Még a látszatát is elkerüli annak a kormány, hogy betartani szándékozna a strasbourgi bírójelölés szabályait. Hetyke viselkedése könnyen odavezethet, hogy jövőre a magyar ügyekben már nem fog ítélkezni magyar bíró az Emberi Jogok Európai Bíróságán (EJEB). Vagy tán éppen ez lenne az „echte magyarérdek”?
A kormányerőnek régóta baja van a strasbourgi bíráskodással. Nem is csoda. A szuverenitást abszolútizáló, valójában a fékek és ellensúlyok nélküli („hatékony”) kormányzást a közérdekkel azonosító rendszereszményhez ugyanis nem illeszthető egy független nemzetközi bíróság, amelynek döntéseit az államnak kötelezően végre kell hajtani. Kövér László házelnök a maga keresetlen modorában már 2011-ben „idiótáknak” titulálta a strasbourgi bírákat, akik elmarasztalták Magyarországot, mert a hazai bíróság önkényuralmi jelkép használatáért jogerősen megrovásban részesítette Fratanoló Jánost ötágú vörös csillagot viseléséért. De maga Orbán Viktor is „botrányosnak” nevezte a tényleges életfogyt hatékony bírósági felülvizsgálatát hiányoló strasbourgi ítéletet. Legutóbb Halász János, a Fidesz parlamenti szóvivőjének nem tetszett egy menekült indokolatlan őrizetét kifogásoló döntés. Szerinte mindez az uniós intézmények valóság iránti érzéketlenségét mutatja. (Szerintünk meg inkább a képviselő tájékozatlanságát, mert az EJEB nem uniós, hanem Európa tanácsi intézmény.)
A hangos berzenkedések meg a nyűgös kelletlenkedések ellenére Magyarország (a magyar kormány) eddig mégis igyekezett fenntartani a látszatot, betartja az ítéleteket: rendjén kifizette a kártérítéseket, és a jogszabályokon is igazított, ha nagyon kellett. Azért a tavalyi nagy jelentőségű, a börtönzsúfoltság gyors és látványos csökkentését előíró ítélet végrehajtása még várat magára. Bár a strasbourgi pernyertes panaszosok megkapták a pénzüket, de a fogvatartottak száma nem csökken, a zsúfoltságot a férőhelybővítés enyhíti valamelyest. A tömeges jogsértést a kormány börtönépítési programmal kívánja kezelni. Ez, persze, amilyen lassú, annyira drága is – és ha nő a fogvatartotti létszám vagy további régi, elavult börtönöket kell bezárni, akkor önmagában keveset fog érni.
Az Európa Tanács (ET) mindegyik tagállama (jelenleg 47 van belőle) egy-egy tagot ad a strasbourgi bírói testületbe. Fő szabályként ő lesz a saját országából érkező ügyek előadó bírája is. Ugyan testületi döntések születnek, így tehát nem perdöntő, mégis igen fontos szerepe van abban, milyen ítéletek születnek majd az általa „feltálalt” ügyekben.
Jövő január végén ér véget a jelenlegi magyar strasbourgi bírónak, Sajó Andrásnak a 9 éves mandátuma. A szabályok szerint az EJEB tagjai nem választhatók újjá. Ha Sajó helyett nem sikerül mást elfogadtatni, februártól már nem járhat el új ügyekben, csak a korábban beérkezőkkel foglalkozhat.
A nagy tekintélyű és szuverén jogász professzornál több fideszes vezető is megfordult egykor hallgatóként, de rá – mint az általa jegyzett ítéletekből is kiderül – semmiféle befolyása nincsen a kormányerőnek. A hírek szerint mindez a szokatlan helyzet frusztrálja őket. Igyekeznek hát egy számukra „megfelelőbb személyt” Strasbourgba juttatni.
Csakhogy ezen a pályán még nem a „centrális erőtér” szabályai szerint játszanak. A strasbourgi bíróság hitelességének és jelentőségének megőrzésében a demokratikus, átlátható és diszkriminációmentes bírójelölési és -választási folyamatnak kulcsszerepe van. A tagállamok ezért az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének és Miniszteri Bizottságának szabályzatai alapján kötelesek állandó, előre megismerhető szabályok alapján zajló nemzeti kiválasztási eljárást létrehozni, és ennek keretén belül nyilvános és mindenki számára nyitva álló pályázatot kiírni a jelöltaspiránsok számára. Így kellene három főt jelölni az EJEB-be, s a parlamenti közgyűlés választana közülük ki egy személyt. Magyarországnak (a kormánynak) augusztus 26-ig kell benyújtania a névsorát.
A kormány akár jelölhetne három számára mindenben megfelelő személyt is. Valószínűleg így is tett már. Ám a mesterterv megbukhat, mert a magyar „kiválasztási mechanizmussal” akad némi probléma. Mindjárt itt van az, hogyha volt is ilyen, a kormányon kívül senki nem ismerhette meg.
A Magyar Helsinki Bizottság már februárban megkereste az igazságügyi tárcát, árulják el, hogyan fognak eleget tenni a bírójelölési szabályoknak. Erre jött a kincstári válasz: izgalomra semmi ok, minden a legnagyobb rendben lesz. Újabb levelezési forduló után derült ki, pályázat nem lesz, nyilvános meghallgatás nem lesz, ahogyan az értékelési szempontokat is köd fedi. Viszont szakértőkkel konzultálnak. Hogy kik lennének ők? Abszurd módon ezt sem lehetett megtudni, mert – így a minisztérium – személyiségi jogaik veszélybe kerülnének, ha a nevüket megismerhetővé tennék.
A kutyakomédiát megelégelve 11 civil szervezet júniusban arra kérte Trócsányi László minisztert, vonja vissza a listát, és – a rendelkezésre álló két hónapot kihasználva – alkosson nyilvános szabályzatot, írjon ki nyilvános pályázatot a pozíció betöltésére, majd ennek alapján terjessze fel a kormánynak döntésre a javasolt jelöltek listáját. A miniszter a levélre máig nem válaszolt.
Ezek után immáron 15 civil szervezet múlt pénteken az ET bíróválasztási bizottságához fordult. Az aláírók azt szeretnék elérni, hogy az átláthatatlan és önkényes kiválasztási folyamat miatt a bizottság tegyen javaslatot az ET Parlamenti Közgyűlésének a lista visszautasítására. Korábban volt már erre példa: az azeri kormánynak egyszer, a szlováknak kétszer kellett ezzel a blamázzsal szembenéznie.
Még mielőtt valaki az „árulkodó civilek” hazafiatlanságáról sisteregne, érdemes lenne belegondolnia: vajon azok-e a „nemzetárulók”, akik többször is figyelmeztetik a kormányt, ne rohanjon vesztébe. Vagy annak vannak-e inkább hátsó szándékai, aki miközben minden nyilvános megnyilatkozásában az ország, a nemzet szuverenitását félti, mindent elkövet azért, hogy a Strasbourgba beérkező magyarországi panaszok elbírálásának jövő februártól már ne legyen magyar az előadó bírája.