Ablonczy Bálint a Heti Válasz munkatársa publicisztikájában megszólította liberális jogvédő barátját. A virtuális címzett megszólal: Fazekas Tamás, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvéd munkatársa válaszol.
Kedves Bálint!
Remélem, nem haragszol meg a tegeződés miatt, de a keddi publicisztikád által másokkal együtt megszólítva érzem magam, és mert ismeretlenül is barátodnak nevezel, arra gondoltam, afféle liberális jogvédőként, hogy esetleg eloszlathatom néhány félreértésedet. A „levélféle” stílusán és az obligát, kritikátlan jogvédőzésen hamar túltettem magam, kapunk mi ennél cifrábbakat is: a személyeskedésnél, amire nem is fogok válaszolni, sokkal fontosabb, hogy megpróbáljunk beszélni is egymással, magyarul és európai módon, akár érdemi kérdésekről. Pontról-pontra szeretnék neked válaszolni.
- Azt sugallja cikked, ha nem értettem félre, hogy a „magunkfajták” a műfelháborodáson és a közösségi médiában a profilkép cserélgetésén túl aligha tesznek valamit.
Talán már nem emlékszel arra, amikor még a ’90-es években Helsinki Bizottság kiállt a hírhedt kistarcsai tábor bezárásáért, valamint a nagyatádi és a máig működő debreceni menekülttáborokban is ott voltunk, hogy fellépjünk a jogsértések ellen. Ezekbe a táborokba az akkori kormányok és rendőrségük (arra talán emlékszel, ki volt az országos rendőr-főkapitány 1991 szeptemberétől 1996-os nyugállományba vonulásáig) alkalomadtán a maihoz nagyon hasonló érveléssel zárt be szép számmal a délszláv háborúk elől vagy más üldözés miatt menekülő magyarokat is. Félreraktam neked egy példányt a Bizottság történetéről írt könyvből, ha érdekel, olvasd el, szívesen elküldöm.
Tudod, a Helsinki több mint húsz éve ugyanabban hisz: minden menedéket kérőt megillet az emberhez méltó elbánás, és be kell tartanunk a nemzetközi kötelezettségeinket. Ezért dolgozunk. Az összes fogdán és az összes táborban nyújtunk jogi segítséget, a bíróságokon jogi képviseletet, évente több ezer ügyben és szakmai munkánkkal európai szinten is próbálunk hozzájárulni a menedékjog jó gyakorlataihoz, több európai ország hatósága hív minket képzéseket tartani. Szépen kérlek, ha másért nem, hát az újságírói tisztességért alaposabban tájékozódj, mielőtt más munkáját minősíted. Nem kevés 6-7k like, és nem is tudom mennyi letöltés stb. egy publira, de nem biztos, hogy mindenáron megéri
- Azt írod, hogy ne gyártsunk alternatív valóságot és ne keverjük össze a debreceni tábori konfliktus férfijait esendő asszonyokkal, kisgyerekekkel. Nos, persze ezt egy percig se tettük, de ne feledd te sem, kedves Bálint, hogy minden egyes menekülttáborban van feszültség és konfliktus, volt Nagyatádon is. És mindaddig lesz is, amíg, mondjuk, 800 férőhelyre passzíroznak össze 1600 embert. Nem tudom, hányszor beszéltél már bombázás elől menekülő, traumatizált menedékkérővel, nekem volt nem kevés alkalmam, és ezért kérlek, hidd el nekem, hogy nem segít a higgadt várakozásban a túlzsúfolt tábor, aminek a közepén egy őrtornyos fogdát bámulnak a szerencsésebbek minden nap; a leterhelt rendszer sem segít, amelyben nehezen haladnak az ügyek, ahol nincs elég figyelem és törődés. Nehéz úgy higgadtan várni, ha a határon a gyereked ketrecbe kapja a kiflit.. Az idegenellenes kormánykampány, nos, az sem segít, a szerintünk többek között embertelen és értelmetlen országkerítésről szóló hír, nos, az sem. A táborban végzett munka, no meg az emberi szó az, amivel a konfliktusokat meg lehet előzni.
Természetesen legyen minden egyes köznyugalom elleni cselekménynek következménye. Függetlenül attól, hogy magyar követei-e el, vagy más állam polgára. Ha láthatóan kissé nehezen tanúsítasz empátiát a menedékkérők felé, rendben van, nem vagy köteles. Valahol azért abban bízom, hogy minden egyes kukagyújtogatást igazságosan mérsz.
- Azt írod, hogy ne „hazudjunk” arról, hogy mindenütt tárt karokkal fogadják a bevándorlókat. A Helsinki Bizottság hosszú évek óta tagja a Menekültek és Száműzöttek Európai Tanácsának és partnere az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának. Nem jogvédőket kell felszólítanod: mi tudjuk, hogy mi történik Európában. Van olyan kollégám, aki öt nyelven olvas híreket. Azt viszont, kérlek, ne feledd, hogy nem minden ország egyformán bevándorló-ellenes. Ha arról írsz, hogy üljünk be egy francia szülői értekezletre, akkor emlékeztetnélek arra is, hogy ott éppúgy ülhet többedik generációs muszlim is, mint akár egy magyar anyuka. Ha azt szeretnéd, hogy hallgassuk meg az osztrák kocsmai beszédet, akkor visszakérdezünk: tudod, hogy hány helyen hallunk Ausztriában magyar szót? Mint ahogy halljuk azt is, hogy az egyre népszerűbb osztrák szélsőjobboldali párt nagyjából azt üzeni, mint a kormányunk, csak pepitában: „Ha Ausztriába jössz, magyar, nem veheted el az osztrákok munkáját.”
Azt írod, hogy olasz polgármester fenyegetőzik a „legdrasztikusabb eszközök használatával” – hát én azt is olvastam a menekültek által zsúfolt Lampedusa polgármesterétől, hogy az igazi határ élet és halál, nem Európa és Afrika között van. Ha már Olaszország, érdemes elolvasnod az olasz miniszterelnök, Matteo Renzi véleményét is, aki kijelentette, hogy ugyan ők sem tudnak minden menekültet befogadni, de: „mi nem fogjuk abbahagyni az életek megmentését, mert civilizáció évszázadait visszük a vállainkon. Nem fogunk hátat fordítani, hogy növeljük a népszerűségi mutatóinkat: az emberi élet többet ér az elismertségnél.”
Abba meg egyenesen bele se merek gondolni, hogy kapnál-e Nigel Farage-től munkavállalási engedélyt.
Az EU-ban mindenhol probléma a bevándorlás-ellenesség. De ne feledd: az idegengyűlölet természete, hogy nem válogat legálisan bevándorlók és irreguláris migránsok között. Figyelnünk kell az európai példákra és okulnunk kell belőlük, de ettől még én magyarként elsősorban azzal szeretnék foglalkozni, ami a saját országomban, az általam befizetett adóból történik. Márpedig a kutatások szerint az idegenekkel szembeni ellenséges hozzáállás sajnos egyre nő itthon, és szeretném azt hinni, hogy ezen lehet segíteni. Ha úgy tetszik Szent István szellemében, egy erős és sokszínű Magyarországért.
- Szerinted én azt gondolom, hogy a magyar közigazgatás egyedül képes arra a csodára, hogy menedékkérők tízezrein segítsen. Nos, én rendszeresen dolgozom a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal ügyintézőivel – a Helsinki Bizottságnak évek óta együttműködési megállapodása is van a BÁH-hal –, és meg fogsz lepődni, de én még akkor is kollégaként tekintek rájuk, ha ellenfelek vagyunk a tárgyalóteremben. Látom, hogy mekkora fizetésért és mennyit dolgoznak, és minden együttérzésem az övék – ha úgy tetszik, azonos az ügyfélkörünk, ezért én át tudom érezni, hogy milyen óriási a munkaterhük. Egy pillanatig sem mondtam sem én, sem kollégáink, hogy mindent csak a magyaroknak kell megoldani: például pont ezért is van ott az Európai Unió, aminek bevándorlásügyi biztosa Avramopulosz ki is mondta, hogy „Magyarország nincs egyedül”. Olyannyira, hogy a minap a hírek szerint Szijjártó Péter miniszter döbbenetére 8 millió euró segítséget, FRONTEX-es rendőröket és miegymást ajánlott Magyarországnak. Ez nagyjából a BÁH éves (!) menekültügyi költségvetése. Miért nem lehetett ezt korábban kérni, mondjuk 2014 végén?
Abban biztos vagyok, Bálint, hogy sokkal előrébb lenne az országunk, ha idejében felismertük volna a problémát, és racionális lépéseket teszünk kezelésére, s nemcsak arról beszélünk a levegőbe, hogy zárjuk be a táborokat, és amúgy hány tízezer embert tudunk elrakni az országban és hogyan dolgoztatunk kínzástúlélőket.
Egyetlen megjegyzés a végére ahhoz, amivel kezdted az írásod.
A legnagyobb, az egész cikken végighúzódó – jóindulatúan fogalmazva – „félreértésed” talán az, hogy én és a liberális jogvédők lenézzük a magyar embereket, és afféle arrogáns rózsadombi treehugger hippiként magas lóról okosítom a „bugris mogyerit” (na, amúgy ez utóbbi szót még életemben nem hallottam, de nem mondhatom, hogy őszintén köszönöm neked az információt). Hogy nekünk előrébb való a – hogy is írtad rendkívül szellemesen – tibeti bálna, mint a saját szomszédaink.
Ezt illő tisztelettel, de nagyon határozottan visszautasítom.
Bálint. Te, ha jól értem konzervatívnak tartod magad, én liberálisnak. Persze semmi nem fehér vagy fekete, de első közelítésben induljunk ki ebből: nyilván ezer dologban nem értünk egyet. Ami közös, hogy én, feltételezem hozzád hasonlóan, büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok. Sőt, magyarként azt szeretném, hogy honfitársaim tájékozott és felelősségteljes európaiak legyenek, akik akár keresztényi, akár más világnézeti megfontolásból, de szolidárisak az elesettekkel. Ebben te, mint konzervatív, a világon semmi kivetnivalót nem találhatsz, ugye?
Ha valakivel vitázol, az én értékrendem és neveltetésem szerint nem túl ízléses őt lehülyézve elvitatni a tisztességét. Kérlek, próbáld meg ezt szem előtt tartani, amikor hasonlókat írsz, mert így nem nagyon fog menni ez a nemzeti együttműködés, vagy micsoda.
Barátsággal:
Fazekas Tamás, ügyvéd
Magyar Helsinki Bizottság