vagy nyugdíjas) eltartani. Bevándorlás nélkül 2060-ig az uniós előrejelzések szerint 70 millióval is csökkenhet az EU lakossága. Az európai társadalmak többségében jóval a szintfenntartáshoz szükséges 2,1-2,2 alatt van az egy nőre jutó élveszületések száma (Magyarországon az egyik legalacsonyabb: 1,3). Ez komplex társadalmi, gazdasági és kulturális folyamatok eredménye, és a nemzetközi tapasztalatok alapján csak részben befolyásolható gazdasági-szociális ösztönzőkkel. Például a világ talán legbababarátabb svéd rendszere is csak 0,4-gyel tudta ezt a kritikus mutatót emelni (1,5-ről 1,9-re). Magyarországon 1982 (!) óta folyamatosan többen halnak meg, mint ahányan születnek, és ezen egyetlen hangzatos politikai program sem tudott változtatni. Természetesen fontos a születésszám növelése és az ezt ösztönző környezet kialakítása (bölcsődei-óvodai ellátás, gyermekvállalást segítő adórendszer, stb.), ez azonban önmagában nem fogja biztosítani az európai jóléti államok és nyugdíjrendszerek fenntarthatóságát, ahhoz elengedhetetlen a munkaképes korú, gazdaságilag aktív bevándorlók „bevonzása”. Ráadásul már most is sok hiányszakma létezik mind Magyarországon, mind Európa legtöbb országában. Az egészségügyi vagy informatikai szakemberhiányt Magyarországon pusztán a képzés átszervezése nem fogja megoldani, hiszen a „többletgólyákból” csak 5-10 év múlva lesznek szakemberek, ráadásul ha a magyar szakemberek számára egy terület anyagilag nem vonzó (lásd egészségügy), nem lehet őket kényszeríteni a hazai munkavégzésre.
3. Elveszik-e a munkát a bevándorlók?
a) Igen.
b) Nem, éppen az a baj, hogy közülük nagyon sokan nem dolgoznak.
c) Elvesznek, de teremtenek is újat, a mérleg inkább pozitív.
A bevándorlók – különösen a magyarhoz hasonló rendkívül szigorú idegenrendészeti szabályok mellett – jellemzően vagy olyan állásokban helyezkednek el, ahol nincs elérhető hazai munkaerő, vagy kifejezetten új gazdasági tevékenységet folytatnak, és ezáltal állásokat teremtenek. A magyar szabályozás például előírja, hogy csak akkor lehet egy EU-n kívüli bevándorlót alkalmazni, ha a munkaadó bizonyítja, hogy ugyanarra az állásra nincs hasonló képességekkel rendelkező magyar (vagy EU-s) munkaerő. Magyarországon sem találkozni olyan esetekkel, amikor például egy ukrán orvos számos magyar orvos elől halászná el a vidéki kórházban felkínált „zsíros” állást, ahogy a kínai vagy török vállalkozó sem elvesz állást azzal, hogy büfét nyit, hanem pontosan új, addig nem létező állásokat teremt magyar állampolgároknak is.
A „nem dolgoznak” érv is hamis: Magyarországon a bevándorlók munkaerő-piaci aktivitása jócskán meghaladja a magyarokét: 2013-ban az uniós bevándorlók 10, az unión kívüli bevándorlók 7 százalékkal magasabb arányban dolgoztak (fizetnek adót, járulnak hozzá a tb-hez, nyugdíjrendszerhez stb.), mint a magyar állampolgárok.
4. Különbséget kell-e tenni politikai és gazdasági menekültek között?
a) Nem, csak az számít, hogy valaki képes és hajlandó-e beilleszkedni.
b) Igen, akiknek az élete veszélyben van, azokat be kell fogadni, akik csak a szegénység elől menekülnek, azokat nem.
Ez a kérdés indokolatlanul leegyszerűsítő. Nincs olyan, hogy „politikai menekült” és „gazdasági menekült”. Menekült az, akit hazájában üldözés (kínzás, bántalmazás, rabszolgaság, erőszak, háború stb.) fenyeget, általában valamilyen meghatározott egyéni tulajdonsága (vallása, etnikai hovatartozása, bőrszíne, politikai véleménye, neme, szexuális irányultsága stb.) miatt. A politikai ok tehát nem az egyetlen, és befogadásuk sem politikai „kegy”, hanem jogi kötelezettség. A világon jelenleg élő több mint 232 millió nemzetközi migráns 8%-a menekült a szó jogi értelmében.
A többiek esetében a migrációs döntés számos tényező mérlegelésén alapul. Ezek között lehetnek kényszerítő jellegűek (szegénység, kilátástalanság, munkanélküliség, természeti katasztrófa stb.) és kevésbé kényszerítő jellegűek is (magasabb életszínvonal, jobb szakmai lehetőségek, kellemesebb klíma stb.). Lehet viszonylag egyértelmű vonalat húzni a jogi értelemben vett menekültek és a többi migráns között, ugyanakkor lehetetlen ugyanilyen határozott vonallal elválasztani, hogy kik az önkéntes, és kik a kényszermigránsok. Vegyük például egy frissen végzett magyar orvos esetét, aki ahelyett, hogy éhbérért és rossz feltételek mellett kezdje meg rezidenséveit egy magyar kórházban inkább Németországba megy rezidensnek. Ő nem menekült, de részben kényszerítő jellegű okok (anyagi kilátástalanság), részben nem kényszerítő okok motiválják (szakmai előrelépés vágya).
A kérdés azért is értelmetlen, mert a nem-menekült bevándorlók nem befogadást kérnek, hanem szigorú anyagi feltételeket teljesítve arra vállalkoznak, hogy a befogadó országban fognak dolgozni, tanulni, kutatni stb. annak gazdaságát, tudományos életét gazdagítva.
5. Lehet-e vallás alapján különbséget tenni a befogadandók között?
a) Nem.
b) Igen, a történelmi példák szerint a muszlimokat nehezebb integrálni.
Ez egyrészről súlyos, vallási alapú hátrányos megkülönböztetés lenne. Másrészt indokolatlanul mossa össze a muszlim vallású vagy ilyen többségű országból származó embereket. A muzulmán világ önmaga is rendkívül megosztott és kulturálisan sokszínű, ami Európáról is ugyanúgy elmondható (egy magyar talán alapból ugyanolyan, mint egy portugál, csupán azért mert mindkét országban a római katolikus a legnagyobb felekezet?). Elképzelhető, hogy bizonyos történelmi, kulturális, vallási, nyelvi stb. kötelékek (pl. az Ibériai-félsziget és Latin-Amerika között) segíthetik egy bevándorló beilleszkedését, ennek hiánya azonban önmagában nem jelent áthághatatlan akadályt.
6. Ferenc pápa a keresztényi tanításokra hivatkozva arra kért mindenkit, hogy ne zárja be azok elől a kapukat, akik a jobb élet reményében máshol keresnek menedéket. Egyetért vele?
a) Igen, a keresztényi tanítások értelmében mindenkin segíteni kell.
b) Van egy határ, amíg kötelességünk segíteni, és a jelenlegi bevándorlás méretei már túllépik ezt.
c) A Biblia nem tekinthetők útmutatónak bevándorlásügyben.
A keresztény tanítások értelmezése minden hívő magánügye, ebben nem a menekültügyi szakember kompetens. Az azonban fontos, hogy egy folyton a kereszténységre hivatkozó politikai erő a menekültügy kérdésében is meghallja, mi is a keresztény egyházak (ez ügyben egyértelmű) álláspontja, és annak szellemében cselekedjen, különben igencsak megkérdőjelezhető a szavahihetősége.
A „jelenlegi bevándorlás méretei” megfogalmazás értelmetlen: Magyarországon egyáltalán nem nőtt a bevándorlás mértéke, és Európán belül itt az egyik legkisebb a bevándorlók lakossághoz viszonyított aránya (1,4%). A menedékkérők száma nőtt jelentősen az elmúlt pár évben, az ő többségük azonban néhány napon belül továbbáll Nyugat felé, ráadásul azok száma, akik végül tényleg státusz (és ezáltal a maradás jogát) megkapják, soha nem haladja meg az évi néhány száz főt.
7. Az, hogy 1956 után rengeteg magyart menekültet fogadott be a világ, és hogy most is sok magyar dolgozik külföldön, különös kötelezettséget ró-e Magyarországra?
a) Igen, az hogy annak idején minket befogadtak, és az, hogy most is rengeteg magyar él Európában, azt jelenti, hogy nekünk is nagyvonalúbbnak kell lennünk a menekültekkel.
b) Nem, ’56 más helyzet volt, a méretek is mások voltak, most pedig természetes, hogy európaiként ott élünk és dolgozunk, ahol akarunk.
Ez nem „különös kötelezettség”, csupán a nemzetközi és hazai jogból fakadó kötelezettségeket kell betartani, ugyanúgy, ahogy például minden más EU-tagállamnak. A kommunista diktatúra alatt Magyarországról elmenekült több százezer honfitársunk számára a nemzetközi menedékjog biztosította, hogy új életet kezdhessenek, és ne küldjék vissza őket – pontosan ugyanaz a jogi rezsim, aminek ernyője alatt védelmet kell nyújtanunk a ma ide menekülő szíreknek és afgánoknak. A méretek nem voltak mások ’56-ban sem: néhány hét alatt kétszázezer magyar menekült zúdult az akkor még korántsem a mai jóléti szinten álló Ausztriára – mégsem jutott eszükbe, hogy bárkit is visszaküldjenek, vagy hogy lezárják a határt.
Jelenleg is több százezer magyar dolgozik külföldön, mivel itthon reménytelennek látja szakmai jövőjét, megélhetését. Bár uniós állampolgárként jogi státuszuk jobb, mint sok más bevándorlóé, Nagy-Britanniában, Németországban vagy Ausztriában ettől függetlenül a többség ugyanúgy bevándorlónak tekinti (ennek minden hátrányával együtt), mint az Unión kívülről érkezett szerbeket, törököket vagy indiaiakat, függetlenül attól, hogy a magyar kormány szerint ők nem bevándorlók, csak az Unión belüli szabad mozgás jogát gyakorolják (elég megnézni mit mondanak erről a kérdésről a helyi bevándorlás-ellenes pártok).
Erkölcsileg védhetetlen, hogy egy ilyen tapasztalatokkal rendelkező ország tudatosan szítsa a bevándorló- és menekültellenességet, és megsértse nemzetközi kötelezettségét az üldöztetés elől menekülők befogadására.
8. Több segélyt kellene-e adjanak az európai országok, így hazánk azoknak a harmadik világbeli országoknak, ahonnan a menekültek jönnek?
a) Igen, mert ezzel lehetne mérsékelni a menekültek számát.
b) Nem, mi sem vagyunk annyira gazdagok, és a segélyezés egyébként sem működik.
c) Csak Nyugat-Európának és az Egyesült Államoknak kell többet adnia, nekünk nem; ezt a bevándorlási hullámot ugyanis nagyrészt a gyarmatosításnak és az elmúlt évtizedek rossz nyugati politikájának köszönhetjük.
A nemzetközi segélyezés csökkentheti az extrém szegénység, természeti katasztrófák, éhínség stb. migrációgerjesztő hatását, azonban önmagában nem szünteti meg ezeket a tüneteket. A jelenleg Magyarországra érkező menedékkérők háromnegyede háborús zónából jön (Afganisztán, Szíria, Irak) – az ilyen konfliktusokat a segélyezés nem oldja meg, viszont a konfliktus lezárultával nagyban segítheti az újjáépítést, és így a menekültek későbbi önkéntes hazatérését is.
Tény, hogy a gyarmatosítás, a gyarmattartó hatalmak által meghúzott sokszor „mesterséges” határok és számos rossz katonai, politikai döntés mind hozzájárul a mai konfliktusokhoz is. Az azonban puszta leegyszerűsítő demagógia, hogy a menekültek számának jelenlegi növekedése a gyarmatosításnak és nyugati országok rossz külpolitikájának lenne köszönhető. A nemzetközi segélyezést pedig nem egyfajta történelmi jóvátétel, hanem a jólét globális növelését, a béke, biztonság és fejlődés alapjainak megteremtését (és így közvetetten a kényszerű migráció csökkentését) szolgáló eszköz, amely minden az orra hegyénél messzebbre látó kormány jól felfogott érdeke.
9. Kiket fogadjon be Magyarország?
a) Csak a határon túli magyarokat.
b) Csak a politikai menekülteket, akiknek az országában háború van vagy üldözik őket.
c) Mindenkit, aki nem követett el bűncselekményt, és a jobb élet reményében itt akar élni.
d) Senkit.
Ez a kérdés értelmetlenül állítja szembe a migránsok egyes kategóriáit. Magyarországnak szüksége van a legális bevándorlásra (ezt a máig érvényes kormányzati migrációs stratégia is megerősíti). Bevándorlás nélkül a magyar egészségügyi és nyugdíjrendszer még inkább fenntarthatatlanná válik, és számos szakmának kell majd egyre akutabb szakemberhiánnyal szembenézni (egészségügy, informatika, fizikai szakmunka, stb.). A hatékony és emberséges bevándorlási politika feladata megszabni – tényszerű információk és nem demagóg politikai célok alapján –, hogy kiknek a bevándorlását érdemes elősegíteni (munkaerő-piaci igények, múltbéli tapasztalatok, stb. alapján), ahogy azt is, hogy kik azok, akik nem kívánatosak (például akik súlyos bűncselekményeket követtek el, vagy akinek a lakhatása, megélhetése nem lenne biztosított).
A menekültek befogadásának kötelezettsége ettől független, és nem lehet pillanatnyi érdekek és politikai vagy gazdasági megfontolások függvénye. A háború és üldöztetés elől menekülőket mindig be kell fogadni, és ha ez egy adott pillanatban aránytalan nagy áldozatokat követel az országtól (például többszázezer menedékkérőről kellene egyszerre gondoskodni – jelenleg átlagosan 2000-3000-en vannak az országban, lévén a legtöbb kérelmező gyorsan továbbmegy), akkor a nemzetközi közösség és az EU segítségét kell kérni. Pontosan ez történt 1956-ban is, amikor a nyugati államok példát mutattak az Ausztriában tartózkodó kétszázezer magyar menekült gyors áttelepítésével (elismerve, hogy Ausztria hosszú távon nem tud egyedül megbirkózni a kihívással).
10. Kell-e kerítés a szerb magyar határra?
a) Igen, ez a bevándorlást nagymértékben csökkenteni fogja.
b) A kerítés önmagában kevés, még komolyabb határzár kell.
c) Semmivel nem lehet megállítani a menekülteket.
d) Nem kell.
A belügyminiszternek írott érveink önmagukért beszélnek. Ha (mint ahogy a belügyminiszter állítja) már most is elfogják az illegális határátlépők 97-98%-át, akkor miért van szükség kerítésre? A 2-3% miatt költsön az állam a magyar adófizetők pénzéből 22 milliárd forintot? A kerítés egyszerűen megkerülhető lesz jobbról és balról is, plusz aki háború elől menekül, az nem fog pusztán miatta otthon maradni. Szégyen, hogy 25 évvel a vasfüggöny lebontása után annak egyik „áldozata” készül újra vasfüggönyt felhúzni Európában.
11. Számít-e arra, hogy további országok építenek kerítést a határukra?
a) Igen, hamarosan mások is kénytelenek lesznek így megfékezni az áradatot.
b) Nem, kevésbé drasztikus eszközökkel próbálják majd kezelni a problémát.
12. Ronthat-e Magyarország külföldi megítélésén a déli határzár megépítése?
a) Nem, hiszen semmilyen nemzetközi egyezményt nem sért, és az emberek máshol is igényelnék.
b) Igen, Magyarországot emiatt idegenellenesnek, kevésbé civilizáltnak fogják tartani, ráadásul mi leszünk azok, akik új vasfüggönnyel választjuk ketté Európát.