Pompás hír, hogy a világtörténelem egyetlen hatósága, amelyik sohasem hibázik, az nálunk működik! Legalábbis ez derül ki az Európa Tanács kínzás elleni bizottságának (CPT) megküldött kormányreakcióból. Igazából három is van nálunk e makulátlan csodaszervezetből: a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH), a büntetés-végrehajtás és a rendőrség. Ráadásul az ott dolgozók egytől-egyig jellemgrófok. Ezért aztán a kormány juszt sem fogja a CPT ajánlásait végrehajtani.
A CPT tavaly októberben ad hoc látogatást tett Magyarországon. A külföldiek fogvatartását vizsgálták. Minderre azét került sor, mert a nemzetközi migrációs hullám során változatos okokból többféle fogvatartási helyre sok – és egyre több – külföldi (migráns) került rácsok mögé. Idegenrendészeti és menekültügyi őrizet korábban is volt. Határsértőket korábban is előállítottak. Csak tavaly belőlük sokkal több volt, mint azelőtt. Újnak számítottak viszont a határzár tiltott megsértése miatt indított büntetőeljárásokban elrendelt fogvatartások, illetve az ezekben a perekben futószalagon ítélt, de végrehajthatatlan kiutasítások miatti bebörtönzések. Valamint akkortájt kezdték el áldatlan működésüket a „tranzitzónák” is. Jellemző, hogy a kormány ezeket a kerítéssel elzárt, fegyveres őrszemélyzettel, szigorú rezsimmel működő fogdákat máig nem tekinti fogvatartási helyeknek, „merthogy a külföldiek szabadon távozhatnak Szerbia felé”. A CPT viszont jó okkal annak tekinti őket – és még inkább annak tekintené mostanában, hogy néhány hónap óta tucatjával tartanak fogva ott szabadságuktól megfosztott menedékkérőket.
A CPT monitorcsapata a nagyfai börtönben, rendőrségi fogdákban, „őrzött befogadó központokban” és „tranzitzónákban” járt. Megbeszélést folytatott a belügyminiszterrel, a BÁH igazgatójával, az országos rendőrfőkapitánnyal, a büntetés-végrehajtás vezetőivel, az ombudsmannal, az ügyészség CPT-összekötőjével, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának és a Magyar Helsinki Bizottságnak a munkatársaival. A monitorjelentést idén márciusban fogadták el. Erre a kormány válaszolt. Mindkét dokumentumot ma tették közzé. Egyik is, másik is igen tanulságos olvasmány. Az elkövetkező napokban fogunk majd részletesen is foglalkozni velük.
Most csak egyetlen körülményre hívjuk fel a nyájas olvasó figyelmét. A CPT négy azonnali észrevételéből egyet, és 27 ajánlásából is mindössze egyet vett figyelembe a kormány. A többi bírálatot és felhívást így vagy úgy, kioktatóan vagy sértetten, de a magyar hatóságok elutasították vagy szó nélkül hagyták.
Nekünk, jogvédő civileknek ehhez már hozzá kellett szoknunk. Helyszíni jelentéseinkben feltárt problémákra a BÁH-tól rendszeresen kapunk efféle rabulisztikus megfogalmazásokat, mint most a CPT: „Az idegenrendészeti eljárásban elrendelt őrizetek foganatosítása minden esetben a jogszabályokban meghatározottak szerint, jogszerűen történik, és az őrizetek a jogszabályi feltételek fennállásának hiányában soron kívül megszüntetésre kerülnek.” Amiből mindenki megértheti, hogy a hatóság minden döntése mindenkor jogszerű, kár is firtatni. Csak akkor azt nem értjük, hogy olykor a bíróságok miért látják ezt másként. És nem csak a hazaiak, de a strasbourgi bíróság is hozott olyan ítéletet, amelyben kimondta, hogy ez vagy az a külföldi magyarországi őrizete jogsértő volt.
A legérthetetlenebb módon talán azt a szolid ajánlást utasították el, amely így szól: „az érintett hatóságok hivatalos közleményben tegyék egyértelművé, hogy a menekültügyi és a bevándorlási fogvatartási létesítményekben dolgozó rendőrtisztek és fegyveres őrök által a fogvatartottakkal szemben tanúsított, bármilyen formában megnyilvánuló rossz bánásmód elfogadhatatlan, amelynek esetén megfelelő büntetés kerül alkalmazásra”.
A kormány és hatóságai a fenti ajánlást, a közleményt nem tartják indokoltnak. Merthogy az a rendőrségről és büntetés-végrehajtás szervezetéről „valótlan, negatív tartalmú képet festene”. Ezek szerint e hibátlanul működő hatóságok állománya nem csak makulátlan és csalhatatlan, de meglehetősen mimóza is, akár az alanyi költők ragyogó, de érzékeny lelkületű társasága.
Ezen túl a magyar hatóságok még azzal riposztoznak a CPT-nek: „indokolatlan a hivatalos közleményben kiemelni, hogy a Rendőrség és az állományába tartozók, valamint a bv. szervezet tevékenységére irányadó legalapvetőbb előírásokat betartják, és azok esetleges megszegése szankciót von maga után, hiszen ez teljesen magától értetődik”. És valóban, az emberiség hosszú története és a hatóságok még tán ennél is hosszabb dicsőséges históriája is cáfolhatatlanul bizonyítja, hogy amit tiltanak, azt még véletlenül sem cselekszik meg, akiknek megtiltják azokat. Vagy ha mégis, akkor az a huncut, aki ezt észreveszi.
Zádori Zsolt