„Tiltott tárgyak bejutásának megakadályozására” tavaly szigorított szabályokat léptettek életbe a börtönök, így a miskolci is. A Magyar Helsinki Bizottság megfigyelői szerint ezek a regulák nem képesek kiszűrni az illegális SIM-kártyákat vagy a drogot, tehát jórészt feleslegesek, és szükségtelenül korlátozzák a fogvatartottak és hozzátartozóik emberi jogait. Mindemellett a miskolci intézetben kamerával rögzítik a fogvatartottak és ügyvédeik találkozását. Ez az elfogadhatatlan gyakorlat veszélyezteti az ügyvédi titoknak és a védelemhez való jognak az érvényesülését.
Kamera az ügyvédi beszélőn. Tiltott tárgy a börtönben
A Magyar Helsinki Bizottság 1999 óta végzett börtönmegfigyeléseket a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságával (BVOP) kötött megállapodás alapján, amelyet az országos parancsnok tavaly októberi hatállyal mondott fel egyoldalúan. Ezzel együtt 2017-ben még három börtönbe sikerült eljutnunk. A kaposvári intézetről készített jelentést már tavaly publikáltuk. Az egri rövidesen elkészül. A miskolci pedig tegnap került fel a Helsinki Bizottság honlapjára. A legégetőbb problémákról szól ez a poszt.
A 2017-es év fontos változásokat hozott a börtönök és a fogvatartottak életében. Számos ponton szigorodtak a körülmények, a BVOP központilag megnyeste a fogvatartotti jogokat. A miskolci jelentés azért is tanulságos, mert dokumentálja, hogyan mentek végbe a változások, és milyen hatásuk lett a börtön belső életére.
Megfigyelőink feltárták, hogy eszelősen sok, évente 767 ezer motozást, 25 ezer zárkaellenőrzést, 55 ezer ruházatátvizsgálást és 9 ezer csomagátvizsgálást hajtanak végre a miskolci intézetben. Ehhez képest az ilyen vizsgálatok eredménye nem túl látványos. Egymillió kontrollvizsgálatra vetítve csak mintegy 8 esetben találtak kábítószer-gyanús anyagot, mobiltelefont vagy SIM-kártyát. Mindez az bizonyítja, hogy az eredményes ellenőrzések száma elenyésző az őrökre nehezedő munkateherhez, illetve a válogatás nélküli motozások és hipizések minden rabra kiterjedő hátrányához képest.
A gyakorlat abszurditását jól mutatja, hogy a nem dolgozó fogvatartottakat átlagosan napi négyszer, míg a dolgozók napi tízszer motozzák át. Kivétel nélkül mindenkit.
Ugyancsak általános szabályként lépett érvénybe, hogy a látogatófogadáson („beszélőn”) megtiltották a hozzátartozókkal történő minden testi érintkezést (kézfogást, ölelést, puszit, csókot). Ez az egységes tilalom a gyerekekre is vonatkozik. A tavalyi monitorozó látogatás óta már egyenesen plexilap választja el a fogvatartottakat és rokonaikat. Ennek ellenére a beszélő után minden elítéltnek meztelenre kell vetkőznie és guggolnia kell az őrök előtt. A jó magatartású rabokkal sem tesznek kivételt.
Nyilvánvaló, hogy ez a fajta szabályozás aránytalanul szigorú. Jellemző, hogy már csak elvétve akad olyan, aki kéri a találkozást kisgyerekével a beszélőn, mert nekik lehetetlen megmagyarázni, miért nem érinthetik meg rég nem látott apjukat.
Azzal együtt pedig, hogy tavaly alaposan megdrágították fogvatartották telefonálását, nem csak a kapcsolattartás joga került veszélybe, de az is, hogy a sikeres társadalmi visszailleszkedésüknek legyen némi esélye. Ha családi kapcsolat a fogvatartás alatt megszűnik, akkor sokkal nagyobb esélye a visszaesésének.
Az ország legtöbb börtönére jellemző, embertelen és megalázó bánásmódot megvalósító túlzsúfoltság mellett (itt 160%-os volt a telítettség) egy másik alapjogi problémára is rábukkantunk a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben. És ez az, hogy megengedhetetlenül korlátozták a fogvatartottak és ügyvédeik kapcsolatát. Teljesen törvénytelenül be volt kamerázva ugyanis az ügyvédi beszélő helyisége. Az, hogy az intézet mindezt az „ügyvédek személyi biztonságával és tiltott tárgyak bejutásának megakadályozásával” magyarázza, még nem teszi törvényessé az eljárást. A ügyvédi beszélő rögzítése, de annak még a látszata is sérti a védői titkot, amely abszolút és garanciális jelentősége van a büntetőeljárásban.
Nemrég a Helsinki Bizottság megkeresése nyomán foglalt állást a Legfőbb Ügyészség a védelemhez való jog csorbítatlan érvényesülése érdekében. Ennek ellenére – tudomásunk szerint – a miskolci börtönben még mindig kamera rögzíti az ügyvéd és ügyfele megbeszéléseit.