Mennyi is valójában százezer ukrán meg ezer kopt család? A retorika, a nyelvtan, a jogtudomány, a közgazdaság után most a matematikát formálná a maga képére a kormánypárt. Nagy divatja lett az irracionális számoknak. Nehéz ennek a megértése. De próbáljuk meg.
Múlt héten a miniszterelnök népszavazási kezdeményezésén kívül két érdekes nyilatkozat hangzott el a magyarországi menekültekről. Vasárnap éjszaka Angela Merkel német kancellár egy félmondatával megismételte azt a városi legendát, hogy Magyarország százezer ukrán menekültnek nyújtott védelmet. Ez a százezer ukrán valahol ott lehet, ahol Balog Zoltán ezer arab keresztény, egyiptomi kopt családja: egyes kormánypárti politikusok fejében.
A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) statisztikája szerint tavaly január 1. és december 29. között összesen 32 ukrán állampolgár nyújtott be menedékkérelmet Magyarországon, míg 2014- ben 37 fő. 2015-ben 2 befogadotti és 2 oltalmazotti státuszt, míg 2014-ben 2 oltalmazotti státuszt adott meg ukrán állampolgárnak a BÁH. Nagyon nehezen látszik tehát, hogy hol van a százezernyi ukrán.
Az állítólagosan befogadott százezer ukrán menekültről Kósa Lajos sem tudott bővebb információval szolgálni a minap. Másról tudott szolgálni, de abban sem volt sok köszönet.
Kósa Lajos ugyanis ismét huti-tuszuzott egyet a menekültek ürügyén. Most nem a ruandai népírtás szereplőivel, hanem a legalapvetőbb tényekkel vívott sikertelen küzdelmet.
A sajtótájékoztatón egy újságíró neki szegezte a kérdést: mit szól ahhoz, hogy az olasz miniszterelnök felvetette, amennyiben egyes országok nem szolidárisak a menekültügyben a többi tagállammal, akkor azok ne várják el a többi tagállam pénzügyi támogatását se. A finn pénzügyminiszter európai ügyekben illetékes tanácsadója is hasonlót feszeget ironikus twitter üzenetében.
Kósa szerint: “Amit ők kérdeztek, az pedig nem igaz, hiszen Magyarország fogad menekülteket. Most is lehet, műszaki határzár van Szerbia felé, de egyébként ha valaki Szerbiából jön és a nyitvalévő határokon menekültkérelmet ad le, azt fogadja Magyarország.”
Ezzel az állítással kapásból két probléma is akad: egyrészt nem arról beszélt az olasz miniszterelnök és a finn tanácsadó, hogy Magyarország nem fogad be menedékkérelmeket a határokon. Állításuk arra vonatkozott, hogy Magyarország nem hajlandó részt venni abban a közös EU-s áthelyezési programban, aminek keretében a két leginkább túlterhelt országból, Olaszországból és Görögországból a többi uniós tagállamba tennék át a benyújtott menedékkérelmek közül 120 ezernek az elbírálását. Erről részletesen még szólunk később.
A másik probléma, hogy Kósa Lajosnak nem sikerült kibontania az igazság minden részletét. Aki ugyanis a műszaki határzárral elrekesztett magyar-szerb és magyar-horvát határon az erre a célra kijelölt ún. tranzitónáknál nyújtja be menedékkérelmét, nagy valószínűséggel előbb vagy utóbb, de biztosan ki fogják utasítani. Miért? Erről itt írtunk bővebben.
Az újságíró is érezte, hogy ez a válasz nem stimmel, ezért így folytatta: “a kvótarendszer regisztrált menekültekkel foglalkozna főleg. De akkor miért mondják ebben a kérdésben viszont, hogy mégsem fogadnak be menekülteket?”
“Nehéz ennek a jognak a megértése” – kezdi megfontolt válaszát a frakcióvezető. És válaszában legott meg is mutatja, őmaga hogyan küzd ezzel a nehézséggel. Kósa először kifejti, hogy szerinte a a menekültek mindenféle korlátozás nélkül, az uniós állampolgárokra vonatkozó szabályok szerint jöhetnek-mehetnek-maradhatnak Schengenen belül. Ez azonban nincs így. Akit menekültként ismernek el és kiváltja az ehhez a státuszhoz járó különleges úti okmányt, az valóban utazhat Schengenen belül – turistaként, 90 napig. Sem letelepedni, sem dolgozni nem lehet más uniós országban ezzel a dokumentummal. Vagyis egyszerűen nem igaz az, hogy a kormányok nem dönthetnek arról, hogy más országban menekültként elismert személy letelepedhet-e náluk. A hatályos szabályok értelmében csak a kormányok dönthetnek erről; és ezen a sokat emlegetett tanácsi határozat sem változtat.
A frakcióvezető ezután a kitérő után a már említett határozat szövegének értelmezésével kerül bajba. A tavaly szeptember 22-én elfogadott határozat a nemzetközi védelem területén Olaszország és Görögország érdekében elfogadott átmeneti intézkedések megállapításáról címet viseli, és arról dönt, hogy az ezen országokban tavaly benyújtott menedékkérelmek közül összesen 120 ezret szétosztanak a többi uniós tagország között. Kósa szerint “vitakérdés, hogy ezek [mármint ők, a 120 ezer áthelyezendő kérelmező] regisztráltak-e vagy sem”. Ehhez képest a határozat (37)-es pontja kimondja: “Olaszországnak és Görögországnak az áthelyezési eljárás keretében szilárd és megbízható mechanizmust kell biztosítaniuk az azonosításra, nyilvántartásba vételre és ujjnyomatvételre, hogy gyorsan azonosítani lehessen az áthelyezésre jogosult, nemzetközi védelemre szoruló személyeket, valamint azokat a migránsokat, akik nem jogosultak nemzetközi védelemre, és akiket ezért ki kell utasítani”. A határozat 2. cikkelyének b) pontja szerint “kérelmező: olyan harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy, aki nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be, amelynek tárgyában még nem hoztak jogerős határozatot.” Tehát Kósa állításaival ellentétben nem vitakérdés, hogy regisztrálták-e, mert napnál vilásabb, hogy igen. Azt az 1294 embert is, akiket közülük Magyarországra helyeznének át.
Ezután a frakcióvezető megismétli azt a valótlanságot, miszerint Magyarország továbbra is befogad menedékkérőket. Ha nekünk nem is hiszi el, hogy ez nem igaz, tekintse meg a BÁH vonatkozó számait.
Hosszú monológja végén a frakcióvezető kitér egy “menekültstátusszal kapcsolatos szerződésre” is, amit szerinte minden menekülttel aláír az állam, ami az “ellátásáról, az őt megillető jogokról, a biztosításáról, a gyerekeinek az esetleges oktatásáról satöbbi, satöbbi, satöbbi” szól. A frakcióvezető itt feltehetőleg összekeveri a genfi konvenciót és az intergrációs szerződést, amit a hatályos menedékjogi törvény szabályoz. Eszerint az integrációs szerződés és az azzal járó támogatás rászorultsági alapon jár (tehát nem minden menekültnek), és legfeljebb két évig folyósítható. A részletekről bővebben itt olvashat. A menekültek jogait nemzetközi egyezmények védik, az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz pedig egyenlő hozzáférést biztosítanak a hatályos jogszabályok. A satöbbiről pedig feltehetőleg hamarosan újabb nemzeti konzultációt indít Kósa Lajos.
Léderer András