Az almának nincsenek céljai, és valóban nem lehet körtének tekinteni. Azért nem, mert a természet annak alkotta őket, amik. A zsiráf sem lehet mocsári zuzmó, ebből azonban nem következik semmi az ember által teremtett szabályokra és intézményekre.
Martin Luther King. Körtékhez és almákhoz szónokolt?
„Egy alma nem kérheti azt, hogy hívják körtének. Ha egy ember egy másikkal él együtt és nem akarnak gyerekeket, nem ápolja a több ezer éves magyar hagyományt, amelynek értelmében a férfi és a nő házasodik. Ha egy férfi és egy nő együtt él, összeházasodik, gyerekeik születnek, ezt hívjuk családnak. Ez nem emberi jogi kérdés, hanem nevén nevezzük a dolgokat.” Ezzel indokolta Orbán Viktor azt, miért nem nevezünk családnak mást, mint amit ő annak tart, és ami valamilyen hagyomány szerint családnak gondolható. Az a baj, hogy ez indokolás egyszerre műveletlen és vezet nagyon veszélyes vizekre.
Az almát valóban nem lehet körtének tekinteni és nevezni sem. Azért nem, mert a természet annak alkotta őket, amik. A zsiráf sem lehet mocsári zuzmó, ebből azonban nem következik semmi az ember által teremtett szabályokra és intézményekre.
A házasság és a család fogalmai olyan intézményeket jelölnek, amelyeket emberek alakítanak úgy, ahogy helyesnek tartják. Sem az almák és körték közötti különbség, sem a korábbi társadalmi meggyőződés nem indokolja azt, hogy a családon ne érthetnénk mást, mint amit erről a mostani magyar kormányfő kinyilatkoztat.
Ha elfogadjuk, hogy minden ember egyenlő, akkor azok a társadalmi intézményeink, amelyek hagyományosan léteztek, de sértik az egyenlőséget, fenntarthatatlanokká válnak. Az orbáni hasonlatot ekképpen mondhatta volna a rabszolgatartás mellett érvelő: „a fekete ember nem azonos a fehér emberrel, nevezzük nevén a dolgokat, és ezt így gondoljuk ezer éve”. És mondták is 1860 táján a rabszolgaság és a faji egyenlőtlenség amerikai szószólói. Az pedig még kevésbé volt régen, mikor nők választójogát elvitatva szintén több ezer éves hagyományra hivatkoztak: „a nő nem azonos a férfival, nevezzük nevén a dolgokat, és az athéni demokráciában is csak a férfiak szavazhattak”. A példákat sorolhatnának a végtelenségig.
Számtalan hagyományos intézményt számolt már fel az emberiség, és tette nagyon helyesen. Nincs már rabszolga, az arisztokratáknak is adót kell fizetni, a nők szavazhatnak, vallási alapon sem lehet ember meg ember között különbséget tenni. És bizony az azonos neműek kapcsolata ugyanúgy egyenlő elismerésre méltó, mint az ellenkező neműeké, mert alapja a szeretet és a kölcsönös megbecsülés. Ha a miniszterelnöknek igaza lenne, akkor mindezen üdvös változásokra nem kerülhetett volna sor, és minden olyan társadalmi csoportot, amelyet korábban diszkrimináltak, ma is ki lehetne rekeszteni.
Mi tehát az emberi jogi kérdés? Erre a választ nem egy ócska alma-körte hasonlat fogja megadni. Emberi jogi kérdés minden, ami az emberi egyenlőséggel kapcsolatos. Martin Luther King ezt mondta híres beszédében:
„Van egy álmom: egy napon felkel majd ez a nemzet, és megéli, mit jelent valójában az, ami a hitvallásában áll: »Számunkra ezek az igazságok nyilvánvalóak; minden ember egyenlőnek lett teremtve.«”
Én inkább ezt gondolom az emberi jogi kérdések helyes meghatározásának. És ekkor bizony felmerül, hogy a gyermeket egyedül nevelő özvegy, a testvérét eltartó nagytesó, az unokáját nevelő nagyi és a szeretetben és békességben együtt élő azonos nemű párok vajon mitől kevesebbek és rosszabbak, mint az orbáni ideál? Ne feledjük: az egypárti Alaptörvény preambuluma szerint az együttélés legfontosabb keretéről van szó. Az orbáni logika szerint a felsorolt példák az együttélés nem fontos keretei ma, alkotmányosan sem. 2016-ban, Európában.
M. Tóth Balázs